Észak-Magyarország, 2009. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-08 / 6. szám

2009. január 8., csütörtök A C9FDPIIPC ÜRftltáU ídváv MIIIIiiHiv III ! IUVmc AMIKOR A LÓLÁB „KIVILLAN" Érdeklődéssel kezdtem hozzá Kuthi Csaba Világökörség című, a Népszabadság 2008. december 24-i számában megjelent cikkének az olvasásához. Arra számítottam, hogy egy közöttünk élő helyi borász a szerete- tet ünnepének számí­tó karácsonykor meg­értőbb lesz térségünk azon többségben lévő lakosainak sorsa iránt, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy szőlősgazdaként keressék meg a kenyerüket. Sajnos a megértésnek nyomét sem talál­tam a cikkben. Az újság hasábjain is kifogásolták egyesek a közismert szólásnak a „kivillan a lóláb"-ra történő átferdltését. Pedig ez a szokatlan szószerkezet nagyon jól érzékel­teti a két hasonló helyzet közötti különbséget: ha a „lóláb kilóg", akkor már mindenki előtt tiszta és vilá­gos a lólábbal kapcsolatba hozott személy valóságos szándéka, még ha a „lóláb kivillan", akkor még csak egy-egy véletlen elszólásból egy-egy pillanatban tud erre vonatkozóan következtetést levonni az éppen oda­figyelő. A lóláb ilyen kivillanásai érhetők tetten a fent említett írásban. Első villanás. A cikk írója a tokaj-hegyaljai szőlészet­borászat sokadik tönkretételének értékeli azt az idő­szakot, amikor az emberek tömegének nyílt arra lehe­tősége, hogy szakmunkásnak, technikusnak, mérnök­nek tanulva kiemelkedhessen környezetéből és a diós­győri iparban boldogulhasson. A szerző a problémát a szőlőmunkások tömeges elvándorlásában látja, és nem abban, hogy a Lenin Kohászati Művek kéményeinek füstje megváltoztatta volna Tokaj-Hegyalja mikroklímá­ját. Úgy tűnik, nem az a baj, hogy a biomassza erőmű a világörökségi terület védözónájába tartozó Szeren­csen épül, hanem az, hogy épül egyáltalán valami, ami a kiszolgáltatott szőlőmunkásoknak alternatív lehető­séget biztosít a megélhetésre. Ezt a „veszélyt" pedig tetézi még az elképzelés, amely szerint több hektáros üvegház épül az erőmű mellett annak hulladékhöjére alapozva, ahol több száz szakképzetlen munkaerő fog­lalkoztatására nyílik lehetőség. Ha a borászok a diós­győri munkahelyek hajdani keletkezését sorscsapásként élik meg, akkor a világörökségre való hivatkozás csak ürügy! Ugyanúgy tiltakoznának, ha az erőmű Prügyön, vagy éppen Tiszalúcon épülne meg...* Takács Zoltán a Szerencs és Környéke Fejlődéséért EgyesOlet elnöke *A levél teljes terjedelmében olvasható a Szerencs Agora internetes levelezőfórumon. Jelentkezzen Ön is a Szerencs Agorára! Szerencs (ÉM) - Szerencs Agora elneve­zéssel internetes levelező fórumot működtet lapunk. Ez egy rendhagyó város- és térségpoli­tikai fórum. Internetes levelezés zajlik a cím­zettek között, úgy, hogy bárki bármit ír, azt a többiek olvashatják, arra reagálhatnak. Rend­szeresen tájékoztatjuk a levelezőlista tagjait arról, hogy a lapban milyen témákal foglalko­zunk a térségből. Várjuk mindazok jelentkezését, akik név- vel-címmel (mármint e-mail címmel) vállal­ják véleményüket, akiknek van mondanivaló­juk Szerencsről és térségéről, akik szeretnék előrébb vinni a város, a térség ügyét. Időnként összeállítást közlünk az Észak-Magyarország- ban a levelezésből. A fórum moderátora Szaniszló Bálint, lapunk szerkesztője, célszerű az ő e-mail címé­re - balint.szaniszlo@inform.hu - írni a jelentkező levelet. Kopcsó Hatvani Petrovics Kálmán János Mária Ön szokott segíteni a hajléktalanoknak? Nagyon sajnálom őket és ha tehetem, segítek nekik. Volt, hogy felhívtam a diszpécserközpontot, amikor egy földön fekvő hajléktalant láttam - válaszolta Kopcsó Kálmán. Senki nem néz feléjük, sokan elfordulnak - tette hozzá. Hatvani János: „Attól függ, hogy meg­érdemli, vagy sem. Van, hogy pénzt adok nekik, de megnézem, hogy kiknek. Ha látom, önhibáján kívül került ilyen helyzetbe, segítek, de aki italra költi, annak nem." Nagyné Petrovics Mária is segít, előfordult már, hogy talpra állított egy hajléktalant, hogy ne fagyjon meg az úton. Főleg ilyen hidegben figyel rájuk jobban. „Szoktam segíteni, néha kenyeret, ennivalót adok nekik, pénzt kevesebbszer, hogy ne igyák el" - ezt már Üve­ges Józsefné mondta. Tiser András is inkább élelemmel segíti a hajléktalanokat, pénzt csak ritkán ad, pontosan azért, hogy ne italra költsék. Horváth Ilona is segít a hajléktalanokon, hol pénzzel, hol élelemmel. Vagy úgy, hogy a bevásárlóközpontokban ott hagyja a bevásárló­kocsikat, hogy a rászorulók tolják vissza azokat. Üveges Tiser Horváth Józsefné András Ilona ÉSZAK AKTUÁLIS /7 Segélykiáltás: Miatta? Érte? ■ Egyeztetni, egyez­kedni próbálnak a toka­ji világörökségből kiválni szándékozókkal. Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@inform.hu Miskolc, Szerencs (ÉM) - Ha nem születik egyfajta megegye­zés, akkor a Tokaji Történelmi Borvidék kultúrtáj akár el is veszítheti világörökségi címét. Ez (is) kiderült azon a tanács­kozáson, amelyet Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj -Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke hívott össze a világörökségi területhez és annak úgynevezett „pufferzónájához” tartozó települések vezetői rész­vételével. Az apropót egy december ele­ji tállyai sajtótájékoztató és Sze­rencs Város Önkormányzata december 11-i ülésén hozott dön­tés adta. Előbbin tíz - a világ­örökségi területen lévő - telepü­lés jelentette be, hogy fontolgat­ja a világörökségből való kivá­lást, utóbbin szerencsi képvi­selő-testület döntött úgy, hogy „kéri a döntésre jogosult szer­vektől - a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságától (VMNB) és a Magyar Köztársaság Kor­ff ......... A területrende- ■ zési előírások jelentősen korlá­tozzák a további fejlesztési lehető­ségeket. Rúnavölgyi Endréné .........................................................ff mányától - Szerencs város köz- igazgatási területének a Tokaji Történelmi Borvidék kultúrtáj világörökségi területéből törté­nő kivonását”. Nincs precedens rá A bejelentés nagy vihart kavart, hiszen világméretekben is precedens nélküli, hogy vala­ki lemondana a világörökség címről. Soós Gábor, a VMNB nemzetközi referense szerint /; írrí.:Mí;Trnr'Tor-(i 7j;Frmri,n,j;í: jjjjAjj jj j j j j j jjjjjjj j jj j j j j'j j j ül Magtelepülések: Bodmgkisfalud. Mezőzombnr Tállya T^rri Peremtelepülések: Abaújszántó, Erdőhorváti, Golop, Legyesbénye, Olaszliszka, Szegilong, Szerencs ff................... Hiányzik egy magyar világ­örökség törvény, illetve a világ­örökségi terület kezelési terve. Májer János ..........................................ff örökségvédelmi övezeti beso­rolásokat állapít meg, amelyek jelentősen korlátozzák a továb­bi fejlesztési lehetőségeket. Az előírások korlátozzák az ipar- fejlesztést, illetve kimondják, hogy „a világörökségi és bor­vidéki területeken térségi jelen­tőségű erőmű nem létesíthető.” (Ez megakadályozhatja például a szerencsi szalmaerőmű meg­építését - a szerk.) Rónavölgyi Endréné összegez­te többek véleményét, amely sze­rint világörökség ide vagy oda, Tokaj-Hegyalja képtelen csak a szőlő- és bortermelésből, illet­ve az ehhez kapcsolódó idegen- forgalomból megélni. Nem akadály... Májer János, Tokaj polgár- mestere, a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egye­sület elnöke utóbbi megállapí­tással egyetértett, de meglátá­sa szerint a területrendezési ÉSZAK emí/ppeíf.boon.hu •Történelmi borvidék kultúrtáj - a Kulturális Örökség- védelmi Hivatal közleménye (PDF, 26 KB) •UNESCO-döntés a tokaji világörökségről (PDF, 76 kB) Pénteken újra Odor Ferenc (képünkön), a megyei közgyűlés elnöke előremutatónak nevezte a tanácsko­zást. Meg­erősítette: amegyei önkor­mányzat semmivel nem kívánja akadályozni - nem is tud­ná - a tokaji világörökség fejlődését, sőt elemi érde­ke, hogy segítse azt. Ezért hívta össze a tanácskozást, amely - mint kiderült - pénteken, a világöröksé­gi egyesület szervezésé­ben Tokajban folytatódik, remények szerint további eredményekkel. Rónavölgyi Endréné, Ódor Ferenc és Koncz Ferenc a megyeházi tanácskozáson (Fotó: osztie Tibor) egyszerűen „nem lehet kilép­ni a világörökségből”. Decem­beri nyilatkozata szerint „a világörökség nemzetközi köte­lezettségvállalás, amelynek a magyar állam a részes állama, mondhatni, nemzeti ügy. Egy helyi önkormányzat nem lép­het ki egyoldalúan a nemzet­közi egyezményből”. A tegna­pi megyeházi - nem nyilvános- tanácskozáson Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal általános elnökhelyet­tese, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkárságá­nak vezetője ezt megerősítette és hozzátette, hogy a mostani viták viszont azt eredményez­hetik, hogy a teljes Tokaji Tör­ténelmi Borvidék elveszíthe­ti a világörökség címet. (Erre viszont már volt példa a törté­nelemben - a szerk.) Rónavölgyi Endréné polgár- mester, országgyűlési képviselő a szerencsi önkormányzat dön­tését „egy település segélykiál­tásának” nevezte. Elmondta: „A világörökség cím elnyerése óta a várost elkerülték a befektetők, ipari fejlesztést nem történt, új álláshelyek nem létesültek. Az eddigiek ráirányították a figyel­met a világörökséggel kapcsola­tos szabályozás hiányosságaira.” A városvezető bírálta a megyei területrendezési tervet, amely- részben az országos terület­tervek és maga a világöröksé­gi cím nem jelent akadályt az ésszerű iparfejlesztésnek a tér­ségben. Azt azonban hiányolta - és ezzel kapcsolatban az egyesü­let is több kezdeményezést tett -, hogy hiányzik egy magyar világörökség törvény, illetve a világörökségi terület kezelési terve. Mindkettő állami szintű döntéseket igényel. „Mindezek mellett arra is szükség van - tet­te hozzá -, hogy az állami költ­ségvetésben külön soron kelle­ne szerepelni a kezelési tervben leírtak végrehajtásához szüksé­ges pénznek. Amíg ez nem tör­ténik meg, tényleg nem tudjuk kiaknázni az előnyeit a világ­örökségi címnek.” rendezési tervvel összhangban - „Szerencsre és a környező tele­pülésekre olyan természeti, táji, biztos jut mindenkinek" A hajléktalanszállóban azért mele­gebb van... (foto- Osztie Tibor) „Egy matrac ■ Egyre több hajlék­talan keres menedéket hajléktalanszállókban. El nem küldenek senkit. Miskolc (ÉM - NSZR) - A nappali melegedőben csak­nem 40 ember nézte a délelőt­ti tévésorozatot tegnap. Haj­léktalanok, akik a hideg miatt kerestek menedéket a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­tének hajléktalanokat gondozó miskolci központjában. Köztük volt Horváth Győző is, aki már több mint egy éve él a hajlék­talanszállón, nappal a melege­dőben van, este pedig az éjjeli menedékhelyen. Tipikus történet Az ő története szinte tipikus: elvált, a lakás pedig maradt a feleségre és a gyerekekre. Míg nem a szállóban élt, addig a hideg téli napokat állomá­sokon, üzemen kívüli vago­nokban vészelte át. Majd hal­lott a gondozóközpontról, aho­vá beköltözött. Mivel tölti az idejét? „Tévét nézek, vagy, ha keresnek hómunkásokat, akkor arra jelentkezem” - válaszolta. Most hogy hó van, lenne mun­ka bőven, jelentkezett hómun­kásnak? - tettük fel neki a kér­dést. - Nem, mert nem keresték meg - mondta.- Ez jellemző a hajléktala­nokra, nehéz őket motiválni, hogy dolgozzanak - mondta Kreffly Gábor, a gondozóköz­pont vezetője. A központban naponta 250-300 ember for­dul meg, egy részük a nappa­li melegedőben van - ez reg­gel 8-tól délután 4-ig üzemel -, majd estére átmennek az éjje­li menedékhelyre, ahol délután 5-től reggel 7-ig lehetnek. Illet­ve van egy átmeneti szállójuk is, itt 100 férőhely van, jelen­leg 87-en vannak bent - tudtuk meg. Itt 24 órában lehetnek, de ezért fizetni kell, mindenkinek a jövedelme alapján - magya­rázta az intézményvezető. Extrém helyeken Mióta beköszöntött a hideg, 20 százalékkal nőtt a köz­pont kihasználtsága - mondta Kreffly Gábor. Nem küldenek el senkit, egy matrac jut min­denkinek, este 10 után - ez csak novembertől van így - azoknak is, akik részegen kérnek mene­déket - tette hozzá. Működik diszpécserközpont is, amire egész nap várják a bejelentése­ket, de naponta csak 5-6 érke­zik - mondta. Miskolcon körülbelül 800 hsy- léktalan van és 400 férőhely a hájléktalanszállókon. így az ellátásból egy részük kirekesz­tődik, de van, aki nem is igényli, elkerüli a szállókat, mert nem akar és nem tud alkalmazkod­ni az ottani szabályokhoz - tud­tuk meg az intézményvezetőtől. Mint ahogy azt is, hogy van­nak egészen extrém esetek: van olyan, aki például hőaknában húzza meg magát. Téli teajárat A vöröskereszt is működtet teajáratot, ami hétköznapokon délután 2-től 4-ig a város három pontján oszt élelmet. Diós­győrben, az Újgyőri főté­ren és a Búza téren osz­tanak zsíros kenyeret és teát a hájléktalanoknak. A napokban csaknem 120 adagot vittek ki, de most - a hidegben - nagyobb az igény, ez a mennyiség kevésnek bizonyult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents