Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)

1909-10-10 / 15. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. gyár társadalomra is. Ez a társadalom most van forrásban s helyes irányban való formálása, irányítása a legidő­szerűbb. De nagy körültekintéssel kell ezt végezni, hogy a magyar társada­lomban a modern eszmék és gondo­latok mindenkor egészséges talajra találhassanak. Nv. A szinérváraljai Kossúth- szobor leleplezése. Szép ünnepség keretében történt meg október 3-án a szinérváraljai Kossúth-szobor leleplezése. Ez a hatvanegyedik szobor az országban, amely Kossuth Lajos dicsőségét hirdeti. A leleplezési ünnepélyre díszes közön­ség gyűlt egybe. A szomszédos városok és vármegyék küldöttségekkel képviseltették ma­gukat. A szatmár-németi függ. és 48-as párt részéről is tekintélyes számú küldöttség je­lent meg. Az ünnepély reggel 9 órakor kezdődött a községi képviselőtestület diszülésével, amelyen dr Ember Elemér indítványára a teret, ahol a szobrot felállították, Kossuth Lajos-térnek nevezték el. Ezután a református templomban istentisztelet volt, melyen Sátor Dávid református lelkész mondta a beszédet. A szoborleleplezési ünnepély délelőtt 11 órakor vette kezdetét. A dalárda a Him­nuszt énekelte el. Ezután dr Földes Béla, a kerület országgyűlési képviselője mondotta el ünnepi beszédét. Lelkes szavakkal vá­zolta Kossuth Lajos működését. Beszéde közben lehullott a lepel a szoborról. A nagy talapzaton Kossuth Lajos mellszobra áll, mely Kossuthot fiatal korában ábrázolja. Ezután Mándy Zoltán, a szoborbizott­ság elnöke, átadta a szobrot, amelyet a köz­ség nevében Bárány Béla főbíró vett át. Miután dr Pap Zoltán orsz. képviselő alkalmi ódáját elszavalta, a szobor megko­szorúzása következett. A képviselőház és az orsz. függetlenségi párt koszorúit dr Földes Béla tette le. A főrendiház koszorúját Mándy Zoltán, Szatmárvármegyéét dr Falussy főis­pán, Szatmár-Németi városét Bartha Kálmán tanácsos, Felsőbánya városét Farkas Jenő polgármester. A szatmár-németi függ. és 48-as párt koszorúját Csomay Imre pártelnök a követ­kező beszéd kíséretében helyezte el: „A szobrok jelentőséggel bírnak . .. A szobrok beszélnek . . . Széjjel nézve e városban, látom, hogy ott ama templom tornyán a „csillag“ ragyog; azon a kettős kereszt lesz, ezen az egy ke­res zt fénylik. Itt közel az isteni tízparancsolat disziti a templomot. Mit jelentenek ezek? Azt, hogy ezen városban különböző feleke­zetű, eredetű és nyelvű honpolgárok laknak, kiknek azonban együtt kell élni, egyetértésben lenni, s mindnyájuknak szeretni kell egymást és a hazát; tehát szükségük van egy közös istenségre. Ez a hazaszeretet istensége ! Szük­ségük van ezen istenség apostolára. Ilyen apostol volt s ma is ilyen — Kossuth Lajos. Ha van hely széles e hazában, hol je­lentőséggel bir egy Kossuth-szobor, egy Kossuth-emlék, ez a város ilyen hely, itt a m agyar alföld peremén, itt a szép avasi hegy­ség lábánál. E város és szép vidéke lakóihoz illett és illik a „tetvériség, egyenlőség és szabad­ság“ szép elvének követése. A szobrok beszélnek. Én is ez ünne­pélyes szép pillanatban hallani vélem a most leleplezett szobor ajkairól e szókat: „Magyarok, ti honpolgárok, kik itt a magyar alföld és ennek szép hegysége érint­kezésénél laktok és éltek, mikor a ragyogó napfény először érinti homlokomat, azt mon­dom nektek : Fogadjátok üdvözlésemet, áldá­somat . . . legyetek boldogok . . . legyetek egymással békességben, testvérekként szeres­sétek egymást, értsetek egyet. . . küzdjetek együtt a szabadságért, hogy szép hazátok legyen gazdag, önálló és független ... Le­gyen szabad és virágzó ez a föld, mely szült benneteket s mely ápol és eltakar! “ . . . Magyarok Istene, hallgasd meg ez ál­dást! Add, hogy itt ez a nép testvérként szeresse egymást és békeségben élve egyet­értsen. A haza jólétéért, felvirágoztatá­sáért és függetlenségéért együtt küzdjön s ha e próféta ajkairól üzenetet hall, ha kell, halni is tudjon . . . Kossuth Lajos hazánk szentje, dicső­sége ! .. . Ezen uj emlék-szobrod előtt álló nép hódol előtted s magasztal mindörökké! Hódolattal borulok elédbe én is, igaz hived, s a szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párt nevében és képviseletében szobrod elé koszorút teszek azon óhajtással, hogy elveid s eszméid valósuljanak meg. Szent emléked e nemzet szivében mindörökké éljen 1 “ Végül a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt koszorúját dr Adler Adolf pártel­nök, a szinérváraljai leányokét Bojtor Anna, Szinérváralja nagyközségét Bárány Béla fő­bíró s az ottani ipartestületét Kepes Sándor tette le. A leleplezési ünnepély után, déli 1 órakor százteritékü ebéd volt, amelyen többen mon­dottak felköszöntőt. Dr. Kelemen Samu dr. Földest, a ke­rület képviselőjét és Szinérváralja közönsé­gét, Thurner Albert dr. Pap Zoltánt, a szobor adományozóját és Csomay Imre a szinér­váraljai hölgyeket köszöntötte fel. Az uj adóhivatal. A szatmári uj adó­hivatal épitési költségeire a pénzügyminiszter a jövő évi állami költségvetésbe 90,000 ko­ronát illesztett be. kendőm, merre van a szürke kabátom? — Megint rendetlenség mindenfelé. Még ő be­szél, hogy rendetlenség! Eh! Csak egy he­tet kellene a körünkben töltened s meggyő­ződhetnél szavaim igazságáról, de különben — azt hiszem — igy is átérzed soraimat s talán szánakozással gondolsz rám s mondod: Szegény Katica ! Minek is ment férjhez ... Hiszen igaz — hogy teljes őszinte le­gyek, — eleinte még csak hagyján. Tudod ezek e férfiak, mig menyasszonyok vagyunk, végtelenül kedvesek tudnak lenni. Ah, ha visszagondolok... Minden nap meglepett valamivel; egyik napon kuglerrel, a másikon tubarózsával (most is rajongok érte t. i. a tubarózsáért) és ma kérhetek, könyöröghe­tek valamiért, mindhiába. De hiszen igaz, a nóta is mondja: így szokott az lenni... Akárhogy hányom-vetem is a dolgot, mindig csak egy a vége: Minek is mentem férjhez... De nem panaszkodom tovább. Csak figyelmeztetlek, hogy ne menj férjhez: örülj, hogy lány vagy s az is maradhatsz. Leg­alább vannak álmaid, illúzióid ... Mikor ezt a levelet irom, arra is gon­dolok, hogy te is Íróasztalodnál ülsz s Írsz nekem. Mert igy szól a fogadalmunk: tiz év múlva, október 1-én, délelőtt tizenegy órakor egyszerre írunk egymásnak levelet. És kiváncsi vagyok, mit hoz a posta. Mi lesz az én drága Angellám levelében. Minő jó tanácsokat szolgáltat ő? Isten velünk. * Mokos Angela kisasszony ugyanekkor a következő sorokat vetette papirosra: Édes, jó Katicám! Szívesen venném, ha elengednéd ezt a megfogadott levélírást. Nagyon nehéz a lel- kembe tekintenem és számot adni érzelmeim­ről. Sokat érzek és semmit sem. Egyet azon­ban határozottan és öntudatosan, hogy t. i. csacsi voltam, hogy nem mentem férjhez. Miért is utasítottam vissza Enyegit, az egyet­len kérőmet! ? Persze akkor azt hittem, hogy szerelem nélkül menni férjhez kin. Pedig — ugy-e — összeszoktunk volna s ma már meg se tudnánk lenni egymás nélkül? így meg, egyedül, szeretetlenül, még nagyobb kin. Sehova egy lépést nem tehetek, mert lánynak egyedül menni, nem illik. Olyan vagyok, mint a rab madár és sokszor ke­serű érzéssel gondolok arra, hogy ime, mi­helyt férjhez mennék, szabaddá válnék. Az­tán a tudat is bánt, hogy még mindig szü­leim nyakán vagyok. Színié olvasom szo­morú tekintetükből a szemrehányást, hogy miért adtam kosarat Enyeginek. Miért ad­tam? Istenem, hogy miért adtam?! Mert tapasztalatlan, bohó, gyermek-lány voltam még. A mostani eszemmel csöppet sem in­gadoznám. Csak el, férjhez... Legalább nem kellene látnom az isme­rőseim szánalmas mosolygását, ha rám néz­nek. Nem kellene hallgatnom a sugdosó be­szédet, ha rólam van szó. Mert biztos, hogy Kávét legolcsóbban Benkő Sándor beszerezhetünk : kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Thumbnails
Contents