Északkelet, 1909. december (1. évfolyam, 23–26. szám)
1909-12-05 / 23. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. kelljen neki hagyni csak azért, mert ezen állásra más áhítozik. Ha nem lenne munkaképes, dolgozni szerető egyénről szó, mi lennőnk az elsők, kik feje felett pálcát törnénk és az elsők közt csatlakoznánk az ellene irányzott mozgalomhoz, bár ilyen mozgalomra nem lenne szükség, mert ismerjük Árokháty egyéniségét, megvagyunk győződve arról, hogy ő önmagától is ott hagyná ez esetben állását. Ha nem ismernénk a mozgalomnak a hátterét, egy magában az a körülmény, hogy a mozgalom épen a tisztviselők részéről indult meg, még ha lenne is valami olyan ok, a mely azt támogatná, a mozgalom nem lehetne szimpatikus. Hol van a tisztviselők között okvetlenül szükséges egyetértés, összhang, mikor egyik tisztviselő a másik tisztviselő megélhetése ellen tör? Hol van a szeretet, az együvétartozás érzete, mikor egyik tisztviselő a másikat meg akarja fojtani ? Szomorú, igen szomorú tény ezf amely majd hatásaiban is igen szomorú eredményeket fog szülni! szép hazáját, váltig mentegetőzött, hogy ő nem olyan osztrák, mint a többi; ő testvérosztrák és nem az ő hibája, hogy a Lajthán tu! látott napvilágot. Mi azonban nem törődtünk azzal, hogy kit terhel ebben a dologban a felelősssg, mert mindig ilyen volt az osztrák a magyarokkal szemben, ha magára marad, vagy bajba keveredett. Örültünk neki, hogy egyszer már legyűrhettük Ausztriát — a világ előtt. Rá se hederitet- tünk a morálra. Nem is kívánja azt a jó Isten az osztrák iránt. Csak az volt a baj, hogy az a világ nem igen értette a tények bogozatját. Nótázással mulattattuk aztán egymást. Mindenik nemzetnek megcsendült egy-két honi dala. Elimádkoztuk mi is: Isten álld meg a magyart! — elsóhajtottuk: Kossuth Lajos azt üzente, — és ellelkesedtünk: Föl föl vitézek a csatára! Sikerült éneklésünket megtapsolták. — De nem volt ám utolsó élvezet a japán és chinai csilingelés sem. A társalgás pedig élénken folyt. Én egy amerikai és egy angol hölgy között díszelegtem. Velem szemben egy kaukázusi polgár, meg egy francia hölgy ültek. Öten egy nyájas kört alakítva, mély diskurálásba merültünk, nem nagy dicsőségére a német nyelvnek. Először azt hánytuk-vetettük meg, hogy kinek mi tetszik legjobban Berlinben. Végül még csak annyit, hogy az ilyen és ehez hasonló mozgalmak alkalmasak arra, hogy a közigazgatásnak amúgy is általában alacsony nívóját (Szatmár városa kivétel) még alacsonyabbra szállítsák le. Mert ha a legszorgalmasabb tisztviselő is ki van annak téve, hogy ok nélkül, a tiszt- újítás alkalmával kibukik, nem lesz munkaerő, s szorgalmas, képzett ember, aki ezen pályára menjen, hanem a közigazgatás lesz az a pálya, ahol összesereglenek a más pályán boldogulni nem tudó egyének. Erről is szó van tehát ennél a mozgalomnál s épen azért el kell tekinteni minden esetleges más érdektől. Színház. Vasárnap (nov. 28.) délután zsúfolt, sőt túlzsúfolt ház nézte végig' a „Nagymama“ előadását, melyről egyébként kevés a mondanivalónk. Dénes Ella bájos nagymama volt, Balia Mariska, Wirth Sári nem kevésbé bájos unoka-hugocskák voltak, a férfi szereplők ellenben (Herczeg, Rónai, Somogyi) talán a közönségnél is vigjáTermészetes, hogy sok szépet mondottunk róla; ámbár az egyik hölgy jobban dicsérte New-Yorkot, ahol többször megfordult, a másik Párist, ahol kis lány korában tanult, (elég régen lehetett) a harmadik meg Londont, mint a világ legnagyobb városát és az ő szülőföldjét magasztalta. Mi ketten keleti férfiak, mivelhogy még nem voltunk úgy kitanulva — a világvárosok felől, agy- ba-főbe dicsőítettük a németek székesfővárosát- A kaukázusi a gyártelepeket kedvelte, nem tudom, mi okból. Nekem az tetszett legjobban, hogy a porosz nemzeti muzeum képcsarnokában a német császár magyar huszár ruhában van lepingálva, lóháton ülve, amúgy takarosán kinyalva. Meg is jegyeztem rá: —E’ már pallérozódik, látszik, hogy a feje a birodalmának! Az angol leányzó, akit kinézéséből ítélve, igen megviselt a nagy képzettség, a többek között megkérdezte tőlem, hogy Magyarországon hol lakom ? — Szatmárnémetiben, — válaszolám és csupa kuriózumból visszakérdezém : Hallott-e már valamit róla? — Soha semmit. A többiek se ismerték hírből se. Ez a körülmény vaktában arra ösztökélt, hogy kitegyek a szülőföldemért, hadd okuljon az idegen. kibban vették a dolgot. Csak Szilágyi volt komoly, bár viselkedése nem válóit nagy hasznára az előadásnak. Este az „Elvált asszony“-t láttuk szokott jó előadásban. Azt hisszük, a második felvonásbeli több diszkréció csak használ az előadásnak. Hétfőn a „Hivatalnok urak“-at játszották zónában. „A Gésák“ keddi előadását a bérlőközönségen kivül alig nézte 10—15 ember. Ez aztán meg is látszott az előadáson. A szereplők általában kedvetlenül játszottak, Somogyi meg különösen. Némi életet csak Bal- Iában és Dénesben sikerült felfedeznünk. Kivülök a kis Lugossy Irén játszott temperamentumosán, aminek okát valószínűleg a kellemes meglepetésül kapott hatalmas rózsa-csokorban kell keresnünk. Ez előadással kapcsolatban arra kérjük a rendezőséget, hogy jelezze a közönségnek, ha valamelyik felvonásközön át akar siklani. — Mi t. i. a félórás szünetekhez vagyunk szokva s igy elképzelhető, micsoda bonyodalmakra Aezethet a másik szélsőség. Szerdán a „Kaméliás hölgy“ helyett Sipos betegsége folytán „Az aranyember“ került színre, jó közepes előadásban. Levetinczi Tímár Mihályt — Pedig igen szép város ám, — adtam tovább a szót. Folyója is van, mint Berlinnek, csak éppen nem birodalmi székes város és valamivel kisebb. Az angol azonban, akit mindig a tudomány érdekel, és aki mindent a maga dúsgazdagságához viszonyít, tüstént azt firtatta tőlem: — Van-e egyeteme a szülővárosának? Egyszeribe fonni kezdett a fejem, mert tudtam, hogy a nyugatiak szemében szégyenletes bűn az, hogy egyeteme sincsen. A szegénységünket meg mintha szégyenlettem volna. Milyet pottyanok most ? Éreztem, hogy kelepcében vagyok szülővárosostul és eszembe jutott a sánta kutya közmondás. Elvégre bármit mondhattam volna, de a belső biró nem engedte, hogy meszire vessem a sulykot; hát csak igy feleltem! — Még nincs ugyan, de idővel biztosan lesz, meglehet, három is. Sebtiben igy kijövendőltem a városom sorsát pár száz esztendőre. Későbben már megbántam, hogy eny- nyire megátalkodtam az igazság mellett, mert a többi polgártás a maga honi viszonyait, amikről meg nekem nem volt eddig fikarcnyi sejtelmem se, hogy elkábultam a gyönyörűségtől. De ekközben belenyilallott a szivembe, ami azt jelentette, hogy ezek a nők igazságot beszélnek. Náluk a kisebb Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::