Északkelet, 1909. november (1. évfolyam, 19–22. szám)

1909-11-21 / 21. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP.

un« Min ■■ i iiu mi hitt ii——wrniinnraiírninrniw m iirrrTnii hitt rwninmr« n t» i - nrirrrn' —■ 11

.....ír i m »"ír»»» n aartTiBgn-niinrfwnwMMMB

Me

gjelenik minden vasárnap.

Előíizetési árak:

Egész évre 4 korona. í Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. : Egy szám ára: 10 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18.

az

Felelős szerkesztő:

CSOMAY GYŐZŐ.

Laptulajdonos és kiadó: „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“.

Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek.

Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény. Nyilttér sora 20 fillér.

Mindennemű díjak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők.

A gyermekvédelem.

Nevezetes jubileum volt közelebb, amely felett gondtalanul elsiklott a mindennapi kenyérért küzdő élet. Az állam által gondozásba vett elhagyott gyermekek száma az ötvenezrediket elérte. Magyarországon a gyermekvédelem intézménye még nagyon fiatal, maga is védelemre, pártolásra szorul, mert hiszen száz és százezer azon gyermekek száma, kik sem az állam, sem a község, sem a család gondozása alatt nincsenek, csak élnek nap- ról-napra, mint az erdők madarai, kikre a jó Istenen kívül gondot senki sem visel. Mégis az az eredmény, amelyet az állam a gyermekvédelemről szóló törvény megalkotása óta produkált, eléggé dicséretre méltó. Szégyenletes mulasztás volt, hogy hamarább nem gondoskodtunk arról a minden kulturállamnak legelső kötelességéről s épen idején jött az életbe lépett törvénnyel a mentősegitség, mert anélkül hova lett volna azon ötvenezer gyermek, akiket az állam védelmébe vett s emberré, a hazának és társadalomnak hasznos tagjaivá nevelt.

A gyermekek kérdése Magyarországon nagyon fontos. Ez a nemzetiét kérdése. Megállhat-e az idők hosszáig a magyar nemzet, attól függ, hány gyermeket nevel fel, hogy számban erős legyen s hányat nevel magyarrá, hogy lélekben hatalmassá váljék.

Senki sem tudja, mi lakik a bölcsőben, melyben az eszméletlen lélek pihen világra születésének első napjaiban. Óvjátok meg a lelkeket; min- denikből egy ember válik. Ember, tele

eszmékkel, hajlamokkal és szenvedélyekkel, akarattal és cselekedetekkel. Milyenek lesznek ezek, a neveléstől függ. Mindenik gyermek egy kikelt szem, melyben a képesség rejlik, hogy virágozzék és gyümölcsöt teremjen.

Volt idő nem is rég, midőn a szegénysorsu anya csecsemője kizárólag az anyai szív érzésére, az asszony ösztönére volt bízva. Most már a nehéz kereseti viszonyok között élő anyák szülötteiről állami menházak felállítása által immár bő gondoskodás történik. Sok ezer szegény asz- szony nehéz órájában menedéket, segélyt talál; az uj szülött pedig gyer- mekmenházakban ápolók és orvosi felügyelet alatt nő és fejlődik. Mindezeket az angyalcsináló ördögöktől mentették meg. Így maholnap a gyermekgyilkos nők már elenyésznek, az

Banális eset.

Irta: Zöldi Márton.

Ez az ócska, kopott tragédia, mely mindig uj marad. Csak az okozott különbségben mutatkozik némi érdekesség.

Akik itt szerepelnek, azok épp oly közönségesek, mint maga a történet s mégis van egy hajszál, mely elválasztja, melyben a történet eltér a mindennapitól ... Én legalább úgy érzem . . .

Linné Julia volt a varróleány neve. Szépségét főleg fiatalsága, finom, szinte márványsimaságu arcbőre emelte értékké. Arra az értékre gondolok, melyet a gazdag «rak sohasem sajnálnak magukhoz váltani.

Ez történt Linné Júliával is, ki úri házakhoz járt varrni s akinek ügyességéről nagyon elismerően nyilatkoztak a gazdag urinők.

Julia kétségtelenül talentum volt a maga szakmájában. Nemcsak blúzokat, szoknyákat, de kényes természetű kosztümöket is rá lehetett bizni.

A vidékről került Budapestre s itt pikk- auf kezdte. Egészen egyedül állt, rokon, ismerős, barát nélkül. Szeretője sem volt mindaddig, mig Hámonékhoz nem kommen- dálták varrónőnek.

Hámon Imre malomigazgató volt, nagv vagyonnal és nagy tekintéllyel. Kiváltságosán szép, egyenes férfi volt, eléggé megbízható jellemmel. De természetesen ennek a jellemnek is meg voltak a maga puhaságai. Ezek főleg otthon mutatkoztak a feleségével szemben, ki büszke, gőgös asszony volt s aki nem egyszer éreztette férjével, hogy a vagyon alapját az ő hozománya mentette meg.

Az eset nem érdemel sok szót. Hámon

Imre elcsábította a varróleányt. A dolog feltűnően könnyen ment. Julia szerelmes lett a selymes, feketeszakállu malomigazgatóba s az első találkozásnál karjaiba dőlt.

A leánynak ez volt az első komoly szerelme, a férfinak ki tudja hányadik. . . . A boldogságot csak az zavarta, hogy éppen abban az időben Hámonné elhalmozta Júliát munkával. Heteken át kellett abban a házban dolgoznia, amelyből — ezt a leány érezte — ki kellett volna őt dobni.

Nos, nem dobták ki, de Hámonné modorában az utolsó napokban feltűnő idegesség, ingerültség mutatkozott. Minden komoly ok nélkül kíméletlen megjegyzéseket tett Julia munkájára, sőt később személyére.

— Miért festi maga a szemöldökét? — kérdezte egy alkalommal minden apropó nélkül.

Mindennemű nyomtatványobat nagy gonddal, ízléses kivitelben, legjutányosabb árért készít az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA" Szatmárnémeti, Kazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“.