Észak-Magyarország, 2009. február (65. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-17 / 40. szám
2009. február 17., kedd ÉC1 Alf CdfJill KULTÚRA /8 Ezüst Medve, a művészi teljesítményért Bíró Tibor tibor.biro@inform.hu Berlin (ÉM) - A Varga Katalin című Erdélyben játszódó román film, mely magyar nyelven, erdélyi magyar színészek közreműködésével készült, Peter Strickland angol rendező irányításával, a díjazottak közé került. A művészi teljesítményért pontosabban a hangmérnöki munkáért a magyar közreműködők közül Erdélyi Gábor és Székely Tamás vehette át az ezüst Medve díjat. A filmet a hazai nézők is láthatják majd, a Budapest film vásárolta meg a hazai vetítési jogokat. Néhány adat az idei fesztivál összegzéseként: 382 filmet vetítettek, 136 országból közel 20 000 akkreditált szakember és újságíró volt jelen, a közönség 270 000 jegyet váltott a vetítésekre. A TÉNYEK A Kocsonyafesztivál színházi programjai 17. kedd_____________________________________________________ 19.00 Kalevala A ForteDanse Társulat előadása bérletszünet Csarnok 18. szerda __________________________________________________ 20.00 Piaf Piaf Ráadás bérlet 8-kor Nagyszínház 19. csütörtök_______________________________________________ 17.ÓÖ Piaf Piaf Ráadás bériét 5-kor Nagyszínház 20. péntek__________________________________________________ 18.00 Ujratáncegyütt Tánchétvége Miskolcon 24 órás táncimprovizáció Játékszín________________________________________ 19.00 Budapest Klezmer Bánd Nagyszínház______________ 21.00 2 solo, 1 duó Tánchétvége Miskolcon Ladányi Andrea Társulata előadása Csarnok 21. szombat________________________________________________ 17.00 BL Tánchétvége Miskolcon Ladányi Andrea Társulata előadása Csarnok_____________________________________________ 20.30 Boga beszél Előbemutató a Kocsonyafesztivál alkalmából Játékszín 22. vasárnap_______________________________________ 11.00 Szeretsz engem Tánchétvége Miskolcon Ladányi Andrea Társulata előadása Kamaraszínház___________________ 14.00 Szeretsz engem Tánchétvége Miskolcon Ladányi Andrea Társulata előadása Kamaraszínház__________________ 19.00 Boga beszél Bemutató előadás Játékszín ÉM-INTERJÚ: Dragomán György íróval „Összeszedem az élményeket" Miskolc (ÉM) - Mindössze harmincöt éves, de már világhírű író Dragomán György. A sokoldalú tehetséget a művésziét kulisszatitkairól faggattuk, amikor a megyei könyvtár és a Műút folyóirat vendégeként Miskolcon járt. ÉM: Két - közel harminc nyelvre lefordított - regényt, megszámlálhatatlan novellát, interjút, kritikát tudhat maga mögött. Mi az írás Dragomán György számára? Élmény, szükséglet, kötelesség? Netán a pokolba kívánja az egészet? Dragomán György: Mind egyszerre. Muszáj írni, de ez örömet is okoz, mert előbb-utóbb csak készen lesz! Vannak persze kilátástalan pillanatok, amikor úgy hiszed, sosem fog összeállni. írni nem könnyű. Nehezen és lassan írok, viszont elég szorgalmas vagyok, minden reggel leülök dolgozni. Súlyozom, szerelem a mondatokat - mintha fizikai munkát végeznék. ÉM: Elég-e ehhez a puszta íráskészség? Dragomán György: Az attól függ, TUDOTT RÚLA? Dragomán Györgyék igazi irodalmár család. Feleségével, Szabó T. Anna költővel nem mindennapi párt alkotnak. „Igen, vannak szép pillanataink" - erősíti meg. „Éppen tegnap kapképesség, és technikai tudás, amit mindenki egymaga szerezhet csak meg. Szerintem az első regény a nehéz. Ott dől el, hogy hogyan tudjuk kezelni saját magunkat, a tehetségünket, miként vagyunk képesek beosztani az erőnket. Ehhez önismeret is szükséges. Ha ez megvan, elkészül a mű, érkezhetnek a vélemények, kritikák. ................... tam tőle egy szép kiselőadást Tandori költészetéről. A legváratlanabb pillanatokban tudunk intenzív beszélgetéseket folytatni szokatlan témákról. Ettől szép az egész." ki kell dobni. Ennél rosszabb nincsen. Persze nem jó érzés, ha negatívan írnak az emberről, de addigra már valami egészen mást csinálok, ezért nincs is jelentősége. Már a következő téma számít. ÉM: Honnan jön az a következő téma? Dragomán György: Engem mindig meglep, hogy miről kezdek írni. Kell a tapasztalat is nyilván, de én csak ülök a falakat bámulva, míg meg nem jelenik egy kép, amiről írni fogok. Ez nem tervezhető. Olyan vagyok, mint egy szarka, összeszedem az élményeket, amit később egybegyúrok. ■ Szerintem az első regény a nehéz - mondja a nemzetközi elismertségnek örvendő író. Nagy Zsófia zsofia.nagy@inform.hu ki mit akar írni. A regény például nagyon összetett dolog. Nem elég írni tudni. Kell egyfajta kom- ponálási ÉM: Ezek elviseléséhez is kell némi erő... Dragomán György: Az ember legnagyobb kritikusa önmaga. Számomra az a nehéz pillanat, amikor megnézem, hogy mit csináltam előző nap, és kiderül, hogy ÉM: Vagyis hiába kérdeznénk a jövőbeni terveiről... Dragomán György: Amikor elkezdek valamit, azért látom, hogy merre kanyarodik majd a szál. Bár ha arra kényszerítenének, hogy leírjam a készülő könyvem tartalmát, az biztosan köszönőviszonyban sem lenne a végeredménnyel. Az elején kísérletezgettem még azzal, hogy kis cédulákra írtam, mi fog történni. Ezeket aztán elvesztettem. Nemrég megtaláltam egyet, nagyon vicces volt, mert egészen más volt, mint a könyv, amihez készült. De a jövőre visszatérve, írok mesekönyveket a kisfiáimnak, vannak történeteim például elhagyatott rakétasilókról és most fejeztem be egy ciklust, amelyben harcosok mutáns állatokkal küzdenek. Készül a regényem is. Egy kisfiúról szól, aki a tábornok elvtárs palotájában tölt három hónapot és érdekes kalandokat él át ott. ÉM: Ez úgy hangzik, akár egy meseregény. Melyik réteghez, kiknek szól majd? Dragomán György: Nem tudom. Szerencsére az írásaim nincsenek skatulyába szorítva. Találkozom fiatal gimnazista és idősebb olvasókkal is. Úgy örülök, ha bárki elolvassa, amiket írok! Ez mindig nagy ajándék nekem. ÉM: Van-e vajon más kifejezési forma, amiben a befutott író kipróbálná magát? Dragomán György: Én sok mindent csinálok az íráson kívül. Intenzíven és fanatikusan főzök például. Örülnék, ha tudnék rajzolni, de nem tudok. Biztosan jobban írok, mint festek, ezért inkább nem is próbálkozom vele. Kocsonyafesztivál: lássuk a csodákat...! ■ Remek programok egész sora fogadja majd az érdeklődőket a hét végi Kocsonyafesztiválon. Miskolc (ÉM - KT) - A Művészetek Háza az együttműködés jegyében több különleges előadásnak ad otthont: lesz léggitár verseny, színpadra lépnek a borsodi tehetségek, a közönség koncerteket, gyermekműsort, filmnapokat és plakátkiállítást is láthat. Rózsa Edit fesztiváligazgató és Juhász Rita, a Művészetek Háza intézményvezetője sajtótájékoztatón sorolta a kínálatot, hangsúlyozva: egymást követik majd a csodák! Kedden 19 órától a Miskolc Dixieland Bánd Malek Andreával és a Reményi Ede Kamarazenekarral ad koncertet. Pénteken és szombaton a mozitermekben a 40. Magyar Filmszemle legsikeresebb alkotásait vetítik és ugyancsak pénteken este különleges hangverseny, a Carmina Burana következik. Szombaton a Tépd a húrokat elnevezésű léggitár banzáj legjobbjai mutatják be virtuozitásukat a szabadtéri színpadon, este pedig Sebestyén Márta lesz a fesztivál vendége. Vasárnap a Hókirálynő című mesés táncjátékot mutatják be és ugyancsak a zárónapon következik a brin- gás talkshow, amelyre neves személyiségeket várnak. NÉZŐTÉR Elemi igény Bujdos Attila bujdos@inform.hu Látjuk elmenó'ben a névtelen esküdteket, a kijárat üvegfalán túl toporognak: tétova a búcsújuk. Anonim és bensőséges pillanatok: a munkájukat elvégezték, nincsenek töobé összezárva, semmilyen értelemben: kiléptek a közös térből és a közös felelősségből, semmi dolguk a másikkal, de mégis nehéz kiszakadniuk a darabbeli helyzetükből. Túl sokat tudnak - közük lett egymáshoz. Nemcsak annak, a számunkra láthatatlan embernek a sorsa köti össze őket, akiről döntöttek, de még inkább a jellem és a viselkedés saját magukról és a többiek- ről való lényegi tudása, ennek visz- szavonhatatlansága, a feltárulkozás gyakorta rossz érzése, a „milyennek mutatkoztam7„milyennek látnak" eldönthetetlensége és pőre bizonytalansága. Reginaid Rose színpadi műve - amely beengedte őket a nézői életünkbe - abból az elemi emberi igényből táplálkozik, hogy a jognak az igazságot kell szolgálnia. Rögzíti, és egyben bizonyítja a mítoszt: a szerző társadalma képes ennek az elvárásnak megfelelő, igazságot szolgáltatni és tévedéseket korrigálni képes ítélkezési gyakorlatot működtetni - lám, a laikus bíráskodás nélkül nem derült volna fény a nyomozás hibáira, ártatlanul fosztanák meg a szabadságától az apagyilkossággal alighanem igaztalanul vádolt fiút. Az igazság tehát nemcsak általában és objektíven létező, körülírása nem pusztán elméleti probléma, de az igazság megnevezése gyakorlati és szubjektív, amennyiben az azt elbírálni hivatottak ítélete rögzíti. Reginaid Rose bűnügyből kibomló történetében tétje is lesz a közös ítéletnek: annak a fiúnak a sorsa, aki fölött ítéletet mondanak, így Rose darabja példabeszéd az ítélkezők felelősségéről is, és arról, hogy az igazság törékeny, kiszolgáltatott. A kimondásáig vezető úton az embereknek szembe kell nézniük elfogultságokkal, kényszerekkel, oda nem illő szándékokkal, és végül tudniuk kell, hogy bármely tett megítélésében csak a tényekre szabad hagyatkozniuk. Reginaid Rose mondandója bárhol érthető és nyilvánvaló lenne, ahol a mindennapi kultúra része a következményekkel járó ítéletalkotás. De Koltai M. Gábor átemelte a maga idejéből és teréből Reginaid Rose művét, a mi valóságunkhoz közelebbi közegbe, az általános érvényűt helyi érvényűre váltva, vállalva a kockázatokat: a fikció és a mindennapi tapasztalat által ellenőrizhető gyakorlat, az őszinteség és a didaktikusság határán kénytelen egyensúlyozni. Amiért vállalható a kockázat: az előadásból azonosítható világos rendezői társadalomkép - a rendszer- változtatás a térség államaiban nem szüntette meg, hanem csak felszínre hozta, és mára többnyire kezelhetetlenné tette a tárgyszerűséget maguk alá gyűrő indulatokat, a türelmetlenséget. A beszéd és a gondolkodás sem az okok feltárását, sem a jelenségek megnej j v j j -/ ■» j J' J v j J* ^ w v vezését, sem a megoldás keresését nem szolgálja. Ennek tarthatatlanságát teszi átélhető élménnyé a Koltai M. Gábor rendezte előadás, sokféle azonosulás és sokféle ráis- merés lehetőségét adva. Ebben a színpadi valóságban semmi sem normális: az esküdtek nem a bíróságon tanácskoznak, mert az ügymenetet bombariadó zilálja szét. A tárgyalás elhasznált, enyészetbe hajló tere (látvány: Vereckei Rita) bármi lehetne, óvodától menzáig, magán viseli az átmenetiség alaktalanságának jegyeit - , mint szinte a legtöbb dolog a funkciót veszített, új feladatot kereső valóságban: egyértelműen nem azonosítható. Tökéletes háttér a groteszk hangulatokhoz, védőszín a villanásnyi kelet-európai esküdtkaraktereknek: a szabadulni akaróknak, a sodródóknak; a megúszóknak, a hirtelen döntőknek, a kitartónak, és a köpönyegforgatónak - belesimulnak, otthonos a létezésük. Petneházy Attila talajt veszett, jobb napokat látott önironikus hakniszínészt formál, Balogh Gábor csendes, önmagában hinni képtelen esküdtet. Pásztor Pál félelmetesen hideg, elszánt akár a fiatal pártkatonák, a jövő emberei. Tóth Károly az asszimiláció embere, vaíódi, megtagadhatatlan és ettől függetlenül is vállalt múlttal. Gyuris Tibor komikusnak mutatja, hogy az élet egyszerű példáit bármely helyzetre alkalmazni képes. Avass Attila a kapcsolatait jól használó, a véleményalkotást kerülő, könnyen befo- lyásolhatónak láttatja saját esküdtfiguráját. Olt Károly cinikus, befelé élő, kevés célt tetelező, Illyés Ákos az érvényesülés mélységeiből szexistaként felbukkanó férfi. Fazekas István sorstörténetében a szégyenlős csendesség és a következetesség konoksága a hangsúlyos, Gáspár Tibor a saját igazát tudatos gonoszsággal is bizonyító ördögi vonásokat hordozza. Puskás Tivadar gyűlölete mély és tagolatlan, szülői kudarcának elviselhetetlen érzése felülírja az ész érveit. Horváth László Attila kitartó, alapos, az ellenkezés, vagy a másként gondolkodás (egyáltalán: a gondolkodás) a pozíciója. Ez a pozíció az a biztos pont, amelyből mindenki más véleményét meg kell fordítania. (Reginaid Rose: Tizenkét dühös ember - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadását Koltai M. Gábor rendezte)
