Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-09 / 57. szám
2009. március 09., hétfő ÉSZAK SÉTA /7 SÉTÁRA INVITÁLÓ Negyedik évét kezdte szeptemberben a lapunk által indított Séta, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt években több mint 30 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, február 2.-tól csaknem 600 diákkal indult az első turnus. A program hat hete alatt az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk segítségével, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, és írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is (www.boon.hu/seta). Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságírói hálózatunkhoz csatlakozni. Jelentkezésüket e-mailben küldjék el a rita.szanto@eszak.boon.hu címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online- on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. Nőké a világ Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes, ezt minden férfi tudja. Ezért is tartjuk a nőket különös tiszteletben. Március 8-a egy olyan nap, amikor a mindennapok zűrzavarából, kötelezettségeiből kilépve, próbálunk különös figyelmet szentelni a nőknek. Bepótolni azt, amit a hétköznapi rohanásban elmulasztottunk. Most ezen a napon, mi férfiak legyünk figyelmesek és szeressük a velünk egyenrangú női nemet. De vajon mi ezt hogyan is éljük meg? Hogyan fogjuk fel azt, hogy velünk, férfiakkal kevesebbet foglalkoznak? Bizonyára vannak férfiak, akik ezt az állapotot rosszul viselik el. Ők azok, akik nem tűrik, hogy a gyengébbik nem a férfiakkal azonos jogokat követel. A másik lehetőség, ami szerencsére gyakrabban fordul elő, hogy jól értelmezzük a nők megváltozott szerepét. Tiszteljük, szeretjük a nőket. Kedvükben járunk, kedveskedünk nekik. Ettől ők boldogok lesznek és nemkülönben mi is. Hálával ünnepeljük édesanyánkat, tisztelettel tanárnőnket, jótevőinket, szeretettel kedvesünket, barátnőnket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a gesztusok ne csak az év ezen napján legyenek ránk, férfiakra jellemzőek, hanem mindennapi viselkedésünkben is jelenjenek meg a nők felé. A nőnap megünneplése ne legyen olyan, mint a szalmaláng, ami fellobban, és azonnal elhamvad. Majoros Máté Lévay József Református Gimnázium Miért ünnepeljük március 8-át? ■ Mindenki számára ismerős dátum március 8-a, ekkor középpontba a nők kerülnek. Férfiak és fiúk ezrei lepik meg valami aprósággal kedvesüket, édesanyjukat, nagymamájukat, lánytestvérüket és ma már az is szokássá vált, hogy a munkatársakat, a tanárokat, valamint az osztálytárs- nőket is felköszöntik. Sajnos kevesen tudják, hogy régen milyen jelentősége is volt ennek a napnak, valamint hogy miért jött létre. A nemzetközi nőnap azoknak a nőknek a napja, akik történelmet írtak. Évszázadokon át küzdöttek azért a nők, hogy egyenlő jogaik legyenek a társadalomban. Először 1857. március 8-án tüntettek dolgozó nők a magasabb fizetésért és emberibb munkafeltételekért New York (Fotó: ÉM) kormány alakult, ahol szavazati jogot kaptak a nők. Ezzel vált véglegessé a nőnap, amelyet a legtöbb országban március 8-án tartanak. Magyarország 1913-ban csatlakozott először a nőnaphoz, majd a következő évben, az egész országban rendezvényeket tartottak. A Rákosi-dik- tatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Kanancz Erika Lévay József Református Gimnázium I Ml MM SrnSS seta.boon.hu További cikkek. Virágot a nőknek! (Képünk illusztráció) utcáin. 1899. júliusában Clara Zetkin hirdette beszédében a nők egyenjogúságát, a munkához való jogukat és a nemzetközi eseményekben való részvételüket. Az első nemzeti nőnapot 1909-ben tartották meg az Egyesült Államokban február utolsó vasárnapján. 1910-ben döntöttek arról, hogy nemzetközileg is tartanak nőnapot. Először A határozatot elfogadták, de nem született pontos dátum a megemlékezésről. A világon először a nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én Ausztriában, Németországban, Dániában és Svájcban tartották meg. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Ezután mondott le II. Miklós cár - nem közvetlenül a tüntetés miatt - és polgári KÖSZÖNET Sokat köszönhetünk azoknak a nőknek, akik kivívtak nekünk egy olyan napot, amikor a férfiak és fiúk minket ünnepelnek. Bár nemcsak ezen a napon kellene velünk törődni, hiszen a nők és a lányok egyaránt szeretetre éhesek, és jóleső érzéssel tölt el minket a nőnapi kényeztetés. Ennek ellenére nem arról szól igazán, amiről kellene, hiszen azért „kaptuk ezt a napot", hogy arra emlékeztessen minket, a ,y j . j í j 'i fi,; Wríy JW3W ? s'> fy > nők helye nemcsak otthon van a háztartásban, hanem a munkában is helyt tudnak állni és politikai jogaik azonosak a férfiakéval. A nőnap tartalma mára ugyan megváltozott, de nem kevésbé fontos jelentést hordoz, méghozzá azt, hogy a nők nélkülözhetetlenek a férfiak számára. Ezért kedves férfiak, fiúk lepjétek meg a környezetetekben élő nőket valami aprósággal és kívánjatok nekik boldog nőnapot! Nőnap e-mailben? ■ A nőnap mindig jó alkalmat ad arra, hogy eszünkbe jusson milyen fontos a nő. Nagymamáink fiatal korába nem volt elterjedt a drága virág és ajándék vásárlása, hanem nagyapáink kertben vagy réten szedett barkával, hóvirággal lepték meg nőismerőseiket. Manapság a férfiak a nőknek drága virágokkal, bonbonokkal kedveskednek. A férfiakat ismerve, szerintem kicsit nehéz feladat ez számukra, mert nem tudják, mivel lepjék meg nőismerőseiket. Persze ezt nem csak feleségnek vagy barátnőnek veheti az ember, hanem a gyerekek az édesanyjuknak, nagymamáiknak, tanárnőiknek, férfiak munkatársnőiknek is szívesen adnak ajándékot ezen a napon. Nőnap alkalmából a munkahelyeken is a legtöbb munkáltató megajándékozza valamivel női dolgozóit. Nagyon szeretem a nőnap előtti zsongás. Modern világunkban a fiatalok körében egyre elterjedtebb az sms-ben vagy email-ban elküldött nőnapi üdvözlet. Szerintem nagyon szép, hogy ezen a napon a nőket ünnepeljük, mert nagyrészük a munka mellett a családról is gondoskodik. LAbas Violetta Lévay József Református Gimnázium EGYENIOGÚSÁG Nagyon sok férfi csak úgy éli meg a nőnapot, hogy vesz a feleségének, vagy a párjának, édesanyjának és nagymamáinak egy csokor virágot, ad nekik két puszit és le is van rendezve, megy minden a régi kerékvágásban. Pedig nem így kellene telnie ennek az ünnepnek. A nőnap arról szól, hogy a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, tüntettek, küzdöttek azért, hogy ők is dolgozhassanak ugyanolyan bérért, mint a férfiak, és azért hogy ne tekintsék őket gyengébbeknek, elesetteb- beknek. Ezért nem „csak" egy csokor virágot érdemelnek meg. Személy szerint én úgy tervezem ezt a hétvégét, hogy legyen időm otthon lenni. Persze virágot is veszek, hiszen ki látott már nőnapot virág nélkül. De emellett szeretném megkönnyíteni anya, és nagymamáim hétvégéjét, legalább most, az ünnep alkalmából. Segítek nekik, amiben csak tudok, hogy tudjanak pihenni, és ki tudják élvezni a nők napját. Mert szerintem ennyit megérdemelnek. Gondoljunk csak az anyákra, mosnak, főznek, takarítanak, gyereket nevelnek, s emellett még dolgoznak is, vagy gondoljunk a nagymamákra, akik ugyan lehetnek nyugdíjban, de attól még végzik minden nap a feladatukat, és fáradoznak mindennap ugyanúgy tovább. Úgy gondolom, hogy nem „csak" egy csokor virágot érdemelnek meg, hanem ennél sokkal többet. Ezért szerintem mi férfiak adjuk meg ezt a kis pihenést is a nőknek, mert nem csak ezt az egy hétvégi pihenést követelhetnék ki a nők jogosan. Koleszar Peter Lévay József Református Gimnázium VENDÉGSOROK A sors Gömöri Nóra eszak@boon.hu Emberfeletti tettek, kivételes tulajdonságok, példamutató hozzáállás, melyek jellemzik a történelem kimagasló egyéniségeit. Ok azok, akik civilizációk felemelkedését vagy bukását eredményez-' ték, világvallást alapítottak, lehetetlen csatákat nyertek meg, nélkülözhetetlen gyógymódokat találtak fel, vagy maradandót alkottak a művészetben. Talán nekik a sorsuk volt, hogy ezeket véghez- vigyék, megváltoztassák a történelem menetét, s milliók életére legyenek hatással. Vajon a bonyolult XXI. századunkban hihetünk-e még abban, hogy közülünk bármelyikünknek különleges feladatot szánt az ég? S ha nem, akkor mire elég az akarat? Lehet, hogy szerencse és véletlen kell ahhoz, hogy az álmok valóra váljanak, s nagy dolgok történjenek. Vagy csak egy isten, akinek elég szimpatikusak vagyunk ahhoz, hogy segítse az utunkat és vigyázzon ránk céljaink elérése közben. Valószínűleg minden ember megtapasztalhatta már az élet nagylelkűségét vagy épp igazságtalanságát. Napjainkban egyre nagyobb a társadalmi különbség, s úgy tűnhet ez a lehetó'ségek és esélyek között is különbséget tesz. Vannak, akiknek a mindennapjait hírnév, csillogás övezi, vagyonukkal és befolyásukkal sok mindent elérhetnek, és vannak, akik éheznek, nyomorúságos körülmények között olyan életet élnek, amelyre szinte csak a problémák jellemzőek. És vagyunk mi, átlagemberek, akik inkább telhetetlenek, kevésbé mértéktartóak vagyunk és szürke hétköznapjaink nagy részét egyre nagyobb részben töltjük ki panasz- kodással. Tisztában vagyunk a negatívumokkal, de nem vesszük észre az értékeket a környezetünkben, a körülöttünk lévőkben. Érezzük a korlátokat, de nem látjuk, ha kinyílt előttünk egy új ajtó, s nincs elég bátorságunk az álmaink után eredni. Milyen egyszerű lenne minden, ha ismernénk az életünk forgató- könyvét, ha látnánk a jövőt, tudnánk, mi miért történik;, mire kell figyelnünk, mit kell tennünk hogy jobb legyen, vagy hogy ne rontsunk el mindent. Mégsem tudjuk, hogy áldás vagy átok-e ez a vakság. Hiszen ez adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy fenntartsuk magunkban a naiv lelkesedést a szüntelen harchoz önmagunkkal, korlátáinkkal, a körülményekkel. Ez biztosítja a hibázás lehetőségét, hogy tanulhassunk kudarcainkból, tapasztalatot szerezhessünk, fejlődjön személyiségünk és ítélőképességünk. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, mit rejt számunkra a sorsunk, s milyen fordulatot vesz majd az életünk, de abban biztosak lehetünk, hogy minden folyamatosan változik körülöttünk. Talán minden egyes nap új és új esélyt kapunk, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, s megtegyünk mindent, amire képesek vagyunk magunkért és másokért. Bár születésünkkor a genetika, a tehetségünk, a képességeink és a személyiségünk már eleve meghatározzák számunkra az utakat, amelyeken elindulhatunk, de mindig van választási lehetőség, személyes szabadság. Sajnos biztosan nem tudhatjuk, hogy milyen mértékben tudunk változtatni a sorsunkon, mik azok a fordulópontok az életünkben, amelyeket nem kerülhetünk ki. De mi döntjük el, hogy mit várunk el magunktól, és hogy mennyit vagyunk hajlandóak tenni érte. Aszerint, hogy ki mennyire becsüli magát, menyire viseli szívén a környezete sorsát, s mit szeretne elérni az életben, a saját értékrendje alapján feladatot és célt tűz ki maga elé. Tennünk kell azért, hogy elérjük az önmegvalósítást. Hibát követ el az, aki a sorsra úgy tekint, mint egy gátló tényezőre. Hiszen a legfontosabb a tiszta lelkiismeret, a tudat, hogy mi mindent megtettünk, és kínoztuk magunkból a maximumot. Nem elég várni és követelni, hogy luxusba csöppenjünk, hogy életünk mesebelivé változzon. A tett nélküli feltétlen hit egy olyan istenben, aki irányítja életünket ostobasággá vált és a vegetáció szintjére süllyesztheti az életet. S így talán nem az válik fontos kérdéssé, hogy a sors mennyire befolyásolja az életünket, hanem az, hogy mi mennyit tettünk az életünkért. Az illúziók hiábavalóak, a változáshoz realizmusra és cselekvésre van szükség. Akarva-akarat- lanul hibákat követünk el, s van, hogy úgy érezzük, félresiklott az életünk. De mindig van remény és kiút. Habár az élet nem tökéletes, pont attól szép, hogy kiszámíthatatlan. S talán nem úgy alakul mindig minden, ahogy elterveztük, de így olyan is megtörténhet, amit még álmodni sem mertünk. Nem tehetünk mást, csak alázattal és szorgalommal megköszönjük a sorsnak a jót. S miután megtanultuk, hogy a szeretet és bizalom nyújtotta biztonság a legnagyobb kincs, hálásak leszünk, hogy máris többünk van, mint amennyi az elégedettségünkhöz szükséges lenne. Gömöri Nóra Szepsi Csombor Marton Gimnázium
