Észak-Magyarország, 2008. október (64. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-30 / 254. szám
2008. október 30., csütörtök Megéltünk és megélünk... Nekünk, azaz nagycsaládunknak (2 fiú, 2 feleség, összesen 7 gyermek, mint unoka) nincsenek nagy igényeink, beosztjuk a pénzt és „csendesként” megélünk úgy, hogy a takarónk még a lábfejünket is befedi, nem pedig úgy, hogy a lába „combig kilátszik”. Nincs svájci frank alapú hitelünk, lízingünk, meg miegymásunk sem, ezért csak csendesen elégtételt is érezve, figyeljük egyesek (sokak) aggodalmát ebben a kusza világgazdasági és magyar helyzetben. Gigantikus megszorító csomag - mondják azok, akik hogyha hatalomra kerülnek, nem kisebbet fognak a vállunkra rakni. Miért is? Mert minden szükséges változásnak 2006 óta keresztbe „tesznek”, csípőből elutasítanak mindent, ha arra Gy. F. tesz javaslatot, amivel csak saját jövőbeli helyzetüket teszik nehezebbé Neves közgazdászok mondják: „lesz még itt Orbán-csomag is, nem is akármilyen, rá lesznek kényszerítve”. Mi, saját szemszögünkből nézve, csak azt tudjuk konstatálni, hogy feleségem nyugdíjkorrekciója (4%), egyelőre elmarad, fiaink családi pótlék emelése nem különben. Ennyi. Vagy Orbán úr tud talán mást is? Mert nem mondja, csak a „gigantikusát emlegeti. Neki, ha talán hatalomra jut 2010-ben, az övé se legyen gigantikusabb. Orosz Gyula, Miskolc Hálás köszönet a segítségért! A 17 éves leányunokám október 10-én, pénteken hirtelen döntéssel elhatározta, hogy meglátogat. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy ő a Dunántúlon lakik, én meg Sajószentpéteren. Mivel a dolgot meglepetésnek szánÉSZAK SZÓLflSTÉR / HIRDETÉS /10 OLVASÓINK LEVELEIBŐL Bukfenc szinte mindent tud Levélírónk unokája lekéste az utolsó buszjáratot (képünk illusztráció) ta, ezért erről engem nem is értesített. A gondok akkor kezdődtek, amikor Pesten kiderült, hogy lekéste a miskolci buszt. Mivel velem már járt Ózdon, és emlékezett rá, hogy onnan Miskolcra induló busszal jöttünk haza, ezért felült az éppen induló ózdi buszra. Csakhogy mire beértek a végállomásra (kb. 21.30), kiderült, hogy onnan tovább még vonattal sem tud már jönni, nemhogy busszal. Mivel a mobilja is lemerült, így segítséget sem tudott tőlünk kérni, s úgy döntött nekivág gyalog az útnak - ami kb 40 kilométer. (Ő ezt nem tudta). S itt következik az, amiért e levelet megírtam Önöknek. Amint a sötét úton bandukolt - a szavaiból megítélve Bánréve előtt - megállt mellette egy személykocsi, melyben ketten ültek, akik éppen munkából igyekeztek haza Edelénybe. Ők megtették azt, hogy elhozták haza a kislányt Sajószentpéterre. Én ennek a két ismeretlen embernek szeretném megköszönni, hogy segítséget nyújtottak kisunokámnak. Még élek, hálával gondolok rájuk, s áldom a sorsot, hogy ilyen segítőkész embereket vezérelt a kislány útjába. Most, amikor mindenhol csak a rosszat halljuk, sokszorosan is áldás és köszönet az ilyen rendes, segítőkész embereknek. Egy hálás nagymama. Név és cIm a szerkesztőségben Ez is öngól, de más kapta... Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek különféle alapítványok arra hívják fel a figyelmet levél útján, hogy támogassam anyagilag a kreatív tevékenységüket. Ez idáig rendben volna. Csak egy kis hiba csúszik be menetközben egyesek részéről. Először arra hívták fel a figyelmet, hogy nekik az volna a jó, ha nem csekken, hanem banki átutalással küldik az adományozók a felajánlott összeget. Még ezt is el lehet fogadni, ez nem olyan nagy dolog, mert sokan választják ezt a módszert. Olcsóbb, mint csekk. Az ami nálam kiverte a biztosítékot és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, a következő: most már nem érik be egyesek azzal, hogy x összeget küld az adományozó, hanem ők előre kitöltik az összeg rovatot. Hogy valaki esetleg kevesebbet, vagy többet fizetne, ez őket nem érdekli, ők ennyit kérnek és kész. De lehet, hogy ez a minimum, ettől kevesebb összeget nem kérnek? Én ezt olvasom ki, legalábbis! Na, itt látom az öngólt, amint ezek az alapítványok saját kapujukba rúgják a labdát, amivel szerintem sok támogatót veszítenek el. Hogy ez miért kifizetendő neki, nem tudom. Számomra rejtély marad. Eszembe jut erről egy történet, mely így zajlott le: A vándor betér este falu végén (Fotó: ÉM) az egyik házhoz és a következőképpen adja a tudtára a gazdának, hogy mi járatban van. „Gazduram adjon már egy csupor vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol alszom az éjszaka”. , Hát nem ügyes? Én mindenesetre az olvasókra bízom, hogy egyetértenek-e a példával és mit tettek volna a gazda helyében. MolnAr Béla, Miskolc Kémek? Elhűlve hallgattam Orbán Viktort, amikor Csányiról (OTP), kémekről, KGB-ről beszélt a lehallgatási ügy kapcsán. Miért? Azért, mert a legelső nyilvánosságra került lemezen arról van szó, hogy „dolgozzanak az MDF-re”, Dávid Ibolyára „keressenek terhelőket” és ki szeretné mindezt? Tombor és Stumpf. Ez orosz érdek lett volna? De ha nem, akkor kinek a hasznát szolgálta (volna)? Majtényi Géza, Miskolc Lehet, hogy nemtúlzás, rajta kívül sémi nem tud semmit és azt ú rosz- szul tudja. Lassan az egész közgazdasági környizet- re, pénzügyi világrajellem- ző, hogy minden és ninden- nek az ellenkezője is megtörténhet. Teljesen újvédés dacszövetségek kötidnek, korábbi ádáz ellenfelet sodródnak egy platformri és tartós szövetségek bonla- nak fel. Egyébként az Értelmező szótárból vett meghatározás szerint: páni: a tömegek közti kitörő és tovaterjedő fejveszett ritda- lom, megzavarodás, vak~é- mület. A gazdasági válstg fogalmát pedig szocialista szemszögből a 60-as évek ben így aposztrofálták - jellemezték: A tőkés gazdasági élet súlyos megrázkódti- tása. A társadalmi termeles és a magán elsajátítás kap - talista ellentmondása okoz za. A termelés eredménye csak a piacon realizálódik. Ha a tőkés a munkabérek alacsonyan tartásával nem érhető el a fogyasztási cikkek eladására, az gazdasági válsághoz vezet. Majd jó két évtizeddel később kiderült, hogy kétféle szocializmus van, működő és létező. A működő nem létezik, a létező nem működik. Ezek után legyen az ember vallásos?! Vannak olyan helyzetek, amelyek fokozódását már csak a humor oldaláról szabad és lehet megközelíteni, miután a lipótmezei intézetet meggondolatlanul bezárták. Kohn és Grün beszélget a Nemzeti Bank sarkán: - Kohn, adj nekem kölcsön tízezer forintot. - Grün, sajnos nem segíthetek rajtad. Megállapodást kötöttem a Nemzeti Banknál. Én nem adok kölcsön, ezzel szemben ők nem árulnak tökmagot. Egyébiránt a humor talán eredeti szó. Egyik jelentése: az élet ellentmondásait megértő, azokat derűben feloldó szemlélet. Kiss József, Miskolc OLVASÓNK ÍRTA... való félelmükön. Nehogy már úgy legyen, ahogy a jelenlegi miniszterelnök akarja” (mert ő újra és megint csak rosszat akar, mint mindig). Ilyen a mi életünkben még nem volt. A világon, de Magyarországon sem. Válságkezelésre volna szükség, nem pedig a legkicsinyesebb politikai és egyéni érdekek hangoztatására. Drága Ódor úr, csak egyetlen mondatot olvasson el a „közös ellenség” című Észak-jegyzetből. így hangzik: „Mert milyen szép is volna, ha a bajban felül tudnánk kerekedni pártérdekeken, hatalmi törekvéseken és egyéni sérelmeken”. Együtt keresnénk a megoldást Hajdú Imrével, Kecskeméti Mihálynéval és dr. Ódor Ferenccel. Lehetetlen? Pásztor Györgyné, Sárospatak nők idézte elő...” Tehát nem „Gyurcsány a hibás” (fura is volna, ha ő lenne!). De nem sokkal utána már jön, hogy azért mégis (tehát „mondjon le!). „Hat évig nem tett semmit Gyurcsány és most mással akarja elvitetni a balhét”. Dr. Ódor úr szándékosan tetteti magát értelmetlennek, nehéz felfogásúnak, mert ezt az utasítást kapta Budapestről, egyébként is: Gyurcsány valamennyi javaslata (korábban is az volt) céltalan, hiábavaló, a józan ésszel ellenkező, stb. és csak „túlélését szolgálja”. Ódor úr viselkedése fanatizmusra utal. Arra enged következtetni, hogy legyen bárminemű nehézsége az országnak, ők nem tudnak felülemelkedni Gyurcsánytól Megkérdezték az olvasót Mindig el szoktam olvasni az újságban azt a kis rovatot, melynek címe: „Megkérdeztük az olvasót”. Nem csodálkoztam azon, hogy Hajdú Imre úr és Kecskeméti Mihályné asszony a nemzeti csúcsról úgy nyilatkoztak, ahogy (Gyurcsány bejelentéseit nem lehet komolyan venni, Gyurcsánynak már semmit sem lehet elhinni), abban sem kételkedtem, hogy őszinték voltak. Egyet sem kell lapozni, hiszen a szemközti oldalon olvasható dr. Ódor Ferenc úr nyilatkozata, melynek első fél mondata így hangzik: „A világ pénzügyi válságát nem a magyar miniszterelKissikátor nagy répája. A kissikátori Kónya Géza és felesége örömmel mutatja azt a két hamlmas marharépát, amely a telkükön termett. A gazda kezében lévő répa hossza 1 méter, a súlya pedig 10 kiló, de a felesége kezében lévő sem sokkal kevesebb. (Fotó: Kerékgyártó Mihály)
