Északkelet, 1909. július (1. évfolyam, 1–4. szám)
1909-07-25 / 4. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. Írás szerint: örök veszedelem mind a két életben. Ám észre sem vehetni, — jóra és gonoszra egyaránt elközelget az utolsó nagy aratás napja, midőn a minden aratás Úrának szavára gyönge kalász módjára lekaszáltatunk. Utána következik a tiszta búza és a konkoly elkülönítése s a menny számára megért gabonának az örökkévalóság csűreibe való betakarítása. S „aki vetett az ö testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vetett a léleknek, a lélekből arat örökéletet.“ A valláserkölcsi élet mélységeiben elmerülni, kifürkészhetetlen tartalmát kutatni nincs kedvezőbb alkalom és tanulságosabb téma, mint az aratás ideje és tárgya. Akinek látása vagyon, most meglátja, hogy amit vetünk önmagunknak, családunknak, a társadalomnak és nemzetünknek: azt aratjuk. Hazugság, erkölcstelenség, önzés, szolgaság konkolyait hinted: ugyanazok dudváit aratod! Igazság, tiszta erkölcs, önzetlenség, szabadság jó magvait veted : ugyanazok nemes gyümölcse lesz osztályrészed. A vallástalanság talajából pokol nő ki. A kegyes lelki élet gazdagon művelt földje mennyországot terem ... Mindnyájan megérünk a nagy aratásra! Vajha olyan lenne a mi örök elszenderedésünk, mint a kifáradt, buzgó arató esti lenyugvása ... Leáldozott a nap. A hív munkás kimerülve, boldog érzéssel pihen meg a kévén. Az esteli harangszóra imádsá- gos sóhaj rebben el ajkáról s azzal a bizonyos tudattal zárja szemét az álomra, hogy másnap ismét kisüt rá az Isten áldott napja ... — Ó te boldog aratás! Benned meghal a kalász, de azért a kalász él örökké!... Sárközi Lajos. Alakuló pinceszövetkezet. A szatmári és erdődi szőlőtulajdonosok egymással karöltve igen üdvös eszme megvalósításán fáradoznak most, amely nemcsak a szőlősgazdák érdekei szempontjából, hanem közgazdaságilag is hasznosnak és fontosnak nevezhető. Egy pinceszövetkezet létesítéséről van szó, amelynek felállítása érdekében szőlősgazdáink ma egy hete a Szat- márhegyen már gyűlést is tartottak. Ha a szövetkezet felállításánál az eszméhez méltó lesz a kivitel, ennek az intézménynek üdvös hatása előreláthatóan több irányban fog jelentkezni. Mindenekelőtt kelendőséget és nevet kell, hogy szerezzen a szatmárhegyi bornak. A szatmári és erdődi bort eddig az ország, sőt a megye távolabbi vidékén sem ismeri jóformán senki, bár a szőlőkben ugyanolyan minőségű bor terem, mint az érmelléki borvidéken. Az absolut ismeretlenség oka részint az, hogy az egyes szőlősgazdáknak idejük és tehetségük sem lehet a borok kellő reklamirozására, részint pedig az, hogy nagykereskedők nem tartják érdemesnek, hogy nagy mennyiségben szerezzenek be a szatmári és erdődi hegyről bort, mert bajos is szüret alkalmával a rossz időben alig járható utakon borvétel végett ház- ról-házra járni, — de nagy mennyiségben egyöntetű bort nem is kaphatnak. A pince- szövetkezet felállításával mindezen bajokon segítve lenne. A szövetkezet, ha szüret alkalmával megvásárolja a kisgazdák mustjait, igen könnyen egyenlősítheti azokat s készíthet egyforma bort belőlük. A szövetkezet feltétlenül előnyös lenne a fogyasztó közönségre is, ha a szövetkezet kismértékbeni kiárusító helyeket állítana fel, ahol lepecsételt palackokban a bort mindenesetre olcsóbban adhatná valamivel, mint a borkereskedők, minthogy a szövetkezetnek adót nem kell fizetnie. Ilyen elárusító helyeket bizonyára fog is a szövetkezet létesíteni, sőt azt hisszük, nem tévedünk, ha a fejlődés helyes irányának találjuk azt, hogy a Szatmárhegyen, a központban, az állomás közelében, célszerű lenne a szövetkezetnek egy nyári helyiséget és szőlőt szereznie meg. A szőlőben fajborokat termelhetne, a pincéit is megépíthetné; a szép nyári helyiség felállítására pedig, a mely a város legkedveltebb kiránduló és nyaralóhelyévé lett Szatmárhegyen már régóta érzett hiány, aligha lehetne más hivatottabb, mint épen a pinceszövetkezet. A mulatót bérbe lehetne adni s a bérlőtől kapott ösz- szeg fedezné a felállításra szükséges tőke kamatát, a szőlő és építendő pincék pedig a szövetkezet céljaira szolgálnának. Ha ez a terv tényleg felmerülne, valószínű, hogy a vasút is hozzájárulna a nyaraló megszerzése költségeihez, mert a vasútnak a szövetkezet felállítása általában, de egy ilyen mulatóhelyiség létesítése különösen is nagy hasznára szolgálna. A szövetkezet alakulása kérdésével kapminap nyert, s a melynek megszerzéséhez — szerénytelenség nélkül szólva — magam is hozzájárulok. Ábris. (Meghajol.) Köszönöm. Özv. Véghlesné. (Kacéran ringatózva ülőhelyén.) Tudja,... ha csak úgy levélben üdvözöltem volna, azt lehetett volna hinnie, hogy nem érdeklődöm eléggé az ön diadalai iránt. Pedig érdeklődöm . . . igazán . . . Amaz emlékezetes est után,... az athléta- bálra gondolok,... mikor maga egy kissé nagyon is vakmerőén udvarolt... és én talán nagyon is hideg voltam... Csaknem visszautasító ön iránt... Nekem úgy tetszet, később is, mikor itt-ott találkoztunk, hogy maga ezért nehesztel reám. Ábris. (Tiltó mozdulatot tesz.) Ah, dehogy... Özv. Véghlesné. Úgy-e bár, nem jól ül ott,... jöjjön ide... mellém. Ábris. (Zavartan.) Jól ülök. .. köszönöm. Özv. Véghlesné. (Felédőlve a kereveten.) Én tehát elhatároztam, hogy személyesen gratulálok s akkor látni fogja, hogy én igazán s őszintén érdeklődöm győzelmei iránt... Mert tudja meg, hogy én rajongom a sportért ... És azt olvastam önről, hogy bajnokká lett... Igaz ez ? Ábris. (Feszengve a kis puffon, melyen most már csakugyan rosszul ül.) Ó... hisz az már régi dolog . ^. Azóta egy csomó versenyen vettem részt... Özv. Véghlesné. Istenem ... Még összetöri azt a puffot. Üljön ide... Parancsolom 1 Ábris. (Elborult arccal foglal helyet a kereveten.) Ezer örömmel! Özv. Véghlesné. Most pedig mondja el, hogy miféle versenyek voltak azok? Ábris. Igazán nem is tudom rendben elsorolni... A BTC. versenyén diszkosz-dobásban voltam első. Azután a MAC. vivó- versenyén nyertem „arany serleg“-et... A BEAC. versenyén bajnokságért küzdöttem. Özv. Véghlesné. (Kissé közelebb simul hozzá.) És mi az a bajnokság? Ábris. A bajnokság, asszonyom, — a bajnokság három egymásutáni győzelmet jelent... Egymás után,... mert ha közbül egyszer legyőzetünk, — akkor vége a bajnokságnak. Özv. Véghlesné. (Egész közel hozzá arcába tekint, pajkos, kacér szemével.) E szerint ön most már bajnok! Ábris. (Kipirulva.) Az vagyok, asszonyom ! Özv. Véghlesné. (Kihívóan.) És mondja,... egyéb győzelemre most már nem vágyódik ? Ábris. Sőt igen... Még csak most jő az igazi küzdelem ... Igen nagy föladatra vállalkoztam. Özv. Véghlesné. (Lázasan legyezi magát.) Ez érdekesnek ígérkezik ... Mondja el! Ábris. (Önérzettel.) Asszonyom, én most a világrekordot akarom megjavítani. Özv. Véghlesné. (Arcába hajol, — csaknem egymás leheletét szívják be.) Lehetséges ? És mi az a világrekord ? Ábris. (Melege van, zsebkendőjével törli homlokát, körülnéz, nem ülhetne-e el valahová a szép asszony közeléből.) Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4'40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
