Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)
1909-08-29 / 9. szám
Szatmárnémeti, 1909. ÉSZAKKELET 3. oldal. rályházai fütő fején sérült meg. Kiss Béla 22 éves fűtőnek a karja van összezúzva. Malinak Ignác 30 éves királyházai fékező a fején szenvedett sérülést. Lipcsei András, Peleskey József és Székely Bertalan kisebb sérüléseket szenvedtek. Csak két ember menekült meg sérülés nélkül, az a két fékező, akik a vonatok legutolsó kocsijain teljesítettek szolgálatot. Ezek egyike azt mondta, hogy nem is tudja, miként került le a kocsiról, legugrott-e vagy leesett; csak a két mozdony fülhasító vészsípját hallotta, nyomban erre nagy lökést érzett, valószínűleg az összeütközés pillanatában. A sötétségben nem lehetett tisztán látni az iszonyatos pusztulást, csak a sebesült emberek kínos jajgatása és az összezúzott állatok hörgése hallatszott. A másik megmenekült embert az összeütközés ereje messze kidobta a kocsiból egy bokorba, de szerencsére semmi baja sem történt. A szatmári állomásfőnök, Péchy László, értesülvén a szerencsétlenségről, azt nyomban tudatta a debreceni üzletvezetőséggel, a szatmári mentők-' kel és a csendőrséggel. Egyben pedig intézkedett, hogy azonnal külön vonat álljon elő. A különvonaton az állomásfönök kíséretében a mentők Mónus tüzfel- ügyelő és a csendőrök Papolczy őrmester vezetésével, szintén a helyszínére utaztak. A halottat és a sebesülteket a mentők a különvonaton behozták a szatmári kórházba, a sérültek sebeit a helyszínén bekötözvén. A vizsgálatot azonnal megindították. Valószínűleg azért történt a szerencsétlenség, mert a mikolai állomásról induló tehervonat mozdonyvezetője rosszul értelmezhette Pogány állomási elöljárónak, az indulás idejére és az ellenkező oldalról szembe jövő vonatokkal való találkozásra nézve adott „parancs“-át. S hamarább indult el az állomásról, mint kellett volna. — Az állomásról * kirobogó tehervonatot már nem tudták leinteni. Ott, ahol az összeütközés történt, nagy kanyarulata van a vasúti pályá- | nak. E miatt nem láthatták egymást a vonatvezetők. Mikor pedig a kanyarulaton szembe kerültek, mindkét vonaton megadták ugyan a vészjelt azonnal és teljes erővel fékeztek, de már késő volt. A két vonat nagy erővel ment egymásnak. A roncsok eltakarításán egész nap lázasan dolgoztak, úgy, hogy az esteli vonatok akadálytalanul mehettek a pályán. Délig átszállással történt a közlekedés. Szakértők véleménye szerint az újonnan behozott „parancs“, amelyet a a vonat vezetők szóval kapnak, több félreértésre ad okot. Mig a régi j „menet-levél“-ben irásbelileg kapta a vonat vezető az utasítást s az utón is többször megtekinthette azt. A sebesülteket a szatmári közkórházban vették ápolás alá. Ezek közzül csak Kovács Sándor, Kiss Béla és Demeter Sámuel vannak még a kórházban. A többieket már kibocsátották, mivel a teljes gyógyulás utján vannak. Morvay Károly vizsgálóbíró kihallgatta a szerencsétlenségnél jelen volt és megsérült vasutasokat. A vizsgálat során felfüggesztették Oláh József mikolai váltóőrt, mert a vonat indulásának idején aludt. Felfüggesztették még Dobos Gábort, a 92. számú őrház őrét is, mert a halmii vonatindulási jelzéssel nem törődve, a Mikolából jövő vonatot tovább engedte és le nem intette. Hasonló okból függesztették föl Zimán György pályaőrt is. Felfüggesztették még Demeter Sámuelt és Lip- csey Andrást, (előbbi vonatvezető, az utóbbi mozdonyvezető), mert hamarább indultak el Mikolából, mint kellett Vuína. Pogány Frigyes mikolai állomási elöljárót áthelyezték Ungvárra raktárkezelőnek. Az eljárás a felfüggesztett vasutasok ellen folyik. Barazsu Lajos fékezőt szerdáit temették el Szatmáron, a Teleky-u. 51. számú háztól. A szegény ember temetésén óriási közönség vett részt. A szatmári és királyházai vasutasok testületileg jelentek meg s koszorút helyeztek a koporsóra. A halottas háznál Stern József királyházai kalauz, a sírnál Csapó Károly szatmári kalauz búcsúztatták el a halottat. Egriben óriási tűzvész pusztított. Több lakóház, sok melléképülettel együtt a tűz martaléka lett. Egy kis leány odaégett. Hétfőn a Szatmár-Németitől nem messze fekvő Egri községben tűz beszédek a Claparéde ur figyelme és áldozatkészsége folytán. A magyar isteni tisztelet napjának délutánján fél 5 órakor volt a „francia nyelvű magyar estély“, abban a nagyteremben, melyben egykor Kálvin theológiai előadásait tartotta. A hazai és genfi magyarokon kívül, a genfi és a különböző nemzetekhez tartozó előkelő közönség töltötte meg a nagytermet egész zsúfolásig. Claparéde Sándor, mint ezen ünnepélynek elnöke nyitotta meg az ülést, meleg hangon üdvözölvén a magyarokat és az egybegyült más idegeneket. — Azután dr Pruzsinsky Pál, budapesti theol. tanár tartott francia nyelven felolvasást a „magyar gályarabok “-ról. Nemes Elemér budapesti vallástanár Gyökössy Endre „Kálvin“ című költeményét szavalta el magyarul, melyet dr Máday Andor genfi egyetemi Professor francia fordításban is bemutatott a közönségnek ; mindkét nyelven nagy hatást keltett. — Bélteki Lajos, Nemes Elemér harmónium kísérete mellett „Rákóczy imájá“-t s a 162. és 137. dicséret verseit énekelte el meghatottsággal. — Utána dr Kovács Isván, budapesti vallástanár „A magyar református egyház múltja, jelene és jövője“ című francia nyelvű dolgozatát olvasta fel. Erőteljes és hatásos volt a kép, melyet egyházunk múltjáról és jelenéről festett. Különösen a múlt századokban iskoláink s általában a művelődés érdekében hozott nagy áldozatainkról szóló előterjesztése keltett igen nagy hatást elannyira, hogy a külföld reformátusai előtt egészen egy uj világ tárult fel reánk vonatkozólag, mely őket igazi lelkesedésre indította irányunkban. Ezen ünnepélynek — legalább szerény nézetem szerint — legkiemelkedőbb fénypontja dr Lampérth Géza „Magyarok hódolata Kálvin szelleméhez“ című költeményének előbb magyar nyelven, aztán Máday professornak sikerült fordításában francia nyelven való előadása volt, mely az idegeneknek a magyarok iránti rokonszenvét igen magasra fokozta. Ezt a költeményt megkíséreljük lapunk számára megszerezni. Az előadás hatása alatt a legnagyobb elragadtatással állott fel Talliquet genfi lelkész és az egyetemen theol. professor, s egy olyan szeretettől áthatott beszédet tartott, milyen idegen nemzet ajkáról még aligha szállott el a magyarok dicsőítésére. Magasztaló beszéde — tolmácsunk szerint — abban csúcsosodik ki, hogy a magyarok iránt, ők a nyugotiak a legnagyobb hálával kell hogy viseltessenek; mert ha mi a keleti inváziónak oly nagy dicsőséggel, oly sokszor ellent nem állunk, ki tudja, a nyugoti államokat is nem sepri-e el ? Soha sem felejtem el azt a középideje alacsony termetű s Kálvin szakálu embert, hogy előadása közben miként nőtt két fekete szemében fokozatosan a tűz s hogy változott az egész alak villámmá, hogy annak köveit egyik kezével az ellenségre dobálja, másik kezével pedig a szeretet melegével simogasson. Azt is hiszem, hogy V§HÖ5 GYŰ 18 czipész-mííhelyébcn Szatmáron, Hazinczy-utcza 18. szám alatt készülnek a legszebb líri- és női cipőit, vadász és tiszti csizmáit. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készit bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a iey- jntéfipabb árakért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :: :: :: ::
