Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-10 / 15. szám
Szatmárnémeti, 1909. ÉSZAKKELET 3. oldal. Az emberi boldogság. — Elmefuttatás. — Föl, egészen a északi pólusig. Halhatatlan Jókaink remek szép mesét szőtt e lendületes mondás köré. Mesét, talán inkább álmot. A költőkirály megálmodta, hogy a természet rendjéből kiválasztott ember az ő pihenést nem ismerő vágyakozásával, halál felett diadalmas elbizakodottságával nem fog megnyugodni, mig el nem éri a tudósok százados meddő harcának célját, az északi sarkot. Immár nincs hely, sem az északi, sem a déli földrészen, amely felett ur nem lenne ez ember. Gyönyörűen kezdődik a XX-ik század. Első tizede markánsabb betűkkel irta magát bele a történelembe, mint egy némely század ; ebben az évtizedben fedezték fel a déli s az északi sarkot, a kormányozható léghajót és ami mindennél fontosabb: a repülőgépet. Berlinben, Reimsben pár héttel ezelőtt millió és millió ember látta beteljesedni az időket, repült az ember, mint a madár és nincs többé tér, távolság és magasság a barlanglakók ivadékai előtt. Ha tudományos probléma lenne az élet, boldogoknak nevez- hetnők már magunkat azért is, hogy megadatott nekünk ebben a korszakban élni, amikor az emberiség fennállása óta legyőzhe- tetlennek vélt akadályok legyőzettek és elérhetetlennek vélt célok elérettek. A befelé élő, gondolkodó egyéniség előtt a gyakorlati tudománynak e nagyszerű diadalai nyomán, amelyek nagy befolyással szánakoznak rajtam s mondogatják: Szegény Angela, már huszonhét-huszonnyolc éves s még mindig lány. Bizony okosabban cselekedhetett volna s kevésbé válogatós lehetne. Hiszen az idő múlik s a fiatal leány rokonai, a bakfisok már néninek szólítják s kezet csókolnak neki. A társaságban pedig mindenki ügyel, hogy a „vénkisasszony“ szót ki ne ejtse. Esetleg rossz néven vehetné .,. Így, igy édes, jó Katicám! Hálát adhatsz a jó Istennek, hogy asszony vagy s a mi nálam csupán az álmok világában létezik, az nálad valóság. Mindennap megújuló, reggeltől estig tartó, szivet-lelket gyönyörködtető valóság... Most is, hogy e sorokat irom, köny szökik a szemembe s nincs nap, hogy igy ne járjak. Szerencsétlen vagyok; szerencsétlen, boldogtalan egész életemre s még a cigányzenétől is irtózom (pedig mennyire rajongtam érte valamikor), mert csak szomorú hangulatba ringat. De minek is kínozom magam. Elég mindezt átérezni, nem még gondolkozni felőle, sőt még papírra vetni. Sajnáld a te egyetlen barátnődet s imádkozzál érte. Ég veled. * lesznek az emberfajta életére, fölmerül most már az a kérdés, hogy boldogabb lesz-e e felfedezések és feltalálások után az ember? Nagy kérdés! Hosszú pályafutása alatt az emberiség szédületes változásokon ment keresztül az életről való felfogás és az élet eszközeinek megszerzése, kiválasztása tekintetében. Attól a naptól kezdve, hogy az ember lelkének segítségével először ébredt az Isten tudatára, szakadatlan sorban érték egymást az élet minden terén az alkotások, vívmányok, és ma, midőn a repülés problémájának megoldásával a legtökéletesebb műveltség útjára léptünk, bízvást mondhatjuk, hogy az emberiség nem boldog. És ennek nyomán önként kínálkozik a kérdés: boldog lesz-e, boldog lehet-e az ember? Van-e logikai összfüggés a műveltség, az abszolút műveltség és a boldogság s az abszolút boldogság között ? Bölcselők, elvont gondolkozásu elmék, elméleti emberek százszor mondhatják, hogy igenis van összefüggés a kettő között, - az az élet arra tanit, hogy nincsen. Abszolút igazságnak fogadhatjuk el Darwin tanítását, amely szerint az élet nem egyéb, mint harc a létért és a harcnak természete már kizárja a boldogságot. A harcban győzők és legyőzőitek, szenvedők és kimerültek, diadalmaskodók és elesettek vannak és ami ideig-óráig tartó, mondjuk, boldogságot okoz az egyik embernek, az a másiknál talán a homlokegyenest ellenkező állapotot teremti meg. Hiába érezzük, hogy az életnek a boldogMikor a két barátnő egymás levelét olvasta, egyet gondoltak: a kis csacsi. Önök pedig hölgyeim, válasszanak és kérdezzék meg szivecskéjüktől : melyiket szeressem ? Különfélék. Svédországban az iskolás gyermekeknek hetenként háromszor* meg kell fürödni. Mig a gyermekek az iskolaépületben vannak, ruháikat gőzkályhákban gondosan fertőtlenítik, vagyis az esetleges ragályos betegségtől kitisztítják. Spanyolország lakosságának két harmadrésze sem írni, sem olvasni nem tud. Sumátra szigetén a nő férje halála után köteles a háza tetejére, vagy ajtaja fölé egy póznára kötött fehér zászlót kitűzni. Az özvegy csak akkor mehet ismét férjhez, ha ezen a zászlón szakadás mutatkozik. A nap sugarai a tengerbe csak 200 láb mélységig hatnak. Ezen alul a búvárok oly sötétséget tatáinak, mint ha tintatengerbe merültek volna. Londonban sir John Knillt választották meg „Lordmayor“-nak. Knill r. k. vallású. ság a célja, az élet eszköze, az érte való küzdelem, elérhetetlenné teszi a célt, Hiába törtetünk föl egészen az északi pólusig, hiába közelitjük meg a levegőnél könnyebb szálló művekkel a csillagokat: a boldogságtól ma is olyan távol állunk, mint a legsötétebb középkorban. i. ö. Innen-onnan. Egy ősrégi népszokás szerint Edinburg skót város valamennyi leánya, akik május hónapban kerülnek főkötő alá — mindannyiszor megcsókolhatják az angol királyt, valahányszor Edinburg utcáin megjelenik. Május 12-ig kétszáznál több fiatal leányt vezettek oltárhoz Edinburgban s föltételezhető, hogy ezek a fiatal asszonyok nem fogják elmulasztani a kedvező alkalmat! Régi angol föl- : jegyzések szerint egyik angol királyt, aki Edinburgba ellátogatott, folyton csókolták a fiatal asszonyok az utcán. Akkori rossz nyelvek szerint ez a király nem ült kocsira Edinburg utcáin. Kérdés, vájjon Edvárd király kocsin hajtat-e végig, vagy enged a régi népszokásnak s megizleli az edinburgi menyecskék csókjait? * Kontra Sándor fiatal kántor volt Sárfaluban, de minthogy sovány fizetéséből nem igen tudott megélni, elhatározta, hogy elveszi Fazék Mihály uramnak, a falu érdemes törvénybirájának a leányát. Fazék uram elég jómódú ember volt, hogy elláthassa majd leendő vejét étellel és itallal. Egy ünnepnapon a kántor megkérte a leány kezét, oda is Ígérték neki s rögtön ott marasztották az újdonsült vőlegényt ebédre. Kontra örömében alaposan hozzálátott az evéshez: de szerencsétlenségére ebéd közben valami megakadt a torkában, minek következtében erősen köhögni kezdett. — Mi baja van, kántor uram? — kérdi a gazda. — A másik torkomba ment az étel, azért köhögök! — nyögte a kántor. — Mit? Magának két torka van? — fortyant fel erre a gazda. — Dejszen nem is adom én akkor a leányomat magának. * Éjjeli őr: (egy zsákot cipelő emberhez.) Megállj! Ki vagy ?! — Én vagyok, sógor, nem érek rá, sietek nagyon. Éjjeli őr: Nem hallotta kend a „megálljt“ ? Szerencséje kendnek, hogy siet, mert j megmutatnám kendnek, mit tesz az: nem en- j gedelmeskedni egy hivatalos személynek. VAROS BYUL9 czipcsz-műhelyében Szatmárira, Hazinczy-utcza 18. szám alatt készülnek a legszebb úri- ÉS női cipők, vadász ÉS tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a leg- jufánpsabb árakÉrt. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :: :: :: :: S
