Északkelet, 1909. szeptember (1. évfolyam, 10–13. szám)

1909-09-26 / 13. szám

ÉSZAKKELET 3. oldal. Szatmárnémeti, 1909. gatlant terhelő közös kölcsönöket különböző telekkönyvi hivatalok többször ugyanazzal az összeggel, tehát többszörösen mutatnak ki. Továbbá figyelembe veendő az is, hogy a jelzálogbiztositék ellenében nyitott nyílt hite­lek nem tekinthetők mindenkor tényleges megterhelésnek. Tizenöt év óta (1893—1907) a jelzálog- hitelezők 8671 esetben évenkint átlag 15 millió korona veszteséget szenvedtek. Ha figyelembe vesszük, hogy mindössze 5,284.542 tárgy alkalmas jelzálog-megterheltetés alap­jául szolgálni és ha ezzel szembehelyezzük, hogy a hitelezőket a kielégítési végrehajtások során csupán 8671 esetben érte veszteség, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az összes ingatlanoknak csupán 10-5 °/oo (promilléje) mutatkozott a hitelezők szem­pontjából tulterheltnek. Ezek után tehát megállapíthatjuk, hogy az ingatlanok általában, de lehetőleg a me­zőgazdasági földbirtok egyáltalában nincs túlterhelve és a hitelképesség a legcsekélyebb csökkenés néikül fennáll. Ha végül összehasonlítjuk Magyarország jelzálog eladósodását a külföldi viszonyokkal, akkor megállapítható, hogy az eladósodási számok igy állanak: Összes Földbirtok Épületek ingatlanok Magyarország 18'60o/0 26-48% 2O37«/0 Franciaország 3-76°/0 21-350/,, 10-80°/o Olaszország 5-53°/0 21-16% 8-00°/0 Poroszország 3940°/0 — 39-30°/o A végeredmény tehát az, hogy a föld terhe Magyarországon ugyan több, mint Francia- vagy Olaszországban, de aránylag csak félannyi, mint Poroszországban. Innen-onnan. Jó képű atyafi állított be a minap egy szatmári orvoshoz s arra kérte, vizsgálja meg, mi a baja. A doktor megnézi s aztán rászól komolyan: — Hallja, barátom, ha meg akar gyó- 1 gyűlni, színét se lássa kend a bornak. Aztán j jöjjön el egy hét múlva újra. Egy hét múlva beállít András, de még i rosszabb állapotban. — Megmondtam, ugy-e, színét se lássa j t kend a bornak, — bosszankodik a derék l i í orvos. — Hászen, instálom, nem is látom —j mentegetödzik az atyafi — mert kulacsból iszok azóta! * A káplár magyarázza az újoncoknak, í hogyan kell a szobát tisztán, egészségesen tartani. Többek között megjegyzi még, hogy ; ha jó idők járnak, akkor az ablakokat ál­landóan nyitva kell tartani. Azután megkér­dezi egy újonctól, mit ért jó idő alatt ? — Ha szabadságon vagyunk, — felelt egy kis gondolkozás után. * A plébános a községi zenekarral már több órán keresztül próbál valami híres ze­nés misét, de sehogy sem boldogul velők, i Végre elveszti türelmét és rámordul az egy- , házfira: — Micsoda embereket hozott a nya- j kamra? Hiszen ezek még a hangjegyeket sem ismerik! — Legyen csak nyugodt főtisztelendő ur, — súg oda az egyházfi, — mostanra csak ezeket tudtam megnyerni, de ünnepi misén majd egész mások fognak jönni. EGYHÁZ és ISKOLA. Kálvin-ünnepély. A helybeli refor­mátus főgimnázium ifjúsága tegnap délelőtt 10 órakor az intézeti tornateremben Kálvin- ünnepélyt tartott. Az ünnepélyen, amelyet az énekkar összhangzó szereplése vezetett be, j Bagothay Sámuel főgímnáziumi tanár mondott eszmékben gazdag beszédet, azután Gönczy Sándor VII. o. t. Tóth Ferenc Vili. o. t.-nak alkalmi ódáját szavalta el lelkes hévvel. Az ünnepélyt az énekkar az „Erős várunk . . “ éneklésével zárta be. Véglegesítés. A felső kereskedelmi is­kola felügyelő bizottsága Berky Lajos tanárt ezen állásában véglegesítette. Választás. Csele József géberjéni ref. tanítót, az ombodi református egyház e hó 19-én tartott tanácsülésében, több pályázó közül orgonista kántor-tanitójává választotta. Pályamunkák. A „Tanügyi Értesítő“ április havi számában meghirdetett pálya­kérdésekre összesen öt munka érkezett be; és pedig a kézimunka tanítására vonatko­zólag három, a következő jeligék alatt: 1. „Mindeneket megpróbáljatok s ami jó, azt megtartsátok; — 2. A fiú kézimunka nem tantárgy, hanem módszer; — 3. Munkásság az élet sója.“ Az együtt nevelés tárgyában kitűzött kérdésre pedig beérkezett két pálya­munka, az egyik: „Legyen tanításunk kor­szerű és neveljünk az életre“, a másik: „Nő- és férfi“ jelige alatt. — Bírálók: Neubauer Elemér, Pap János és Székely Árpád tanítók. A zeneiskolából. A gyakorlati zon­goratanítást a zeneiskolában Grosz Ernő és özv. Jónás Béláné fogják végezni, mig Szőnyi Margit tanárnő egy évi szabadságot nyert tanulmányi célokra. — Büchner Antal székesegyházi karnagy az elméleti tárgyakon kivül a karéneket tanítja s a zenekart vezeti. Hittanári kinevezés. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter dr Bakkai Kál­mán szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumi helyettes hittanárt eddigi állásában rendes tanárrá nevezte ki. A felső kereskedelmi iskola. A városi tanács felhívta mindazokat, kik a felső kereskedelmi iskola fenntartására adományo­Szóval az érdeklődés, a jóakarat, a sze­retet felébredt irántunk külföldi testvéreink­ben s a rokonszenv hatása alatt egyes nagy befolyású külföldi hitrokonaink el is hatá­rozták, hogy eljönnek hozzánk, meglátogat­nak bennünket. Ez már nagy eredmény, raj­tunk áll, hogy ezt a megnyilatkozott testvéri viszonyt fenntartsuk, sőt tovább fejleszteni saját érdekünkben álló kötelességünk. Ho­gyan ápoljuk, fejleszszük ezen reánk nézve kedves viszonyt ? Nézetem szerint úgy, ha ebbe az igazán hegyen épült városba, Kálvin hazájába, Genfbe, jelesebb ifjaink közzül mentői többet küldünk évről-évre, hogy ott azt az öntudatos kálvinista vallásosságot, azt az élő munkás hitet, amely ott az egyház­tagoknak igazán éltető eleme: elsajátítva, idehaza érvényesíteni igyekezzenek. Nem kicsinylem én távolról sem a németországi prot. egyetemeket, de tudja Isten, a mely országban úgy a theologia, mint a philosophia tudósai inkább a szkep- tícismusnak a hívei, ott én öntudatos hitbeli meggyőződést, igazi vallásosságot félve ke­resnék. Ugyanazért én szakítanék egészen a német rendszerrel, hiszen náluk úgy is egé­szen élet nélküli az, máról-holnapra való hypotesiseket, kételkedést tanulhatunk tő­lük eleget, de élő hitet, öntudatos vallásossá­got, egyházhoz való tántorithatlan ragaszko­dást, hithüséget első sorban svájci és angol, aztán skót testvéreinktől tanulhatunk. De, hogy ifjaink ezeket a tulajdonokat elsajátít­hassák, egyházi hatóságainknak mindenek­előtt arról kellene gondoskodniok, hogy az említett hitrokonainkhoz küldendő ifjaink a theológiaí tanfolyamon a francia vagy angol nyelvet elsajátítsák, hogy ezen nyelvnek va­lamelyikével felfegyverkezve, otthon érezhes­sék magukat külföldön. Lássák át már veze­tőink, hogy nyelvünk egészen más nyelv­családból való, mint nyugoti testvéreinké. Más nemzetek boldogulhatnak saját anya­nyelvűkkel egy egész félvilágban, mi a ma­gunkéval saját országunkban sem. Tanulják ifjaink a francia nyelvet már a Kálvin iránti 1 tiszteletből is, s ha lehet: a világnyelvet, az angolt, hiszen majd 200 millió lélek beszéli j e nyelvet, — csakis igy lehetnek ifjaink igazi munkásai a művelt világ protestánsai közzé való beilleszkedésünk nagy eszméjének s akkor nem fognak majd bennünket az oszt­rákok közzé sorozni, mert tudni fogják, hogy a Tisza és Duna rónáin él a kontinens leg­nagyobb egyháza: a protestántizmus keleti bástyája! Szerettem volna még a genfi egyház benső életére vonatkozólag valamit szólani, de annak bővebb megismerésére éppen nyelvi fogyatékosságunk szolgált akadályul, — azonban kuriózumképpen megemlíthetem, hogy Genf városának a lakossága 80,000 VfiüflS GVULü czipész-mielyében Szatmápon, Hazinczy-utcza 18. szám alatt készülnek a legszebb úri- és női cipők, vadász és tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készit bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a leg- jutányüsabb árakért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: ;: :: :: :: ::

Next

/
Thumbnails
Contents