Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-10 / 15. szám
Szatmárnémeti, 1909. október 10. ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, butorfestést stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik. Társadalom fejlődése. A társadalom-tudományok, elsősorban maga a szociológia, az állami és társas élet fejlődésének tanulmányozása, ma már nem a tudósok kiváltságos tudománya, hanem a nagy tömegeknek is életszükséglete. Ismernünk kell a múltat, hogy helyesen Ítélhessük meg a jelent s építhessünk a jövő valószínűségeire. Egy feladata van e tudománynak: a fejlődés nagy, egyetemes igazságának megkeresése. Ez a tudomány igaz tudomány és mégis ennek vannak a legtöbb álprófétái. Sokan vannak, kik szeretnék megváltoztatni a fejlődés egyenletesen, de folytonosan haladó irányát s azt visszaszorítani igyekeznek. Vannak mások, kik a fejlődés irányának megváltoztatását akarják. És csak nagyon kevés azoknak a száma, kik a történeti hagyományokra támaszkodva, tántoríthatatlan hívei a fokozatos fejlődésnek. Ezek a társadalom-tudománj hivatott képviselői s a nemzeti állameszme keretein belül csak ezeknek munkálkodását kísérhetni lelkesedéssel, szeretettel és pártfogással. A társadalom-tudományi szervezkedésnél első feltétel, megszabni az irányt, a világfelfogást, amely alapon óhajtják a szervezkedők e tudományt művelni. A destruktiv elemek csoportosulása nem helyeselhető, mert ezek a fokozatos haladás ürügye alatt mindennek hadat üzennek, ami nemzeti s az idegen társadalmak tanulmányozásából levont szabályok szerint akarják a hazai társadalmat szervezni, gondolatvilágát átalakítani. Ez a tudomány, áltudomány, mert egyoldalú, gyűlölködő. E tudománynak képviselői kisajátítják a tudományt egy osztály számára s osztálytudományt faragnak belőle. így sekélyesedik el a társadalom-tudomány proletár-tudománnyá s képviselőiből tudósok helyett igy lesznek szociálista agitátorok. Milyen szép és mennyivel egyetemesebb azonban a másik tudomány, amelyet egyik leghivatottabb képviselője : Achille Loria az uj tudomány melléknevével látott el. Felőle mondja a tudós olasz tanár, hogy: „a modern szociológia az a tudomány, amely fel akarja tárni a különböző társadalmi tünemények egységes eredetét, összefüggését, szerkezetét és egész fejlődését, továbbá megállapítani törekszik a társadalom statikáját és dinamikáját, életföltételeit, befutott fázisait megkülönböztető jellemvonásait, a tünemények egymásra következésé- sének törvényeit és várható továbbfejlődését.“ A társadalom-tudományok ily irányú művelése üdvös hatású a maJó tanácsok. Irta: Valnicsek Béla. Somogyi Katinka meg Mokos Angela elhagyták a nevelőintézetet s ütjük ketté vált. Könyező szemekkel búcsúztak egymástól s kölcsönös ígéretet tettek, hogy tiz év múlva levelet írnak egymásnak (persze köz-| ben is váltottak magánérdekü leveleket), melyben beszámolnak érzelmeikről és „jó tanács“-képen átengedik a nyilvánosságnak. A hosszú tiz esztendő a napokban letelt s a két levél egyszerre íródott meg a kis női íróasztalon. Somogyi Katinka, férjezett Kende Jó- zsefné három apró gyermekének vajaskenyeret adott, hogy békességben hagyják, cselédjének is megadta az utasításokat, hogy ne zavarja kérdezősködéseivel s írni kezdett: Kedves Angélám! Szentimentális hangulatban lennék, ha nem hallanám gyermekeim civódását, hogy melyik kapott nagyobb vajaskenyeret s a cselédem ügyetlenkedését, a mint ejtegeti el az ezüst evőeszközöket s aztán a behorpadt kanalat baltával iparkodik kiegyenesíteni. Igen, szentimentális hangulatban len- | nék, mert édes a tudat, hogy minő boldogok voltunk tiz év előtt s most?! Most csupa szenvedés, keserűség az életem, mert az uram ideges, epés ember és sohasem tudok kedvére tenni. Ha egész nap itthon ülök, az a baj. Persze, csak lustálkodni szeretek, semmi szeretet nincs bennem a gyermekeim iránt. Itthon sáppadoznak szegénykék, a helyett, hogy levegőre vinném őket, sétálni mennék velük... Ha meg levegőre megyek s csak hat óra után ballagok hazafelé, akkor „egész nap csavargók.“ Hidd el édes Angélám, százszor is megbántam már, hogy férjhez mentem. Milyen boldog lehetnék most, mint leány. Nem volna annyi gondom, annyi keserűségem és sokszor gondolok rád és irigyellek. — Sohasem gondoltam volna, hogy tiz év múlva azt a tanácsot adom minden lánynak, hogy ne menjen férjhez soha, soha ... Maradjon független, szabad, mert asszonynak csak nyűg az élete s ritka a kivétel. Nem tehet egy lépést, hogy gyerekbe ne ütközzék (a szomszédé is mindig itt van) nem nézhet semerre, hogy rendetlenséget ne találjon s ha ura a klubba megy, itt egy nyakkendő, ott egy cipő, az asztalon a házi kabát, széklábánál a földön egy mellény, házisapka. Fogalma sem lehet mindarról annak, ki maga nem tapasztalja. Mindezt látni kell, hallani kell. Hallani — mondom — mert átöltözés közben folyton kiabál az „uracska“: hol a kék nyak-