Észak-Magyarország, 2009. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-28 / 23. szám

2009. január 28., szerda £S2AK SZÓLÁSTÉR /6 Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen lapunk terjesztésével kapcso­latban - legyen az késés, kéz­besítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fon­tosnak tart -, hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hfvható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. NE FELEDKEZZÜNK MED RÓLA! Hamarosan Adél Miskolc (ÉM) - Sokan vagyunk úgy, hogy megfeledkezünk szeretteink, isme­rőseink névnapjáról. NÉVNAPMENÖ » Január 29. Adél « Január 1(1, Martina • Január 31.Marrella VÉLEMÉNYEK A BOON-RÓL ■ j j j j j i J j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j } > j j j j j j j j j j ^r^~rr~r^F^ j.. Internetes portálunkon, a BOON-on olvasóink azonnal megírHatják - komment formájában - véleményüket. Ezekből válogatunk naponta egy csokorra valót, frja meg Ön is véleményét a BOON-onl „MISKOLCI FÉSZEKRAKÓK": HARMINC ÜGYBEN NYOMOZNAK Remélem, azok az öltönyös urak, akik jogtalanul lakás­hoz juttatták ezeket az embereket, letöltendő börtön- büntetést kapnakl Továbbá azok a családok, akik jog­talanul jutottak lakáshoz, kilakoltatva lesznek, és nem csak az Avason! OZAKI Szép is lenne, ha a törvényt ugyanolyan következe­tességgel alkalmaznák ilyen esetben is és nem hagy­nák azt, hogy „hátrányos" helyzetre hivatkozva „elnéz­nek" majd bizonyos dolgokat. Kíváncsian, bár nem sok reménnyel, várom a fejleményeket. IGAVONOO GYURCSÁNY: NEM ELKERÜLNI KELL A KIHÍVÁSO­KAT, HANEM SZEMBE KELL VELÜK NÉZNI Kicsiny hazánkban százezrével válnak munkanélküli­vé az emberek, a politikusok száma mégsem fogy. Ezt a véletlent... Ami a legszebb, hogy ezek a politikusok veszik ki a legtöbbet az állambácsi zsebéből, mert ők hivatalosan kapnak a nagy büdös semmiért annyi pénzt, mint öt átlag magyar család. IAYOSH002 5153 www.boon.hu Ő5T°S* További hírek, fotók és videók. ■ : NAPI ÜZENET » Mágori Józsefné olvasónktól Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság WlUAM BLAKE 4í W \ lókívánság-SMS Szeretné jókívánságait SMS-ben el­küldeni és az észak-Magyarország- ban, valamint a Borsod Online-on megjelentetni? SMS-ét kezdje fgy: ejk, majd hagyjon egy szóközt, és ír­hatja is jókívánságát, üdvözletét szeretteinek, ismerőseinek. Példa: ejk Sok boldog névnapot kívánunk a miskolci Kovács Pálnénak. Böbéék! Üzenetét a következő emelt díjas számra (160 Ft+áfa) küldje: 90/612- 222. A trágár, obszcén, a hatályos jogszabályokat, az Inform Média üz­letszabályzatát vagy a közerkölcsöt sértő SMS-ek nem kerülnek meg­jelentetésre, az emelt díjas SMS árát nem térítjük vissza. A formai hi­bát tartalmazó SMS-eket nem jelentetjük meg, ezek díját pedig nem térítjük vissza. A szolgáltatás részvételi feltételeinek változtatási jo­gát az Inform Média fenntartja. SZÓLÁSTÉR fiiiWIRflINK K.RUri.riitftl. ifiW iMiiPiPlll.il éji iái w J&R«I&XS1P$£: Alex gyógyulásáért sokan megmozdultak és cselekedtek: levélírónk „kupaktanácsa" is (Fotó: ém) „Kupaktanács" A történet nem mai kelet kártyaparti közben döntöt­tünk úgy, hogy „plusz pénz­hez” jutunk, kevés befektetés­sel. Hogyan? Kérdezik sokan. Műanyagkupakok gyűjtésé­vel. Igen, műanyag kupakokat vásárolnak fel, tovább haszno­sításra. Belevágtunk, ki milyen for­máját választotta a gyűjtés­nek. Lassan gyűltek a kupa­kok, mi pedig elszántak és kitartóak voltunk a cél érde­kében. A baráti társaságból (6 fő) 4 nyugdíjas, és ilyen formá­ban nem szenvedtünk időza­varban. Két hónap elteltével, három krumpliszsák kupakot sikerült összegyűjtenünk. Ekkor jelent meg az Észak­ban Szalóczi Katalin megren­dítő írása, Alexről. A pontos címre nem emlékszem, de a lényege: segítségre hívta fel az újságolvasók figyelmét, ami­vel a kupakok összegyűjtésé­vel és a szerkesztőségbe szál­lításával hozzájárulhatunk az ismeretlen, de az élethez ragaszkodó, beteg kisgyermek felgyógyulásához. A „kupaktanács” összeült, és egyhangú döntés született, hogy a három zsák kupakot felajánljuk Alex felgyógyulá­sára, melyet a szerkesztőség épületébe be is szállítottunk. Nem nagy dolog amit tettünk. Mi csak ennyivel tudtunk hoz­zájárulni Alex felgyógyulá­sához, de ha sokan mások is segítő kezet (kupakot) gyújtat- nának, és nem egymás lejára­tásával, leordításával, megszé­gyenítésével foglalkoznának, akkor nagyon sok beteg Alex tudna újból örülni az életnek. NÉV ÉS ClM A SZERKESZTŐSÉGBEN. Ki a rasszista? Tamás Gáspár Miklós elmélkedése (Népszabadság, Az írástudók újabb árulásai, január 14.) volt az utolsó csepp a pohárban. Értelmiségi véleményfor­málók, néhány hónap leforgá­sa alatt már a sokadik írás­ban vádolják rasszizmussal Gúr Nándort, Káli Sándort és azon képviselőtársaikat, akik tenni próbálnak annak érde­kében, hogy a társadalmi együttélés szabályai legalább a minimális szinten betartás­ra kerüljenek. Egy olyan elvárásnak pró­bálnak megfelelni, amely azt mondja, hogy van egy pont, ahol már nem lehet mindent a szegénységgel, a kilátásta- lansággal és a diszkrimináció­val magyarázni. Van egy pont, ahol meg kell kérdezni, hogy ha annyira kevés a segély, akkor az egyébként munká­ra alkalmas segélyezett miért nem fogadja el a felajánlott munkát. Ahol gyermekek éheznek és fáznak, ott a segély miért a kocsmárosokat gazdagítja, és miért a játékgépek éhségét csillapítja? Az Út a Munkához program ezekre a kérdésekre próbál választ adni. Véleményem szerint a Start program a segítő kéz, az Út a munkához pedig az atyai szi­gor. Amikor Tamás Gáspár Miklós igaztalanul vádasko­dik, miért nem szólalnak meg azok a szociológusok, akik az Űt a Munkához progra­mot megalapozó elemzéseket végezték? Miért hallgatnak azok a szociológusok, akik a Mis­kolci Egyetemen végeztek, és testközelből ismerik szűkebb pátriájuk valós problémáit? Rendkívül nagyot tévednek azok, akik megpróbálják eze­ket a problémákat leszűkíte­ni „cigány-kérdéssé”. A ma oly népszerű fogalom, a „mély­szegénység” nem válogatja szét az embereket romára és magyarra. A hozzáállás kérdésében sincs különbség. A romák között nem kevés olyan van, aki felelősséget érez saját és családja sorsáért, alkalmi munkákat vállal és nem elég­szik meg a segélyen tengődés- sel, és a magyarok között is, akit csak az „atyai szigor” tud jobb belátásra téríteni. Visszatérve Tamás Gás­pár Miklós írására, nem tudom, hogy az általam nagy­ra tartott tudományos kuta­tó milyen személyes tapaszta­latokra alapozza véleményét, ezért én teszek számára egy ajánlatot. Amennyiben nem zavar­ja hat gyermekem zsiva­ja, akkor várjuk szeretettel egy hétvégére szerény haj­lékunkba. Vállalom, hogy saját költségemre megszer­vezek egy „nyomor-túrát” a környékre. Meglátogatjuk a Lyukó-völgyet, Szendrőlád, Sajókaza és Köröm egzotikus helyeit. Eszmecserét foly­tathat a Magneto becenévre hallgató fémhulladék has?- nosítóval, miér téri meg job­ban „vasazni” vagy rézkábelt lopni, mint elmenni közmun­kára. De beszélhet polgár- mesterekkel, akik itt élnek, dolgoznak, - és nem 200 kilo­méterről, jó meleg szobában írják „okosságaikat”, és ítél­keznek, akik elmondanák, mennyi segélyeket fizetnek ki havonta, amit akár költ- hetne a segélyezett élelemre, tűzifavásárlásra is. Aztán este, miután kis csa­ládom iskolában, óvodában elfáradt, tisztára fürdetett és megvacsoráztatott tagjai nyu­govóra tértek, megbeszélhet­jük egy pohár bor mellett, hogy Gúr Nándor, Káli Sán­dor és képviselőtársai való­ban rasszisták-e, vagy csak a valós életből szereztek tapasz­talatot és a segíteni aka­rás vezeti őket. (Olvasónk leveléből csak a személyiségi jogokat sértő rövid részt húz­tuk ki. A szerk.) Komjáthi Imre, Edelény hrmi ftuftirÉ* a ctwátf IX a UHUHb S SÍJbiIIJ Várjuk leveleiket az Észak- Magyarország Szólástér rova­tába a 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502- 900/3241 számon érhetik el a Szólástér rovatot. SMS-eiket a 20/964-4444 szám fogadja, az eszakolvasoszolg@inform.hu címre pedig e-mailjeiket vár­juk. A leveleket - ha szüksé­ges - terjedelmi okokból rövi­dítjük megjelenéskor. Jogsza­bályba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket nem közöl­hetünk. Ezzel véleményüket nevükkel vállaló levélíróin­kat sértenénk meg. Arra azon­ban van lehetőség, hogy a név­vel, címmel, telefonszámmal érkező levél névaláírás nél­kül jelenjen meg. (Ez a „Név és cím a szerkesztőségben” aláírás forma.) Természete­sen levélírónk kilétét, címét ekkor bizalmasan kezeljük, és beleegyezése nélkül nem adjuk ki senkinek. Kérjük, a leveleken, e-mailekben tüntes­sék fel telefonszámukat is. Szí­vesen vesszük, ha leveleikhez fotót is küldenek, akár elekt­ronikus formában. Várjuk Önt is! Miskolc (ÉM) - Időről időre felkérjük olvasóinkat, hogy segítsenek tanácsaik­kal, ötleteikkel és kritiká­ikkal a lap szerkesztésében. Hetente, vagy ahogyan ide­jük engedi, találkozunk a szerkesztőségben, de elekt­ronikus levelek formájában naponta tartjuk a kapcsolatot. Várjuk jelentkezésüket a kiss. jozsef@inform.hu címen. A NAP ELŐFIZETŐIÉ Kenyeres Tamás Miskolc (ÉM) - Lapunk mai hűséges olvasója, Kenye­res Tamás családjában olykor heten is olvassák az Észak- Magyarországot. Kenyeres Tamás elöljáróban megemlí­tette, hogy lapunk terjeszté­se némileg romlott, mert nem mindig időben, korán reggel kapják meg.- Több mint harminc esz­tendeje kedvencünk az Észak, amely számunkra fontos min­dennapi olvasmány - folytatta előfizetőnk. - Személy szerint mindenevő vagyok, de min­denre azért nincs időm. Első­sorban a sporttémájú cikkeket kedvelem, szinte valamennyi tudósítást átnézem. Ugyan­csak szeretem a Miskolcról írt „dolgoza­tokat”, ame­lyen olykor pozitív, máskor negatív témák­ról szól­nak. A belvárosban kedvező változások történtek, gondo­lok a Széchenyi-projektre és a Macropolisra, de gondok is vannak szép számmal. Példá­ul az utak, a számozott utcák, a Bábonyi bérc, az Avas... Ezekről továbbra is írjanak sokat! Aztán legyen az Észak­ban több gazdaságról szóló cikk, valamint a feleségem kérését is tolmácsolom: soha ne feledkezzenek el a konyha- művészetről és nagyon várja a recepteket! OLVASÓINKTÓL Szomorú hír Szomorúan olvastam a hírt, hogy elhunyt Hegedűs Pál, a 116. Számú Kollégium egyko­ri nevelő tanára. A temetésé­re betegségem miatt nem tud­tam elmenni, de szeretném leírni nagyságát és jóságát. Én egy dunántúli határmneti kisfaluból jöttem el ezelőtt 55 éve, szakmát tanulni. A nagyváros, a gyár, a tanuló­város szinte elvarázsolt és szüleimnek megfogadva ígé­retet tettem nagyon fogok iparkodni a szakmát elsajátí­tani. A tanulás a jó környe­zetben kiválóan ment, de igen sokat köszönhettem Tanára­imnak, köztük Pali bácsinak is. Sokszor a tanítás mellett elbeszélgetett minden fiatal­lal, kérhettünk segítséget, Ő mindig kész volt jótanáccsal ellátni. Azért, hogy hama­rabb szabadulhattunk többen fel, és kezdtük el a munkát részben neki is köszönhet­tük. Sokszor bátorított min­ket „Rajta fiúk, Ti ezt meg tudjátok csinálni!” Az elmúlt évtizedek alatt ha találkoz­tunk mindig örömmel beszél­gettünk és sokat kérdezte, hogy s mint megy a dolgom. Jó volt emlékezni az iskolai évekre. Most, hogy elmen­tél Pali bácsi, tudom Te ott is tanítani fogsz, hisz ez volt az életed. Hozzátartozóinak őszinte részvétemet fejezem ki. Talán vigasztalásul' szol­gál, hogy hozzám hasonló­an sok-sok diákja szeretettel gondol Rá. Nyugodj békében! egykori kedves Tanárunk! BogdAn János, Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents