Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)

1909-10-31 / 18. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Mindennemű nyomtatványokat nagy gonddal, Ízléses kivitelűén, legjutányosaűb árért készít az „É5Z3HHELETI HÜNYVNYOMDiT Szatmárnémeti, Hazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“ „Egy“-ek vagyunk-é a Krisztusban ? Mint fellegtől borított sötét égen vakító fénynye! végig cikázó villám, mely után hatalmas dörgés keletkezik, úgy tűnik föl az emberiség szellem- világáben e nevezetes dátum: 1517. október 31. Sötét volt akkor is. A pápai ha­talom önző anyagi haszonért bilincsbe verte a lelkeket. Az isteni kegyelem után sóvárgó ember nem járulhatott személyesen Istenéhez, csak a szen­tek, a papok létráján keresztül. Az önző papi osztály — éppen azok, kik­nek a világosság országát kellett volna építeniük, — a világ világosságát, a Bibliát elrejtette a nép szemei elől, hogy a sötétség, a lelki vakság kar­jaiba esve, uralkodhasson testén­lelkén. Átkos munkájuk folytán ur lett ismét a sötétség, — a lélek épp’ oly rabbá lett, mint Krisztus előtt. Hazug­ság, ámítás, emberi találmányok csúsz­tak be az isten egy szülött Fia által megalapított keresztyén vallásba. Ku- fárkodást űztek a lélekkel, pénzért árultak bünbocsánatot. Mindezeket tet­ték saját maguk hasznára és javára, földi kincsek gyűjtésére, hatalmuk nö­velésére, népek, nemzetek leigázására, a világosság, a haladás legyőzésére, Krisztus országának letiprására, Isten nevének megfertőztetésére. De a sötétség közepette, mint villámlás lépett a világ elébe a wit­tenbergi egyszerű szerzetes barát, Lut­her Márton. Kezében a Krisztus örökké való evangéliumával, a világ világos­ságával, a Bibliával; keblében a Szent­lélek bátorító erejével, ajkain Pál apos­tol szavaival: „ingyen, Isten kegyel- \méböl igazulunk meg.“ Kilencvenöt pontban vádolja meg a pápát, a Krisz­tus helytartóját Isten és a világ szine előtt. A vádlevelet a wittenbergi vár­templom ajtajára szegezte ki, hadd lássa és olvassa mindenki. A kala­pácsütések — mintegy óriási menny­dörgés — megrendítették az egész Európát, hatalmasan dörögték minde­nek fülébe: bűnös a keresztény világ feje, a pápa, mert meghamisította a Krisztus tanításait! — Igaz mondá­sáért jutalom a pápai átok lett. Ez az első lépés, a mivel a hatalmasok a szellemet csirájában elfojtani igyekez­nek. De a szellemi szikra lángra lob- bantotta egész Európát, azt többé el­fojtani nem lehetett. — Ki adott erőt az egyszerű barátnak, hogy szembe szálljon a hatalmasok nagy táborá­Szép asszony bűne. Az egész városban előre tudták, hogy jön. Az ifjúság türelmetlenül várta, zsurokon, korzón, még a kaszinóban is tárgyalták e hirt, mely a leányos mamák és mirtuszkoszoru után vágyakozó kisasszonykák körében egész szenzációt keltett. Mindenki szinről-szinre vá­gyott látni „Az érdekes özvegyet.“ Mindenütt csak Radnay Nusival foglalkoztak. A nők irigységüket leleplezve kérdezték: — Tehát már régebben özvegy ? Szép­sége híres az egész vidéken, hogy nem lé­pett újabban házasságra ? — Bizony isteni teremtés és mily hó­dító a tánca! — Talán nem elég szellemes ? — Dehogy, sőt szellemi szirporkáit csak úgy szórja. — Akkor szegény! — Ellenkezőleg, férje szép vagyon örö­kösévé tette. — No én hallottam, szólt a doktorné (egy corpulens alak, négy eladó leány ma­mája), hogy tulbizalmas a férfiakkal szemben, úgyszólván kokett. — De kendőzi is magát, hogy arcán a feltűnni kezdő ráncokat elsimítsa. — Ezek már rágalmak, szólt közbe a szolgabiró, ki veleszületett hajlamánál fogva mindig a szép nők védelmére állt. Én régen ismerem őt, olyan kívánatos szép teremtés, hogy ha annyia megközelíthetetlen nem volna, bizony magam sem tudom, képes volnék-é belenyugodni, hogy valaha a más felesége legyen. Bár nem tudott róla határozottan senki rosszat mondani, azért mégis mindenütt rej­telmesen mosolyogtak, hol a szép Nusi ke­rült szóba. Mi volt a bűne ? Az, hogy akaratlanul is ellenállhatatlan bájjal birt a férfiak előtt. Az egyik magas, viruló alakját, a másik észbontó szemeit, me­lyek örökké lázban égtek, mint a tenger mélye, a harmadik érzékiségre valló piros ajkait tartotta kívánatosnak. És az első éjjel szerenáddal lepték meg. X •. . ,-ről hozatták kedvenc cigányait, a másnapi bálon pedig, melyet tiszteletére rendeztek, egész udvar tolongott körülötte, fehér és kék ibolya, az ő kedvenc virágai egész özönével fegadták. A mellőzött lányos mamákat a guttaütés környékezte, más ré­szűket pedig epeömléstől lehetett félteni, a helyesebb gondolkozásuak ott hagyták az egész „klikket“. Voltak, akiket a kíváncsiság fogva tartott, de kompromittálónak találták ily körben „szórakozni“,külön vonulva, távo­labbról nézték a fejleményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents