Észak-Magyarország, 2009. május (65. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-11 / 109. szám
2009. május 11., hétfő ÉSZAK AKTUÁLIS /5 RÖVIDEN •. Csiüagparty. Tizedik alkalommal vizsgálhatják az ég gyöngyszemeit Miskolcon a Csillagparty elnevezésű rendezvényen - a csillagászat iránt érdeklődők és az égbolt szerelmesei május 11-én, hétfőn este fél 8-tól ingyenes távcsöves bemutató részeként tehetnek szert új ismeretekre, a városünnep részeként, a Városház téren. SzórakoztatóHétvégén is számos szórakoztató programmal várták az érdeklődőket a miskolci városünnepen. Ma is lesznek városszerte programok - a délután fél 6-tól a Városház téren kezdődő rendezvénysort tűzijáték zárja. (Fotó: Mocsári László) Kutyák versenye Bocs (ÉM) - Fajtaspecifikus kutyakiállítást és versenyt tartottak szombaton, több kategóriában Bőcsött. Több országból érkeztek németjuhászok gazdáikkal. Közel száz eb versenyzett. Versenyen (Fotó: Szalóczy Tibor) Károlyi Napok Gönc (ÉM) - Károlyi Gáspár Napokat rendeztek május 7-től Göncön. Egyebek között a város diákjai részvételével versenyeket rendeztek. Volt vetélkedő a megye pedagógusai részvételével is. A zárókoncerten (Fotó: Kozma István) Vége a MEN-nek: jó buli volt Miskolc (ÉM) - Sok-sok zenével, bulival, koncerttel és hagyományos programokkal várta a közönséget a szombaton véget ért Miskolci Egyetemi Napok. Mint az elmúlt években, az idén is több ezren látogattak ki a rendezvényre, melyen csaknem 60 közkedvelt együttes lépett föl. Küldjön egy régi fotót! Ádám Bélától kaptuk ezt a képet, amely az azóta megszűnt Hevesy mozi gépiemét ábrázolja. Várjuk olvasóink további felvételeit. V - ■..■v......-v......— —.— v ) ÉM-INTERIÚ: Miskolc új díszpolgáraival „A város elfogadott, befogadott" ■ Miskolc új díszpolgára úgy érzi: sikerült teljesítenie a szakmájával kapcsolatos vállalását. Pap Gyula gyula.pap@inform.hu Miskolc (ÉM) - Prof. Dr. Kiss János István nyugalmazott osztályvezető főorvos lett a város egyik díszpolgára az idei városnapon. EM: Am ikor reggel felhívtam, a felesége azt mondta, éppen most indult dolgozni. Úgy tudtam, hogy már nyugdíjas. Prof. Dr, Kiss János István: Igen, jelenleg napi két órában a MÁV-rendelő sebészeti szak- rendelésén dolgozom. Ezenkívül rendszeres elfoglaltságot jelent, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság egészségügyi szakbizottságának elnöki tisztét látom el lassan 10 éve. ÉM:A végén kezdtük, de honnan indult a pályája? Prof, Dr. Kiss János István: Gyermekkoromat Szatmár megyében, a Szamos partján töltöttem rendkívül szigorú, puritán, protestáns nevelést kaptam. A becsületesség, a tisztesség és a sok munka szere- tete volt, ami belémivódott a családban. Iskolába a debreceni Református Kollégiumba kerültem. Itt erkölcsre és hazaszeretetre neveltek. Debrecenben folytattam tanulmányaimat az Orvosi Egyetemen. ÉM: Kik voltak a példaképei, meghatározó személyiségek életében? Prof. Dr. Kiss János István: Azt ÉM: Miskolccal mikor került kapcsolatba? Prof. Dr. Kiss János István: 1985 január 1-jén megtisztelő meghívás után jöttem Miskolcra, a Semmelweis Kórház sebészeti osztályának vezetésére kértek fel. Az évek során a város elfogadott és befogadott, itt van az otthonom. Ezért hálás vagyok az egész megyének. Prof. Dr. Kiss János István mondják a végzős orvosnak nem pályát, hanem tanítót kell választania. Ebben nekem nagyon nagy szerencsém volt. Hálás szívvel emlékezem Kesztyűs Loránd akadémikusra, Schnitzler József, Kossuth-dí- jas sebészprofesszorra, akitől a legtöbbet tanultam. Petrányi Gyula akadémikusnál aspiráltam, egyedüli sebészként. tályvezető főorvos az ország különböző részein Tudományos tevékenységünk során gyakran szeÉM: Milyen tervekkel fogott a munkához és mit sikerült megvalósítania? Prof, Dr. Kiss János István: Az volt az életcélom, hogy az osztályt országos szintűvé fejlesz- szem és Európában is elismertté tegyem. Úgy érzem ezt sikerült maradéktalanul megvalósítani, természetesen munkatársaim áldozatos munkájának segítségével. A kezdeti 2500 műtéti számot tíz év alatt megdupláztuk. Debrecenből jött kollégával, Dr. Szűcs Gézával újraindítottuk a megyében a mellkassebészetet. Ami a kórházakban általában nehezen megy, a betegátadás, nálunk gördülékeny volt, éjjelnappal készen álltunk a betegek fogadására. Az osztályon közel száz különböző szakorvos szerzett tapasztalatot. Jelenleg öt volt kollégám oszrepeltünk hazai és európai rendezvényeken. Nem öröm, ha az ember nyugdíjba megy, egy pozitívum van számomra, hogy volt kollégám lett az utódom. ÉM: A munka mellett jutott idő a családra, pihentető hobbira? Prof. Dr. Kiss János István: Két házasságból, két fiam és egy nevelt lányom, valamint öt unokám van, négytől tizennégy éves korig. Az ország távoli területein laknak, nehéz találkoznunk. Nejem iskolapszichológus, nagyon szereti a munkáját, az Avason dolgozik. Kedvenc időtöltésem a nagyvadvadászat. A litkai vadásztársasághoz tartozom, de nagyon sok helyre hívnak ismerőseim, volt pácienseim is vadászni. ÉM: Melyik a legértékesebb vadá sztrófeája? Prof. Dr. Kiss János István: Mindegyik kedves és emlékezetes. Van aranyérmes őzbak, muflon, vaddisznó. A szarvasbikánál az ezüstérmesig „jutottam el”. ÉM: Hogyan foglalná össze, jellemezné a sebészi pályát? Prof. Dr. Kiss János István: Az össztársadalmi munkamegosztásból nekem az orvosi pálya jutott. Már 47 éve szolgálom alázattal a sebészetet. Az egyik leggyümölcsözőbb, legáldásosabb hivatás. Egy ember életébe úgy belépni, hogy ő teljesen átadja magát. Nagy erőt és nagy szorgalmat igénylő szakma - ahogy a magyar sebészet megalapítója, Balassa János megfogalmazta. „Gondoltam, ha meglesz, elmehetek nyugdíjba" ■ Már nyugdíjas ugyan Sir László, de mindennapos a kapcsolata a miskolci szimfonikusokkal. Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Sir László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar nyugalmazott igazgatója lett a város egyik díszpolgára az idei városnapon. Bevallja, különösen jólesik, hogy saját zenekara terjesztette fel. ÉM: Másfél éve nyugdíjas. Jut idő olyasmire, amire a munkásévek alatt nem? Sir László: Szívesen foglalkoznék a német nyelvészettel - az eredeti szakmám szerint nyelvtanár vagyok - de félő, erről lemaradtam. Mindennapos viszont a kapcsolatom a zenekarral. Figyelemmel kísérem a működésüket, konzultálunk, kérdezik a véleményemet. Most pedig körvonalazódik egy új feladat, felkértek, hogy írjam meg ötven éves történetüket. Örömmel kezdek hozzá. ÉM: Említi, német szakos tanár. Hogyan került a zenekar élére? Sir László: Pályakezdőként a Kossuth gimnáziumban tanítottam, később viszont a városi tanács művelődési osztályára kerültem. Hosszú évek teltek el, gondolkodni kezdtem, hogyan tovább. Felvetődött, művészeti vezető kellene a szimfonikusok élére. Pályáztam, gondoltam, két-három évig csinálom, amíg komoly intézménnyé nem válik. ÉM: Milyen volt akkor a zenekar? Sir László: Mondhatnánk, volt néhány jó zenész, akik összejártak zenélni. ÉM: A 2-3 évből huszonhat lett. Hogyan? Sir László: Mindig jött valami új kihívás. Először a működési kereteket kellett átláthatóvá tenni. Majd harcolni egy önálló próbateremért. Találtunk egy „kakukktojás épületet”, a Malmot - itt próbálnak a zenészek ma is - akkor még autóalkaltrész raktárként működött. Aztán ott volt feladatként a normális költségvetés kialakítása. Öröm volt, amikor végre jutott hangszerekre. Lecserélhettük a harminc éves színházi frakkokat, majd külföldi turnékra is mehettünk. De még nem volt önálló hangversenyszervezési jogunk, később pedig a hangversenyterem hiányzott. Gondoltam, ha meglesz végre, elmehetek nyugdíjba. ÉM: És meglett: a Béke mozi átalakításával létrejött a Művészetek Háza. Sokan kritizálták a felújított épületet. Elégedettek vele? Sir László: Hosszú-hosszú évekig a színházban tartottuk a hangversenyeket. Rossz volt az akusztikája, és csak hétfőnként játszhattunk. Tény, hogy kompromisszumos megoldás született. A vártnál kisebb lett a színpad, a nézőtér. Nincs díszletraktár, szűk a ruhatár, de az akusztika csodálatos. És végi'e fel tudunk vállalni pluszelőadásokat, anyagilag is jobb, hiszen - a Művészetek Háza egyéb programjai révén - több lábon áll a zenekar. Most lett kerek az egész. ÉM: A szimfonikusok hihetetlen népszerűségnek örvendenek... Sir László: Igen, néha úgy érzem, egy futballcsapatéval vetekszik... ÉM: Tapasztalt ilyet más városok zenekarainál? Sir László: Higgye el, soha. Sokat gondolkodtam rajta, miért. Talán mert nincs opera, és a zeneszeretők itt találtak terepet. Talán mert a kultúra pótol sok mindent, ami ennek a városnak nem jutott. ÉM: A hangversenyekre főleg az idősebb korosztály jár. Nem ,Jogy el” a közönség? Sir László: A 26 év alatt volt időm megfigyelni, mindig újabb és újabb az idősebb korosztály. Szerintem a komolyzenét egy bizonyos életperiódusban lehet igazán élvezni, és ez az idő 45-50 éves kor fölött jön el. ÉM: Merre fejlődhet a zenekar? Sir László: Három utat látok. A klasszikus koncerteken túl - a mai hangverseny ugyanolyan, mint a XVIII. század végén: játszik égy „néma varjúsereg” - meg kell nézni, hogyan vonzható be a közönség más rétege. Mint jövő szombaton, amikor hatalmas kivetítőkkel, fényjátékkal, hangosítással játszik filmzenéket a zenekar. Másodszor: regionálissá tenni. Jó lenne más városokba is elvinni a bérletsorozatot. Harmadszor: még több külföldi koncertet kell szervezni, és ezek szintjét is emelni kell. Erre is van jó példa: a múlt héten Madridban, a nemzeti hangversenyteremben léptek fel a szimfonikusok. Mindehhez fiatalos lendületű, nagy teherbírású menedzsmentre van szükség. Olyanokra, mint az utódaim. Sir László
