Észak-Magyarország, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-17 / 268. szám
2008. november 17., hétfő A mi jövőnk Bizonytalan érzésekkel kezdtük a 7. osztályt. Nem tudjuk, hogy mi lesz a József Attila iskola jövője. Az egyik variáció, hogy bezárják az iskolát, és minden gyereket és tanárt szétszórnának vagy két év múlva. Vagy jövőre? Ha bennünket is meghallgatnának, ha rajtunk múlna, soha nem zárnák be második otthonunkat. Szerintünk ez az iskola tökéletes a roma származású gyerekek részére. A tanárok jól megértetik velünk a tantárgyakat. Az iskolatársaink is kedvesek, aranyosak. Leginkább az a rossz ebben az egészben, hogy esetleg nem itt járjuk ki a nyolcadik osztályt. Nem az osztálytársainkkal ballagunk, nem a megszokott barátok, ismerősök búcsúztatnak. Ugye, ez is lehet egy szempont az iskolabezárás előtt? - kérdezzük a felnőtteket. Reméljük, igen. Ruszó Mária Lakatos Alexandra József Attila Általános Iskola Ketten a filmből: anya és lánya Abba-dalok újraénekelve Az ABBA-dalokra épülő filmet sajnos a mozik nagy része már nem játssza, de DVD-n még megnézheted. A történet: Egy kis szigeten jeles esemény készülődik. A helyi szállodatulajdonos (Meryl Streep) lánya, Sophie (Amanda Seyfried) esküvőre készül. A menyasszony vágya, hogy még az esküvő előtt megtalálja az édesapját. Azt szeretné ugyanis, ha ő kísérné az oltár elé. Ez némi nehézségbe ütközik, mert a feladatra három férfi is jelentkezik. Ha érdekel a történet, nézd meg a filmet, mert ez egy fantasztikus mozi, tele jó zenékkel, ráadásul a színészek hangján szólnak a leghíresebb és legjobb Abba-dalok. Jó szórakozást. Illés Csaba Kiss József Gimnázium SÉTÁRA INVITÁLÓ Negyedik évét kezdi a lapunk által indított SÉTA, azaz Sajtó és Tanulás médiapedagógiai program. Az elmúlt évben több mint 20 ezer középiskolás diák sétált velünk, és most, november 17-én csaknem 600 diákkal indult a második turnus. A program hat hete során az újságírással, lapkészítéssel ismerkednek meg a sétás diákok, magyartanáruk, illetve lapunk újságíróinak segítségével. A programban részt vevő iskolák megkapják a lapunk által szerkesztett munkafüzetet, a turnus alatt ingyen jár nekik az Észak-Magyarország, illetve írhatnak lapunkba is. írásaikat - mint ahogy azt már olvasóink megszokhatták - minden héten egyszer olvashatják, a diákok írásaiból összeállított Séta-oldalon és a Borsod Online-on. A jövőre is gondoljunk Jogos a kérdés: vajon miért éppen a drog a mindennapi téma? Mindenhol ezekről hallunk, mindenhol a veszélyeiről, ártó hatásairól hallani, de vajon mind igaz, amit a felnőttek mondanak? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat adni, azt remélve, hogy ezáltal esetleg tisztább képünk lesz a drogokról. Remélhetőleg rájövünk arra is, nem az a fontos, hogy a jelenünk legyen jó, kellemes, hanem a holnapunkat is meg kell alapoznunk, vagy legalábbis nem szabad elrontanunk. A serdülőkorban a lázadás az elsődleges eszköz arra, hogy kitörjünk a kötöttségekből. Sokszor akarunk kipróbálni olyan dolgokat, amelyek a felnőttek szerint rosszak. Ilyenkor inkább gondoljunk arra, hogy előbb vagy utóbb kérdéseinkre választ kapunk, problémáink megoldódnak. Semmiképpen sem szabad lázadozva, problémáinkra gyógyírt keresve tiltott szerekhez nyúlni, hiszen azok sosem oldják meg a gondjainkat, csupán elfedik azokat. Tima Anna Kiss József Gimnázium ÉSZAK SÉTA /6 Milyen barát az, aki...? ■ Milyen barátság vagy kapcsolat az, amiben nem lehet valaki önmaga? „Mindenki őrülten próbál a közízlésnek megfelelni, ezáltal túl nagy hangsúlyt tesznek a külsejükre. A baj az, hogy mindez lelki ürességhez vezet.” Ezek a gondolatok egy 8. osztályos tanuló tollából származnak. A fogalmazás az „Én nem értem az embereket” címet kapta. Végigolvasva ennek a gyereknek a munkáját, egyesek azt mondhatják, lehetetlen, hogy egy ilyen fiatalnak ilyen komoly gondolatok járjanak már most a fejében. Mások azonban elgondolkodnak rajta, hogy mekkora lehet a baj, ha már egy 14 évesnek is ezek a gondolatok fordulnak meg a fejében, ilyen filozófiai távlatokban gondolkodik. A fogalmazás több témával is foglalkozik, így veti fel a fent idézett problémát, amely az egyéniség hiányát hangoztatja. Sokan hibáztatják a globalizációt a nemzetek hagyományainak, kultúrájának elhalványulásáért. Manapság valóban divat, hogy a média már- már rákényszerítse az emberekre termékeit, s kirekeszti azokat, akik nem tudnak alkalmazkodni ehhez. Éppen azért mindenki próbál eszerint élni, amennyire erejéből telik. De ki mondja, Példát vehetünk, milyen is az igaz barátság hogy mindezen felül még egyes személyek stílusát is magáévá tegye valaki? Mi vezet arra valakit, hogy saját egyéniségét és igényeit félredobva megpróbáljon azonosulni azzal, ami a másiknak tetszik? Mit kapunk érte cserébe? Barátságot, társaságot? Milyen barát az, aki nem képes elfogadni engem? Falak Milyen barátság vagy kapcsolat az, amiben nem lehetek önmagam? Sokan mindenüket félredobva próbálnak így bekerülni egy táraságba, de amikor végül felismerik, hogy ez mégsem az a hely, ahová vágytak, már lehet, hogy késő lesz. Elveszítenek mindent, ami addig érték volt számukra, s csak a lelki üresség marad hátra. Megkötve Azt mondják, szabad világban élünk, mégis több irányból meg van kötve a kezünk, sokszor falaknak ütközünk. És mindennek a tetejébe valaki képes elvállalni azt, hogy mást utánozva, saját gondolatait háttérbe szorítva annak szentelje az életét, hogy egyetlen ember(Fotó: ÉM) nek megfeleljen. Aki ezt szolgalelkű módjára hajlandó elviselni, szemlesütve a közhelyt idézi: „Ilyen az élet...”. Igen? Ki mondja ezt? Szerintem nem kell, hogy ilyen legyen. Ha valaki az indulatait kordában tartva, higgadtan el tudja mondani véleményét, az sokszor többet ér a hallgatásnál és meghunyász- kodásnál. Egy olyan embert, aki meri vállalni a gondolatait, komolyan vesznek és megbecsülnek, és ezáltal megbecsüli önmagát is. Harangozó Döniz Szepsi Csombor Marton Gimnázium Nem csak a ruha teszi az embert ■ A fiatalok öltözködésén szerintem sokat lehetne változtatni. És kellene is. Néhány fiatal öltözködése nagyon ízléstelen tud lenni. Elnézem, amikor nagy hidegben is miniszoknyában, rövidnadrágban jönnek, csak azért, mert tetszeni akarnak másoknak, vagy magas sarkú csizmában botladoznak a lépcsőkön. Csakhogy ez veszélyes. A lányok például a nem megfelelő öltözet miatt könnyen megfázhatnak! Tehát az öltözködés nem játék. Illetlen Mindig figyelj oda, mit veszel fel és gondold végig, jól teszed-e! Jól figyeld meg, milyen ruhát húzol magadra, és azt is jól gondold át, hová mész majd el benne! Illetlen megjelenni például az évnyitón farmerben vagy melegítőnadrágban, pólóban, vagy dzsekiben (pedig jó néhányan teszik ezt). Illedelmesebb fehér ingben és sötét aljban részt venni ilyen eseményeken. Fontos tehát, hogy mindig az alkalomhoz illően kell öltöznöd. Következő gondolataim nem is igazán az öltözködésről szólnak, sokkal inkább arról, hogy mi is az a stílus. Egyre inkább azt veszem észre, hogy a lányok és a fiúk is egyaránt festetik a hajukat. Ez igen ártalmas a hajnak. De nem is csak ez az egyetlen probléma. Amikor ugyanis egy fiú megjelenik rózsaszín hajjal, majdnem mindenkinél ez az első reakció: „Jézusom hogy néz ez ki?!” Ápoltság Ennél sokkal font()sabb, hogy mindig légy ápolt. Ápolatlanul sehol sem illik megjelenni Ez vonatkozhat a hajadra, a ruháidra, akár a körmödre és még sok minden másra is. Nem a ruha teszi az embert. László Evelin Gréta Kiss József Gimnázium h ti ’pi: / t!s eta .boon.hu Korábbi cikkeink. A kevesebb néha több, az öltözködésben ÍS (Fotó: ÉM) Ki ad tanácsot? A gazdasági válság az, ami az embereket nagyon foglalkoztatja manapság. A hírekben erről hallhatunk és olvashatunk. De azzal senki nem foglalkozik, hogy a mai fiatalság a jövőben ezt mi módon fogja megélni. Nagyon elkeserítő belegondolni, hogy ránk diákokra milyen jövő vár. Hiszen most is rengeteg információt kapunk arról, hogy egyre több munkahelyről tanácsolnak el embereket. Ebből kifolyólag nekünk fiataloknak sem lesz megfelelő munkahely, melyre alapozhatunk. Egyáltalán miből és hogyan fogunk megélni? Szomorú,hogy ilyenek a kilátások. Mi a garancia arra, hogy egy biztos jövő vár ránk? Ki tud tanácsot adni, hogy mit tanuljunk, merre induljunk? Simon Kitti Tünde Eurúpa Szakképző Iskola A New York lépcsőjén szavalhatott ■ Tóth Mária a New York kávéház lépcsőjén szavalhatta el József Attila versét. Egy éve tart már az országos ünnepségsorozat, amellyel a magyar irodalomtörténet legnagyobb hatású folyóiratára emlékezik az ország művészetkedvelő népessége. A mi iskolánknak ebből a megemlékezésből (többek között) az jutott, hogy Tóth Mária (10. a) a megyei döntőt megnyerve részt vehetett az Országos Széchényi Könyvtár szavalóversenyén a budai várban. Ott ugyan nem került a dobogóra, de a verseny egyik jutalma az volt, hogy meghívták a rendezők, legyen részese A Nyugat gyermekei programsorozatnak. Az egész éven át tartó programot a New York kávéház szervezi, az a hely, amely a folyóirat művészeinek törzskávéháza volt, ahol (akkor még) olcsón tudtak jókat enni és a kávéház csendjében írhatták meg verseiket, novelláikat, újságcikkeiket. Ady emléke előtt Marika először a március 20-i Ady-esten lépett fel. Az országból összesen hat diákot kértek fel arra, hogy ezen az estén verssel tisztelegjen Ady emléke előtt. A következő alkalomra szeptember 25-én került sor. Most József Attilát kellett megidézni legszebb verseivel. A nyu- gatos versenyzők közül megint hat fellépő volt jelen. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a lányok közül, noha ő volt a legfiatalabb, Marika interpretálta legjobban József Attila gondolatait, de a három fiú előtt sem kellett szégyenkeznie felkészült és ihletett versmondásával. Sült derelye A filozofikus hangulatú vers írójának sorsa eléggé ellentétes volt a kávéház csillogó világával, s azt is mosolyogva néztük, hogy a javasolt menüt, amit a kávéház kínál ebben a hónapban József Attila tiszteletére, a költő biztosan nem tudta volna megfizetni, hiszen a sült libacombot (lásd: De szeretnék gazdag lenni. ..) és szatmári szilvával töltött sült derelyét is kínáló menü 4100 forint mai áron. A versmondók után nagyon kellemes beszélgetésen vehettünk részt: a kávéház egykori pincére és mai séfje mesélt a régi receptekről, arról, hogyan éltek, alkottak, ettek a harmincas években a kávéházban az írók-költők. Élmény volt ott lenni. Öröm (Fotó: magánárchívum) is, büszkeség is, hogy láthat- tam-hallhattam Marikát ott, a New York lépcsőjén verset mondani. GulvAs Terézia Kiss József Gimnázium