Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)
1909-12-19 / 25. szám
ÉSZAKKELET 2. oldal. ezredéves fennállásának emlékére. Ez a határozat igen szép, nem kevesebbet mond ki, mint azt, hogy a Deák tér parkírozandó. Ez a határozat jogerős, tehát végrehajtható. Végrehajtandó, ha annak végrehajtását valaki kéri. Mi lenne már most, ha valakinek eszébe jutna eme jogerős határozat végrehajtását kérni ? Hogy lenne a kérdés megoldható ? Ugyebár másképen nem igen, csak ha vásárcsarnokot létesítenénk ? Csináljuk meg tehát most a vásárcsarnokot, amikor az annak alapját, előfeltételét képező csatornázás és vízvezeték kérdését megoldjuk. Ezen intézményekkel a város képe gyökeresen átalakul, a város belép az igazán nagy és természetesen fejlődő városok közé, elhárulnak akadályai a fejlődésnek. Távolitsunk tehát el minden akadályt, mely egy várost kis várossá rendetlenné, piszkossá tesz s építsük fel a vásár csarnokot! Ezzel egyfelől közönségünk kényelmi igényeit elégítjük ki, városunkat naggyá, rendessé, igazán széppé tesszük, megoldjuk a piac rendezésének kérdését, másfelől végrehajthatóvá teszünk egy már olyan régen jogerős határozatot, tudniillik, parkírozhatjuk a Deák teret. Színház. Szombaton (11.) este a „Kornevil- lei harangok“-at adták Skultéti László (a kornevillei gróf) vendégfelléptével. Skultéti azóta már szerződtetett baritonistája a szatmári színháznak és bár azt hisszük, hogy szerződtetés céljából nem épen elég egyszeri fellépés, mindamellett a magunk részéről szívesen köszöntjük őt Dénes Ella, Bállá Mariska és Burányi mellett. A hangja igen kellemes színezetű, terjedelmes bariton és meg vagyunk győződve arról, hogy nem pár év, de pár hét múlva már nem vethetjük ellene azt, amit első fellépte után jogosan megtehetünk, hogy t. i. rossz modorban énekel és esetlenül játszik. Csak becsületes törekvés kell ez átalakuláshoz ; ami pedig, hisszük, teljes mértékben megvan Skultétiben. Meg aztán a lámpaláz se jelentkezik mindig, miután már túlvagyunk a kenyértörésen. Az előadás egyébként nem volt túlságosan sikerült. A főbb szerepeket Bállá Mariska (Serpolette), Dénes Ella (Germaire) Burányi Ferenc (Greniső) Herceg (Gáspár apó) és Rónai Imre (biró) játszották. Vasárnap d. u. a Ta- nitónő“-t játszották (a vasárnapdélutáni műsort illetőleg teljes mértékben csatlakozunk a „Szamos“ laptársunk megjegyzéséhez), este a „Hanka“ c. orosz vígjátékot ismételték meg. A sajátos izü darab most is szép közönséget hozott össze. Hétfőn a „Vig özvegy“ köszöntött be hozzánk ez idétt először, zónában. Említésre méltó, hogy a szokott zsúfolt ház hiányzott és Burányi — rekedtsége miatt — egy hangot sem énekelt. Bállá igen bájos volt. Kedden este a „Paradicsom“ Szatmárnémeti, 1909. előadásáról nem a szokott, hanem a remélt zsúfolt ház maradt el. Hogy prüderiából-e, nem tudjuk, de nem is hisszük. Az előadás jó volt. Szerdán „Az elvált asszony“ válóit újból, meglehetős csalódást okozva azoknak, akik a megállapított heti műsor Ígéretében bízva csak „A botrány“ végett akartak szeredán este színházba menni. „A botrányára csak csütörtökön este került sor. Az a szép közönség, amely a premiér-estén színházunkat betöltötte, nyilván mutatja, hogy a pesti előadás sikerének tudása s a helyi reklami- rozás nem volt hatás nélküli. Dacára azonban mindennek, — ha őszinték akarunk lenni — csalódásról kel! beszámolnunk. A két Henri, t. i. Bernstein és Bataille, a szini-hatásvadászat elismert ninmódjai. Bámulatos ügyességgel verik fel a vadat: társadalmi életünk egy-egy „érdekes“ jelenségét, egy-egy megtörténhetett epizódját és roppant szini készséggel űzik azt három-négy felvonáson s a néző megpattanásig feszült idegein keresztül. Ilyen témája van Bataille „A botrány“-ának is. Hősnője francia asz- szony (Markovics), aki egy kalandorvérű spanyol (Inke) karjai között meg- tántorodik s e megtántorodásért három hosszú felvonás keserveivel és nyugodt családi életének elvesztésével fizeti meg. Csak sejtjük a darab végén, hogy férje (Szilágyi) megbocsát egykoron. A szerző, mint költői-igazságszolgáltató, túlságosan szigorú, szinte értVirágos völgy ölén a szép Szulamith-ot. S megy a lány. Nem szabad király parancsának Ellene állani. Ha nem menne: vinnék . .! S hogy örült a király, amikor meglátta...! ? Ha nem voln’ megírva, tán még el se hinnék!? Örült — bizony mondom — de örülhetett is! Mikor megpiliantá, elállt szeme-szája; Mert olyan szép leányt tán még soh’se látott Salamon, Izrael hatalmas királya! ? Olyan volt a leány, mint egy rózsabimbó, Mely napsugár-csóktól hajnalban felfakad. Olyan volt... óh, mihez —mihez hasonlítsam ? Nem tudom leírni, a toliam magakad! Elég az, hogy szép volt. Királynénak való. Fel is öltöztették aranyos ruhába. Megfogja kis kezét hatalmas Salamon És oda ülteti fényes trónusába. Szegény kis leányka! a keble úgy zihál, Mint a kis madáré fényes kalitkába’ . . . Hiába feküdt le, csak nem tud aludni A selyem párnákon, arany nyoszolyába’. Az álom tündére ha meglopja szemét; Lelke oda repül virágos völgyébe. Szegény pásztorfiu tilinkó szavára, Oda hajtja fejét annak az ölébe. Álmában a mezőn virágokat tépdes; Pirosat, fehéret s koszorúba fűzi. Mosolyog szegényke arany nyoszolyában . Ni! most a vánkosra milyen buzgón tűzi. Felébred. Sírásra pityeredik ajka, De hát mit csináljon? Ennek igy kell lenni! Elmúlik egy pár nap, végre egyet gondol S megyen a királyhoz ilyen panaszt tenni: — Én uram, királyom! te okos ember vagy, Úgy beszélik nálunk, az én kis hazámba — Engedj meg, hogy ilyen — tán nem illő — Veszek én előtted esdekelő számra! [szókat Ha okos ember vagy, én uram, királyom! Tudnod kell azt neked, hogy mi a szeretet? Sebes láng, mely éget; melyet eloltani, Minden tengereid vizével sem lehet. Erős az, akár csak a koporsó zárja; Ha bezárult egyszer, nincs a ki föltárja . . .! Ha országod kincsét mind-mind elém rakod, A szerelmet tőlem meg nem vásárolod! Ne kívánd ezt tőlem, mert már oda adtam Egy pásztor fiúnak a virágos réten. S gazdagabb ő nálad, ó hatalmas király . .! Salamon megdöbben ezen a beszéden, Ennyit mond : — s rá mutat kincses ládájára: Végy a mennyit akarsz! legyetek boldogok! Menj haza, országom legszebbik rózsája . .! Három ezer éve, hogy e dolog történt. Salamon, Sulamith régen porladoznak. Ifjak! vonjátok le e kis történetből A bölcs tanúságot, hasznúi magatoknak. Azaz megmondom én, mi az a tanúság * . ? Az, hogy ma nem élnek már bölcs Salamonok. Szegény pásztorfiu ... ? ma az van még elég! Hja! de nagyon fogynak a szép Sulamitok! Ladányi Endre. ITrlxrAí legjobbat és IVaVet legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
