Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-18 / 65. szám

2009. március 18., szerda ÉSZAK SAJTÓNAP / HIRDETÉS /II ImIMT Díszkohász... Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@inform.hu /Amikor elkezdtem az újságírói pályát (február 15-én volt pontosan húsz eszten­deje), még nem gondoltam, hogy a diós­győri kohászat sorsának figyelemmel kísé­rése lesz újságírói munkám egyik fő vonu­lata. Azt meg pláne nem, hogy így húsz év elteltével is meglepő-a hírek élére kíván­kozó - kohászati történésekről „kell" írni. Soha nem állítottam, hogy értek a kohá­szathoz, csak nyitva tartottam fülem és szemem és igyekeztem meghallani, meg­látni és - természetesen - megérteni, ami történik a gyárban. Többször jártam az üzemben, emberekkel beszélgettem, figyeltem, ahogy dolgoznak. Eltökéltem azt is, hogy igyekszem még jobban megismer­ni a munkájukat. A kohónál már nem néz­hettem körül. Több mint tíz éve leállítot­ták, lebontották. Az elektrokemence ége­tő forróságát sokszor érezhettem arcomon. Már jó fél éve, hogy nem működik. A hen­gersorok mellett is sokat álltam és figyel­tem, ahogy átalakul, formálódik az anyag. Hónapok óta nem működik... így maradtam - de nem szégyellem - „csak" díszkohász. És maradt számomra (is) a remény, hogy az elektrokemence és a hengersorok nem álltak le végleg, lesz még módom figyelni a dolgozó embert... Küldök egy régi fotót Bányász-újságíróskoaásom idejéből való a fotó. Aznap csak szerkesztősé­gi munkára készültem, s a kániku­lához öltöztem. Akkori szerkesztőm azonban váratlanul a külfejtésre vezényelt. Térdig érő sár, dagonya. A munkások alig bírják visszafojta­ni a nevetést. Fotós kollégám meg is örökítette a pillanatot. Azt már nem, amikor el is süllyedtem, s ő húzott ki a sárból. (Fotó: Pusztai László) PÁLYÁM „LÉGIÉI” 6 PONTBAN Sajtószabad(os)ság Szalóczi Katalin szaloczi@inform.hu O A legfélel­metesebb Első riportom a munka frontján. Szó szerint a fron­ton: Lyukóbányán, a föld alatt, a rob­bantás helyszínén. Iszonyú kicsinek éreztem magam. (Ha valaha is „el találnék szállni", elég visszagondolnom arra az érzésre: mily kicsiny és esendő az ember.) A legmeghatóbb Portré egy asszonyról az Erzsé­bet Hospice-ban. Tudta, hogy csak nap­jai vannak hátra. Egy látomás tartot­ta benne a lelket: ha meghal, egy gyö­nyörű virágcsokor lesz a síron, amire ha ránéznek az emberek, megtelik öröm­mel a szívük. Másoktól tudtam meg: az utolsó pillanatig emlegetett... A legdöbbenetesebb Orvos barátommal télvíz idején egy fáskamrában leltünk rá egy anyá­ra és gyermekeire. A legkisebbet tes­tével védte a patkányok elől... A legmegrázóbb Riport egy anyáról, aki azért szült újabb gyermeket, hogy tejével nem a picit, hanem a súlyos táplákozási beteg­ségben szenvedő iskolás gyermekét táplálhassa. (Sajnos hiába.) O A „legégőbb" Egyetemi újságíróskodásom ide­jén történt, déltájban. Az egyik kollé­gium gondnoknőjét akartam bemu­tatni. A fehér függönyön át csak úgy ömlött be a fény a nagy francia abla­kon. Fehér falak, interjúalanyom egy fehérbőrű, ősz asszony, ráadásul fehér köpenyben. Leültetett egy kényelmes fotelba, majd a maga finom modorá­ban, halk hangon hozzálátott a bemu­tatkozáshoz. Egy darabig küszködtem az álommal, aztán megadtam magam. És még ő nyugtatott, amikor felébred­tem: „Megesik az ilyen." A legféltettebb Találkozás Polcz Alaine-nal, a saját lakásán. Jó korán érkezem, csak el ne késsek, inkább várakozom a ház előtt. Csakhogy egyenesen felém tart egy úr: galambősz haj, s hozzá hihetet­lenül kék szemek. Megáll, s kérdőn néz rám. „Mészöly Miklós?!”... „Akkor egy helyre igyekszünk!" Polcz Alaine csodál­kozik: tényleg nem délutánra beszéltük meg? Ö úgy emlékszik. Sajnos, nekik most el kell menniük. 1-2 órán belül visz- szaérnek. De mi legyen velem? Alaine a szemembe néz, s a lelkemig lát. Ott jól körültekint, aztán elmosolyodik: „Várj meg minket itt. Nyugodtan fedezd fel az egész lakást!" Ok el, én pedig mint­ha egy kincsestár közepén lennék. Óva­tosan kémlelek körül. Megnézem, mit olvas épp Alaine. A könyv szélén jegy­zetek. Könyvtár, képek, grafikák. Az egyiken az ő szeme és M. M.-é. A téli­kert magához csalogat. Elhelyezke­dem a kényelmes nyugszéken, a nap épp odasüt, átmelenget. Ritka bizton­ságban érzem magam. Arra ébredek, Alaine áll fölöttem. „Aludj csak, ha jól esik, nekem előbb el kell készíte­nem Miklósnak az ebédet. Aztán majd beszélgetünk..." ■ Immáron kerek negy­ven esztendeje az újság­írás az élethivatásom. Tele élményekkel. Buzafalvi Győző gyozo.buzafalvi@inform.hu Miskolc (ÉM) - Kerek 40 esz­tendeje az újságírás az élethiva­tásom. Tengernyi az élményem, ám mindig az vezérelt: a riport az elhagyás és a kiemelés művé­szete. Hitem sze­rint a jó ügyek mellé szegődtem, de nem tetszeleg­tem az igazság bajnokaként. Gyakran ütköz­tem falakba és olykor sikerült kijátszani a cenzúra ébersé­gét. Emiatt persze berendeltek raportra a pártbizottságra és kérdőre vontak: miért népsze­rűsítem a disszidens őrnagyot, Puskás Öcsit avagy Latinovits halálának ötödik évfordulójára írt megemlékezésem másként gondolkodását kifogásolták a kultúrsorompók akkori keze­lői. Nem csodálkoztam, amikor 1985-ben három évre bevonták az útlevelemet. Ennek ellenére nem voltam harcos ellenálló, se lázadó, de III/III-as sem ( erről átvilágítási dokumentumom is van), ez utóbbi manapság már nem számít bűnnek, szinte sen­kit nem érdekel. Árrá azért büszke vagyok, hogy a „puha diktatúra” idejéből felmutatha­tok igazi „szabad” cikkeket is, mert a kollégák döntő többsége „önként és dalolva” kiszolgálta a mindenkori rendszert. Verbális Molotov-koktél Annyi év után sem sike­rült kiölni belőlem a lelkese­dést, megmaradt mércémnek a tárgyilagos tájékoztatás és az azonnali visszajelzések igé­nye. A rendszerváltáskor meg­érkezett a cenzurális kénysze­rek utáni világ, amelynek elő­nyeit sajnos nem sokáig élvez­hettük. Nem alaptalanul fogal­mazott úgy az idei pesti sajtó­ünnepségen Szilágyi Ákos, hogy nem dicsérni, temetni jött a saj­tószabadságot. A „bárki-bármit- bárkiről-bárhol” (mértéket, nor­mát, törvényt) nem ismerő saj­tó artikulátlansága ugyanis a barbárság, a kontroll nélküli­ség, a gyűlöletbeszéd beköszön­tőt, a verbális Molotov-koktélok hajigálását hozta el, amely elől nincs hová szökni. Buzafalvi Győző Lakótelepi mosogató XX 21386657 József Attila út www.bauMax.hu Szerszámgép szett ■ Akkus csavarozó 3,6 V ­■ Ütvefúró 500 W ■ Szúrófűrész 350 W ^ ■ Rezgőcsiszoló 135 WjM XX 21335181 MééMIH Mon. HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents