Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-17 / 16. szám
Első évfolyam. 16-ik szám. Szatmárnémeti, 1909. október 17. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. A földtehermentesitésrőí. Ma a mezőgazdaság nagyon rossz állapotban van, aminek oka a földbirtokos osztály eladósodása. A földbirtokokra nézve a hitel kétségkívül életbevágó fontosságú és elengedhetetlen. Azonban mint minden termelési ágnál, úgy a mzőgazdaságnál is a hitel tul- tengése káros következményekkel jár. A földbirtokos osztály krízisét vonhatja maga után. Minél jobban eladósodik a földbirtokos, — annál ke- vésbbé ura földjének. Nálunk a bajok ovoslására mindenek előtt mezőgazdasági kamarákat kellene létesítenünk. Amig pedig ezen immár égető kívánság, a kamarák fölállításával megvalósulhatna, volna egy, a földhitel szervezése szempontjából bizonyára fontos javaslat. Nevezetesen kívánatos a földbirtokososztály személyi hitelének megfelelő szervezése. Ez jogos és méltányos kívánság különösen nálunk, ahol a földbirtokososztály a legkevésbbé van szervezve. A szervezésre olyan hitelszövetkezet volna hivatott, amely az ország egész területén, minden megyében olyan szövetkezetei létesítene, amelynek föladata a földbirtokosok személyi hitelszükségleteinek a kielégítése ,volna. Külföldön ezt a célt ^ nem csupán szövetkezetek, hanem takarékpénztárak is szolgálják. De a takarék-intézetek nincsenek nyerészkedési alapon szervezve. Hazánkban j a személyhitel szervezése összekötte- íetésben van a takarékpénztárak éppen szőnyegen lévő reformjával. Sokféleképen próbálkoznak a föld túlterhelése ellen védekezni. A fölmerülő problémák közül bizonyára a legfontosabb a föld tehermentesítés kérdése. Számos agrár politikus szerint a földbirtokos osztály hitele megszorítandó, úgy, hogy csak talajjavitási czélokra legyen igénybevehető. Ez abszurdum, mert kevés ember rendelkezik annyi pénzzel, hogy a birtokvételnél az egész vételárat kifizethesse. Különösen Ausztria és Németország agrár politikus Íróinál gyakran hangoztatott követelmény, hogy állapíttassák meg törvény által, hogy valamely földbirtok értékének hány százaléka erejéig terhelhető meg. Ez oly kérdés, amelynek az eldöntése nem csak, hogy a mai jogi és gazdasági rendnek mélyreható változásával járna, hanem egyúttal a földbirtokos osztály hitelszükségleteinek miként való kielégítésére is hatással lenne. Az eladósulás és a birtokosok gyors változásának káros hatásával szemben a németek általában az eladósodás korlátozását kívánják. Tőzsdetörvényüknek is nem egy intézkedése az agrárválság enyhítésére irányul. Jelenet a Rajnán. Öreg cigány kopottas, ócska frakkban, Az utasoknak muzsikál szegény. Idegen lányok, cifra úri dámák, Veszik körül a hajó fedelén. Kipirult arccal hallgatják a nótát S megdobogtatja szivüket a dal. Tudja Isten mit érzek, mit nem érzek, Hogy rajtam kívül van itt egy magyar. Mikor javában zeng a honi nóta, S az öreg cigány trilláz egy nagyot, Pár szökkenéssel a hajófedélen, Egy perc s a cigány nyakában vagyok. Az első édes magyar szóra Az öreg cigány hangosan zokog. A két magyaron széliében nevetnek, Idegen lányok, cifra asszonyok. A kapitány a tömeget számlálja, Mely a fedélen fel s alá tolong: „Reggel felszállott árbocos hajónkra, Kétszázkilenc utas, meg — két bolond.“ Vajthó László. Guszti, a költő. Irta: Hajtay Etelka. Egy élő, valóságos Gusztiról van szó, aki ott valahol egy felvidéki parochián nem is sejti, milyen lelkesedést keltett egykoron egyik verses kötete. A felsőbb leányiskola VI. osztályában nagy élénkség uralkodott. Valaki elkiáltotta: — Lányok, a Szenka pakkot kapott! Ha a történeti hűséget szem előtt akarom tartani, igy kell mondanom, hogy „pakk“. A ki valaha intézetben volt, tudja, nilyen varázsa van ott e szónak s nem fog negróni érette, ha ez egyszer feláldozom a nagyarságot is, nehogy az intézeti szellemet neghamisítsam. Tehát nem csomag, hanem határozottan :s változhatatlanul, minden magyarositó tö- ekvés ellenére is, pakk érkezett egy csinos szőke leányka számára a postán. — Mit kaptál, Szenka? — kiváncsis- codtak minden oldalról nagy érdeklődéssel, is mindenki buzgón segédkezett a ki- :somagolásnál. Egy díszes kötésű könyvecske került a lapvilágra, Szenka ajkán örömteli fölkiáltás íangzott és ragyogó arcczal mutatta fel: — Nézzétek! — Ugyan mit akartok vele, — fakadt ci egy rózsásképii barna leányka, utánoz- íatatlan megvetéssel bájos kis babaarczán, — hisz ez . . . könyv.
