Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)

1909-12-25 / 26. szám

6. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. A tokaji bor értékesítésének meg­oldása. A tokaji borok értékesítésének kér­dése évtizedek óta foglalkoztatja az érdekelte­ket s a szakköröket, s ez a nehéz kérdés mindeddig megoldhatatlan volt a kellő anyagi eszközök hiányában. Kedvező jelnek látszik az ügy végleges megoldása érdekében, hogy a tőkeerős csoportok is kezdenek érdeklődni az ügy iránt; igy a Zemplén vármegyei Gaz­dasági Egyesület most tartott szőlőszeti szak­osztályi ülésében Thuránszky László elnök­lete alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdeklődését vették örömmel tudomásul. Az ülésen résztvettek: Búza Barna, Dessewffy Tamás, Szőlőssy Arthur, Kincsessy Péter, Constantin Géza, Csajka Endre stb. hozzá­szólása mellett beszélték meg azokat a mó­dozatokat, melyek szerint egy hatalmas bor- értékesitő szervezet hivatnék életre, ha a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank e célra Lánczy Leó utján elvileg kilásba helyezett 10 millió korona tőkét rendelkezésére bo- csájtaná. Ezen összeg rendelkezésére bocsáj- tásának előfeltételét képezi az állami 3 szá­zalékos kamatbiztositás s a kieszközlendő szállítási kedvezmények, szakközegek rendel­kezésre bocsájtása. A malmok redukálják az üzemet. A hosszúlejáratú lisztszerződések ügye vég­képpen meghiúsult s most egy újabb akci­óra készülnek a malmok. Redukálni akarják az üzemet. Ugyanis a lisztüzlet nem olyan kedvezően alakult, mint ahogy azt a kam­pány kezdetén hitték. Ausztriában, a magyar lisztfogyasztás legnagyobb piacán, az osztrák malmok versenye rontja a magyar lisztüzlet eredményeit s ilyen körülmények között a malmok redukálják az üzemet. Elvben már elhatározták, s a tárgyalások most abban az irányban történnek, hogy hetenként egy vagy két napig szüneteljenek-e a malmok üzemei. Határjelzés. A törvény szerint minden birtokos köteles birtokhatárának megjelölé­sére jól látható jeleket felállítani. A földmi- velésügyi miniszter újabban rendeletileg fel­hívta a közigazgatási hatóságokat a csak­nem feledésbe ment törvényrendelkezés ér­vényesítésére. A hiányokat a mulasztók költségére a hatóságok fogják pótolni. Trágya elárverezése Budapesten. Budapest székesfőváros tanácsa a fővárosi sertésközvágóhidon és sertésvásártéren, va­lamint a lóvágóhidon, szóval az intézet egész területén összegyűlő trágyamennyiség­nek 1910. évi február hó 1-től 1913. évi január 31-ig terjedő három éven át leendő eladására nyilvános árverést hirdet. Az írás­beli ajánlatokat 1909. évi december hó 27-én délelőtt 11 óráig Melly Béla dr. ta­nácsnok, vagy helyettese kezéhez (IV. kér., központi városháza II. em. 211. sz. a.) kell benyújtani. A versenytárgyalásra vonatkozó ajánlati és vállalati szerződési föltételeket, valamint egyéb fölvilágositásokat úgy a fentjelzett helyen, mint az állatvásárok és közvágóhidak igazgatóságánál (IX. kér., So- roksári-ut 7. sz. a.) díjmentesen lehet kapni. Pályázat. A nagykárolyi járásbíróság­nál román tolmácsi állásra 4 hét alatt lejáró pályázat van hirdetve. Az erre vonatkozó hirdetmény a hivatalos lap dec. 19-iki szá­mában jelent meg. A tejeskannák hitelesítése. A keres­kedelemügyi m. kir. miniszter rendeletet adott ki a közforgalomban használt hitelesí­tetlen tejes palackok, tejes üvegpoharak és tejeskannák hitelesítése tárgyában, amellyel a végrehajtási rendeletben megállapított át­meneti időt egy évvel meghosszabbítja. Karácsonyi és újévi Nagy O c c a s s i ó! Somlyay divatáruházáben folyó évi december 1-tói 1910. január Z-áig tart. Felhív.om a t. vevőközönség b. figyelmét kirakataimban kitüntetett árakra, melyek fényesen igazolják, hogy urak és hölgyek részére hasznos ajándék-tárgyak a legdúsabb választékban és igen előnyös árak mellett, raktáron csakis nállam találhatók. Kész szolgálattal Somlyay Gyula. Ország-Világ. — Régóta húzódó politikai vál­ság karácsony szent ünnepére ha nem is befejezéshez, de mindenesetre jel- lemzős forduló ponthoz jutott. Mint a politikai lapok legújabb híreiből olvassuk, Őfelsége Lukács Lászlót de- szignálta miniszterelnöknek, aki eme minőségében folytatja most már a tár­gyalásokat. Hogy mi lesz ezen tárgyalások eredménye, azt alig is sejthetjük. La­punk jellege megtiltja, hogy a kijelö­lésről bármily véleményt nyilvánítsunk. Azért egyszerűen csak regisztráljuk a függetlenségi párt állásfoglalását, mely szerint: az önálló, készfizető, magyar jegybank nélkül Lukács László szá­mára sincs megoldás. — Amerikának egyik államában ugyan­csak bealkonyodik az agglegényeknek és ugyancsak felvirrad az asszonynépségnek. New-Yersey állam képviselőtestülete elé u. i. George de Cuyne képviselő legújabban egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, ame­lyik a házasságok számának emelése tekin­tetében jóval túltesz Augusztus császár hír­hedt házassági törvényein. A javaslat szerint minden évben sorshúzás utján kötnék egy­máshoz az addig férjhez nem ment nőket és meg nem házasodott férfiakat. A házas­ság a kisorsolás után nyomban megköttetnék. A pároknak csak azt kellene kijelenteniük, hogy élethosszig, avagy csak három évig akarnak-e egymással élni. (Majd bolond lesz valaki, hogy nem három évig akar 1) — A javaslat benyújtása óta George de Cuyne Amerika, de talán az egész világ hölgyeinek nevében a Iegderakabb férfiú. Nem úgy a férfiak előtt. CSARNOK. Scherzo. Eljött október elseje és Tímár Károly hadnagy ur tapasztalásból tudta, hogy vele együtt eljönnek nagy számú hitelezői is. Azért még előző napon kiadta szolgájának a napi parancsot. — János, a legközelebbi három napon belül senkinek sem vagyok itthon! Érted: senkinek ? Elutaztam! Azzal nem épen vidáman, inkább kel­letlenül bement szobájába, hogy megkezdje önkéntes szobafogságát. Az ablakokat lefüg­gönyözte, kényelembe helyezkedett és tőle telhetőteg törte a fejét azon, mit csináljon ő e kegyetlenül hosszú három nap alatt. Mert csak annyi volt bizonyos előtte, hogy a há­rom napi magány keserveit végig kell szen­vednie. Mi azonban ne legyünk kiváncsiak fej­törésének eredményére. Tartozunk a köteles diszkréciónak azzal, hogy mi is magára hagy­juk Tímár Károly hadnagy urat, ha minden­áron egyedül akar maradni. Fordítsuk in­kább figyelmünket az előszoba felé, amely valóságos csodatevő hely képét n, íjtotta a jelzett napok alatt. Igazi bucsujárást rendezett itt a hitelezők tömege, akik még az Isten nevét is fölötte gyakran és Tímár Károly hadnagy urat fölötte fura imádkozásban em­legették, amikor János, az értelmes tisztiszol­ga, angyali türelemmel hirdette nekik a nagy örömet. — A hadnagy ur nincs itthon; elutazott. Történt azonban a harmadik napon, hogy Márton bácsi, a házi bankár a fenti ki­jelentésnek körülbelül századik elhangzása után nem fordult sarkon, ellenben nemes egyszerűséggel ennyit mondott: — A hadnagy ur elutazott ? Nos, hát meg fogom várni. S mivelhogy épen a delet kezdték ha­rangozni, előkotorászott a kaftányja zsebéből egy darab fekete kenyeret, néhány darab ve­reshagymát és ott a helyszínen, a hadnagy ur lakása előtt, igen jó étvággyal beebédelt. Aztán leült a folyosó lépcsőjére, előhúzott valamelyik zsebéből egy újságot és nyugod­tan olvasott, amig csak tartott belőle. Majd különféle szórakoztató maga mulatások után leszállt már az este, az ebédhez hasonló módon bevacsorált és a türelmetlenség leg­kisebb jele nélkül várt tovább. És, a türelme rózsát terme. A rózsa Tímár Károly hadnagy ur alakjában jelenke- zett, aki megunva a nappali fogságot, úgy

Next

/
Thumbnails
Contents