Északkelet, 1909. augusztus (1. évfolyam, 5–9. szám)
1909-08-15 / 7. szám
Szatmárnémeti, 1909. ÉSZAKKELET 3. oldal. gármesíeri jelentéssel kapcsolatban egy fontos körülményre hívjam föl a figyelmet. Régebbi időből tudni méltóztatnak, hogy a polgármesteri jelentés felkarol minden kérdést, amely a város érdekeire irányul. Ilyennek tartom azt a kérdést, amelyet felvetni kívánok. Méltóztattak hallani, hogy a szatmár- erdödi vasut-társaságnak a szatmár-bikszádi vasút is tulajdonává vált és a legutóbbi időben ez a társaság a gilvács-nagysomkuti vasutat is megszerezte. Amikor ez a gilvács- nagysomkuti vasút felépült, merem mondani, hogy Szatmár ellenes tendenciákkal épült fel és tarifája, menetrendje is ilyen tendenciával alkottatott meg. Személyforgalom tekintetében utalhatok arra, hogy az utas Nagysomkutról előbb jut Nagykárolyba, mint Szatmárról, dacára annak, hogy 12 kilométerrel hosszabb utat kell megtenni. A csatlakozás aképpen rendeztetett be, hogy egy pár pillanatnyi, pár percnyi idő van csak erre a célra és miután tudjuk, hogy a késések napirenden vannak, különösen téli időben, ez a csatlakozás csaknem keresztül vihetetlen. Ezek a személyszállítás mizériái. Áruszállítás tekintetében a tömeg-árúk között a fa és búza szerepel első sorban ; mindkettőnél ugyanazon távolsági relációkból Szatmár felé sokkal nagyob a tarifa, mint Nagykároly felé: tűzi fánál 12 koronát, búzánál 16 koronát tesz ki kocsinkínt. Eddig meg kellett nyugodni ez állapotban, de most már, a midőn új társaság szerezte meg e vonalat és pedig olyan, amelynek sok oldalú összeköttetése van velünk és amelyet érdekei is Szatmárra utalnak, elérkezett talán az ideje, hogy tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek Szatmár iparának, kereskedelmének, forgalmának érdekében állanak. Annál fontosabbnak tartom ezt, mert tudomásom szerint tervbe vétetett ennek a nagysomkut-gilvácsi vasútnak tovább építése Nagyvárad felé. Természetszerű érdekünk tehát, hogy! ügyeljünk, nehogy eltereitessék tőlünk a forgalom és az előnyös vasúti összeköttetés ilyen mesterséges irányzatú, ellenséges célzatokkal, hanem az összeköttetések hasznát magunk felé fordítsuk. Különben is azt hiszem, nem fog kerülni nagyobb fáradságba, hogy felvilágosítsuk a szóban lévő vasút vezetőségét, hogy mégis különbség van a között, hogy egy holt pontba — Gilvácsba — kapcsolják-e a fővonalat vagy egy erősen fejlődő sokkal nagyobb várost, Szatmárt, tekintenek központnak. Ennélfogva szükségét láttam annak, hogy a polgármester ur szives figyelmét és érdeklődését felhívjam, legyen szives kezébe venni e dolgot olyan értelemben, hogy hívjon össze egy értekezletet, amelybe a vasúttársaság képviselőin kívül a törvényhatóság azon tagjai hivassanak meg, akik ilyen ügyek iránt érdeklődnek, és a bizottság körein kivül olyan egyének is, akik értik az ilyen vasúti tarifáris kérdéseket és esetleg érdekelve is vannak. Ebben a fesztelen értekezletben azután megbeszélnék a dolgokat, hogy miképen lehetne e kérdést a város érdekeivel összeegyeztetőleg elintézni. Kérem, méltóztas- sék ez iránt intézkedni. (Helyeslés.) Dr Vajay Károly polgármester, elnök: Röviden annyit jegyzek meg: Előre is biztosíthatom a közgyűlést, hogy ez a társaság a legjobb indulattal viseltetik városunk iránt, i annyival is inkább, mert áz erdőd—gilvácsi részt holt vonalnak tekintve, Szatmárt akarja épen ezen 3 vasút központjává tenni. Magában a vasúti központi igazgatóságban meg lesz a hajlandóság, hogy a tarifát Szatmárra nézve előnyösen állapítja meg. Mindenesetre jó előre gondoskodunk arról, hogy városunk érdekei biztosíttassanak; összehívjuk a szóban forgó bizottságot és lesz alkalmunk alaposan megbeszélni ezeket az ügyeket. (Helyeslés.) Dr Keresztszeghy Lajos: T. közgyűlés! Bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen — elismerem — kedvező jelenségekkel és szimpatikus nyilatkozatokkal szemben merev ellentétben áll az a kérelem, amelyet a múltkor tárgyaltunk és támogattunk, hogy Erdődtől nyittassák egy új csatlakozó vonal. Nagyon méltóztassék vigyázni, mert a beszédek igen szépek, de baj, ha a tények mást mutatnak. Ami a gimnázium kérdését illeti, én értem, hogy a polgármester úr a maga exponált állásánál fogva minden tényezővel harmónikus, sima érintkezést akar fenntartani, nem akar élesebben nyilatkozni. Ugyanezt értem az országgyűlési képviselő úr részéről is. A dolog azonban sokkal komolyabb, mint ahogy itt föltüntetve volt. A hátunk megett szerződések írattak alá úgy a Jézustársaság, mint a gimnázium részéről olyan telekre nézve, amelyről a mi tudomásunk szerint szó sem volt, és e szerződések felvannak terjesztve. Én egészen őszinteséggel és nyíltan jelentem ki, hogy ilyesmi csak olyan kultuszminiszter alatt történhetik meg, aki ha csak lehet, szerzeteseket nevez ki főigazgatókká. Méltóztassék e dolgot nagyon komolyan tekinteni. — Tessék a felterjesztésbe bevenni, hogy a város közönségének aggálya van, hogy annak a gimnáziumnak építkezése egy szerzetes renddel hozatik kapcsolatba. Mert a midőn világszerte a közoktatási politikának az a helyes tendentiája érvényesül, hogy a felekezeti irányzat befolyása alól kivétessék a közoktatás, ennek a gimnáziumnak a szerzetesi épületek mellé való helyezésével, miután ott egy internátus is van, az összes gimnáziumi nevelést mintegy részéből összesereglett népeket. Gyönyörű látvány volt a terem emelvényén a részint papi ruhában, részint szalon öltönyben összegyűlt hivatalos kiküldöttek csoportja, valamint a teremben helyet foglaló különböző nemzetekhez tartozó közönség is. A gondolkozó lelket igazán könyekig meghatotta az embertestvériség eme megnyilvánulása. Ezután következett a hivatalos kiküldöttek beszéde. A világ 13 országából, illetőleg tartományából volt hivatalos kiküldött u. m.: Anglia, Ausztria, Belgium, Canada, Dánia, Egyesült-államok, Franciaország, Hollandia, Ír-, Magyar-, Német-, Olasz-. Svédország. Itt megjegyezni óhajtom, hogy az internationalis világban hivatalosan most szerepel Magyarország önállóan, nem Ausztriával összekötve. A hivatalos küldöttek többnyire lelkészek, itt-ott tanárok voltak. A hivatalos küldötteknek kötelességük volt 10 perc alatt tömör vonásokban vázolni az illető országban a kálvini egyház múltját s jelenlegi állapotját. Természetesen a szónokok az időre vonatkozólag nem tartották be a terminust. Némelyiknek a beszéde egy órai időt is igénybe vett. Minden szónok a genfiek nyelvén, azaz franciául beszélt, kivéve a németországi küldöttet, Dryander lelkészt, aki egyszersmind berlini udvari lelkész is. Ami küldöttünk, gr.Degenfeld a 13 követ közül utoljáról 3-ik helyen beszélt, mert a képviselt országok saját honi nyelvű neveinek ABC rendje szerint volt megállapítva a sorrend. Ő még a terminust is betartotta: 12 perc alatt végzett. A grófot mindjárt beszédének elején zajos tapssal honorálták, vége felé pedig az egész nagy közönség extasisba jött, tapsolt és éljenzett. Mi magyarok büszkék voltunk, bár nem tudtuk a közönség nagy lelkesedésének okát. Ennek következtében tetőpontra hágott a beszéd iránti érdeklődés. Mihelyt kijöttünk a teremből, szerény indítványomra az izgékony- mozgékony dr Márk Ferenc lelkésztársat kerestük fel s szinte követeltük tőle, hogy menjen azonnal a grófhoz és ha beszédének magyar szövege nála van, legalább elolvasás végett adja át a magyaroknak. Úgy lön. Fél óra múlva olvastuk vagy 16-an a tó partján elterülő parkban a gróf beszédjét magyarul. Nagygéc. Szeöke József, ref. lelkész. ViHÜS GYULA czipész-mÉelyében Szatmáriul, Hazinczy-utcza 18. szám alatt készülnek a legszebb úri- és női cipöh, vadász és tiszti csizmáit. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a íBg- jütáfpsabb áraiért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :; :: :: ::
