Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)

1909-10-24 / 17. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. ELMAN LAJOS cég-, cím és díszműfestő Szatmár, Báthory-u. 12. Elvállal mindennemű cégfestést üvegre pléhre, amerikai bőrvászonra, finomabb mázolást, fényezést, ema- illirozást, aranyozást, butorfestést stb. stb. ::: Egy tanuló felvétetik. Szőlő-termelésünk és a vasúti díjszabás. Szatmárhegyi szőlő-birtokosaink- .nak tudvalevőleg igen sokba kerül a szőlő-művelés és bortermelés, úgy, hogyha zárszámadást végeznek, azt a legtöbben hiánynyal zárják le, olyan sokba jön a szőlő-termelés. Ennek több oka van. Ilyenek: a drága napszám és a rósz vincellér-viszonyok is. E két utóbbi kérdés egyáltalá­ban sehogy sincsen szabályozva. Mun­kásokban állandó a hiány. A legtöbb birtokos pedig ki van téve a vincellé­rek szeszélyének és önkényének. Egy komoly lépést sem tesznek a vincel­lér-kérdésnek valamilyen szabályren­deleti úton történő rendezésére. A vincellér anyagiakban gyarapodik, a gazda nem. De nem utolsó a szőlő-birtoko­sok kiadásai között az a nagy me- netdij sem, amelyet a helyi érdekű vasúton kell fizetniük. Leszámítva azt, hogy a várostól az Előcserig a vonaton éppen annyit kell fizetni, mint a hegy­piacig, illetve egészen Erdődig, — ami indokolatlan és méltánytalan be­osztás, mert az egy kilométernél távo­labbi állomások díjtételeinek valami­ben mégis csak különbözniük kellene, — a személyek vitel-dija túlságosan nagy. III. oszt. jegy 50 fillér, II. oszt. 70 fillér a hegyig (Erdődig is), és ugyanannyiba kerül a visszautazás is. Tehát egy hegyi febándulás szemé­lyenként 1 koronába, illetőleg 1 kor. 40 f.-be kerül. Tessék számítani, hogy ha va­laki csak 3-ad, 4-ed magával megy föl, hetenként legalább egyszer a ta­vasztól őszig terjedő időszakban, mennyibe kerül az utazás. De a szőlő­munkálatok idejében a tulajdonos többször is kénytelen fölmenni, nem­csak egyszer hetenkint. Aztán vegyük a teher-szállítás dijait, amelyek szintén magasak. A vitel dijaknak ez a drágasága általános panaszra ad okot. A közön­ség úgy látja, hogy a helyi érdekek szolgálatára épült vasút túlságosan nagy jövedelemre tesz szert ilyen ár­szabás mellett. Nem igen tudunk pél­dát arra, hogy más helyi érdekű va­sútnak ilyen magas díjtételei lennének. Ha a vasút részéről azt az ellenvetést tennék, hogy a vasút fenntartásának és jogosult jövedelmezőségének szük­ségessége kívánja meg e díjtételeket, úgy egyszerűen csak arra utalunk, hogy a vasút megnyitásakor éppen Alkudozások. — Irta: Rovenszky Árpád. — Az ízléssel berendezett férfi-szalonban Mándy Gyula éppen azzal foglalatoskodott, hogy barátjainak és ismerőseinek gratulációit olvassa, melyekkel eljegyzése alkalmából el­halmozták. A válogatott jókívánságok any- nyira lekötötték figyelmét, hogy nem is hal­lotta, amint az ajtó felnyilt és egy fiatal ember lépett a szobába. — Hozzád ugyan akárki is bejöhet, — mondá az érkező és barátjához lépett. — Te vagy az Károly? — kérdezte Mándy megfordulva és egyszersmind helyet mutatott vendégének. — Gratulálni jöttem hozzád... — Köszönöm. — Légy boldog. — Ezek is mind azt kívánják, — felelte Mándy Gyula a levélhalmazra mutatva. — A régi kompánia lassan-lassan megfogy... — Hja, barátom, mit csináljon az em­ber ? Valamikor csak kell hogy megjöjjön az esze . . . — Igaz.. . nem is ér ez a cigány élet semmit. Az ember tulajdonképpen azt sem tudja, hogy miért is él? Nem kell folyton azt a rossz vendéglői ételt enni; nem kell arra ügyelnie, hogy a házigazdával valaho­gyan össze ne különbözzék s mindig tiszta fehérneműben járhat. Azonkívül, ha hivatalá­ból hazamegy, otthon meleg ebéd, vacsora, fütött szoba, asszonyi csók várja, szóval mindene megvan. Az asszony mégis csak asszony marad, őt semmi sem pótolja... — Hát akkor miért nem nősülsz meg te is ? — Egynéhányszor akartam, de valami mindig visszatartott. — Ugyan micsoda ? — Őszinte legyek? — Miattam lehetsz. — Visszatartott a mai leányok nevelése. Némelyiknek akkora igénye van, hogy nem egy szerény hivatalnokocska, hanem egy nem tudom micsoda sem tudná kielégíteni. A hozománnyal sem megy az ember semmire, mert amely leánynak húszezer korona hozo­mánya van, mérget vehetsz rá, hogy az igé­nyei megközelítik a negyvenezret és igy to­vább; a vége alapos ráfizetés. Vannak kö­zöttük olyanok, akikkel csak a „lexiconnal“ a kezünkben társaloghatunk, olyan tudomá­nyosak; de kérdezd meg tőle, hogy tud-e rántott levest főzni ?... Menj egy-két pilla­natra egy csomó társalgó leány közé. Mű­veltségről, emancipációról, toalettekről, bálo­zásról, zsurozásról, fürdőzésről, sportról, flirtölésről ésjnás egyebekről mindig hallassz, csak főzésről, mosásról, háztartásról, taka­rékosságról és gyermeknevelésről nem... — Azért éppen megnősülhetnél,.. — Tudod kedves barátom, igy blindre nem merek bele kapni. . .

Next

/
Thumbnails
Contents