Észak-Magyarország, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-08 / 261. szám
2008. november 8., szombat ÉSZAK SÉTA /9 Vendégeink voltak valót a kerítés alatt. Ő pedig, ha egy kicsit hátrébb mentem, lassan, de biztosan közelebb jött, s jóízűen belakmározta. Egyszer, amikor nálunk voltak az unokatestvéremék, arra a döntésre jutottunk, hogy becsalogatjuk az udvarra. Egy tálba tettünk neki csontokat és más finomságokat. Nyílt a kapu, és farkát még jobban behúzva odaszaladt a tálhoz, s mint a villám behabzsolt mindent, aztán egy másodperc alatt kifutott az udvarról. Ez az akció alig pár percet vett igénybe, de ezek után nem tágított a házunk elől. Pár nappal később, este zuhogott az eső. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam, nogy ott ül a kapunk előtt, és a házat nézi. Kis idő múlva újra megnéztem, és még mindig ott ázott az esőben. Attól a perctől tudtam, hogy ez a kutyus bízik bennünk. Késő volt már, s azzal a tudattal feküdtem le, hogy másnapra úgyis elmegy. Regei az volt az első dolgom, hogy irohanjak az udvarra. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a kapuban a szegény, ázott kiskutyát. Át volt fagyva, csurom víz volt, de hiába invitáltam volna be, még nem igazán mert. Aznap iskolába kellett mennem, de bíztam benne, hogy ha majd hazajövök, mép mindig ott fog várni. Tanítás után a nagymamám értem jött, s együtt bicikliztünk haza. Útközben elmondta, hogy otthon meglepetés vár engem. Nem győztem találgatni, mi lehet az. Amikor hazaérkeztem, farkát csóválva előjött a ház mögül az ÉN ENNIVALÓ KISKUTYÁM. Nem lehet elmondani, se leírni, hogy mit éreztem akkor. Nevet is adtunk neki azonnal. Bogi. Azóta rengeteg mindent átvészeltünk már együtt. Amikor szomorú vagyok, mindig megvigasztal. Egyszer súlyosan megbetegedett. Több napon keresztül hordtuk az orvoshoz, de féltünk, nem tud megbirkózni ezzel a betegséggel. Már majdnem el kellett altatni, amikor az orvos egy pici reményt adott. Mi nem adtuk föl, sokat virrasztot- tunk mellette. Küzdöttünk az életéért, s túlélte. Később megtaláltuk volt gazdáját, megszereztük az oltási papírjait és hála istennek azóta is velünk él és mára már családtagnak számít. Reméljük, így is marad még egy jó darabig, s minden kívánságom ilyen gyorsan teljesül. Gacs Petra Kiss József Gimnázium MEGKÉRDEZTÜK Kovács Kanalas Lakatos József Bettina Alexandra Hogy érezték magukat a szerkesztőségi látogatáson? Nagyon örültem, hogy eljutottam a hírek országába, és nagyon jól éreztem magam. Remélem, máskor is elmegyünk a szerkesztőségbe, és sokat fogunk írni az újságba - mondta Kovács József. Kanalas Bettina nagyon szeret írni. Mint mondta: „Az is nagyon jó volt, amikor kórházba kerültem és az ottani tanárom felismerte a nevem az írásaim alapján, tudták, hogy írok az Északba". Sok téma került szóba. Itt hallottam híreket a megyei cigány vajdáról is, és a törekvéseiről. Nagyon érdekelt a dolog - válaszolta Lakatos Alexandra. Varga Róbert örült, hogy már másodszor lehetett a szerkesztőségben. Mint mondta: nagyon jól éreztem magam ott. Betekintést kaptunk az újságírók életébe, megtudtuk azt, hogy kik dolgoznak ezen az újságon, és mennyi utat kell megtenni, míg végre hozzánk kerül reggelenként a lap. Nekem ez nagyon sok esélyt ad a továbbtanuláshoz, mert az írásaim megjelennek az Észak-Magyarország- ban. Váradi Lajos elmondta: nagyon örültem, hogy még egyszer eljuthattam az Észak-Magyarország szerkesztőségébe. Ezért elkezdtem írni egy, a romaságról szóló írást. Azért, hogy elolvassák a roma gyerekek véleményét a cigányságról. Csiklya Jonatán: „Nagyon örülök, hogy másodszor is itt lehettem a szerkesztőségben. És az is nagyon tetszik nekem, hogy amit írok, megjelenik az újságban. Sok barátom és ismerősöm olvassa az Északot, tetszik nekik, amiket írunk." Varga Róbert Váradi Lajos Csiklya Jonatán SÉTÁRA INVITÁLÓ' Negyedik évét kezdi a lapunk által indított SÉTA, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt évben több mint 20 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, október 6-án csaknem 200 diákkal indult az első turnus. A program hat hete során az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, illetve írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online-on is a www.boon.hu/seta oldalon. Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságíró hálózatunkhoz csatlakozni - jelentkezéseteket e-mailben küldjétek el a rita.szanto@eszak.boon.hu címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online- on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. A program idei első turnusa november 14-én lezárul. A következő pedig november 17-én indul, és ugyancsak hat hétig tart. Várjuk a jelentkezőket. A miskolci József Attila Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói voltak szerkesztőségünk vendégei a héten. A diákok a Séta-program keretében látogattak el az Észak-Magyaror- szághoz. A fotón (balról jobbra) Ruszó Mária, Nőtár Sándor, Lakatos Alexandra, Horváth Dániel, Lakatos Albert, Molnár Antónia, Kiss Nikoletta, Varga Richárd, Kovács József, Káló Katalin, Varga Róbert, Csiklya Jonatán, Kanalas Bettina, Váradi Adrienn, Váradi Lajos, Márta Alexandra. Önfeledten játszani az életet ■ Bármily furcsa is elképzelni, mindenki volt gyerek: a mosolygós boltos és a Mikulás is. A mosolygós boltos nénitől a morcos portásig mindenki járt óvodába, mindenki kért színes cukrot a fagyijára és mindenki hitt a Mikulásban. Valójában ez az egyetlen felhőtlen, gondok és felelősségérzet nélküli időszak az életünkben, amikor egyetlen dolog körül forognak a gondolataink. Fontosabb az alvásnál is bármily fáradtak vagyunk és fontosabb annál is, hogy megkapjuk-e karácsonyra az áhított szoknyácskát. Ez a játék. De nem a tárgy, hanem az érzés. Az érzés, hogy ez most nem komoly, mert most csak játszunk. Persze akkor ezt még komolyan vettük. A lehető legkomolyabban. Most pedig amikor valódi döntések elé állítanak minket, titokban megfordul a fejünkben, hogy jó lenne azt mondani, hogy Nemcsak a gyerekek játszanak „hagyjuk abba, játszunk inkább valami mást”. Otthagyni az egészet és átmenni egy másik szobába még színesebb és még izgalmasabb játékok közé. De sajnos nem lehet. Játékosság Ennek ellenére játékra buzdítanék mindenkit. Játékosságra. Mert minden csak felfogás kérdése. És nem feltétlen gyerekes az, aki e szerint él. Egyáltalán negatív a gyerekes jelző? Szerintem nem. Mert a gyerek tiszta, kreatív, fantáziadús, lelkes és fáradhatatlan. (Nem ilyen munkaerőt keres minden cégvezető?) De milyen is az igazán jó játék? Egyszerű. Kevés eszközre van szükség hozzá. Önfeledt, (Fotó: ÉM) ahol nincs elkötelezettség. Amit nem másokért csinálsz, hanem önmagadért. Amikor eksztázisba kerülsz. És minél nagyobbat álmodsz, annál több valósul meg belőle. Mert a játék a képzelet szülötte. Mi találjuk ki és ha igazán erősen akarjuk, valósággá is válhat. Garamvölgyi Flóra Hová tűnt a biztonság? Gacs petra biztatott, hogy itt talán nekem is lehet saját kis háziállatom. Késó'bb, amint kint játszottam az udvaron, észrevettem, hogy egy kiskutya bolyong az úton. Ret- tentó'en vékony volt, még a bordái is kilátszódtak. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy már nem evett napok óta. A behúzott farka jelez- te^hogy mennyire fél, valószínűleg bántották is. Mindezek ellenére nagyon szép kutyus volt, s egy- bói belopta magát a szívembe. Nagyon sajnáltam, ezért mindig kidugdostam neki egy kis enni■ Szomorú, ami ma a világban történik. Mindenkinek félelemben és rettegésben kell élnie. eszak@inform.hu Egy kék szemű, szőkésbarna, kócos hajú, félálomban lévő kislány. Ez voltam én, amikor egy nap ágyamból kikelve a konyhába indultam. Akkor vettem észre, hogy késésben vagyok. Gyorsan felkaptam a táskámat és rohantam a suliba. Ali^ vártam, hogy vége legyen a tanításnak, s mikor vegre hazaértem, egyszerűen kiterültem az ágyon. Pár napja költöztünk csak Budapestről ide Mezőcsátra, és nagyon örültem a hatalmas kertnek. Anyukám azzal Mert nem tudhatjuk, hogy mikor mi történhet velünk. Nagyon sok hírt hallunk és olvasunk arról, hogy menynyi embert bántalmaznak, vagy esetleg ölnek meg ártatlanul. A legelkeserítőbb, hogy nem csak ellenséges emberek között zajlik ez, hanem családon belül is. Ki segít? Rengeteg gyermek és anya kerül a bántalmazás miatt kiszolgáltatott helyzetbe. Nekik ki segít?! És mikor, amikor már késő? Többet kellene arról írni, hoev hová fordulhatnak azok Legutóbb Nagycsécsen történt tragédia (Fotó: ÉM) az emberek segítségért akiket ez érint. Tanítani kellene a fiataloknak, hogy milyen formában állhatnak ki az igazukért. Mida Alexandra Európa Szakképző Iskola Bárszék kapucsínóval ■ Az asztalon egy csésze kapucsínó vár. A másik asztalon pedig egy koktél. kapucsínó: habbal, némi cukorral forró belsejében, végezetül egy csöppnyi fahéjjal meghintve tetején. A lány a szomszédos társaságban egy koktélt tart a kezében. Nem ez az első ezen az estén, és úgy tűnik, nem is az utolsó. A mai kor Ilyen, és ehhez hasonló kép fogadja azokat, akik szemügyre veszik a mai kor ifjúságát. A nézelődés közben észrevehetjük, a szórakozni vágyók sokszínűségét is, hiszen találkozhatunk diszkóba sietőkkel és olyanokkal is, akik inkább halk zene mellett élvezik a kávé illatát. Meglepődünk? A fiatalság igényeinek különbözőségein nem kell meglepődnünk. Estéjüket eltérő vágyaik befolyásolták. Napjainkban kávézók, pubok és clubok nyílnak sorra, melyek elősegítik a városi élet fejlődését is, és kielégítik az ifjúság egyre növekvő igényeit. Miskolc is kiszolgálja az egyre polarizálódó szórakozási igényű fiatalság vágyait. Csorba Emese Avasi Gimnázium
