Észak-Magyarország, 2009. április (65. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-27 / 98. szám

2009. április 27., hétfő ÉSZAK ÉM-KONYHA / SZÓLÁSTÉR J5 ÖTLETEKET, RECEPTEKET! Szerkesszük együtt az ÉM-KONYHÁT! Várjuk olvasóink receptjeit, ötleteit,A borítékra írják rá: ÉM-KONYHA Címünk: Észak-Magyarország, Miskolc, Zsolcai kapu 3. szám, 3. emelet E-mailen is várjuk küldeményeiket: eszerk@inform.hu MAGYAROS HÚSLEVES Lorger Károly előfizetőnk receptje (Olvasónkat a húsvét előtti ÉM-Konyhaoldalon mutattuk be. Akkor elmondta, mennyire fontos étek náluk az ő speciális húslevese, melynek receptjét közkívánatra most közöljük) _______________________ Hozzávalók 6-8 személyre: 1,5-2 kg négyféle hús: marhalábszár, sertéscsülök, borjú, tyúk, 1-2 sárga­répa, petrezselyemgyökér, két kari­ka karalábé, zeller vagy a levele, 1 fej vöröshagyma, 2 darab burgonya, néhány szem bors, pár szem kömény, körömnyi babérlevél, levestészta ,só vagy leveskocka.____________________________________ Ezt a levest én kísérleteztem ki, négyféle húsból. Mind­egyikből 30 dekát veszek. A húsokat hideg vízben ázta­tom. Odateszem főni a vizet, benne a zöldséget: sárga­répát, petrezselymet, karalábét, zellert vagy zellerlevelet egy kisebb fej vöröshagymát vörös leveleivel együtt, és néhány szem borsot. Előszóra marhalábszárt, fél óra múlva a többi húst és 2 darab közepes nagyságú, meghámozott krumplit, pár szem köménymagot, és körömnyi babérleve­let. Körülbelül két óra múlva kész. Hogy letisztuljon, ráön­tök egy decinyi tiszta hideg vizet. Várok. Szép lassan, óva­tosan leöntöm a levet, az utolját tésztaszűrőn át, és kisze­dem a húsokat. Aztán külön vízben megfőzöm az eper­levél, vagy a kockára vágott levestésztát. Utána a levesbe rakom. Kóstolgatom. Lehet tálalni, külön a húst: a zöld­séqet is külön tálalhatom._________________________ Tipp: Ha nem fogy el a főtt hús, brassóit készítek belőle. Mindent kockára vágok, megpirítok, de külön-külön. A krumplit megfőzöm, félig utánpirítom, a főtt húst is. Hagy­mát pirítok, a végén az egészet összekeverem. Fűszerezem, (pirospaprika, majoránna, fokhagyma, só, őrölt bors) Lorger Károly Pelyhe Andrásné, Edit (Fotó: magánarchivum) „Kiváló, és istenien főz" Egy előfizetőnk aján­lására ismerkedtünk meg Pelyhe Andrásné Edittel. Köszönet érte! Szalóczi Katalin szaloczi@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - „Szeretettel ajánlom, hogy vegye fel a kap­csolatot megyénkben élő két kivá­ló asszonnyal, akik istenien főz­nek” - írta szerkesztőségünk­nek felhívásunkra Balázsné Kvaszta Judit tibolddaróci előfi­zetőnk. Minthogy őróla tudjuk, hogy remek háziasszony, igazán kíváncsivá tett. kiket illet ilyen elismerő szavakkal. Nos, egyi­kükkel már megismerkedtünk, s örömmel mutatjuk be olvasó­inknak is. Ház és pince Pelyhe András és felesége (még) többnyire Budapesten él, de a férj bükkaljai, közelebbről tardi származású. Büszke rá: az utolsó tardi bába unokája. Érthető, hogy a tanár házaspár itt találta meg azt a helyet, amely feltöltődésül, pihenésül, érzelmi forrá­sul szolgál. Bükkzsércen leltek rá arra az 1927-es építésű kis házra, ame­lyet felújítottak, s az itteni hagyomá­nyoknak megfelelő­en berendeztek. A ház és por­ta után a pince következett: az 1865-ben kiala­kított pincéhez és bor­házhoz egy táj­jelegű, háromfunkciós kemen­ce tartozik. Mára a pincéből ma­gánmúzeum lett, a bor- és szőlőfeldolgozás eszközeivel, valamint a sütés-főzés kelléke­ivel. A falakon többek között réges-régi receptek, bekeretez­ve, amelyeket Edit sorra ki is próbál, vendégei és családja leg­nagyobb örömére.- Égy néphagyományokat ápo­ló csepeli iskolában dolgozom, és a kicsi, elsős tanulókat a magyar néphagyományok ismeretére, szeretetére is nevelem. Ilyen­kor még nagyon fogékonyak, és remélem igényes felnőtté sikerül nevelni őket. Mint tardi matyó felesége, így próbálom népszerű­síteni ezt a szép vidéket, a tájjelle­gű ételek készítésével is. Gyakran szervezek erre a vidékre szakmai tanulmányutakat felnőtteknek és tanulóknak. Ezek a kirándulá­sok nagyon jól sikerülnek. Száj­hagyomány útján terjed, hogy milyen sok szép látnivaló van ezen a vidéken. Edit már inkább bükkzsérci lakosnak tartja magát, Budapes­tet pedig tartózkodási helyeként jelöli meg. Úgy tervezik a férjé­vel: ha nyugdíjasok lesznek, vég­leg Zsércre költöznek. De addig is lelkesen szolgálják az itteni érté­kek népszerűsítését. Visszavár MAKOS KODMONUIJ (TÁJJELLEGŰ) Hozzávalók: 0,5 kg sima liszt, 30 dkg ráma margarin, 5 dkg porcukor, pici só, 1 egész tojás, 2 tojás sárga, 2-2,5 dkg élesztő, 2 dl tej___________________ Elkészítése: Az élesztőt langyos, kevés cukros tejben felfuttatom. Egy tálban a lisztet, a margarinnal elmor­zsolom, hozzáadom a fenti tojásokat, pici sót, a felfuttatott élesztőt, ala­posan összedolgozom, ha úgy kíván­ja a tészta, langyos tejet adok még hozzá. A gyúródeszkán pihentetem kb. 1,5-2 órát. 4 kisebb cipót formá­lok belőle, átgyúrom, majd fél órát ismét pihentetem letakart konyharuha alatt. Az egyik cipót kiveszem a kony­haruha alól, és fél cm vastagra nyúj­tom ki, rákenem a bő tölteléket, fel­csavarom, úgy hogy a csavarás vége alul maradjon. Tepsibe teszem, tetejét tojással megkenem, újra pihentetem kb. háromnegyed órát. Sütés előtt az oldalait villával megszurkálom, hogy a gőz távozni tudjon belőle, így nem reped meg a tészta. Töltelék: A tölteléket úgy készítem el, ahogyan anyai nagymamámtól tanul­tam. 30 dkg darált mák, 2-3 evőka­nál házi baracklekvár, 3-4 savanykás alma lereszelve, levét kinyomkodva, tejben megáztatott kis marék mazso­la, reszelt fél citromhéj, kb. 15-20 dkg cukor. A tölteléket jól összekeverem, ha kívánkozik még, akkor hozzáadom a reszelt alma levét, vagy kevés tejet. A töltelék akkor jó, amikor teljesen összeállt, a fél cm vastagságú tész­tára rákenem a tölteléket, úgy, hogy mindenhová juttatok belőle, a tész­tát teljesen befedem a töltelékkel, a két szélénél hagyok el egy keveset. A töltelék vastagabb legyen, mint a tészta. Egy kis pihenés után kerül az előre felfűtött kemencébe, ahol 15-20 perc alatt megsül. Végül a tetejét por­cukorral meghintem.- A tanulmányi kiránduláso­kat a bükkzsérci pincelátogatás­sal fejezem be, ahol megismerhe­tik a magánmúzeumunkat, vala­mint Magyaroszág első zsűrizett, életnagyságú tufapince faragá­sait a 20 méter hosszú, riolittufa pincében. Biikkalja és a matyó vidék szellemi, tárgyi, természe­ti kultúráját így népszerűsítem, abban a reményben, hogy a látot­tak alapján minél többen újra eljönnek erre a vidékre családos­tól, diákostól. Gyakran készítek a vidékre jellemző népi ételeket a présház kemencéjében. f Q 7 R K További tájjellegű, régi recepteket talál- ^**^**™ hatnak olvasóink a kővetkező honlapon: www.pelyhepince.hu OLVASÓINK ÍRIÁK A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben él a ritka, védett kárpáti sáfrány (Fotó: Abrankó Erzsébet) Verba volánt, scripta manent A levelet egy 79 eszten­dős úr írta és soraival többé-kevésbé kénytelen vagyok egyetérteni még úgy is, hogy az Északot nem a legkedvezőbb szín­ben tüntette fel. Elismeré­sem, hogy a sorokat közre­adták mintegy önbírálat­ként. Sok újság nem ren­delkezik reális önismeret­tel, önértékeléssel, nem ismeri (el) helyét a magyar média világában, önelégült, önmaga képességeit, „igaz­ságait” túlértékelve válik visszataszítóvá. Én még csak 51 éves vagyok, éppen annyi idős, hogy - megkönnyebbülés?- ne halhassak meg fia­talon, de éppen annyi is, hogy mondhassam: életem eddigi nagyobb részét az „átkosban” töltöttem, amit hasonlóan értékelek, mind id. Rezes György olvasó­társam. Nem tudtam vol­na olyan frappánsan meg­írni, mint ő, erre most sem teszek kísérletet. A Bajnai- féle aláírásgyűjtéssel kap­csolatban írja jegyzetíró­juk: „Verba volánt, scripta manent”, azaz az utóbbit nem lehet letagadni soha! Hevesi Gyula, Miskolc A japánok mondják Kezdeném Magyar Géza tiszaújvárosi olvasói leve­lével, aki megírja, hogy a szocializmusban hazud­tak és most is hazudnak nekünk, beleértve a köztár­sasági elnök urat is. Blöf­fökkel és semmitmondó frá­zisokkal van „kitapétáz­va még az ég is felettünk”, mely értelmetlenségek leg­többünk számára már helyettesíteni tudják a gon­dolkozást is. Egyre kevesebben vall­juk azt, amit Szántó Ist­ván főszerkesztő helyettes úr mai Jegyzetében meg­fogalmaz: „megszülethet az őszinteségben verhetet­len kamikázé kormány”. Van egy ősrégi japán mon­dás, mely szerint „Meztelen ember még soha nem veszí­tett el semmi”. Bajnainál őszintébb politikus az elmúlt száz évben sem volt Magyarországon. Talán azért, mert semmi esélye sincs a túlélésre. Becsül­jük meg. TatAr Éva, Miskolc Ózdi győzelem A Tornanádaskai Általá­nos Iskola, Speciális Szak­iskola és Diákotthon ápri­lis 6-án újabb rendezvény színhelye volt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által minden évben meghir­detett Komplex Tanulmá­nyi Verseny megyei döntő­jét rendeztük meg, melyre 9 eltérő tantervű általános iskola nevezett. A 6-7. osz­tályosok által alkotott csa­patok 6 állomáshelyen bizo­nyították tudásukat, tájéko­zottságukat. A feladatok a reneszánsz témakörét ölel­ték fel. Az izgalmas és sokré­tű verseny legjobb eredmé­nyét az Ózdi Óvoda, Álta­lános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Egységes Pedagógiai Szol­gálat tanulói produkálták. Második helyezett a Mis­kolci Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és EGYMI, míg a harmadik a Sályi Mozgásjavító Általános Iskola, Előkészítő Szakis­kola és Diákotthon tanu­lói lettek. Az országos megmérette­tésen megyénket az I. és II. helyezést elért iskola csapa­tának tanulói képviselik. A verseny ideje alatt vendége­ink - igazgatók, felkészítő és kísérő tanárok - az Agg­teleki Nemzeti Park vezető­ségének jóvoltából ingyenes barlanglátogatás keretében gyönyörködhettek a Vörös­tói barlang csodálatos látni­valóiban. Hajdú LAszlóné do. vezető, TornanAdaska Illik, nem illik Elképedve néztem a Észak április 22-ei számá­ban Oszkó Péter, új pénz­ügyminiszter fotóját, amint az Országgyűlésben éppen a körmét rágja. Néhány hét­tel ezelőtt az Országgyűlés közvetítésekor Göncz Kin­ga külügyminiszter tette ugyanezt. Korábban Göncz Árpád köztársasági elnök, úgy szólította meg II. Erzsé­bet angol királynőt, hogy madám. Ezek nagyon dur­va dolgok, lejáratják veze­tőinket. Egy étteremben figyelve az étkezőket, meg­döbbentően sokan vannak, akik a kést megnyalják. Eszembe jut apám tanítása, aki azt mondta: amit Péti­ké nem tanul meg, azt már Péter sosem fogja... Valami­kor a tévében volt egy soro­zat, hogy „Illik, nem illik”. Talán fel kellene elevení­teni. GaAl ZoltAn, Miskolc „Huncut, aki rosszra gondol" „Huncut, aki rosszra gon­dol” - írja Kiss József úr tisztelt olvasótársam, aki gyakrabban ír az Észak­nak, mint én (nekem ez csupán a második, neki pedig lehet, hogy százket- tedik) és tényleg egy csa­lafinta, furfangos ember, mert pajkos, hamiskás írá­saitól nem mindig derül ki, mit is akar tulajdonkép­pen. (Zárójelben: Önök tud­ják?) Lehet, hogy én egy nagy kópé, esetleg csibész vagyok, mert a stróman Bajnai Gordont a minisz­terelnöki cím várományo­sa (az lenne?) egészen más­képp értelmezem, mint vic­ces kedvű olvasótársam, miként azt sem tartom tisz­tességesnek, hogy a (római katolikus) plébános főnöké­nek feleséget keres. Kelemen MiklósnC, Kazincbarcika Két hét Két hét alatt sok minden változott a közéletben. A baloldalon. Gyurcsány sze­rintem jelesre vizsgázott: fel tudta mérni önkritikusan a helyzetét és megállapítot­ta, hogy az ő programjához már nincs meg a társadal­mi támogatottság, megren­dült iránta a bizalom még annak ellenére is, hogy pl. megtartotta volna az utolsó erejével a 13. havi nyugdíjat, amit most egy tollvonással törölnek. Egy új program­nak, mondanivalónak és stílusnak adott szabad utat távozásával. Bajnai Gordon ideje rövid és fájó lesz, ezt tudjuk. Azt, hogy intézkedéseinek van-e alternatívája, nem tud­juk. Azért, mert akik ezt az emberek számára felkínál­hatnák, továbbra is néma­ságba burkolóznak, csak az előrehozott választáso­kat sürgetik most is, pedig az ellenség már a háttérbe húzódott. RomAn Géza, Miskolc A Szólástér rovatban megjelenő levelei nem szerkesztőségünk, hanem levélíróink véleményét tükrözik.

Next

/
Thumbnails
Contents