Észak-Magyarország, 2009. február (65. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-16 / 39. szám
2009. február 16., hétfő Téged is vár a Séta! Miskolc (ÉM) - Negyedik évét kezdte szeptemberben a lapunk által indított Séta, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt években több mint 30 ezer közép- iskolás diák sétált velünk, és most, február 2.-tól csaknem 600 diákkal indult az első turnus. A program hat hete alatt az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk segítségével, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak- Magyarország, és írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is (www. boon.hu/seta). Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságírói hálózatunkhoz csatlakozni. Jelentkezésüket e-mailben küldjék el a rita.szanto@eszak. boon.hu címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online-on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. Színházban. A mezőcsáti gimnazisták az egri színházban jártak, ahol Lewis Caroll: Alice Csodaországban című előadását tekintették meg. Alice: nem gyermekmese Iskolánkban Gulyás Terézia tanárnő segítségével évek óta szervezünk színházlátogatást. Egy évadban 5-6 alkalommal látogatjuk meg az egri Gárdonyi Géza színházat. Általában két busszal megyünk, az iskola előtti parkolóból indulunk fél hatkor. A színházi előadás élmény, de az út sem unalmas. Mindig beszélgetünk, nevetgélünk. Odafelé az iskolai és egyéb témákról, hazafelé pedig a színdarabról. Ilyenkor felidézzük az előadás legemlékezetesebb mondatait. Mindig jó a hangulat, számomra ez is fontos. Nemrég néztük meg az Aliz című színdarabot. Lewis Caroll: Alice Csodaországban című művét másfél évszázada következetesen hagyományos gyermekmesének értelmezik a színházi és filmes adaptációk. De mintha többről lenne szó. Olyan remekmű ez, amely mindenkihez szól. A műben a gyerekek varázslatot találnak, a matematikusok bonyolult logikai feladványokat, és komplex matematikai összefüggéseket ismernek fel. A mű egyik legfontosabb kérdése: ki vagyok én, mit jelent felnőni, megismerni önmagam? Erre a kérdésre egy életen át keressük a választ. Az előadás a 2007-ben legígéretesebb pályakezdőnek választott Dömötör András rendezésében arra tesz kísérletet, hogy a történetet a maga összetettségében mutassa meg - fiataloknak, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. „Nincs mit tenni, mindnyájan bolondok vagyunk. Én is bolond vagVok. Te is bolond vagy.” Nagv Angéla Kiss József Gimnázium, MezöcsAt észak SÉTA /7 Félünk, hogy mi lesz holnap? ■ „Nem merünk nagyot álmodni, mert sokszor attól félünk, hogy elbukunk." Csonkacsaládok, szülők, akik munka nélkül próbálják eltartani családjukat és gyerekek, mi, akik mindezt elszenvedik. Számít, hogy mit hozunk otthonról? Számít, hogy honnan jöttünk? Szétnéztem magam körül, az osztályteremben, a baráti körömben és azt láttam, hogy szinte senkinek sem kiegyensúlyozott a családi háttere. Elvált szülők, családtagok korai halála és más szörnyű tragédiák, amiket már tizenéves korunkban megtapasztalunk. Úgy érezzük, hogy ez túl korai, hogy még nem akarunk felnőni, nem akarunk szembesülni az élet „kemény oldalával”. Örökre gyereknek maradni, nem foglalkozni semmivel, se családdal, se jövővel, csak a barátokkal és a jelennel. Milyen jó is lenne... vagy mégsem? Félünk Tavalyi vetélkedő középiskolásoknak a Diósgyőri Gimnáziumban Nem gondolkozunk felelősségteljesen, nem tekintünk a jövőbe és ezért elbukunk. Kiábrándultunk a világból, semmi sem stimmel, valahogy semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. De mit is várhatnának tőlünk? Körbe nézünk, és mit látunk magunk körül? Semmi fejlődés, az ország az összeomlás szélén van, mindent körbefon a bizonytalanság. Nem merünk nagyot álmodni, mert félünk, hogy elbukunk. Hisz nincs pozitív példa előttünk, nem látok olyat, aki azt mondja, hogy: „Igen, nekem sikerült!” Félünk a jövőtől. A szüléinknek ma még van állásuk, de holnap már nem biztos. Holnap... mi lesz holnap? Rengeteg kérdésünk van, amire senki sem adja meg a választ. A kiút Szükségünk van egy idősebb, általunk tapasztaltabb személy véleményére, bármit is mond, az csak segítség lehet! Mindegy, hogy ez egy tanár, egy szülő, testvér vagy akár a szomszéd néni,a lényeg az, hogy segíteni tudjon. Talán az egyetlen kiút a tanulás. Tanulni, szívni magunkba az információkat, a tudást! Több nyelven beszélni és helytállni, úgy, ahogy azt elvárják tőlünk. Bekerülni a legjobb egyetemekre, diplomát szerezni vagy szakmát tanulni, azt a munkát választani, amit akár életed végéig is tudnál csinálni. Vagy keressük a „most jót” ami egy ideig boldoggá tesz? Sosem késő tanulni, hisz 80 éves öreghölgyekkel is találkozhatunk az egyetemeken, nap mint nap. Lássunk világot: ösztöndíjprogramoknak köszönhetően akár éveket is tölthetünk egy- egy országban, tökélyre fejlesztve ezzel nyelvtudásunkat és életre szóló élményekkel térve haza Magyarországra. Hisz ez az otthonunk, most van a legnagyobb szükség a szakértelemre, a tudásra, hogy a mi gyermekeinknek ne kelljen kétségek között felnőniük. Lassú Lilla ZrInvi Ilona Gimnázium ~^éta!5ö5inür*~' Diákújságíróink további cikkei. ______________ Épül, de nem úgy Szerencs szépül, épül, de nem úgy, ahogy kellene. A Mátra Cukor Zrt. befejezte a cukorrépa gyártását Magyarországon, bezárta utolsó, még működő gyárát, a szerencsit is. Tavaly márciusban döntött erről a Mátra Cukor Zrt. Szerencs térségét lesújtotta a hír, hiszen az üzem bezárása 111 munkavállalót és családjukat érinti. A Tokaj-Hegyalja kapujaként emlegetett gazdag múltú kisváros elvesztette egyik gyárát, s ezzel a munkalehetőség is nagymértékben csökkent, hiszen kampány idején is sok embernek adott megélhetési lehetőséget. Az üzemből elbocsátott emberek többsége idősebb korú, nem szívesen alkalmazzák, nem képzik át őket, hiszen általában az új, a friss és fiatal munkaerő a kelendő. A szalmatüzelésű erőmű megépítése megoldás lehetett volna, s nem csak a cukorgyár üzeméből elbocsátott emberek számára. A lakosság hiába voksolt a megépítése mellett, a végleges döntés még várat magára, hiszen számos feltételnek kell teljesülnie. A kamionok száma jelentősen nőne, ha megépítenék az erőművet, hiszen az ország szinte minden részéről ide szállítanák a szalmát. Kamionok a Nestle Hungária Kft. szerencsi gyárába ma is nagy számban érkeznek, de a Nestlénél is csökkent a dolgozói létszám, így az állaiidó és a kölcsönzött munkásokkal közel 370 embert foglalkoztat. Jó dolog hogy az újonnan épült hipermarketek kielégíti az emberek vásárlási igényeit... de mit ér egy bevásárlóközpont, ha nincs felvásárlóerő. Tóth Georgina Karrina Szakképző Iskola A szerencsi csokoládéfesztivál mindig sok látogatót vonz. Mondd: tudnál-e őszintén szeretni? ■ „Az emberek érzik-e hogy szeretik őket és vajon ők is tudnak-e szeretni?" Az életed telik. Napról napra változatlanul. Nem tűnik jelentősnek semmi. Már minA szeretet jelképei den átlagossá vált. A környék, az emberek,a munkád. De valami történhet. És ha az a valami megtörténik, akár egy film vagy zene hatására, elgondolkozol. Hol is vagyok? Mit akarok? Nem érdekelnek senkit az igazi értékek a mai világban. Miért is élünk? Sok pénzért, nagy lakásért, jó autókért? Vágyak és vágyak. Életünk vágyakból és célokból áll, amik közül jó esetben elérünk néhányat. És ha van egy célunk, ami nem valósul meg, harcolunk érte tovább? Nem. Elfeledjük, mert hisszük, nem lehet a miénk. Kis emberek „Ne merj, úgysincs esélyed”! Kis emberek vagyunk. Némelyikünk nagy vágyakkal. Valaki mer és valaki nem. Valaki gazdag, valaki boldog. Van aki bekerül az élet forgó malomkerekébe és hagyja magát sodorni az árral. Elfelejti mit is akart igazán. Nem törődik vele, mert nincs elég önbizalma. Önbizalom. A mai ember fő hiányossága. Nem merünk még tükörbe se nézni, és ez elég baj. Van aki a külseje miatt,van aki pedig a lelki problémái, bűnei miatt. Minek a hatására történt meg az emberekbe sulykolt kis- sebségi érzet? A média. És ez az, ami formálja a tömeg igényét. A tömeg igénye kultúránként változik. Sajnos a magyar közízlés színvonala évről-évre csökken. Szövegem megírásához is egy filmélmény miatt kezdtem. A kétség Létezik-e feltétel nélküli szeretet? Az emberek érzik-e hogy szeretve vannak és tudnak-e szeretni? Nem mondjuk ki, mert egy idő után természetesnek veszszük. Szerelmünktől, családtagjainktól. De ha belegondolunk abba, hogy ha majd eljön a vég és remélhetőleg békés, mindaz amit tettünk életünkben, kielégítette vágyainkat? Lehet, hogy nem. A lehet mögött ott rejlik a kétség. Mindenkinek más adatik meg. Ez természetes. De a szeretet , ami az élet valós alapja kéne legyen megvalósult olyan mértékben ahogy „szerettük” volna? Nyers leszek. Eszünkbe jut a család életünk végén. Persze ez szép dolog. Mert mi más emlékeink lehetnének, hacsak nem a közeli hozzátartozóinkról. De ha most feltennéd magadnak a kérdést, attól függetlenül, hogy hol vagy, mit csinálsz és hány éves vagy: tudtál-e valaha, tudnál-e valaha őszintén szeretni valakit, kapnál rá választ? Kuremszki Dorottya Avasi Gimnázium
