Észak-Magyarország, 2009. július (65. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-03 / 154. szám
2009. július 3., péntek ÉSZAK ÉRTÉK ÉS TBPÁS / II GAZDASÁGI ÖRÖKNAPTÁR * J J J J J illlj-r.J, j J J ^ W ^ Medárd után..., aratás előtt... Dr. Szász Gábor Professzor emeritus DE AMTC MTK Agrometeorológiai obszervatórium Medárd megérkezett június első 25 napjában az ország északkeleti részén több mint 100 mm csapadékmennyiséget hozott. Élvezhettük a 31 °C feletti szubtrópusi meleget (június 9.), átvonult felettünk néhány ciklon, kiadós károkkal pusztított a jégeső, és sok egyéb olyan kárt okozva a mezőgazdaságban, amelyek súlyos következményeket váltottak ki. A csapadékos időszak megérkezését kell megemlíteni, melynek mennyisége lényegében felszámolta a korábbi aszályhelyzetet, de természetesen nem ellensúlyozta azokat a száraz időszak alatti károkat, amelyek ezt a gazdasági évet súlytani fogják. A továbbiak nem tekinthetők előrejelzéseknek, csupán az ismeretekből és a tapasztalatokból származó következtetések vázolására adnak lehetőséget. A légkörben lezajló fizikai események - az időjárás - mindenkor valamilyen hatást fejtenek ki az élettelen és az élő szervezetre, egyaránt emberre, állatra és növényre. Az elkövetkező időszak a szántóföldi növénytermesztés egyik legfontosabb eseményének kezdetét jelenti: rövidesen kezdődik az aratás. Különös figyelemmel fordul mindenki ezen ősi tevékenység felé, ekkor dől el, mennyi és milyen lesz a következő év kenyere. Végiggondolva az elmúlt hónapok klimatikus adottságait, a jelenlegi helyzetet, a hivatalosnak tekinthető tájékoztatás szerint ez évben közepes terméssel számolhatunk. A mennyiség alakulása mellett szükséges figyelembe venni a termés minőségét. A magyar búza minősége évszázadok óta világhírű, egykor élénk figyelemmel kísérte minden búzaimportőr a minőséget, melyet mindenkor a búza fajtája és az évjárat időjárása határozott meg. A búza minőségének jellemzésére a sikértartalom szolgál, amelynek értékét egyebek mellett a mindenkori évjárat határozza meg, s amely megszabja a liszt sütőértékbeli sajátosságát. Az előttünk álló napok időjárásának fontos szerepe van a termés minőségének alakulásában. Amennyiben a Medárd csapadékossága tartósan fennáll, a június végi - július elejei csapadék már kedvezőtlenül hat a búzatermés minőségére. Aratás előtt (Fotó: Archív) Repce 200 ezer hektáron Kátai Zoltán, PhD-hallgató DE AMTC MTK Növénytudományi Intézet A nemzetközi és a magyarországi folyamatok is arra utalnak, hogy a repce jelentősége az elmúlt években fokozatosan növekszik, és ez a tendencia tovább folytatódik. A repce termőterülete alig néhány év alatt megduplázódott hazánkban. Ezt a jelentős fejlődést elsősorban annak köszönheti, hogy a biodízel-előállításban egyre nagyobb szerepet tölt be. A termelési szerkezetben keletkezett hézagok, a megújuló biomassza-eredetű energiaforrások iránti növekvő igény és az ebből eredő szinte korlátlan értékesíthetőségi lehetőségek fokozzák a repce jelentőségét, élénkítve ezzel az európai és a hazai termesztési kedvet. Az EU egyre inkább szorgalmazza, és elő is írja a bioüzemanyagok használatát, ez nagy terhet ró az EU-tagállamokra. Magyarország viszonylag kedvező helyzetben van, mivel adottságaink megfelelőek a szükséges repcemennyiség megtermelésére. A repce lehetséges vetésterületének közel maximumát elértük Magyarországon, mivel a jelenlegi termesztésszerkezetbe csak más haszonnövények kárára illeszthető be. Éppen ezért válik fontos tényezővé a termesztés hatékonysága, jövedelmezősége. A termelés hatékonyságán azonban még sokat kéll javítanunk, hiszen Európa vezető repcetermesztő országai a hazai termésátlagok mintegy kétszeresét is el tudják érni. Dr. Hodossi Sándor, a tanár Dr. Hodossi Sándor professzor emeritus (Fotó: Avar) ■ Kiemelt szerepet kaptak azok a növények, amelyek a tájkörzetben kedveltek, ismertek. Avar László „A 61-es villamoson dőlt el, hogy kertészmérnök leszek. Édesapám, aki Bácsalmáson a Teleki grófok uradalmában főkertészként dolgozott, 1945 után Budapestre, a Fajtaminősítő Intézetbe került. így én is pesti diák lettem, ott érettségiztem. Az idő tájt az édesapám az említett helyen összetalálkozott egy régi barátjával, aki ajánlotta, menjek kertészetet tanulni. 20 év a ZKI jogelődjénél Az egyetem elvégzése után a Budapesti Fajtaminősítő Intézetbe, közismert nevén a Keleti Károly utcába kerültem. Ott dolgozott az édesapám, s korosztályának megannyi jeles képviselője is. Tőlük rengeteget tanultam, főleg a gyakorlati ismeretük nyűgözött le. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy fiatalemberként elmegyek Kecskemétre állomásvezetőnek. Ez rövid ideig tartott, mert Mészöly Gyula akadémikus akkor szervezte a ZKI jogelődjét, s ő hívott magához dolgozni. Döntöttem, s 20 évig itt dolgoztam, ma azt mondhatom, hogy a szakmában mindent annak köszönhetek. Később Balázs Sándor akadémikus került az intézet élére, ő pedig korábban TDK- konzulensem volt. Jól éreztem magam, s amikor az akadémiai doktori védésen Tamás István megkínált egy tanári állással a Kertészeti Egyetemen, egyből igent mondtam. Megpályáztam, majd elnyertem, de elfoglalni már nem tudtam ezt a beosztást, mert Váncsa Jenő akkori MÉM-miniszter 1988-ban Szarvasra irányított. Szarvas akkor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Kara volt. Az új helyemen kialakult egy nagyon erős kertészeti szakirány, benne a hajtatás, a korai termesztés, a fóliázás. A rendszerváltás után került előtérbe a gombatermesztés oktatása. A főiskola pincéit rendeztük be erre a célra, s a hallgatók ott töltötték a gyakorlatukat, hétről hétre láthatták a szakmai részleteket is. Amikor 2000-ben Debrecenben az egyetemek az integráció mellett döntöttek, akkor Szarvas ebből kimaradt, s én nem akartam velük máshová csatlakozni. Szinte az utolsó pillanatban sagát hatáskörében áthelyezett Debrecenbe Csizmazia Zoltán, akkori rektor, s meg kell jegyeznem, hogy ezt nagyon támogatta Nagy János centrumelnök is. Debrecenben, az Agráron hamarosan beindult a kertészmérnökképzés. Előbb csak a főiskolai szintű, később együtt a BSc és MSc, ma pedig már távoktatással is foglalkozunk. Zöldségtermesztés Az új környezetben az általános agrármérnököknek a zöldségtermesztés termelési részét, gazdasági mérnököknek az áruismereti részét tanítottam. Minden évben több hallgató választotta TDK-témájául a kertészetet, s ezek jól szerepeltek mind a helyi, mind az országos megmérettetésen. Várakozáson felül népszerű lett ez a szak. Torma, burgonya... A Debreceni Egyetemen a kertészeti oktatásban kiemelt szerepet kaptak azok a növények, amelyek a tájkörzetben kedveltek, ismertek. így számunkra fontos növénnyé vált a torma, amelynek 80-85 százalékát Hajdú-Bihar megyében körülbelül 10 községben termelik meg. Nem mellesleg Európa tormakereskedelmének felét mi, magyarok adjuk. Itt találkoztam Karcza Veronikával, aki a diplomadolgozatában érdekes dologra irányította rá a figyelmet. A tormatermelők nem vásárolják meg a hatóságilag ellenőrzött szaporítóanyagot, hanem mindenki magának szaporít és így termel. Kiderült, hogy a minősített szaporítóanyag több mint 20 százalékkal növeli meg a termelési költségeket, s ez gazdaságtalanná tenné a tormatermesztést. A korai burgonya, főleg a nyári ültetésű burgonya kutatásában és gyakorlati elterjesztésében Kruppa József kollégámmal működtünk együtt sikeresen. Takarással sikerült elérni a paprikánál, hogy a fagyokig lehessen a termést betakarítani, mégpedig 100 százalékban. Sláger lett a görögdinnye, annak különböző termesztési módjai. Főleg olyan hallgatók jelentkeztek a kertészeti szakra, akiknek a szülei maguk is valamilyen kertészeti növény termesztésével foglalkoztak, s jól jött, ha a gyerek egyetemi szinten megtanulta a legkorszerűbb ismereteket.” Tankönyvek „Jelenleg professzor emeritus vagyok, kifejezetten a szakirányú képzésben tartok órákat. Terbe István kezdeményezésére tankönyvet írtunk, amelyet a hároméves BSc-képzésben résztvevők használhatnak eredménnyel. Elkészült egy többszerzős könyv is (Terbe-HodossiKovács), hogy az országos oktatási programban is legyen miből tanulni. Több szerkesztőbizottságnak vagyok a tagja, ugyanígy a Fajtaminősítő Tanácsnak is. A Doktori Iskola törzstagjának számítok a Debreceni Egyetemen.” Gödörházi Gábor, a tanítvány ■ A szakirány választásnál kedvenc tantárgyamnál, a kertészet mellett döntöttem. Avar László „Miskolc, Szeged, Debrecen és újra Miskolc. Általános iskolába jártam Miskolcon, Szegeden az Erdészeti Technikumban tanultam, majd Debrecenben az Agrártudományi Egyetemen végeztem és szereztem agrármérnöki diplomát. Röviden így vázolhatom azt a pályaGödörházi Gábor (Fotó: Avar) futást, amit az oktatásban eltöl- töttem, majd a végzés után hazakerültem Miskolcra, az Északerdő Zrt.-be, ahol az erdőművelés a feladatköröm. Te érted ezt?... A családban ezzel az elhatározásommal egyedüli vagyok, bár nem számítok fekete báránynak. A legendárium úgy tartja, hogy 6 éves koromban kijelentettem, én pedig erdész leszek. Hogy nem lettem soproni egyetemista, abban közrejátszott a szigorú matematikai és fizikai tantárgyi követelmény. Debrecenbe jelentkeztem 1996-ban, mert ott lehetett vad- gazdálkodást tanulni. Hozzáteszem, a matek továbbra is okozott nehézségeket, mert az első órán a mellettem álló sráccal egymásra néztünk, és egyszerre kérdeztük: te érted ezt, mert én nem! Aztán lassacskán mégis csak megértettünk sok mindent, s a matek sem lett mumus, mert le tudunk belőle vizsgázni. Nekem azért is nehezebb volt az első évem, mert én nem gimnáziumból érkeztem, s így bizonyos tantárgyakat kevésbé tudtam. A kémiát, fizikát, matematikát alapszintről indulva tanultuk meg, s jutottunk el egyetemi szintű ismeretekig, s ebben az a lényeg, hogy ezt meg tudtuk tenni. Voltak viszont kedvenc tantárgyaim, kedvenc tanáraim. Elsőként említhetem a növényélettant, Pető Menyhért tanár úrral egyetemben. Nem volt ez könnyű tantárgy, sőt, nehéz, nagyon sokat kellett belőle tanulni, ugyanakkor rendkívül érdekesnek találtam. A szakirány választásnál a kertészet mellett döntöttem, s ezek is kedvenc tantárgyaim lettek. A gyümölcstermesztésben élveztem Gonda tanár úr előadásait, a zöldségtermesztés rejtelmeibe pedig Hodossi Sándor tanár úrtól kaptunk betekintést. Magától értetődik, hogy a vadgazdálkodást is ide sorolom, mert ez volt az, ami a Debreceni Agrártudományi Egyetemre irányított tanulni. Nagyon erős elméleti képzést kaptunk, az különösen előnyös volt, hogy az ökonómiai oktatásban a szokásosnál jóval erősebb felkészítéshez jutottunk. Egyetemista évek Nemcsak egyetemista, hanem egyben kollégista is voltam Debrecenben. Az első évet még külső helyen töltöttük el, de aztán bekerültem én is a központi kollégiumba, s attól kezdve, mondhatom, happy volt az egyetemista élet. Akkor nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, ma már másként látom, hogy négyen laktunk egy szobába. Ebből hárman ugyanazok voltunk 5 éven keresztül. Kádár András Nyírbátorba került, Szekeres Gyula, mint felvidéki magyar a Csallóközben gazdálkodik. Kapcsolatunkra jellemző, hogy minden évben legalább kétszer összefutunk. Azt sem állítom, hogy minden időnket a tanulás töltötte ki, éltünk a fiatalságból adódó lehetőségekkel. Eljártunk más egyetemekre bulizni, bár az is igaz, hogy az agrárosok ez ügyben elég nagy uraknak számítottak, mert hozzánk a hölgyek gyakrabbanjöttek vendégségbe más egyetemekről. Vasárnap esténként működött a Pince Klub, szerdánként a Menza Buli. Az egyetem elvégzése után, 2002 szeptemberében Miskolcon, az Északerdő Zrt.-ben álltam munkába, s azóta is itt dolgozom. Megnősültem, a fiam már 2 éves, s a kislányunkat most várjuk július első napjaiban. Feladatom a cégnél, hogy az Európai Unió nyújtotta támogatásokból minél többet elnyerjünk. Menetközben az Északerdő Zrt. jóvoltából - beiskoláztak - megszereztem a növényvédelmi szakmérnöki diplomát, s az ezzel kapcsolatos dolgókat is igyekszem ellátni. Szinte észre sem veszem, hogy már rég nem járok egyetemre. Úgy látszik, az egyetemista lét annyira kedvező volt, hogy még ma is félig diáknak érzem magam.”