Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)
1909-12-25 / 26. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. Éppen ez a körülmény sárkai arra önkénytelenül is, hogy említést tegyek a napjainkban mind nagyobb mérveket öltő s utolsó forrásában éppen a karácsonyi békeség és testvériség fundamentomán épült szociálizmus- ról, amely első sorban nem társadalmi, hanem keresztyén erkölcs tudomány. Elvitázhatatlanul igy van ez, mert a legszebb alapszociológia, mely a jászol-bölcsős Jézus ajakáról hangzott el, a szó legnemesebb értelmében az evangélium. A szoliológia az egyetemes testvériség tudománya, mely a társadalom berendezésében, a kiélesedett, követelőbb hatalmi igényekkel szemben javító eszközöket kíván arra nézve, hogy minden ember ugyanazon jogra és boldogságra hivatott legyen. Egy gyakorlati hasonlattal élve: az emberi társadalom nagy testének csupasz munkás keze éppen olyan méltóságra érdemes, mint a koszorús gondolkozó fő, vagy pláne, mint a gondosan ápolt emésztő gyomor. Természetes, hogy ez a cél nem a vagyonközösségben, sőt nem is a tőketulajdon arányos megosztásában valósulhat meg, mint ahogy azt a tulcsigá- zott, beteges képzelet gondolja. Hiszen a serényebb kar nagyobb jutalomra méltó; a jövővel is törődő, mértékletes életmód vagyont takarít. A nyert talentumokkal való sáfárkodás mértéke szerint mindig különbözők lesznek az egyesek életviszonyai. És ami fő: a boldogság alapjában és lényegében nem a gazdagságban gyökerezik. — Ámde, az Írás szerint: A munkás méltó a maga bérére. Egyenlőségre, testvériségre, függetlenségre hívatott és olyan tisztességre megélhetésre, mely az életküzdelem nyomorúságos, hazátlan vándorbotját nem adja annyi száz kezébe. Bár földi értelemben örök törvény szerint mindig lesznek urak és szolgák, ez nem képezhet társadalmi válaszfalakat, hanem a létviszonyok különböző, de jelentőségében ugyanazon érdemű mun- kálását célozza. Tulajdonképpen pedig minden ember ur és szolga egy személyben, azaz hogy végelemzésben mindnyájan szolgák vagyunk csupán, vagy jó, vagy rósz szolgák. És a bíboros születés nem kiválasztás a zsarnok uraságra, hanem kötelezettebb elhívás a közboldogságának munkálá- sára. Az emberi múló életnek isteni örök célja: a folytonos tökéletesedés mindenkit egy cél szolgálatára állít a maga sáfárkodásában. A sir pedig tökéletesen egyenlővé teszi a királyt is, a koldust is. Lényegében ez az evangéliumi keresztyén szociálizmus, amely a bethlehemi jászolbölcsőben látott napvilágot. Sajnálnunk kell azonban, hogy ez a különben magasztos tudomány, részint a hatalmi tultengés, részint az éretlenség miatt napjainkban mindinkább olyan mozgalmakat ölt a gyakorlatban, amelyeknek támadása éppen a fundamentom: a vallás és az egyház ellen irányul; vagyis eltörölni igyekeznek a törvényt, nem pedig beMég jobban elrétegeli aztán a társadalmat az anyagi világ, illetve a könyörtelen pénzimádók, a zsarnokok serege. Földi kincseik halmaza mellett mit se törődnek a mennyei kincsekkel s a gazdagoknak és szegényeknek karácsonyi testvériségét lépten-nyomon megtagadják. Krisztus nem ilyen sze- retetet hozott a földre. Ő, mint a szegények atyafia, nem testi, hanem lelki gazdagságot kíván, sőt a földi javak dusásabb birtokosaitól, kik az evangélium szerint szintén Isten akaratából vannak minden időkre nézve, még több lelki kincset követel. Ámde az ilyen Jézussal nem lehet dőzsölögni, uralkodni, rabszolgákat tartani, tehát jobb nélküle élni. ügy tetszik, hogy nem egy karácsonyt, hanem két karácsonyt tüntet föl a mai kor. Az egyik karácsony a bethlehemi, a jászol-bölcsős, de csak a pásztorok, a szegénykegyesek tisztelgő seregével. A másik karácsony Jézusa palotában, bíboros bölcsőben szunnyad, hozzá csak a zsarnok lelkű hatalmasok, vagy mondjuk: az aranyosok, tömjénesek, mirhások, de korántsem az első karácsony gazdag bölcsei, nyerhetnek bemenetelt. És mindakét Jézusnak vannak követői, de az utóbbiak vallása jobban idvezit, vagy talán egyedül idvezit. Az eredmény pedig az, hogy az igy kialakult két tábor irtó módon háborúskodik ♦ egymással s a küzdelemben legtöbbet szenved a keresztyén valláserkölcs, meg maga a fejlődésében megkötött társadalom. Karácsony este van. Karácsony este van. Édes feleségem, Hagyd abba a munkát; jöjj be gyújts világot! Én is félreteszem szokott mesterségem, Hiszen úgy is tudom már az imádságot. A beszéd is kész van, melyet holnap mondok, Hogy el ne feledjem, fejem alá teszem. Szánjatok tova most mindennapi gondok, Hisz úgy is eleget bajoskodtok velem . . .! így! most telepedjünk a kandalló elé. Én a székre ülök, te majd az ölembe. S menjünk gondolatban arra kelet felé, Hol a csillag ragyog, kicsiny Betlehembe. Ott vagyunk. S már látunk fényes angyalokat. Szivünk összedobban . . . kutatva keressük: Nem látjuk-e köztük a mi kis fiunkat, Hátha ő is ott van . . ? hátha észrevesszük ?! Nem mondjuk egymásnak, hogy mire gondolunk? De ha összenézünk, köny fakad szemünkből. Csendes zokogással egymásra borulunk, Onnan jön a bánat kicsiny Betlehemből... 1 Még tavaly ilyenkor, hogy eltervezgettük, Hogy állítunk neki fényes karácsonyfát . . . Óh, hogy csókolgattuk, mily aggódva lestük, A kis trónörökös szeme pillantását! Azt is elterveztük, hogy pap lesz belőle, Ha sirt? birálgattuk érces csengő hangját, Ugy-e édes apa, egy pár esztendőre, Még túl is szárnyalja majd az édes apját? Fényes boldog jövőt jósoltunk számára: Zsíros parókhiát, szép kis feleséget . . . Egyszer csak romba dőlt álmunk tündérvára, Sírba tettünk vele minden reménységet! Ö jutott eszünkbe a kis Betlehemről; Most is őt siratjuk . . . Hallod édes anyja, Talán kopogtatnak! . . .! S nyomban fel is [csendül Künn az ajtó előtt a kántálók hangja. Szivrehatóan zengnek, a hangjuk megremeg; Inkább ajtót nyitnak tán a siró hangrá? Békesség e földön ti néktek emberek, Minden jót kívánunk Istentől e házra . . .! Kinyitom az ajtót, kerüljetek beljebb! Az áldást köszönöm. Hozz kalácsot anyja...! Hadd lássam kik vagytok? Jertek ide feljebb! Ki ad rátok tisztát a szép Karácsonyra? Megösmerem őket. Mind a három árva. Mezítláb járkálnak a csikorgó havon, így rebegek imát, Istenemet áldva: Te tudod jó Atyám, nem kérdem hát tőled, Jobb-e kis fiunknak a csendes sirhalom..! ? L. E. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
