Észak-Magyarország, 2009. augusztus (65. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-17 / 192. szám
2009. augusztus 17., hétfő ÉSZAK AKTUÁLIS / HIRDETÉS /6 MOLDOVA MISKOLCA: Részletek az Érik a viharból (5.) A miskolci hospice-ban járunk Már érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, cikksorozatunkkal kapcsolatban ■ Befejező részéhez érkezett sorozatunk: szemelvények Moldova György könyvéből. Miskolc (ÉM) - Érik a vihar címmel riportkönyvet írt Miskolcról Moldova György. Kérésünkre rendelkezésünkre bocsátotta a nyomdai levonatot, hogy abból részleteket közöljünk. íme a sorozat záró darabja. Hogy következzék majd az interjú a szerzővel. Mielőtt átadjuk a szót Moldova Györgynek - tanácsára leírjuk, mi is az a hospice. A súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti. Az ellátásban orvosok, ápolók, gyógytornászok, pszichológu- sok/mentálhigiénikusok, szociális munkások, lelkészek, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. „Az itt dolgozó orvosokat, nővéreket, idelátogató papokat az a cél vezeti, hogy az ember életének utolsó szakaszát az elérhető leghumánusabb körülmények között töltse el; a kórházi elfekvők légköre helyett otthoni hangulatban. Az országban több helyen is létezik „hospice” szolgálat, egyikük sem áll többől, mint hat-nyolc kétágyas szobából, ahová a fekhelyeken kívül csak egy asztalka meg két szék fér be. Összesített befogadóképességük hetven főt tesz ki - ezt hosszú várakozólisták alapján töltik be. A miskolci hospice szolgálat valószínűleg a legkülönbek közé tartozik. Egy romos, volt orvosszállóból alakították ki, előbb tíz, később húsz férőhellyel. Minden szobában televíziót és kis rádiókészüléket helyeztek el. A betegek néhány személyes holmit is behoznak, például megszokott otthoni teáskannájukat, mert úgy érzik, abban jobb teát lehet főzni.- Elhagyhatják a szobájukat?- Aki fel tud kelni, bármikor kimehet sétálni a kórház kertjébe. Be kell vallanom: a betegek sorsánál jobban érdekelt az itt dolgozóké. Az ápolónők nem örök időkre szegődtek ide, időnként helyet cserélnek más osztályokon szolgáló társaikkal, de van, aki nem él ezzel a lehetőséggel, és már a huszonötödik évét kezdte meg itt. A pénz aligha vonzza ide őket: a paraszolvencia tilos. A munkájukat önkéntesek segítik, újabb időkben gimnáziumi tanulók is bejárnak. Mindig nehezen szántam rá magam, hogy kórházban járván bármit is elfogyasszak, de itt nem tudok kitérni a kínálás elől, az orvossal és a főnővérrel megiszunk egy teát.- A betegek hogy élik meg utolsó napjaikat?- Mi őszintén beszélünk velük, és ők sem táplálnak illúziókat a helyzetükről. A mód, ahogy elviselik a sorsukat, persze eltérő: a hívő emberek félnek a rájuk váró túlvilági ítélettől, az ateisták pedig elveszítenek mindent. (Eszembe jut egy prelátus régi mondása: „egy lefelé zuhanó repülőgépen senki sem marad ateista!”)- Néhányan itt teljesítik be az egész életük során halogatott döntéseiket, például egy katonatiszt, aki csak polgári esküvőt tartott, egyházit nem, mert félt, hogy az elöljárói (Fotó: Szabados Éva) zokon veszik, itt a kórházi szobában pótolta be.- Erős vágy él bennük, hogy valamit hagyjanak maguk után. Ők maguk már nem nagyon tudnak írni, ezért a nővérnek diktálnak le egy-egy mondást, vagy sorokat a kedvenc verseikből. Karácsonykor mindenki összegyűlik a fánál; betegek, ápolók, sőt még a régen elhaltak hozzátartozói is visszalátogatnak, akkor olvassuk fel ezeket az üzeneteket.- Hogy van az - kérdezem -, hogy a szülés fogalma ismert és állandóan előkerül, a halált viszont hisztéria és hallgatás övezi?- Mi igyekszünk eloszlatni minden homályt. A hospice szellemisége szerint a haldoklás az élet része, melyet sem megrövidíteni, sem meghosszabbítani nem szabad. Sohasem próbálkozunk újraélesztéssel. Alapvetően ki van zárva az eutanázia lehetősége is. Ha valaki érzi, hogy legföljebb már csak órái vannak hátra, behívjuk a hozzátartozókat, hogy méltó módon lehessen elbúcsúzni.- Milyen emléket szoktak adni?- Többnyire saját fényképeiket vagy családi fotókat. A holttesteket általában fel szokták boncolni, a tudatánál lévő beteg benyújthat kérelmet, hogy elmaradjon a boncolás.- Papok gyakran járnak be?- Vannak meghatározott időpontok, mikor megjelennek, de hívásra mindig kijönnek. Egy hetven éven túli misszionárius látogat ki a leggyakrabban.- A hozzátartozók hogy szoktak viselkedni?- Ritka az, akit teljesen magára hagynak, sokkal jellemzőbb a végletekig elmenő közösségvállalás. Egy asszonynak már régen, egy korábbi betegségében kihullott a haja, nem akarta, hogy a családja kopaszon lássa, ezért parókát viselt. Itt bent sem vette le. A család persze így is tudott róla, és a szolidaritása jeléül mindenki kopaszra nyírat- ta a haját. Sajnos egyre kevesebb időnk jut a nem orvosi feladatok ellátására, olyan mértékben nő a daganatos betegek száma. Az orvos nemcsak gyógyít, hanem segít is, feladatunk nemcsak racionális teendőkből áll, hanem érzelmiekből is.- Magát a halált milyen kísérő körülmények teszik ünnepélyessé?- Ha valaki haldoklik, a társai kikapcsolják a televíziót, mert érzik, hogy illetlenség volna hallgatni a műsort. Az is szokás, hogy a szobatársa faragja bele a gyertyát a tartójába, melyet az emlékezetére meggyújtanak majd.” (Vége) Let IT be your passión! Fiatal vagy és úgy érzed előtted az élet? Szívesen dolgoznál egy olyan csapatban, ahol hozzád hasonlóan fiatalos és nyitott kollégák vesznek körül? Ahol lehetőséged van új dolgokat tanulni és a karrierlehetőség nem csak üres szlogen? Csatlakozz hozzánk! www.it-services.hu ÍÉllaÉ/; Nincs ideje sorban állni? Az Eszak-Magyarország napilapba 16.00 óráig feladhatja jókívánságát, apró- illetve gyász hirdetését a másnapi lapszámunkba a www.eszak.hu interné tes oldalunkon keresztül. Egyszerűen, gyorsan, kedvezményesen HIRDETÉS 544345
