Észak-Magyarország, 2009. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-09 / 57. szám

2009. március 09., hétfő ÉSZAK SÉTA /7 SÉTÁRA INVITÁLÓ Negyedik évét kezdte szeptemberben a lapunk által indított Séta, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógi­ai program. Az elmúlt években több mint 30 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, február 2.-tól csaknem 600 diák­kal indult az első turnus. A program hat hete alatt az újságírással, lapkészítés­sel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk segítségével, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, és írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszok­hatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is (www.boon.hu/seta). Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről sze­retnének megismerkedni az újságírói szakmával, diák­újságírói hálózatunkhoz csatlakozni. Jelentkezésüket e-mailben küldjék el a rita.szanto@eszak.boon.hu cím­re. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online- on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás cso­portok szerkesztőségi látogatásairól. Nőké a világ Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érde­mes, ezt minden férfi tudja. Ezért is tartjuk a nőket különös tiszteletben. Március 8-a egy olyan nap, amikor a mindennapok zűrzava­rából, kötelezettségeiből kilépve, próbálunk különös figyelmet szentelni a nőknek. Bepó­tolni azt, amit a hétköznapi rohanásban elmu­lasztottunk. Most ezen a napon, mi férfiak legyünk figyelmesek és szeressük a velünk egyenrangú női nemet. De vajon mi ezt hogyan is éljük meg? Hogyan fogjuk fel azt, hogy velünk, férfiak­kal kevesebbet foglalkoznak? Bizonyára van­nak férfiak, akik ezt az állapotot rosszul viselik el. Ők azok, akik nem tűrik, hogy a gyengébbik nem a férfiakkal azonos jogokat követel. A másik lehetőség, ami szerencsé­re gyakrabban fordul elő, hogy jól értelmez­zük a nők megváltozott szerepét. Tiszteljük, szeretjük a nőket. Kedvükben járunk, ked­veskedünk nekik. Ettől ők boldogok lesznek és nemkülönben mi is. Hálával ünnepeljük édesanyánkat, tisztelettel tanárnőnket, jóte­vőinket, szeretettel kedvesünket, barátnőn­ket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a gesztusok ne csak az év ezen napján legyenek ránk, férfiakra jellemzőek, hanem mindenna­pi viselkedésünkben is jelenjenek meg a nők felé. A nőnap megünneplése ne legyen olyan, mint a szalmaláng, ami fellobban, és azonnal elhamvad. Majoros Máté Lévay József Református Gimnázium Miért ünnepeljük március 8-át? ■ Mindenki számára ismerős dátum március 8-a, ekkor középpontba a nők kerülnek. Férfiak és fiúk ezrei lepik meg valami aprósággal ked­vesüket, édesanyjukat, nagy­mamájukat, lánytestvérüket és ma már az is szokássá vált, hogy a munkatársakat, a taná­rokat, valamint az osztálytárs- nőket is felköszöntik. Sajnos kevesen tudják, hogy régen milyen jelentősége is volt ennek a napnak, valamint hogy miért jött létre. A nem­zetközi nőnap azoknak a nők­nek a napja, akik történelmet írtak. Évszázadokon át küzdöt­tek azért a nők, hogy egyenlő jogaik legyenek a társadalom­ban. Először 1857. március 8-án tüntettek dolgozó nők a maga­sabb fizetésért és emberibb munkafeltételekért New York (Fotó: ÉM) kormány alakult, ahol szava­zati jogot kaptak a nők. Ezzel vált véglegessé a nőnap, ame­lyet a legtöbb országban már­cius 8-án tartanak. Magyarország 1913-ban csatlakozott először a nőnap­hoz, majd a következő évben, az egész országban rendezvé­nyeket tartottak. A Rákosi-dik- tatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Kanancz Erika Lévay József Református Gimnázium I Ml MM SrnSS seta.boon.hu További cikkek. Virágot a nőknek! (Képünk illusztráció) utcáin. 1899. júliusában Clara Zetkin hirdette beszédében a nők egyenjogúságát, a munká­hoz való jogukat és a nemzet­közi eseményekben való részvé­telüket. Az első nemzeti nőna­pot 1909-ben tartották meg az Egyesült Államokban február utolsó vasárnapján. 1910-ben döntöttek arról, hogy nemzet­közileg is tartanak nőnapot. Először A határozatot elfogadták, de nem született pontos dátum a megemlékezésről. A világon először a nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én Ausztriá­ban, Németországban, Dániá­ban és Svájcban tartották meg. 1917. március 8-án Oroszország­ban nők tüntettek kenyérért és békéért. Ezután mondott le II. Miklós cár - nem közvetlenül a tüntetés miatt - és polgári KÖSZÖNET Sokat köszönhetünk azoknak a nők­nek, akik kivívtak nekünk egy olyan napot, amikor a férfiak és fiúk min­ket ünnepelnek. Bár nemcsak ezen a napon kellene velünk törődni, hiszen a nők és a lányok egyaránt szeretetre éhesek, és jóleső érzéssel tölt el minket a nőnapi kényeztetés. Ennek ellenére nem arról szól igazán, amiről kellene, hiszen azért „kaptuk ezt a napot", hogy arra emlékeztessen minket, a ,y j . j í j 'i fi,; Wríy JW3W ? s'> fy > nők helye nemcsak otthon van a háztartásban, hanem a munkában is helyt tudnak állni és politikai joga­ik azonosak a férfiakéval. A nőnap tartalma mára ugyan meg­változott, de nem kevésbé fontos jelentést hordoz, méghozzá azt, hogy a nők nélkülözhetetlenek a fér­fiak számára. Ezért kedves férfiak, fiúk lepjétek meg a környezetetek­ben élő nőket valami aprósággal és kívánjatok nekik boldog nőnapot! Nőnap e-mailben? ■ A nőnap mindig jó alkalmat ad arra, hogy eszünkbe jusson milyen fontos a nő. Nagymamáink fiatal korába nem volt elterjedt a drága virág és ajándék vásárlása, hanem nagyapáink kertben vagy réten szedett barkával, hóvirággal lep­ték meg nőismerőseiket. Manap­ság a férfiak a nőknek drága virágokkal, bonbonokkal ked­veskednek. A férfiakat ismerve, szerintem kicsit nehéz feladat ez számukra, mert nem tudják, mivel lepjék meg nőismerősei­ket. Persze ezt nem csak fele­ségnek vagy barátnőnek vehe­ti az ember, hanem a gyerekek az édesanyjuknak, nagymamá­iknak, tanárnőiknek, férfiak munkatársnőiknek is szívesen adnak ajándékot ezen a napon. Nőnap alkalmából a munkahe­lyeken is a legtöbb munkáltató megajándékozza valamivel női dolgozóit. Nagyon szeretem a nőnap előtti zsongás. Modern világunkban a fiatalok körében egyre elterjedtebb az sms-ben vagy email-ban elküldött nőna­pi üdvözlet. Szerintem nagyon szép, hogy ezen a napon a nőket ünnepeljük, mert nagyrészük a munka mellett a családról is gondoskodik. LAbas Violetta Lévay József Református Gimnázium EGYENIOGÚSÁG Nagyon sok férfi csak úgy éli meg a nőnapot, hogy vesz a feleségének, vagy a párjának, édesanyjának és nagymamáinak egy csokor virágot, ad nekik két puszit és le is van rendezve, megy minden a régi kerékvágásban. Pedig nem így kellene telnie ennek az ünnepnek. A nőnap arról szól, hogy a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, tüntettek, küzdöttek azért, hogy ők is dolgozhassanak ugyanolyan bérért, mint a férfiak, és azért hogy ne tekintsék őket gyengébbeknek, elesetteb- beknek. Ezért nem „csak" egy csokor virágot érdemelnek meg. Személy sze­rint én úgy tervezem ezt a hétvégét, hogy legyen időm otthon lenni. Per­sze virágot is veszek, hiszen ki látott már nőnapot virág nélkül. De emel­lett szeretném megkönnyíteni anya, és nagymamáim hétvégéjét, legalább most, az ünnep alkalmából. Segítek nekik, amiben csak tudok, hogy tudja­nak pihenni, és ki tudják élvezni a nők napját. Mert szerintem ennyit meg­érdemelnek. Gondoljunk csak az anyákra, mosnak, főznek, takarítanak, gyereket nevel­nek, s emellett még dolgoznak is, vagy gondoljunk a nagymamákra, akik ugyan lehetnek nyugdíjban, de attól még végzik minden nap a feladatukat, és fáradoznak mindennap ugyanúgy tovább. Úgy gondolom, hogy nem „csak" egy csokor virágot érdemelnek meg, hanem ennél sokkal többet. Ezért sze­rintem mi férfiak adjuk meg ezt a kis pihenést is a nőknek, mert nem csak ezt az egy hétvégi pihenést követelhetnék ki a nők jogosan. Koleszar Peter Lévay József Református Gimnázium VENDÉGSOROK A sors Gömöri Nóra eszak@boon.hu Emberfeletti tettek, kivételes tulajdonságok, példamutató hoz­záállás, melyek jellemzik a törté­nelem kimagasló egyéniségeit. Ok azok, akik civilizációk felemelke­dését vagy bukását eredményez-' ték, világvallást alapítottak, lehe­tetlen csatákat nyertek meg, nél­külözhetetlen gyógymódokat talál­tak fel, vagy maradandót alkot­tak a művészetben. Talán nekik a sorsuk volt, hogy ezeket véghez- vigyék, megváltoztassák a törté­nelem menetét, s milliók életére legyenek hatással. Vajon a bonyolult XXI. száza­dunkban hihetünk-e még abban, hogy közülünk bármelyikünknek különleges feladatot szánt az ég? S ha nem, akkor mire elég az akarat? Lehet, hogy szerencse és véletlen kell ahhoz, hogy az álmok való­ra váljanak, s nagy dolgok történ­jenek. Vagy csak egy isten, aki­nek elég szimpatikusak vagyunk ahhoz, hogy segítse az utunkat és vigyázzon ránk céljaink eléré­se közben. Valószínűleg minden ember megtapasztalhatta már az élet nagylelkűségét vagy épp igazság­talanságát. Napjainkban egyre nagyobb a társadalmi különbség, s úgy tűnhet ez a lehetó'ségek és esélyek között is különbséget tesz. Vannak, akiknek a mindennapjait hírnév, csillogás övezi, vagyonuk­kal és befolyásukkal sok mindent elérhetnek, és vannak, akik éhez­nek, nyomorúságos körülmények között olyan életet élnek, amelyre szinte csak a problémák jellemző­ek. És vagyunk mi, átlagemberek, akik inkább telhetetlenek, kevésbé mértéktartóak vagyunk és szürke hétköznapjaink nagy részét egyre nagyobb részben töltjük ki panasz- kodással. Tisztában vagyunk a negatívumokkal, de nem vesszük észre az értékeket a környezetünk­ben, a körülöttünk lévőkben. Érez­zük a korlátokat, de nem látjuk, ha kinyílt előttünk egy új ajtó, s nincs elég bátorságunk az álmaink után eredni. Milyen egyszerű lenne minden, ha ismernénk az életünk forgató- könyvét, ha látnánk a jövőt, tud­nánk, mi miért történik;, mire kell figyelnünk, mit kell tennünk hogy jobb legyen, vagy hogy ne ront­sunk el mindent. Mégsem tudjuk, hogy áldás vagy átok-e ez a vak­ság. Hiszen ez adja meg a lehe­tőséget ahhoz, hogy fenntart­suk magunkban a naiv lelkesedést a szüntelen harchoz önmagunk­kal, korlátáinkkal, a körülmények­kel. Ez biztosítja a hibázás lehető­ségét, hogy tanulhassunk kudar­cainkból, tapasztalatot szerezhes­sünk, fejlődjön személyiségünk és ítélőképességünk. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, mit rejt számunk­ra a sorsunk, s milyen fordulatot vesz majd az életünk, de abban biztosak lehetünk, hogy minden folyamatosan változik körülöttünk. Talán minden egyes nap új és új esélyt kapunk, hogy megtalál­juk a helyünket a világban, s meg­tegyünk mindent, amire képesek vagyunk magunkért és másokért. Bár születésünkkor a genetika, a tehetségünk, a képességeink és a személyiségünk már eleve meg­határozzák számunkra az utakat, amelyeken elindulhatunk, de min­dig van választási lehetőség, sze­mélyes szabadság. Sajnos biztosan nem tudhatjuk, hogy milyen mér­tékben tudunk változtatni a sorsun­kon, mik azok a fordulópontok az életünkben, amelyeket nem kerül­hetünk ki. De mi döntjük el, hogy mit várunk el magunktól, és hogy mennyit vagyunk hajlandóak ten­ni érte. Aszerint, hogy ki mennyire becsüli magát, menyire viseli szívén a környezete sorsát, s mit szeretne elérni az életben, a saját értékrend­je alapján feladatot és célt tűz ki maga elé. Tennünk kell azért, hogy elérjük az önmegvalósítást. Hibát követ el az, aki a sorsra úgy tekint, mint egy gátló ténye­zőre. Hiszen a legfontosabb a tisz­ta lelkiismeret, a tudat, hogy mi mindent megtettünk, és kínoz­tuk magunkból a maximumot. Nem elég várni és követelni, hogy luxusba csöppenjünk, hogy éle­tünk mesebelivé változzon. A tett nélküli feltétlen hit egy olyan isten­ben, aki irányítja életünket osto­basággá vált és a vegetáció szint­jére süllyesztheti az életet. S így talán nem az válik fontos kérdés­sé, hogy a sors mennyire befolyá­solja az életünket, hanem az, hogy mi mennyit tettünk az életünkért. Az illúziók hiábavalóak, a válto­záshoz realizmusra és cselekvés­re van szükség. Akarva-akarat- lanul hibákat követünk el, s van, hogy úgy érezzük, félresiklott az életünk. De mindig van remény és kiút. Habár az élet nem tökéletes, pont attól szép, hogy kiszámítha­tatlan. S talán nem úgy alakul min­dig minden, ahogy elterveztük, de így olyan is megtörténhet, amit még álmodni sem mertünk. Nem tehetünk mást, csak alá­zattal és szorgalommal megkö­szönjük a sorsnak a jót. S miután megtanultuk, hogy a szeretet és bizalom nyújtotta biztonság a leg­nagyobb kincs, hálásak leszünk, hogy máris többünk van, mint amennyi az elégedettségünkhöz szükséges lenne. Gömöri Nóra Szepsi Csombor Marton Gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents