Észak-Magyarország, 2009. június (65. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-25 / 147. szám
2009. június 25., csütörtök ÉSZAK OPERAFESZTIVÁL /8 Színpadon a szerző. Felvételünk a Fazekas Iskola produkciójaként jegyzett A didergő király című gyermekoperán készült." Balra virágcsokorral: Szőnyi Erzsébet. (Fotó: Vajda János) Szőnyi Erzsébet: „Ugyanígy!" Miskolc (ÉM - SzK) - Az idei Miskolci Operafesztivál gyermekprogramját jó előre úgy emlegették a szervezők: fesztivál a fesztiválban. Ezen belül is kiemelkedő produkciónak ígérkezett Szőnyi Erzsébet két gyermekoperája, amelyet jobbára Miskolcon tanuló gyermekek, fiatalok adtak elő. Közvetlenül „A didergő királyt” követő „Az igazmondó juhász” előadása után kerestük meg magát a szerzőt, Szőnyi Erzsébetet.- Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Mint azt már elmondtam korábban az Észak-Magyar- országnak, sok szál köt Miskolchoz. Azok az élmények, amelyek ennek kapcsán értek, összefonódnak az előadásokkal. Az imént például egy olyan kislánynak kért autogramot tőlem a nagymamája, aki gyermekként ült a padban, amikor szakfelügyelőként látogattam Miskolcra egykor. Alighanem sokan várják kíváncsian a szerző véleményét a produkcióikról, ráadásul ismert, hogy Szőnyi Erzsébet nem rejti véka alá a véleményét.- Igazán magas színvonalú előadásokat láttam, amelyek csak úgy születhettek meg, hogy akik előkészítették, szívüket-lelküket beleadták ebbe a munkába. Ezek a fiatalok, beleértve a zenészeket is, élvezték, amit csináltak.- Mégis, ha sikerül újra, másutt is előadni a produkciókat, mit tanácsolna nekik? - firtattuk.- Ugyanígy játsszák, mint ahogyan itt, most. ÉM-INTERJÚ: Bátor Tamással „Nem adjuk fel az elveinket" A Mózes és Áron pótszékes teltházzal ment (Fotó: vajda János) ■ Vége az idei, immár kilencedik operafesztiválnak. Felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Bátor Tamás fesztiváligazgató már a következő év programjáról tárgyalt, amikor kerestük: összegezzük az alig néhány napja lezárult miskolci operafesztivált. ÉM: Az idei, immár kilencedik fesztiválról az előző évek tükrében kérdezném. Hogyan értékeli a sorban? Bátor Tamás: Minden évben azt hallja az ember, hogy nem lehet majd überelni a következőkben. Tavaly a szláv operák után is felvetődött, lehet-e többet nyújtani, most, hogy túl vagyunk rajta, azt mondják, igen, lehetett. Mindenhol azt halljuk, az idei év különösen sikeres volt. ff ................. Mindenhol azt halljuk, az Operafesztivál idei éve különösen sikeres volt. Bátor Tamás .........................................................................ff Több olyan előadással, amelyre felfigyelt a szakma is, így például Schönberg Mózes és Áronja, vagy Berg Wozzeckje. De ugyanakkor már gondolnunk kell a jövő évre is, egyre nagyobb az elvárás. ÉM Fesztiválszervezői öngyilkosság, ugyanakkor zeneértői missziós tett az operafesztivál, így nyilatkozott egy angol operakritikus egy országos napilapban. Arra utal, hogy műsorra merték tűzni az új bécsi iskola műveit, még akkor is, ha nem mindig volt teltház. Egyetért vele? Bátor Tamás: Kötelességünk bemutatni Bartók kortársait. Valamiféle hiánypótlás is ez, hiszen az Operaház nem tűzi műsorára ezeket. Mindemellett az év, az évtized koncertje lehet mondjuk a Mózes és Áron. Az más kérdés, hogy az érdeklődés nem olyan mértékű - bár a Mózes és Áron pótszékes teltházzal ment - mint a népszerű darabokra. Hiszen ez idő tájt több fesztivált rendeznek. Sok telefont kaptam, hogy bár érdekelné őket a mi programunk is, nem tudnak Miskolcra jönni. ÉM Nem lehetne emiatt néhány héttel elcsúsztatni az operafesztivált? Bátor Tamás: Ilyenkor van évadzárás a nemzetközi operaéletben, az összes színházban elkezdődik a nyári szünet. Nem jönnének, vagy sokkal drágábban jönnének a művészek az évadon kívül. ÉM: Kilenc év után válaszút elé került a fesztivál: a helyi közönség számára szervezzék meg, s akkor könnyedebb operákat tűzzenek műsorra, vagy erősödjék az idei út: sok kortárs művet játsz- szanak, s akkor jönnének a kultúrturisták keletről, nyugatról. Hogyan tovább? Bátor Tamás: Az operabarátoknak szervezzük a fesztivált. Legyen az miskolci, vagy akár külföldi. Ez a feladatunk. Jövőre - a tizedik fesztivál - Európa jegyében zajlik, még ki kell találnunk, hogy a 27-30 ország hogyan vesz részt benne. Főleg a népszerűbb operákat hívjuk meg, bemutatnánk minden ország nemzeti zenéjét. De nem szabad az elveket feladnunk, nem szeretnénk felhígítani a programot. ÉM És ki lesz a közönség? A felmérések szerint a miskolciak főleg a kiegészítő rendezvényeket látogatják, s legfeljebb egy-egy előadásra vesznek jegyet, többre nincs pénzük. Bátor Tamás: Igen, én is rengeteg telefont kapok: mondják, érdekelné őket az előadás, de nem tudják megfizetni. Higgye el, még mindig sokkal olcsóbbak vagyunk, mint mondjuk Pesten a Művészetek Palotája. Próbálunk valamiféle szisztémát kidolgozni, szociálisan is át kell gondolni, hogyan tovább. ÉM: És a külföldi közönség? Mérik, hogy mennyien jönnek? Bátor Tamás: Csak most készül a felmérés, így még nem tudok válaszolni. Nagy probléma, hogy nincs a városnak repülőtere, Budapestről még el kell jutni ide. Sokszor győzködni kell az időhiányos, nagy sztárokat, volt, akiért Bécsig el kellett mennünk. De mindezt nem az én feladatom megoldani. Mint ahogy a ^ szállásproblémákat - még mindig nincs négycsillagos hotelje a városnak - sem. De elindult a pozitív folyamat. MOZART: A varázsfuvola A varázslatos Mozart-mü, háromféle változatban: gyerekeknek, felnőtteknek és a bábelőadások kedvelőinek (Fotók: Bócsi Krisztián) ÉM-INTERJÚ: Kornya Istvánnal a Bartók+Bécsről Ez egy „nehéz" fesztivál volt... ■■ IS _ - - I á .^1 * - m — f ? TVvl *r t At- An w» L Arrn n 1 I L l/rfifnim Irtunn. A TTO V1 f Kornya István újságíró egyike volt azoknak, akik két kanállal fogyasztották a fesztivált. Szalóczi Katalin szaloczi@inform.hu Miskolc (ÉM) - Újságíró és interjúalanya általában magázódnak. A kivétel oka: Kornya István éveken át szintén az Észak-Magyarország- nál dolgozott. ÉM: A fesztivál honlapján azt ígérted, Méhes László kollégáddal együtt, hogy minden programon részt vesztek, s a Fesztiválnaplóban követitek az eseményeket, s ezt be is tartottátok. Én most összegzésre kérnélek: milyen volt ez az idei fesztivál, mi jellemezte? Kornya István: Ez egy „nehéz” fesztivál volt, nemcsak komoly - mármint zenei értelemben. Albán Berg operáira, a Lulura és a Wozzeckre, Arnold Schönberg Mózes és Áronjára nem lehet csak úgy beülni. Fel kell készülni rájuk. Én is meghallgattam otthon a Mózes egyik híres felvételét, és olvastam hozzá a librettót. Az új bécsi iskola atonális, ez nem Puccini vagy Verdi. Ezt a zenét nem csak szeretni kell, meg is kell dolgozni az élményért. ÉM: A fő programokra koncentrálva: miként illeszkedett az eddigi fesztiválok sorába a Bartók+Bécs? Kornya István: Melyek is voltak az eredeti célkitűzések? Legyen a fesztivál kelet-európai operamustra. Az idén itt volt Bukarest, Riga és Pozsony állami operatársulata, valamint Moszkva egyik különleges operaháza, a Helikon. Adjon a fesztivál csemegéket! A Mózes ősbemutató volt, a Lulut ötven éve nem játszották Magyarországon. A szegedi egyetem operistái között a jövő hangjaira vadászhattak az impresz- száriók. Amikor a jövő nézőit emlegeti Bátor Tamás fesztiváligazgató, azt nem azért teszi, mert ez olyan jól hangzik, hanem rendkívül gazdag kínálatot is nyújt: az idén két gyerekopera volt műsoron és számos bábelőadás. ÉM: Mi jelentette számodra a legkiemelkedőbb élményt? Kornya István: A varázsfuvola. A rigaiak Taminója egy aktatáskáját szorongató mai harmincas évei végén járó pasi, és ahogyan ő az identitását keresi, az engem megszólított. Abban a csodában volt részem, hogy Mozart zseniális műve hagyta magát egy újabb, az ezeregyedik szemszögből is megvilágítani. És felfénylett a gondolat. ÉM: Született-e olyan produkció, amelyet bizonnyal sokáig felemleget a szakma, akármilyen szempontból is: „Ez volt az a fesztivál, tudod, amelyiken...”? Kornya István: A Wozzeck. Egyrészt, mert minden tekintetben nagyszerű színház volt. Másrészt az embert a sárga irigység eszi: Németországban harminc kilométerenként van egy operaház vagy színház, ahol évente több operapremiert is tartanak. Ez a mennyiségi termelés szükségszerűen csap át minőségbe, és mi csak ámulunk, hogy a százezer lakosú Gera színháza olyan előadást produkál, amelyért a kényes ízlésű hazai kritikusok is lelkesednek. ÉM: A fesztivál ideje alatt volt Kornya István (balra) a Wozzeck rendezőjét, Matthias Oldagot faggatja (Fotó: Bócsi Krisztián) alkalmad kritikusokkal - hazaiakkal és külföldiekkel egyaránt - találkoznod, beszélgetned. Milyen visszajelzéseket kaptál, jókat-rosszakat? Kornya István: Nagy a fesztivál iránti szakmai érdeklődés. Ma már senki nem teheti meg, hogy ne írjon a „Bartók+.. ,”-ról. Ha mondanak rosszakat is, belefér: nem illik csupán lelkesedni. Egy angol kritikus azt mondta, egész Európában egyedülálló, ahogy Miskolc pár napba sűrítve műsorra tűzte Schönberg, Berg és Strauss operáit. ÉM Mi volt a legkellemetlenebb fesztiválélményed (maradva a fő programoknál)? Kornya István: Hogy lemaradtam Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című operájáról. Aznap koraeste láttam a Wozzecket, ami után képtelen lettem volna még egy nagy élményt befogadni. ÉM Bizonnyal te is észlelted: több előadáson (szerintem élvezhető és értékes előadásról, például a Lulujut eszembe) a szünetben sokan „elpárologtak”. Vajon miért? Kornya István: Aki a Lulut vagy a Mózes és Áront otthagyta, szerintem egyszerűen eltévesztette a házszámot.
