Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-02 / 51. szám

2009. március 2., hétfő ÉSZAK AKTUÁLIS / HIRDETÉS /3 RÖVIDEN • Kevesebb autót veszünk. A magyaror­szági autóeladások főként a keleti ország­részben csökkentek az év elején, a keres­kedők elsősorban a meglévő készletei­ket árusítják ki, és mindenhol tapasztal­ják a hitelek visszaszorulását az autófi­nanszírozásban - derül ki az országos kör­képből. A szomszédos Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében például az autókereske­dések átlag 40-60 százalékos forgalomki­esést regisztráltak januárban. NÉZŐPONT A legnagyobb kincs Kolodzey Tamás tamas.kolodzey@inform.hu A napokban az egyik ismeró'sömmel elemeztem a gazdasági és pénzügyi vál­ság ránk gyakorolt hatásait és szóbeli fed­dést kaptam. Amikor azt mondtam, hogy a legnagyobb kincs még mindig az egész­ség, vitapartnerem leteremtett és így szólt: „Ez sajnos nem igaz. A legnagyobb kincs a munkahely. Én túl az 55 évemen, már többször is betegen dolgoztam, mert fél­tem az állásom." Aztán arról beszélt, hogy cégük nem áll valami fényesen, akár leépí­tések is várhatók, ezért manapság nem vezet(het) jóra, ha valaki hosszabb-rövi- debb idó're kiesik a termelésből. Szavai igencsak elgondolkoztattak. Mert való igaz, sokan aggódnak, sokan aggódunk. Mi lesz, ha?... Mit csinálnak, mibez kezdenek például az elküldött acél­gyártók, az autó- és az építőiparban dol­gozók, vagy a bármelyik szektorból elbo­csátottak? A kérdések sokasodnak: meny­nyit ér az évtizedekkel ezelőtt, vagy az újonnan megszerzett tudásunk? Képe­sek vagyunk-e váltani, a hiányszakmák­ban elhelyezkedni, esetleg ott, ahol szük­ség van ránk? A piac telített, már százezrek szorultak, ki a munka világából. Hogyan lehet rajtuk segíteni? Manapság szinte min­denki erre keresi a választ. Farkas Gál Bakó Tünde Béla Tibor Mi a véleménye az önkéntes véradókról? „Embertársainkon segítenek és ettől nemesebb csele­kedetet aligha tehetnének. Már a gyerekkortól minden­kit meg kellene ismertetni a humanitárius dolgokkal" - mondta Farkas Tünde. „Bizonyára jó érzéssel tölti el őket, hogy a betegeken segítenek és olyanokon, akiket soha nem fognak megismerni" - közölte Gál Béla. „Aki vért ad, vért adhat, az egészséges ember és ez manap­ság nagyon fontos" - szögezte le Bakó Tibor. „A gyó­gyításhoz nagy szükség van a véradókra. Mindenki tud­ja, hogy a vér a gyógyításban nélkülözhetetlen, akárcsak a műtéteknél" - hangsúlyozta dr. Kelemen István. „A vér életet, életeket ment. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik ennek tudatában önként jelentkeznek véradásra" - válaszolta Breazu Marius. „Én már ötször adtam vért és mindig azzal a tudattal tettem, hogy most mentem meg pár ember életét. Ha hívnak, máskor is jövök majd" - ígérte Nagyné Veréb Anikó. Kelemen Breazu Nagyné István Marius Veréb Anikó VILLÁMVOKS PSfiPílpiifíSs Ön szerint sokan élnek a lehetőséggel, hogy levál­janak a távhöröl Miskolcon és Tiszaújvárosban? Szavazók száma: 120 2009. 03. 01. 19.00 óra Igen 83,33% Nem 16,67% Következő kérdésünk: Ön szerint lesz esélyül^munkát találni a diósgyőri kohászatból elbocsátottaknak? ti)//www. boon.hu Szavazzon! Aktuális kérdéseinkre Ön is leadhatja szavazatát. A remény hal meg utoljára ■ Ha végleg bezárják a DAM-ot, sok százan kerülhetnek kilátástalan helyzetbe. Kolodzey Tamás tamas.kolodzey@inform.hu (Fotó: ÉM-archív) végleges. Nekem negyven évem van a gyárban..., bár hagyjuk a nosztalgiát, ezzel manapság nem megyek semmire. Hogyan tovább, mi lesz velem? Meg­M ..................... Minden lehetőséget meg­vizsgálok. remé­lem, hogy szerencsém is lesz... Gál Lóránt menekülhetek, mert megfele­lek a korengedményes nyug­díjazás feltételeinek. Ahhoz viszont, hogy elmenjek, meg kell állapodnom a munkálta­tóval. Számítok a szakszerve­zet segítségére, a munkaügyi központ támogatására, végső soron pedig a kormánynak is segítenie kell. Nem csak raj­tam, hanem a korosztályom­nak! Mert kérdezem: van-e más menekülési útvonal? Amikor még működött a diósgyőri kohászat... Miskolc (ÉM) - Gál Lóránt 45 esztendős, ebből huszonhetet olvasztárként dolgozott a diós­győri nagyüzemben.- A gyár az első munkahe­lyem, de úgy néz ki, hogy saj­nos nem az utolsó - mondta elcsukló hangon. - A csalá­domban mindig azt hallottam, hogy fiam, a legbiztosabb helye a vasutasoknak, a kohászoknak és a bányászoknak van. Most mit mondjak? Eddig négy fel­számolást éltem meg, most is álltunk-állunk, aztán jött a bejelentés. A nehézipar válság­ban van mindenhol: Ameriká­ban, Japánban és Szlovákiában, aztán küszködik Dunaújváros és Ózd is. Ott tartok, hogy már nem hiszek semmiben és senki­nek. Ha végleg búcsúzni kell a gyártól, akkor csak azt kérem a „sorstól”, hogy az utolsó forin­tig kapjam meg a törvény sze­rint engem megillető járandó­ságomat. Milyen jövőképet lát maga előtt Gál Lóránt? Hosszan sorol­ta, hogy semmiképpen nem fog otthon ülni, ez lenne a legrosz- szabb. Ha nem történik csoda és elküldik, több szálon indul el. Előélete alapján először a vasasszakmában darusként, nehézgépkezelőként és targon­cásként próbál majd elhelyez­kedni. Esélyeit rontja, hogy óriási a túlkínálat és a mun­káltatók emiatt a kedvük sze­rint válogathatnak a „meló­sok” közül... Az olvasztár sze­rint most a kapcsolatok is felér­tékelődnek. Fel kell hívni min­den ismerőst, le kell porolni a telefonkönyvet. Hátha... Segítséget vár Az ötvennyolc esztendős Laka­tos Imre hőkezelőként keresi a kenyerét.- Aki manapság Miskolcon és környékén ebben a korban elhelyezkedik, az a szerencse fia! - közölte, majd így foly­tatta: - Nem hiszek az újra­indulásban... A gyár elveszí­tette a megrendelők bizalmát és elbukta a piacát. A mosta­ni leállás, úgy tűnik, az utol­só lesz. A tulajdonos bejelentet­te szándékát, amely alighanem Segélyből nem lehet megélni Juhász László darus har­minc esztendőt húzott le az acélműben. „Ötvenhárom éves vagyok, ha elküldenek, a nehéziparban biztosan nem találok munkát. A negyvene­sek is reménytelen helyzet­ben vannak. Mivel segélyből nem lehet megélni, ezért a segédmunkától sem riadok majd vissza. Már sok min­dent számba vettem: darus, vagy nehézgépkezelő talán lehetek külföldön is, de most. Nyugat-Európában sem fené­kig tejfel. Aztán dolgoztam az élelmiszeriparban, értek a húsfeldolgozáshoz, Német­országban esetleg elhelyez­kedhetek a húsiparban, cson­tozóként. Az is elképzelhető, bár erre nagyon pici az esély, hogy kormányzati segítség­gel nyugdíjba vonulhatok. Szóval nem szabad kétség­beesni, a mondás szerint a remény hal meg utoljára, de senkinek nem kívánom azt az érzést, amit én most átélek.” Harminc egység vért adtak Miskolc (ÉM - KT) - Az Avasi Gimnáziumban csak­nem negyvenen vettek részt a Magyar Vöröskereszt Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szerve­zete által rendezett véradáson.- Az idén ez volt az első akciónk, amely sikert aratott - mondta Farkas Tünde, a Megyei Véradó Szervezet koordinátora. -Úgy tervezzük, hogy évszakon­ként szervezzük meg és számí­tunk a lakosság jóindulatára, segítőkészségére. Az egészség- ügyi intézményeknek mindig szükségük van a vérre, hiány szerencsére ritkán lép fel. Megtudtuk, hogy egy véradá­son általában harminc egysé­get, mintegy húsz litert gyűj­tenek össze, s az ország heti vérigénye hét-kilencezer egy­ség. Vérhiányról akkor beszél­hetünk, ha a betegellátáshoz ettől kevesebb áll az intézmé­nyek rendelkezésére. Sokan jelentkeztek az Avasiban (Fotó: Mocsári László) HATÉKONY LÉPÉS, BIZTOS GYARAPODÁS A fix, lépcsős kamatozású Kincstári Takarékjegy hatékony megoldás befektetése biztos gyarapításához. Minden postán megvásárolhatja és megtakarítását állami garanciával kamatoztathatja. Kérje a Postán! FUTAMIDŐ 1 VAGY 2 EV 06-1-452 29 öö * w w w .all a m p a pír. h u < MAGYAR ÁllAMPAPÍR 'Állami garanciával* KINCSTÁRI TAKARÉK)EGY HIRDETÉS 210160

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents