Észak-Magyarország, 2009. január (65. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-12 / 9. szám
2009. január 12, hétfő SZÓLÁSTÉR n ÉSZAK ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Koitégáwk hétfötöl péntekig ' 'taí^T.éS «M» B óra közótt 8 és ?l.őtó'séí>í;?'fögadíák hívását, &s/»r ivvFató vm-etékes és Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLA! Hamarosan Veronika Miskolc (ÉM) - Sokan vagyunk úgy, hogy megfeledkezünk szeretteink, ismerőseink névnapjáról. NÉVNAPMENÜ •Január 13. ..... Veronika • Január 14. __Bódog Lóránt Visszavásárolnám! 2009. január 6-án Sajószentpéterről eltűnt Fujitsu Siemens Amilo Pi 1505 típusú laptop-om és 160 GB-os külső laptop adathordozóm. A laptop és a külső adathordozó igen fontos, pótolhatatlan adatokat, többek között orvosi előadásokat és fényképeket, illetve a Miskolci Spider mentőcsoport mentéseivel kapcsolatos fényképeket tartalmaznak, illetve Siemens ST60 típusú mobiltelefon. Magas áron fentieket visszavásárolnám. Tel: 30/2564422 OLVASÓINK ÍRIÁK Épületes látvány Olvasónk egyszer már írt a Hejőcsabán, a Csaba vezér úton (nagyjából a gyógyszer- tárral szemben lévő) épület „épületes látványáról”. Most fényképeket is készített, melyek önmagukért beszélnek. Az elhagyott épület egyébként belül tele van szeméttel, de akad bőven eldobott fecskendő és tű is. Olvasónk abban reménykedik, hátha nem csak őt zavarja a látvány, és változik a helyzet. A SZERK. Gyógyító ünnep 1945 decemberében 5 éves voltam és nagyon beteg, szamárköhögésben szenvedtem. Egy idős doktor bácsi gyó- gyítgatott nagyon lelkiismeretesen, de nem sok reménynyel. Egy nagyon szegény szabolcsi kis faluban laktunk, a gyógykezelést abban az időszakban a szegény ember gyógyításához az orvos lelkiismeretes munkája járult hozzá. Közeledett a karácsony. Tiszta pillanataimban türelmetlenül vártam az angyalkát a karácsonyfával: ha meglátom, meggyógyulok!. Szegény édesanyám csak a szobán kívül siratott. Az a csupa szív doktor bácsi kitalálta, hogy jöjjön hamarabb az angyalka, hátha ez fordulópontot jelent. így azon a decemberi napon egy héttel karácsony előtt megszólalt a kiscsengő az ajtónk előtt, és belépett a szoMár kívülről is rosszul néz ki az elhagyott épület (Fotó olvasónk) bába az angyalka a karácsonyfával. Éppen a sokadik köhögési rohamom volt, és mikor megláttam a „csodát” abban a pillanatban - pedig nagyon beteg és gyenge voltam - mint egy varázsütésre a roham megszűnt és segítség nélkül felültem az ágyban. Lehet, hogy akkor estem át a holtponton, de meggyőződésem, hogy az alig 5 éves betegségtől legyengült kicsi lányt . a hirtelen meglepetés mentette meg. Ezért nekem a karácsony immár 65 éve az újjászületést jelenti. Név és cím a szerkesztőségben Harangszöveg Mint az emberek töSbsége én is tisztelője vagyok a médiának. Őszintén bevallom én a rádiót - mint információ forrást - veszem igénybe a legszívesebben. Az információs műsorok közül a déli krónikát hallgatom szívesen. Amióta nyugdíjba vagyok van rá lehetőségem. Megfigyeltem, hogy a hazai és külföldi hírek beolvasása előtt van egy ún. harangszöveg, ahol hazánk egy-egy településének kialakulását, templomának építését és a tornyában lakó harang alkotójának nevét és a harang készítésének időpontját ismerteti. Évek során feltűnt, hogy a harangöntők között egy név (Szlezák László) nagyon sokszor előfordul. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez a mester az Isten dicsőségére, az emberek gyönyörűségére határainkon innen és túlra hány harangot öntött? Van-e erről valahol kartoték? Még az is eszembe jut, hogy a világháborúk alatt hány harangnak kellett örökre elhallgatni azért, hogy honvédeink munícióját biztosítani tudják? Vajon még mennyi általa készített harang van, ami soha nem fog média lehetőséghez jutni? Lehet, hogy ilyen sors vár szülőfalumra (Krasznokvajda) is? Ahol a római katolikus templom tornyában már csak egy harang lakik, ami szintén Szlezák László alkotása. Ennek a harangnak a szavára térdepeltünk az asztal körül kisebb testvéreimmel egy imára. Ez e harang kondul a hajnali Úrangyalára és este Vecsernyére. Van egy ismert mondás (nem dakota), ami így hangzik: „A történelmet a győztesek átírják”. Ez arany igazság, amit bizonyít az a tény, hogy városunkban 4-5 évtized leforgása alatt több közterület háromszor „szenvedett” el névadót. Ugyanis sok esetben kiderül, hogy a névadó személye méltatlan volt a megtisz: teltetésre. A harangöntők tevékenysége Gábor Áron munkásságához hasonlítható. Míg Gábor Áron rézágyúja a szabadságharc szimbóluma, addig Szlezák László bronzharangja a béke jelképe. Úgy gondolom, hogy ezeknek a remek embereknek nevét ismertté kell tenni. Azoknak a közintézményeknek, közterületeknek, melyeknek ők a névadói, évezredek múlásával sem kell revíziótól tartaniuk. MAté Béla Miskolc SZÓLÁSTÉR i j í f'-J j j J J j j j j j J J J J i ÍjVjj Vj j j /) j rV /'Yj í j jj j m w í j i i j > j Szilveszteri bál Felsözsolcán, a Rozmaring női népdalkörnél (Fotó: olvasónk) Erdélyi vendégek Erdélyből, Malomfalvá- ról érkeztünk Felsőzsolcára, a Rozmaring női népdalkor szilveszteri báljára. A fényképpel (jóbbra) szeretnénk megköszönni a nagyon színvonalas műsort és ellátást. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! KoleszAr Györgvné Malomfalva Mankó kell Kérem, olvassák levelemet úgy, mint egy hívő református gondolatait, szégyenkezését. Augusztus végén (2007-ben) találkozott Hillér miniszter az egyházunk vezetőivel és arra kérte őket, határozódjanak el e félkatonai és talán egészen náci szervezet zászlaját megáldó papoktól és lelkészektől. Ez azóta nagy nehezen „fél”-ig meg is történt, de nem „pusztán azért, mert a kormány úgy szeretné”, hanem azért, mert vezetőink rájöttek, hogy tényleg nagy a veszély (lásd a mostani Hegedűs ügyet). Zsinatunk abban az évben még „nagy legény” volt és augusztusi állásfoglalásában ez előbb említett „felkérését” még „felelőtlen ürügy”-nek nevezte. Némelyek elbizakodnak magukban, hogy ők az igazak és a többieket semmibe se vették. Igen (és bizony) csakhogy mindig ennek megfelelően kellene élni és cselekedni: „Sok körülöttünk az aggodalom, a szorongás, a nyugtalanító gond (a püspöki levélből), ezért az egyháznak mankónak kell(-ene) lennie, „kötésre a sebekre”. Szeretni „elrendelt utunkat” és csak másodsorban politizálni. Erre nem az emberi bölcsesség tanít, hanem maga a Szentlélek. Forrai Gyula Miskolc Nem jókor... Kecskeméti úr, kedves olvasótársam írt egyházáról nagyon durván, de igazat. Mégsem karácsonyi számba való volt, pláne nem Bölcskei püspök úr sorai után. A református hitrendszer rájött arra, hogy hívei gyarapítása (csökkenünk?) érdekében a médiumok mindenkori eszközeinek fel- használásával lehet „operálni”, láttatni a történelmi, közösségi és lelki folyamatokat. Szép eredményeket ért el e téren egyházunk. Fiaim (3) és egy szem lányom szívesen böngészik az általam megrendelt Reformátusok Lapján kívül a mindenhol (inkább akárhol) fellelhető régi és új információkat, melyek örvendetes módon már a „látó szem modelljét” is felhasználva jutnak el hozzájuk. A baj csak az, hogy sok mindennel nem tudnak egyetérteni, amit szemeikben, arcukon és magatartásukon tapasztalatok. Az egyházon belül is gyakran találkoznak a „szeretetlenséggel”, hidegséggel, önzéssel, de a politikában is megfigyelhető gyűlölködő, izgató jelenségekkel is. Úgy érzem, nem jut el hozzájuk a „Teremtő mosolya”. Eléggé. Mind a négyen tudnak ifj. Hegedűs lelkész „viselt dolgairól” és azokat el is ítélik az egyházvezetők „engedő” magatartásával együtt, akik egyre gyakrabban „néznek félre”. Ezért sokszor csak rám és emberformáló Istenünkre számíthatnak. Sajnos. De hál’Istennek az ige még vissza tudja adni lelkierojüket. Igaza van Kecskeméti úrnak, hogy „megírta levelét”. A megjelenés időzítésével van csak baj. Bacsó Jenóné Miskolc Háborús karácsony A háború alatt születtem. Bátyám 3 évvel idősebb nálam. Édesapán, mint akkor oly sokan a háborúban volt, majd később hadifogságban 1949 májusáig. A bátyám valamennyire igen, de én egyáltalán nem emlékeztem, nem is emlékezhettem édesapánkra. Mi akkor még nem fogtuk fel, hogy miért nincs édesapánk velünk. Tudtuk, hogy tél van és jön a karácsony. Az angyalka hozza a karácsonyfát. De hogy arra a díszek, édességek honnan vannak, mi úgy tudtuk, hogy azt a Jézuska hozza. De hogy minden évben ugyanazok a díszek voltak, nem érdekelt bennünket, csak nagyon örültünk, arra emlékszem már kb. 1947-48 karácsonyára. Ami viszont a legemlékezetesebb, hogy a szomszédunkban élt egy (ezermester) férfi, akinek senkije nem volt és az minden évben Szent este nálunk vacsorázott. Mielőtt azonban asztalhoz ültünk volna, ez a Bálint bácsi valamit kivett a zsebéből és a karácsonyfa alá tette. A asztalhoz ülés után mindenki kapott egy stampedli pálinkát (mi bátyámmal egy teáskanálnyit), utána egy cikk fokhagymát egy harapás kenyérrel, ezután a következett az aszalt gombás savanyú káposzta leves és a mákos guba. A vacsora utána a felnőttek egy-egy pohár vörös bort fogyasztottak el. Mi (a bátyám és én) ezalatt a Bálint bácsi által a fa alá tett csomagot kibontottuk, mely nem volt egyéb, mint 1-1 darab narancs és egy- egy pénzérmét ábrázoló kis csoki, ami nekünk óriásinak tűnt, hiszen ez a bácsi nekünk nem volt csak egy szomszéd, akit a nagyapám minden Szent estére meghívott hozzánk, hogy ne legyen egyedül. Mi gyerekek is nagyon szerettük őt. Az 1949. karácsonyát már édesapánk is velünk töltötte az egész család örömére, mondván hogy „Látjátok gyerekek, az imátok nem volt hiába”. Név és cIm a szerkesztőségben Jogcím Lehet, hogy elkéstem a karácsonyi üdvözletemmel, de remélem kicsit később is jól fog esni újévi jókívánságaimmal együtt. Elolvastam az ellenzék nyilatkozatait, majd Ungváry Rudolf úr írását: „a demokráciái egyrészt az tartja fenn, hogy elismerjük, senkinek sincs sem erkölcsi, se nemzeti, se tudományos, stb. alapon sem több jogcíme a hatalomhoz, mint akárki másnak, másrészt az, hogy akiket a hatalom fenntartásával megbíznak, az a következő szavazáson valóban szabad választások keretében, adott esetben leváltható”. Én egy Magyar- ország nevű demokratikus köztársaságban, annak is Miskolc elnevezésű városában, ahol magyar nyelvű újságokat olvasnak az emberek. 2008 karácsonyát „írjuk”, nem 1999-et, de nem is 2010-et. Elég nyomorultul élünk, de arra még van pénzünk, hogy néha elmenjünk a cirkuszba, ha unokáink oda vágynak... CzigAny Ernő Miskolc Közszolgákról 2008. december 19-én a levélíró keményen ostorozza a közszférában dolgozókat, ezen belül is a pedagógusokat. Szóvá teszi a pedagógusok fizetését. Ruhapénzt, a nyári szünetet és a korábban jogosan megítélt 50%-os béremelésüket. Kedves levélíró, javaslom mélyrehatóbban foglalkozzon újságolvasással. A pedagógusok jövedelme alig-alig van a minimálbér felett. Ruhapénz: ön is kapott védőruhát a munkahelyén. Nyáron nem dolgoznak: ők csak akkor tudják igénybe venni a jogosan járó szabadságukat, mivel a tanulók nyári szünete erre az időszakra esik. Korábbi 50%-os béremelés: ez csak kompenzáció volt, szintre hozták őket az egyéb közszférában dolgozók béréhez. Kérem Önt, ne bántsa a közalkalmazotti dolgozókat, mert ha ők nem lennének: Nem lenne aki eloltana egy lakástüzet, aki a betegeket szállítaná, gyógyítaná, ápolná, aki önt - minket - megvédene, az elkövetőt elfogná és előállítaná. Nem utolsó sorában a pedagógusok az alacsony fizetésük mellett nem végeznék lelkiismeretesen, önzetlenül munkájukat, amit szerintem korábban is így végeztek. Ha hanyagul végezték volna munkájukat, akkor a levelét ön sem tudta volna papírra vetni. Feczkó János TaktaktaharkAny
