Északkelet, 1909. szeptember (1. évfolyam, 10–13. szám)
1909-09-12 / 11. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. nak: a társadalom szervezését a szociális nyomor enyhítésére s ha ennek a közös célnak a tudatában együttesen haladnának, az eredmény talán szebb és nagyobb volna, de mindenesetre egységesebb. Mert ha az egyiknek erkölcsi vagy anyagi tőkéjéből nem telik, segítségére jönne a másik, amelyiknek telik, tudva azt, hogy hiszen mindegy, hogy ki csinálja, a fődolog az, hogy ez vagy amaz az intézmény a köz érdekében meg legyen alkotva. Álljanak össze jótékony intézményeink és vállvetve alapítsák meg az első magyar gyermek-szanatoriumot. A genfiek a magyar protestáns egyházakhoz. A genfi református egyház franczia nyelvű átiratot intézett a debreceni ref. egyház utján a magyar protestáns egyházakhoz. Az átirat magyar fordításban a következő: „Szeretett testvéreink a Jézus Krisztusban I Nagy reformátorunk jubileumának ünnepsége után kötelezve érezzük magunkat arra, hogy ama más protestáns egyházakhoz forduljunk, melyek széles e világon vannak s amelyeknek képviselőit, vagy izenetüket fogadni szerencsések valánk. A képviselők jelenléte, szívből fakadó s erőteljes beszédeik megörvendeztették a mi szivünket s a legélénkebb emléket hagyták maguk után. Ezek közül néhánynak hozzánk intézett átirata, úgyszintén azok, melyeket a testvéregyházak jószántukból hozzánk küldöttek, minket mélyen meghatottak és buzdítottak. Olyan hálával őrizzük azokat, mely hála megmarad mindaddig, mig mi magunk. Nekünk jutott kiváltságul, hogy városunkban egy táborba gyüjthettük a különböző nemzetiségű, fajú, nyelvű és más-más nevet viselő keresztyéneket, kiket azonban a reformáció lelke ugyanazon jegyben. egyesített. Hő vágyunk, hogy az egyházak és egyének közt ezen napokban létrejött testvériesülés, melyet méltán feledhetetlennek nevezhetünk, — meg ne lazuljon, sőt ellenkezőleg, legyen napról-napra erősebbé s esedezünk Megváltónkhoz, hogy áldja meg a keresztyének tevékenységét, hogy legyen mindegyik egyházunk az életnek szövétneke és hajléka. „A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy reménységgel bővelkedjetek, a Szentlélek ereje által.“ (Rom. XV. 13.) Innen-onnan. A bevett rendtartás szerint valamelyik alvégi csapszékből támolygott haza felé Drusza másodmagával. Mindketten becsudál- kozának ... Szép tavaszi éjszaka volt, telve a levegő bódító álomillattal. Aludt a föld. Csak természetes, hogy az éjjeli dinom- dánomban kimerült test is buzgón kácsin- gózott a nyugalom után. Természettani igazság, hogy az alvó föld, meg a megterhelt fő ellenkező dele- jességüek, tehát vonzzák egymást. Ennek következtében megrogyott a bajtárs ina és a flaszter-járda kebelén azonmód elterült. Minthogy pedig a maga erejéből nem birt föltápászkodni, atyafiui szeretettel kérte Druszát, hogy segítené őt talpra állítani. Ámde Druszából is hiányzott a sege- delmi erősség, minek folytán szóban és tettben igy bizonyította be felebaráti szerelmét: — Én téged, tesvír, most föl nem támaszthatlak, mert magam is emelős természetű vagyok. Hanem, hogy megmutassam, hogy hűséges cimborád vagyok, én is — melléd fekszem. És ezt meg is cselekedte. Rendőrköltésig igy húzták a nyugalmat. * * * Drusza negyedszer rukkolt a vizsgának a bölcsészettörténetből. Ezt a tudományt sehogy se vette be a természete. Azt tartotta felőle, hogy az a világbolondítók lajstroma és az igazság csürés-csavarása. Maga a tanár is könyörületre indult a bölcsészet-üldözött Drusza iránt, azért a legelső kérdést adta föl neki. — Micsoda tudomány a bölcsészet- történet ? — A bölcsészettörténet az a tudomány, melyet a nagytiszteletü úr egy álló éven át rágott a fejembe, amiből én már háromszor megbuktam, de amiből most sem tudok egy árva kukkot se. Ez az elmés felelet nyilván megérdemelt egy kongruás kielégítőt. VÁROSI ÜGYEK. Városi közgyűlés. Városunk törvény- hatósági bizottsága rendes havi közgyűlést tart, holnap, hétfőn délután 3 órakor. E közgyűlésen tárgyalják Hajdumegye szekulári- zációs átiratát is. Alapítványi kiegészítés. Balogh Mihály és neje saját nevökre tett 12,000 koronás szegényügyi alapítvány összegét 20,000 koronára egészítették ki. A tanács megbízta tiszti főügyészt az alapitó okirat elkészítésével. A polgármesterek kongresszusán, amely f. hó 9-én volt Kassán, városunkat dr Vajay Károly polgármester, dr Antal Sándor tiszti ügyész és Tankóczi Gyula rendőr- főkapitány képviselték. népdalt elzengtünk, melynek egyikünk- másikunk még a test mozdulataival is kifejezést adott, iszonyú taps-viharban részesítettek a genfiek, s viszonzásul ők is előkeresték az ugrását. Oly jó kedélylyel érkeztünk meg d. u. 1 órakor Bouveretbe és ennek a szép nyaralónak közvetlen a tó partján épült vendéglőjében ültünk villás reggelihez. E helyen jóval többen voltunk ezernél. Étkezés előtt egyik genfi lelkész imádkozott, amit mindnyájan fennállva hallgattunk. A mi hajónk étkezés után elindult s azon Territetbe utaztunk. Utunkba esett a Rhone folyó beömlése a genfi tóba. Territetbe érkezve, tömérdek idegen kíséretében a Hotel de Alpes-ba igyekeztünk, hogy megnézzük azt a helyet, hol Erzsébet királyné lakott. Az álmok országába illő tün- déries szálló a hóval borított Alpesek tövében és közvetlen a tó partján fekszik. Itt emeltek neki fehér márványszobrot is, melyhez szintén elmentünk, hogy a kegyelet adóját lerójjuk. Ide is követtek a sveiciak s a jelen volt idegenek. A szobor előtt lefolyt ünnepségünk igazán megható volt. A szózat eléneklése után egyik genfi lelkipásztor szólott néhány kegye- letes szót Erzsébet királynéra vonatkozólag, feltüntetvén őt, mint jóságos angyalt, aki sok jótékonyságot gyakorolt különösen a szegények irányában. Gyilkosát pedig úgy jellemezte, mint egy megátalkodott gonosztevőt, ki a megjobbulásnak legkisebb jelét sem adja, sőt azt hangoztatja, hogy ma is akképen cselekednék. — A beszéd befejeztével néhány virágkoszorut helyeztünk a szoborra s a Hymnus eléneklése után ezen ke- gyeletes ünnepség is bevégződött. Mi pedig megilletődött lélekkel mentünk tovább, hogy a chilloni kastélyt megnézzük, melyben a XVI. század híres svaiéi szabadsághőse, Bonivard is négy évig volt fogoly, akiről Byron „A chilloni fogoly“ cimü híres költeményét irta, melyet — ha jól emlékszem — Szász Károly fordításában mi is élvezhetünk. Megnéztük az alsó és felső részek komor hangulatot keltő s az Alpesekre és a tóra gyönyörű kilátást nyújtó helyiségeit. Fél 6 óra tájban visszatértünk hajónkra s visszavivő utunkban 7 óra tájt megebédeltünk a hajón. A változatos időben fogalmat felülmúló szép szivárványt láttunk. A tó másik partján elterülő szépségeket és nevezetességeket részint a borongós idő, részint a távolság miatt nem láthattuk. Kilenc óra elmúlt, mikor Genfbe visszaérkeztünk. A tervezett kivilágítás és tűzijáték a kedvezetlőn idő miatt elmaradt a következő napra. Így is feledhetetlen napunk volt a genfi tavon és partjain. Másnap, julius 8.-án az ünnepség második része, t. i. a gimnázium és egyetem 350 éves évfordulójának ünnepsége követKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégein különlegessége 1 kg. 4'40 karona, ::: villany erővel pörkölve. :::
