Észak-Magyarország, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-29 / 279. szám
2008. november 29., szombat SÉTA /11 Az állatszeretetet már kiskorban kell elkezdeni tanítani. Képünk: illusztráció (Fotó: ém) Az állatokat szeretni kell Az állatok már az ember előtt léteztek. Sajnos mára már az emberek nem tisztelik úgy az állatokat, mint régen. Erdőket irtanak ki, és ezzel állatok lakóhelyét pusztítják el. Vannak olyan állatfajok, amelyek kihalófélben vannak, vagy már ki is haltak. Sajnos az erdőirtás az emberek létfenntartó feltétele, hiszen az emberiség gyarapodásával lakóhelyre van szükség, így elpusztítják az erdőket, az állatok lakóhelyét, és ezzel az állatokat. Sok olyan kisállat születik már fogságban. Később vagy állatkertbe vagy kísérletező laboratóriumba kerülnek. Sok állatot bántalmaznak, vagy utcára küldenek. Sok ember hobbiból lövöldözik medvékre vagy bármely értékes állatra. Amerikában létezik egy olyan internetes rendelés, hogy számítógépen keresztül, rendelés útján lőhetnek medvéket, és ezzel tönkreteszik a medveállományt is. Minden élőlénynek törődésre és szeretet- re van szüksége. Van jó oldala is az ember és az állatok közötti kapcsolatnak. Már ezelőtt évszázadokkal lovak is részt vettek csatákban. Még ma is lovagiunk, de már versenyszerűen. Kutyákat, macskákat és kis testű állatokat szinte minden házban megtalálhatunk. Általában ezek a kisállatok, sok szeretetet kapnak. Gondoljunk mindig arra, hogy ha valakinek szeretetet adunk, azt kamatostul visszakapjuk. Szeressük az állatokat! Bodó Viktória Diósgyőri Gimnázium Tolerancia Manapság az emberek - úgy látom - nem ismerik azt a szót, hogy tolerancia. Pedig fontos. Sok embert nem fogadnak el olyannak, amilyen. Megkülönböztetik őket például azért, mert a bőrük színe barna vagy mert zenei ízlésük, öltözködésük eltér a megszokottól, esetleg szexuális beállítottságuk más. Mi lehet az oka annak, hogy hazánkban ennyire kiközösítőek, elutasítóak lettek az emberek? Minden ember ember. A kiközösítés nagyon rossz lehet annak, aki már megtapasztalta azt, hogy a saját környezetében élők elutasítják őket valamiért. Mire számítsanak akkor máshol a világban? Ezzel a cikkel azt szeretném elérni, hogy az ilyen emberek se érezzék magukat kirekesztve. Remélem, hogy mindenki elgondolkodik azon, milyen ő és hogyan tudna segíteni a környezetében élő, kirekesztett embereken. Illés Csaba Kiss József Gimnázium SÉTÁRA INVITÁLÓ Negyedik évét kezdi a lapunk által indított SÉTA, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt évben több mint 20 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, november 17-én csaknem 600 diákkal indult az első turnus.----------------------*---------------------------------A program hat hete során az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk, illptup lopunk újságíróinak segítségével. ______ A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, illetve írhatnak lapunkba is.-----------------—------------------------—_____________ írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon, valamint a Borsod Online- on is a www.boon.hu/seta oldalon. Várjuk azon diákok jelentkezését is, akik közelebbről szeretnének megismerkedni az újságírói szakmával, diákújságíró hálózatunkhoz csatlakozni - jelentkezéseteket e-mailben küldjétek el a rita.szanto@eszak.boon.hő címre. Szerkesztőségünkbe is várjuk a diákokat. Ezekről a látogatásokról videó is készül, amit a Borsod Online-on láthatnak, valamint lapunkban is írunk a sétás csoportok szerkesztőségi látogatásairól. Vajda: ajándékba egy álom ■ Ajándékozásnak indult, de egészen más fordulatot vett a találkozó. Pozitívat, reméljük. N. Szántó Rita rita.szanto@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Szerkesztőségünkben találkoztak Lakatos Attila megyei vajda és a József Attila Általános Iskola azon roma tanulói, akik rendszeresen írnak lapunkba, a Séta (Sajtó és Tanulás) médiapedagógiai program keretében. Varga Róbertét, Kanalas Bettinát, Lakatos Alexandrát, Ruszó Máriát tanáruk, Tamáska-Varga Ákos kísérte el szerkesztőségünkbe, ahol a vajdától ajándék könyveket és pénzt kaptak. Valamint soksok tanácsot, hogy mit is kell tenniük, hogy kitörjenek abból az életformából, amelyben sok roma család él. A legfőbb tanács az volt: tanuljanak. A vajda felesége az ajándék könyvekbe is beírta, idézetként: „Tanulás a kenyered, váljon valóra minden álmod.” Nem hagyja A találkozónak köszönhetően talán tényleg valóra válhat egy álom. Az egyik tanuló ugyanis felolvasta írását, amelyben nehéz körülményeiről írt: A diákok örültek az ajándéknak és baj van otthon, a tanulást sok körülmény hátráltatja. Tanára megerősítette: a kislány tehetséges, jó tanuló, még így is, hogy a családi körülményei nem engedik, hogy csak a tanulásra koncentráljon. Szilárdi László, a vsyda tanácsadója (ő is részt vett a találkozón) egy lehetőséget ajánlott fel a lánynak: Ózdon van egy kollégium, ahol tehetséges roma gyerekek tanulhatnak. A lány elmondta: a szülei nem örülnének, ha elköltözne, hiszen akkor nem lenne, aki a munkát elvégzi otthon. Lakatos Attila kijelentette: segítségnek is ő majd beszél a szülőkkel, nem hagyja, hogy a kislány tehetsége ne bontakozzék ki. Címet, telefonszámot csei'éltek. (A fejleményekre visszatérünk.) Más példa előttük A vajdaság történetéről és a cigányvezetők feladatairól is beszélt a diákoknak Szilárdi László, a lapunk által megszervezett találkozón. Majd szóba került a cigányság mai helyzete, s mind a diákok, mind a vajda egyetértettek abban: akik segíteni akarnak a roma emberek felemelkedésében, azok nem (Fotó: Mocsári László) jól teszik azt. A tanulók beszéltek arról, hogy ők nem vágynak az integrációra, de szívesen élnének például egy bentlakásos iskolában, ahol eltanulhatnak egy másfajta életmódot. Ez az óhajuk szinte egybecsengett Lakatos Attila mostani törekvésével: Tiszalúc és Taktaharkány között van egy 3,5 hektáros telek, ezt szeretné megvásárolni, hogy' a kezelhetetlen roma gyerekek itt tanulhassanak, élhessenek, kiszakadva abból a közegből, amiben élnek. £ S Z AK e m tippekhoo n. h u •A cigányság (PDF, 462 kB) Tanulás, gyakorlás Esélyegyenlőség ax én szememmel ■ A mai középiskolás diákoknak különböző tantárgyakból kell megfelelniük. Hiszen minden egyes sikeres eredmény elérésével közelebb kerülhetnek a céljukhoz, a kívánt egyetemhez. Azonban számos diák küzd a tanulással. Ennek fő oka, hogy nem találnak rá arra a tanulási módszerre, ami számukra a legmegfelelőbb. Hétről-hétre töménytelen mennyiségű anyagot kell a fejükbe zárni, s gyakran csak addig emlékeznek, míg azt számon nem kérik Nem egyformák Az emberek nem egyformák. Vannak, akik vizuálisan tudják kömiyen memorizálni a tananyagot. Vannak, akik a hangos tanulás hívei, de úgy gondolom, hogy bármilyen legyen az a módszer, amit alkalmazunk ahhoz, hogy a friss információt megjegyezzük, fontos a gyakorlás. Szarka Zsuzsanna Szepsi Csombor Marton Gimnázium Ez az az írás, amire Lakatos Attila felfigyelt, és felajánlotta segítségét a kislánynak. (A diák nevét kivételesen nem közöljük, név és cím a szerkesztőségben.) „Én az én szememmel elsősorban a családomat látom. Nekem nem olyanok a családi körülményeim, mint másoknak. Ezért nekem nehezebb az életben, mint a többi gyereknek. Amikor hazamegyek, egyből a házimunkát végzem a nővéremmel. Más helyen ez nem így van. A gyerekek hazamennek és leülnek tanulni. De nekem követ kell mosni, a ruhákat elpakolni és főzni is. Aztán a boltba is le kell mennem és a kishúgo- mért az óvodába. A szüleim isznak és veszekednek. Én és a testvéreim már nagyon sok rosszat átéltem az életben. Például a legnagyobb bátyámnak volt egy barátnője, akivel hozzánk költöztek. Három hétig laktak itt, amikor anyám elzavarta a lányt. A bátyám utána ment, mert nagyon szereti. Nagyon sajnálom, hogy elment. Szeretném, ha szüleim kevesebb alkoholt fogyasztanának és nem veszekednének annyit. Mert így kész pokol az életem. Ezért is akarok kollégiumba menni, de szüleim nem akarnak engedni. Jó lenne, ha olyan családom lenne, mint másoknak. De azért mégis mondom. Aki ilyen helyzetben van, mint én, soha ne adja fel. Mindig van remény. Egyszer jóra fordul minden." A szó elszáll, az írás megmarad Írás nélkül mit ér a legmodernebb eszköz is? (Fotó: ém) ■ A fejlődésben mind magasabb fokra jutva az ember közösségei egyre szervezettebbek. A XXI. században, a globalizált, mobilizált világunkban annyira tartalmas és rohanó életet élünk, amelyben egyértelműen természetes az írás és mindaz, amit lehetővé tesz, hogy nem is értékeljük nélkülözhetetlenségét, fontosságát. A számítógépek, mobiltelefonok, újságok, könyvek, még a filmek is (mivel forgatókönyv előzi meg) azokhoz az eszközökhöz tartoznak, amelyek ezt az életszínvonalat, és életvitelt: luxust, hatékonyságot, szórakozást eredményeznek számunkra, amelyek az írás kialakulása nélkül nem jöhettek volna létre, így az írás és az írni tudás több, mint amit eddig feltételezhetően gondoltunk róla. Éppen ezért érdemes elgondolkodni arról, hogy mi volt a kialakulásának oka, hol és mikor jött létre. Egymástól függetlenek Érdekes, hogy a különböző írásrendszerek egymástól függetlenek, eltérő időkben alakult ki a világ több részén. Az írás iránti igény összekapcsolódott a városi létformával, így nem véletlen, hogy mindkettő a suméroknál született meg, kb. Kr.e. 3500 körül. A fejlődésben mind magasabb fokra jutva az ember közösségei egyre szervezettebbek lesznek. A társadalom egyre bonyolultabb rendszerré válik, ezzel együtt növekszik az információ szerepe, ami a stabilitás fenntartója. Rögzítve Az írás lehetővé teszi az emberi tudás rögzítését, átadását, a tapasztalatok kicserélődését, így az államigazgatás kialakulását, állam működését, ezzel párhuzamosan a történelem öngerjesztő folyamatát, folyamatos fejlődést, hogy ne kelljen újból kitalálni ugyanazokat a felfedezéseket, hogy meg legyen a lehetősége annak, hogy tanulhassunk a múltból. Gőmöri Nóra Szepsi Csombor Marton Gimnázium Fáraók Budapesten Amikor az ember úgy érzi, hogy semmi újat sem tudnak neki mutatni, mindig jön valami, ami ezt a kijelentést megcáfolja. Elég, ha ellátogat a Szép- művészeti Múzeumba, és megtekinti az egyiptomi fáraók kiállítását. Fáradtan, kissé kedvte- lenül sétáltunk osztályommal és iskolatársaimmal a budapesti utcákon. Megérkeztünk és kezdetét vette a bámészkodás, az ámu- lás Közép-Európa második legnagyobb egyiptomi kiállításán. Amit annyi éven át tanultunk a történelemkönyvekből, itt volt előttünk. Hieroglifák, szarkofágok, csodálatos ékszerek, amelyeken valóban lehetett látni az emberi kéz munkáját. Fáraók arcszobrai, istenszobrok, múmiák. Minden kisebb-nagyobb látnivaló emléket hagyott bennünk. Ma már tudjuk, hogy az egyiptomi emberek milyen pontosan és szinte hibátlanul dolgoztak. Valóban hittek abban, amit csináltak, szerették a munkát.. Mai emberek, tanulhatnánk tőlük, Mészáros Melinda Szepsi Csombor Marton Gimnázium
