Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-31 / 18. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. val ? Az az Isten, aki hajdan azt mondotta Mózesnek: „Menj el, én leszek á te száddal és megtanitlak tégedet, mit szólj. “ Az az Isten, ki Szentleikét kitöltötte egykor az apostolokra s vértanukká avatta az evangélium bajnokait. És megkezdődött a harc, két táborra szakadt az emberiség: egyik fél küzdött az igazságért, az emberi jogokért, a hitszabadságért; a másik a zsarnokok uralmáért, az emberi jogok eltiprásáért: szóval küzdött a világosság a sötétség ellen. A történelem vértől, könytől ázott lapjain láng- betükkel, fénysugárral van megírva a világosság és sötétség óriási harca. Köny- és vértengeren keresztül jutottunk ki a szolgaságnak házából, Egyptomból az evangéliumi világosságra. Á vallások reformálása bekövetkezett. A reformáció megtisztította a vallásokat évszázadoknak sötétségétől és babonaságától. Luther és Kálvin szabaddá tették az utat az ember lelke előtt Istenhez. Az ég és föld egyesülése hát bekövetkezett, az ember, Isten szellemének egy részecskéje szívének megtisztult érzelmeivel a vallás szárnyain ismét kiemelkedett az anyagi por világából. A reformáció első hatásaként fellendül az irodalom; az ipar, a kereskedelem óriási haladása érezteti a felvilágosodást. Az evangélium eszméi eljutnak a szivekhez. És a cinikus szép asszony nem vett föl semmit, hanyag nembánomsággal fogadott mindent, maga volt a megtestesült élet, vidámság, elevenség. Minden természetes volt nála és rajta, az asszonyoknál megszokott öntudat, mesterkéletlen szabad mozgás és ilyen modor. Vénusz istenasszony elhalmozta őt kegyével. Olyan volt, mint egy szobor, melyet a teremtés isteni percében komponált egy zseniális művész. És az az ízlés! Öltözött utolérhetetlen elegánciával. Remekül állt rajta minden, ruhája szerelmesen simult hozzá és szinte átszoritá a gyönyörű termetét, csak sejteni engedve idomainak vakmerő körvonalait. Nem fejlődő rózsabimbó volt, hanem teljes pompájában kinyílott rózsa, mely kábító illatot terjeszt maga körűi. Talán soha sem volt oly igézőén szép, mint a mai estén. Inger a szemében, vágy mosolygó aja- kán, szerelem az arc pírjában. Ki egyszer reá tekintett, e bűvkörből nem tudott kijutni Szellemi megújhodás áll be mindenütt. Ez az egyetlen nap mintegy kizökkentette a világot a helyéből: hatalmas isteni erővel megtisztította az emberiségnek azt az életfolyamát, mely a pápai hatalom által annyi sok piszkot és szennyet vett fel magába. De a sötétséget teljesen eloszlatni még a reformáció sem tudta. Nem vagyunk még ma sem egyek a Krisztusban, mint az evangélium tanítja . Nem vagyunk egyek szeretetben. Az nem volna válaszfal köztünk e e magyar haza területén, hogy külöm- böző templomokban imádjuk az Istent, — csak egyesítene bennünket a szeretet, egymás terhének hordozása. Hiszen közös ősök szerezték nekünk vérükkel e drága hont, egyesült erővel kellene ezt megvédenünk, megtartanunk. De egy tábor, a klerikálisok tábora ezt nem érti meg! A lelki- ismereti szabadságot lenyűgözni, ma- gyart-magyar ellen törni kényszerít az egyedül üdvözítés leple alatt. Neki egyedüli imádottja a pápa, ki ezt el nem ismeri fejéül, arra átkot mond. A nemzet békéje előtte semmi. Ennek szomorú tanúbizonysága a vegyes házasságokra vonatkozó bizalmas rendelet is, melyet ez év folyamán küldött szét a magyar római katholikus püspöki kar papjaihoz: „Legyetek rajta minden erőtökkel, hogy a vegyes házasságok létrejöttét többé. Hangjának csengése a szívben utat találva, ott rezgeti sokáig, mint egy édes, harmonikus melódia. De aki jól megfigyelte, észre vehette szemében azt a lázas fényt, dacos tekintetet, hogy az a dévaj szilajság nem mind természetes, a határt nem ismerő nevetés, melytől csak úgy hulltak könnyei, nem az asszony öntudatlan jókedvéből eredt, hanem az álomvilág szétdult szentélyének látásaiból ébredt, mely rendesen valamely szép álom szétfoszlása után szokta befészkelni magát a szívbe.' Vajon mi fáj jobban ? A fennszóval elsírt köny, vagy a nevetésbe takart szenvedés! Aféle büntetés ez a világgal szemben, mely sokszor jogtalanul ítél. Fásult érzelem és dac a sorssal, a végzettel! Egy animóval eljárt szupé után lihegett az ajka, szilaj erővel dobogott a keble. Hanyagul ürített ki egy pohár francia pezsgőt. A hold künn teljes pompában tűnt fel. megakadályozzátok, ha pedig ennek dacára is megköttetnek, eszélyesség- tekkel, lelemény ességtekkel vegyétek reá a vegyes házasokat, hogy gyermekeiket katholikus szellemben neveljék. “ Tehát a törvényeknek eszélyes- séggel, leleményességgel való kijátszására hivja fel őket s mint farkasokat a juhok közé, maga küldi őket a családi élet szentélyébe, hogy két szerető szívnek boldogságát ott feldúlják. — Keresztyéni türelem ez? — Fogjátok meg a farkasokat, ha a családi élet szentélyébe betolakodnak, szé- gyenítsétek meg — ne eszélyességgel, leleményességgel — de az igazság fegyverével. Mint Jézus a Sátánon, arassatok rajtok diadalt! Mondjátok nekik: „Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. Isten nem lakozik sem egyik, sem másik templomban, Isten jelen van mindenütt, ahol ketten, vagy hárman az ö nevében összegyűlnek, Isten lélek és igazság és akik öt imádják, lélekben és igazságban imádják.“ Lelkiismereti szabadságunkat, evangéliumi vallásunkat a reformáció adta vissza nekünk. Szellemi fejlődésünknek Isten által rendelt alapfeltétele ez. S ha a sötétség daemonai vesznek is körül bennünket, hitünkért, vallásunkért életünket se sajnáljuk. Ha ellenség A fehéres fény reszketve kandikált be a tarka ablaküvegeken. Valahány csillag mind ott ragyogott az ég azúrján, ezüstös sugaraik csilláma pajzánul tűzött a lágyan zizegő lombos ágak fölé. Csupa poézis minden. A fényesen kivilágított teremben a hegedű húrjai mély szerelemről zengve, lágyan rezdül- nek meg, utat törve maguknak a szivekig. — Sohse halunk meg! — zúgták a fiuk, kik ma szokatlanul gyúlékonyak voltak. Még az öreg táblabiró is elfeledkezett reumájáról, tekintetével majd elnyelte a szép asszonyt. Egy csinos szőke dzsentri, S. Béla kikapta a prímás kezéből a hegedűt és lágyan, behizelgően ép a fülébe húzta Fráter Loránd kedvelt őszi rózsa, fehér őszi rózsáját. Egy köny rezdült meg Nusi szemében, ki tudja, a szív mélyéből feltörő fájdalom könycseppje, vagy a nevetéstől jött a szemébe, hisz ma folyton mint az őserdők csalogánya, nevetve csattogott, talán többet is engedett meg magának ünnepeltetése tudaKávét legolcsóbban SRlKÍOf beszerezhetünk : kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
