Észak-Magyarország, 2009. február (65. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-09 / 33. szám
2009. február 9., hétfő SÉTA /7 Sétára invitáló Negyedik évét kezdte szeptemberben a lapunk által indított Séta, azaz Sajtó és Tanulás média- pedagógiai program. Az elmúlt években több mint 30 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, február 2-ától csaknem 600 diákkal indult az első turnus. A program hat hete alatt az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk segítségével, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyaror- szág, és írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is (www.boon.hu/seta). Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságírói hálózatunkhoz csatlakozva. Jelentkezésüket e-mailben küldjék el a rita.szanto@eszak.boon. hu címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online-on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. Vendégeink voltak, a zrínyi Ilona Gimnázium sétás diákjai voltak szerkesztőségünk vendégei. (Képünkön balról-jobbra: Táboros Barbara, Lassú Lilla, Fazekas Alexandra, Hunyák Gréta, Cserei Virág, Serfőzö Dalma). (Fotó: Ádám János) Sorozatok áradása Hol vannak már azok az idők, amikor már egy sorozat elején tudtuk, hogy mi is lesz az utolsó részben! Igaz, azt nem sejtettük, hogy a főszereplők milyen akadályokba ütköznek majd a 100-200 epizód alatt, de a vége mindenképpen valószínűsíthető volt. Mára már leáldozóban vannak a dél-amerikai sorozatok - nem nagy meglepetésünkre. Utódaik sokkal népszerűbbek lettek, mivel az érdekesebb helyzetek újszerű helyszíneken játszódnak - lakatlan szigeten, börtönben, egy rejtélyes városban, egy unalmasnak cseppet sem mondható kertvárosban, vagy a már jól bevált kórházakban - igaz utóbbiakban az orvosok is jócskán megváltoztak, gondoljunk csak House dokira! Eddig a sorozatok inkább a gyengébbik nemet csábították a tévéképernyők elé, de mára ez is megváltozott. Amióta Michael Scofield és bátyja szökését követhetjük nyomon, vagy amióta a Hősök megmentik a világot, azóta már nem csak a nők beszélik meg egymással, hogy mi is volt a tegnapi részben. De miért is áldozzuk értékes szabadidőnket arra, hogy valaki teljesen más, ebben az esetben egy fiktív személy életét kövessük nyomon hétről hétre? A választ mindenkinek magának kell megmondania. Valaki egyszerű unaloműzésből nézi ezeket, és egy idő után szokássá válik, más a házimunka alatt kapcsolja be a tévét, vagy akármilyen más okból. Egy-két sorozat még nem gond, hiszen elárasztanak minket az újabb és újabb amerikai szériák és nem is csoda, hogy egyet-kettőt megnézünk belőle, de aki minden este mások bőrébe bújik (talán egy este vagy délután alatt többször is) annak talán el kell gondolkpdnia, hogy nem lett-e sorozatfüggő... Kállai Klaudia Szepsi Csombor Marton gimnázium Észak Humán és reál egy kávézóban Munkában a drámatagozatosok ■ Dönteni kell. Mi leszel, ha nagy leszel? - teszik fel jó néhányan mostanában a kérdést. De talán kezdjük a legelején, fő az irányvonal meghatározása. Ez még annyira nem is nehéz, hiszen mindig is a humán tudományok felé húzott a szívem (és mintha a családomnak se lenne generációk óta túl nagy affinitása a matematika és a természettudományokhoz). Ez után jön azonban a neheze: színész, újságíró, műfordító, vagy mégiscsak metafizikus? Ilyenkor még minden olyán homályos, az emberben annyira elevenen él a diáksága, nem is hiszi el, hogy egyszer munkába kell állnia, és bizony a kenyérkereső feladatát is el kell látnia. Ráadásul ez az időszak vészesen közeledik, és hamarosan bekopogtat az ajtónkon. Azt tudom, hogy olyat szeretnék csinálni, amiben örömömet lelem. És ez számomra a művészet. Valami maradandót akarok alkotni, valamit, ami közvetít a világnak: emberi értékeket; érzelmileg nevel, és mögöttes tartalommal bír. Ehhez tudásra van szükség, széles látókörre. Magunkba szívhatjuk akár a tankönyvekből, az irodalomból, a színházból, szüléinktől, a tanároktól, az életből. Elismert Sokat beszélgettem a továbbtanulásról felnőtt emberekkel. Miután felvázoltam az elképzeléseimet, elkezdtek aggódni. Válassz olyan foglalkozást, amivel biztosan el tudsz helyezkedni, ne legyél diplomás munka- nélküli. Hiába magyaráztam, érveket hoztam, kitartottak a véleményük mellett, és inkább hagytam az egészet. Lehet, hogy dolgozó éveim elején nem fogok százezreket keresni, de egy biztos: olyan munkát keresek, amiben örömömet lelem. Ha most kellene gimnáziumot választanom, megint a Zrínyibe jönnék. Főleg azért, mert a következő tanévtől a drámaoktatást még inkább összekötik a nyelvtanítással. Egy éves nyelvi előkészítő évfolyam indul ötéves képzés keretén belül ezen a tagozaton. Egyre többet hallunk olyan darabokról, amiket több nyelven adnak elő, és bejárják a világot velük. Ez a jövő, hiszen manapság az van előnyben, akinek kezében ott a keménykötéses kis okirat: államilag, vagy nemzetközileg elismert nyelvvizsga. Mennyire? A művészetre mindig szükség lesz. Hiszen mi lesz a világgal, ha nem lesz, aki vagy ami közvetítsen? Hányszor fogunk úgy kijönni egy moziból, hogy árad bennünk a katartikus érzés, hány színészre mondjuk majd azt, hogy zseniálisan játszott ma este, és hány festő képére csodálkozunk majd rá? Biztos vagyok benne, hogy a világ valamikor ki fog egyenlítődni, humán és reál karöltve jár, együtt kávéznak majd a sarki presszóban, és megvitatják az időjárást, a napi politikát, a világ állását, azt, hogy ki miben látja az emberi lét valódi értelmét. Serfőző Dalma Zrínyi Ilona Gimnázium SgB ‘ m seta.boon.hu Diákújságíróink további cikkei. Iskolai kiskirályok Vélemény a világról Három éve azért kezdtem el cikkeket írni, hogy fejlesszem a fogalmazás- készségemet, de ennél sokkal többet tanultam. A Séta lehetőséget ad nekünk, hogy egy-egy cikkben leírjuk tapasztalatainkat vagy véleményünket a világról. Nagyszerű alkalom arra is, hogy a diákok kipróbálják magukat az újságírás területén, és eldöntsék, hogy szeretnének-e ezen a pályán elindulni. KAllai Klaudia Szepsi Csombor Marton Gimnázium ■ Halljuk a nevetgé- lést, s az jár az eszünkben, hogy ismét rajtunk nevetnek. A hátsó sorokból egy-két meggondolatlan megjegyzés, bántó szavak. Minden osztálynak megvannak a maga kiskirályai, azonban cseppet sem jó, ha a padok között az ellentétek uralkodnak. Senki sem tökéletes, és ezzel a legtöbben tisztában is vagyunk, főleg, ha tudtunkra adják osztálytársaink. Igen ám, csak annyi a gond, hogy ezt sértő, számunkra bántó szavakkal, avagy megjegyzésekkel teszik. Halljuk a nevetgélést, s az jár az eszünkben, hogy ismét rajtunk nevetnek. Gyakran lehet, hogy ok nélkül gondoljuk, hogy mi vagyunk a társaság főbb témája, azonban vannak olyan esetek, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy valóban rólunk szól a beszélgetés. Mindannyian felnövünk egyszer, és ez érzékelhető a tanteremben is. Vannak, akik mára már felhagytak a gúnyolódással, és elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek valóban vagyunk. Negatív vélemény Természetesen vannak, akik ettől a szórakoztató „hobbitól”- ha lehet annak mondani-, nem képesek megválni. Amikor már nem tudjuk megállni, hogy mi is eleresszünk egy- egy róluk megalkotott negatív véleményt, s kicsúsznak a szánkon a bántó észrevételek, duplán sértő, számunkra már-már kínos választ kapunk. Amit nekik szabad, azt nekünk nem? Úgy látszik igen. Minden nap elgondolkozok azon, hogy mennyivel lesznek többek, ha a hátunk mögött nevetnek ki bennünket. Nos, nem tudom, talán jó nekik, vagy ilyen az ember, nem tanul még a saját hibájából sem. Várom már az a napot, amikor végre nem hallok gúnyos kacajt a hátam mögül. Most már tudom, az ember legnagyobb fegyvere a szó. Mészáros Melinda Szepsi Csombor Marton Gimnázium Kis felnőttek vagy nagy gyerekek? Mindenki megpróbálja követni a divatot (Képünk illusztráció) ■ A mai világban szinte mindenki másnak akar látszani, mint ami valójában. A külvilágnak való megfelelés és a pozitív visszajelzések érdekében szeretnénk másnak tűnni. Ezért jobb, ha egy álcát teszünk magunk elé, mert önmagunkban nem is vagyunk elég jók? Ez biztosan nem igaz, de sokaknak jól esik egy kicsit mindig többet mutatni. Ezzel a dologgal már nem csak a felnőttek vannak így, mivel furcsa dolgot figyelhettünk meg mostanában. A gyerekek, vagyis a kamaszok, talán még szűkítve a kört: leginkább a lányok már 12-13 éves koruktól, (nem viselkedésben, mert az természetesen változik) hanem külsőben, megjelenésben eltérnek az eddig megszokottól. Túl hamar elkezdenek kihívóan, „nagyosan” öltözködni. Ebben közrejátszik a színes magazinokban és a tévében mutatott kép, de nem csak a média a hibás, mert a szülők éppúgy sok esetben szeretnék, ha gyermekük „kisfelnőtt” lenne. Pedig ezt igazán nem kellene siettetni, főleg ebben az amúgy is rohanó világban. Gyermeki lélek De létezik ennek az ellentéte is, amikor a külső már megvan, az felnőtt, de a gyermeki lélek még nem szakadt el teljesen, vagy rossz esetben egyáltalán nem. Ezeket az embereket gyakran nevezik „nagy gyerekeknek”. A csak látszólagos felnőttségnek azonban vannak előnyei és hátrányai is. Általában ez az időszak 25-30 éves korig tart, de persze vannak kivételek. Egy ilyen ember jól eljátszik a gyerekkel - természetesen élvezi is a játékot, kényelmetlenül érzi magát „igazi” felnőttek társaságában. Gyakran azonban a felelősség teljes hiánya is jelentkezik. Azzal, hogy az illető nem veszi magát elég komolyan, azt is hiszi, hogy nincsenek kötelezettségei. Ez ismét nem túl jó, mert ha nem is kell siettetni, de a felnőtté válás elkerülhetetlen. Korunkban nagyok az elvárások, és ez már kihat a fiatalabb nemzedékre is. A korosztályok közötti általános különbségek nem hiába vannak, érdemes ezeket szem előtt tartva gyermeket nevelnünk, vagy felnőttként viselkednünk. KAllai Klaudia Szepsi Csombor Marton Gimnázium
