Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-31 / 18. szám
6. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. Eisner Hennán, Shön Mór kereskedők, Markos Imre tanár, QIósz Jenő tanár, Mózes Jenő földbirt. Reich Ézsaiás könyvelő, Binder Gusztáv raktárnok. Jegyzőválasztások. Szinérváralja jegyzőjéül hét pályázó közül 34 szavazattal 4 ellenében Sepsy Károly választatott meg. Börveiyben f. hó 22-én eszközölték az aljegyző választást s Vicsay Endre oki. jegyzőt választották meg aljegyzővé. Házvétel. Dr Jéger Károly városi főorvos a dr Vajay Károly polgármester Attila-utcai házastelkét 47.000 koronáért megvásárolta. Épitési engedélyek. A tanács Nagy Gábornak Rekettye dűlő 27, Amaci Andrásnak Keleti tag 75, Beer Mórnak Németi mocsár 2, Kis Imrének Kölcsey utca 26, és Szilágyi Istvánnak Perényi-utca 47, Lakatos Dánielnek Szentvér 15, Balogh Dezsőnek Dinnyéskert 34, Tyukody Árpádnak Bányai- ut 13, Pénzes Andrásnak sarkadi Nagy Mi- hály-utca 13., Fata Györgynek, Fata Bálintnak Záráig Mihálynak, igazság Sándornak és Varga Józsefnek Rekettye-dülő 4., 5, 7., 21 és 31. szám alatt uj lakóház építésére adott engedélyt. Baleset. Péchy Péter avasi főszolgabíró okt. 23.-án Vámfaiuba kocsizott. A lovak, amelyeket ö maga hajtott, egy robogó automobiltól megijedve, elragadtak. A főszolgabíró leesett a kocsiról s arcán súlyos zuzódásokat szenvedett. Öngyilkossági kísérlet. Miski Anna, aki a Kazinczy-utca 4. sz. háznál szolgál, okt. 25.-én szerelmi bánatában folyószódát vett be. Súlyos, belső sérüléseivel a közkórházban ápolják. Halálos baleset. Veréczi István 17 éves darai illetőségű kocsislegény okt. 25.-én a Csererdőről szekerével fát szállított. Egy lejtős útnál a szekérről leesett Veréczi s a terhes szekér a gyomrán keresztül ment. A közkórházba szállították a mentők, ahol másnap meghalt. Véres verekedés. Vasárnap este történt, hogy Lévai János közös hadseregbeli káplár az utcán kérdőre vont egy közhonvédet, amiért az elfelejtett neki köszönni. Ekkor oda került hozzájuk Borsován Gergely volt csendőr is s Lévaival szóváltásba keveredett. Lévai a veszekedés hevében leoldotta oldalfegyverét és azzal Borsovánt fejbe vágta, úgy, hogy elborította a vér. Borsován ekkor kiragadta a szuronyt Lévai kezéből és Lévait fején és oldalán meg- szurkálta. Lévait a mentők eszméletlen állapotban szállították be a kórházba. Közgazdaság. A vörösbor lefejtése. Tudvalevőleg a vörösbor a pincében gondosabb kezelést igényel, mint a fehér bor. Különösen három dologra kell a vörös bornál ügyelni: 1. A tiszta iz. 2. Megfelelő fanyarság. 3. Szép vörös szin. Azonban a szabad levegő, mely az izre finomitólag hat, legnagyobb ellensége a festanyagnak és a fanyarságnak, ezért a bortermelőnek s bor iskolázást csak oly fokig szabad folytatni, mely szükséges arra, hogy a bor tiszta és tartható legyen. A derítést amennyire lehet, kerülni kell de annál szükségesebb a gondos utántöltés. Az előbbiből az következik, hogy a bornak önmagától való leülepedésére kell törekednünk. Mihelyt tiszta, le kell fejteni, e tekintetben tehát nincs különbség a vörös és fehér bor között. A seprűn való hagyás soha sem előnyös, mert mindig oka lehet a zavarodásnak, utóerjedésnek, keserűségnek. A pincében tett erős kalapácsütés felzavarja a bort. Minden fel- zavarodás pedig a szin kárára történik. A megromlott vörös bort fehér borrá változtathatjuk át. E célra ajánlatos a bort utóerjedésbe hozni. Legjobb, ha bevárjuk az őszt és akkor egy kevés, erjedésben levő mustot töltünk a vörös borhoz. Egyszerű cukor hozzátétele csak is gyenge boroknál és csupán akkor ajánlható, ha a borhoz egyidejűleg jó seprüt is adhatunk vagy a bor éppen utóerjedésben van. Penészes takarmányt emészthetővé lehet tenni, ha azt szecskázva vágva fülleszt- jük, vagy többször kitesszük a napra. Sós- vizzel megnedvesitve az ily takarmány felnőtt állatokkal etethető, de növendék vagy vemhes jószágnak azt ne nyújtsuk. A sertéshizlalásról. A sertéshizlalás ha egy kevéssé is bevág, nem kis hasznot hajt a gazdának. Egy kassai gazdának sertése 15 év alatt 28-szor malacozott. Minden alkalommal 8—10-et Nagyobbrészét felnevelte és átlagosan 6 koronát kapott értük. A főösszeg a sertéstartás után kitett 4032 koronát. Az anyát mint hízót eladta és az 125 kilót nyomván 140 koronán kélt el = 4172 korona, tehát évenkint átlag 178 korona. A sertésnevelésnél ha valaki pénzt akar belőle, üdvös szem előtt tartani a következőket: Ha olcsón lehet babhoz jutni: megfőzve ez a legelső malactáplálék, nagyon gyorsan fejlődik tőle a malac. Ha árpadaránk van, úgy azt is adhatunk és pedig babdarával keverve. Az árpadarából 1 kiló, babdarából 1 kiló arányban ebbe keverhetünk buzakorpát és vizet, de csak annyit, hogy szilárd táplálékot képezzen. A malac-ól egyik sarkában hasznos földet vagy finomabb hamut hagyni, hogy a malacok benne túrhassanak. Az időnkénti tisztogatása a sertésólnak is hozzájárul a sertés állomány jó karban való tartásához. Mint jó sertéshizlaló táplálékot meg kell említeni az árpadarát, borsódarát, babdarát. Egy gazda akinek nagyobb seréshizlalója volt, kísérletet tett 16 hízóval, amelyeket 4 csoportba osztott be, a hizlaláshoz krumplit és srótot adott. Három osztálynál a rendes táplálékon kívül adott fél kiló borsót darálva: vagy egészben. Az 1. osztályban, ahol csak krumplit és árpadarát kaptak a sulyszaporulat a négy állatnál összesen 35 kilót tett ki. 2-ik csoportban, ahol fél kiló főtt borsó pótlékot adtak a sulyszaporulat 367a kilogram, a 3-ik csoportban egy fél kiló töretlen nyers borsó mellett a szaporulat mellett 44 kiló és végre a 4-ik csoportban egy fél kiló nyers, darát borsó mellett 47 kiló sulyszaporulat mutatkozott. Ezen kimutatás alapján sertéseink hizlalására föltétlenül előnyös, ha a rendes táplálékon kívül néha árpa, zab, bab vagy borsó darát kapnak természetesen megfelelő mennyiségben. Somlyay Gyulánál Deák-tér. Szatmár Deák-tér. Megérkeztek az őszi újdonságok!! Úri és női divatcikkek nagy választéka Hasznos tudnivalók. Hogyan óvakodjék a tüdővésztől az egészséges ember ? A legjobb táplálék a jó kenyér és a hús, szalonna, túró. A ki teheti, gondoskodjék arról, hogy magának is és a családjának, cselédjeinek is legyen módjuk bennök. Mindnyájunknak pedig az a kötelességünk, hogy igyekezzünk azon, hogy embertársainknak is meg legyen a mindennapi kenyere. A legjobb az, ha ezt mindenki a maga munkájával megtudja szerezni és ebben segitnünk kell egymást. Aki pedig nem tud dolgozni, annak is jusson elég a kegyelem-kenyérből. Nem csak a jövő életben való üdvösségünk kívánja azt, hogy a szegényekről és elhagyottakról gondoskodjunk, hanem az e földön való jólétünk is, mert ha vannak közöttünk olyanok, a kik éheznek és nyomorognak, az ő nyomorúságukból származó bajok és betegségek a jó- móduakat sem kímélik meg. Senki sem tudhatja, hogy attól a szegény gyermektől, a kit ő nyomorúságban hagyott tengődni, bárha segíthetett volna rajta, nem ragad-e a tüdővész ő reá, vagy azokra, a kik neki a legdrágábbak. Különösen olyan családban, a melyikben már előfordult a tüdővész, a gyermekeknek jótáplálása igen fontos dolog. A gyermekeknek igen jó tápszerük az egészséges tehén, kecske és juh teje és ezt nem kell tőlük sajnálni. A gyenge tüdejü embereknek kerülniük kell az olyan foglalkozásokat, a hol a rossz levegőben, porban kell tartózkodni; ilyenek a bányászat, kőfaragás, kőművesség, kályhás- ság, malommunka, dohánygyári munka, kalaposság, szabóság, pékség, vagy a hol nagy hideget vagy meleget kell szenvedni (üvegfúvás, gépfütés, vasúti szolgálat.) A tüdővészre hajlandó embernek legjobb a szabadban való élet: földmivelés, kertcszség, mészárosság, heníesség.
