Észak-Magyarország, 2008. október (64. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-21 / 247. szám
2008. október 21., kedd SZÓLÁSTÉB /II ÍSIAK ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart -, hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra közön, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. VÉLEMÉNYEK A BOON-RQL Jl/lrUmtíriJilJ i )J Jlí)/ Internetes portálunkon, a BOON-on olvasóink azonnal megírhatják - komment formájában - véleményüket. Ezekből válogatunk naponta. 400 TELEPÜLÉSEN NEM KAPHATNAK JELZÁLOGHITELT „Ostobaság kollektív bűnösséget emlegetni. Minden banknak joga van eldönteni, hogy milyen hitelezési politikát választ. Akinek ilyen helyen van Ingatlana, keressen olyan bankot, ahol szóba állnak vele. Mert van ilyen. Ha nincs jövedelme, az OTP eddig se adott neki hitelt. Még miskolci ingatlanra sem." KIKA DVTK-ÚFC MECCS „Hogyan engedhette a tisztelt miskolci rendőrség, hogy 70-80 újpesti szabadon garázdálkodhatott a városban. Minket diósgyőrieket már szinte a megyehatártól kísérnek akárhova is utazunk. Jó lenne megkérdezni a meccsbiztosítás parancsnokát..." DEGECZ ÚJ PIAC A BÚZA TÉREN „A piac szép, gratulálok. Megépíteni és átadni csak pénz kérdése. Megőrizni, és jól működtetni nehezebb lesz. Kíváncsi leszek, mivé lesz egy év múlva? Azt a gusztustalan ponyvás koszorúárusítást, ami az aluljárónál van, miért kellett erre a kiexponált területre telepíteni? Na, ez minősíti a szakembereket.” DEVI A NEMZETI CSÚCSRÓL Ajánlanám a nagytudású politikusainknak, ha már mindenünket elvették, legalább az emberek biztonságérzetét adják vissza! Hogyan? Mindig azzal takaróznak, hogy kevés a rendőr, ezáltal Miskolcot is ellepi a bűn! Az önkormányzat szánjon rá pénzt, és alkalmazzon biztonsági őröket, kellő rátermettség és alkalmasság vizsgálata után, akik a rendőrökkel együtt járőröznek városunkban! www.boon.hu További hírek, fotók és videók. NE FELEDKEZZÜNK MED RÓLA! , ji fyyWrrrrl AffwWfTFy f'A ■f¥Wrm Hamarosan Előd Miskolc (ÉM) - Sokan vagyunk úgy, hogy megfeledkezünk szeretteink, ismerőseink névnapjáról. NÉVNAPMENÜ OTUMíir? *1 “ ’ -v * ^ • Október 22.Előd • Október 24. _____Salamon • Októher 25.Bianka NAPI ÜZENET yffyj fyWrfrf,, f ffrK 5WÍ7W1W Wí KWTOW Újlaki István olvasónktól Csak abban a statisztikában bízhatsz, amit te magad hamisítottál meg. Winston Churchill Szeretné jókívánságait SMS-ben ei küldeni és az Észak-Magyarország- han. valamint a Borsod Onlme-on megjelentetni? SMS-ét kezdje így: ejk, m^jd hagyjon egy szóközt és írhatja is jókívánságát üdvözletét szeretteinek, ismerőseinek, óéfcta ejk Sok boldog névnapot kívánunk a miskolci Kovács Pátnénák. Sóbéék! Üzenetét a következő emelt díjas számra (160 Ftriia) küldje 90*612- 222. A trágár, obszcén. a hatályos jogszabályokat az Infoim Média üzletszabályzatát vagy a ko/erkoksot sértő SMS-ek nem kerülnek megjelentetésre. az emelt díjas SMS árát nem térítjük vtesn. A formai hibát tartalmazó SMS-eket nem jelentetjük meg. ezek diját pedig nem térítjük vissza. A szolgáltatás részvételi feltételeinek változtatás) jogát az tnform Média fenntartja. Az életünk. Naponta SZÓLÁSTÉROLVASÓINK LEVELEIBŐL (Fotó: olvasónk) Fontos és nélkülözhetetlen „Az életben a dicséret, elismerés és gyengédség még a legtermészetesebb és legbarátibb emberi kapcsolatokban is olyan fontos és nélkülözhetetlen, mint a gépek kerekeit zsírozó olaj. Különben nem forognak jól.” Ezen gondolatok jegyében szeretném a Pataki Diákok Baráti Társaságának miskolci csoportja nevében elismerésünket tolmácsolni Kiss Miklós Dr., a dédestapolcsányi állatorvosnak azért a szíves fogadtatásért és idegenvezetésért, amelyben 2008. július 4-én volt részünk. Nemcsak a község múltjáról, az ott élő emberek mindennapjairól, híres cserépedény-gyűjteményéről mesélt, de büszkén mutatta meg azokat a változásokat, azokat az új létesítményeket, amelyekben az ő képviselői tevékenysége, szervező munkája is benne van. Nagyszerű házigazda volt! A templomkerti állófogadás, a közös ebéd után a Kézművesházban igazi meglepetésben volt részünk: friss kemencében sült kenyérlángos- sal kínáltak bennünket. Azt mondják, hogy minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés. Ez bizony jó hosszúra sikeredett. Ha a házigazdán múlt volna, talán még a másnap se vetett volna bennünket haza. „A kedves szavak nem kerülnek sokba... mégis sokat érnek.” (Pascal). Köszönjük, Barátok! Ez jó mulatság, férfimunka volt. Magvar Gézáné, Miskolc „Parancsoló szükségszerűség" Örültem, amikor elolvastam az október 7-ei Északot. Régen mondtam már gyermekeimnek és unokáimnak, hogy az újságok akkor járnának el helyesen nemzeti ünnepeink alkalmával, ha iskolák, vagy civil szervezetek megemlékezéseiről tudósítanának, mert politikusaink ilyenkor is hetet- havat hordanak össze politikai érdekeiknek megfelelően. Vendégségben Dédestapolcsányban Üde, ártatlan, 13 hős emlékét, az eszme tiszteletét, lelkesedést kifejező gyermekarcok. Asztalos Peggi, Varga Eszter és a többiek, akik (még?!) nemcsak szavaikban „tiszták”, erkölcsösek, becsületesek, ellentétbe „nagyjaink- kal”, közéletünk „vezéregyéniségeivel”. „Hétköznapi hőseinket” látjuk manapság, akik úgy adják meg a tiszteletet az „aradi tizenhármaknak”, hogy 1849 tragédiáját saját céljaikra használják fel, mégpedig nagyon is elítélhető módon. Láttam „ünnepelt vezérünket” a Battyhány- örökmécsesnél szónokolni arról, hogy „a nemzeti függetlenség” a XIX. század közepe óta és most is imperatívusz a magyar politikában. Hívó szava ez, higgyük el neki! Mit is? Belegondolt valaki abba, hogy szabadok vagyunk, önállóak, másnak nem alárendeltek, semmiben nem korlátozottak, nem az valósult meg ’89-90-ben, amiért annyian és oly sokáig küzdöttek, életüket is feláldozva? Imperatívusz, azaz „parancsoló szükségszerűség”? Hol van itt bármiféle politikai, kulturális és társadalmi függőség és kitől? Tudja a nyavalya. Elnézést... Téglás BElAné, Miskolc „Inkább így kéne" A „Valahogy így kéne” című, október 9-én megjelent levélre nem akarok vitafolyamot indítani, de egy- egy balról jövő, dehonesztá- ló, fideszes politikusokat gya- lázó produktumra mégis reagálok. Akire hivatkozni akar, annak legalább a nevét jól írja le, vagy ne akarjon vitázni vele. Sokan képtelenek beletörődni, hogy ma már létezik ellenvélemény: sok évig megszokták, csak övék a pálya, lehet egyházakat, papokat, politikai ellenzéket mocskolni, akár újságszerkesztőket érdemtelenül kritizálni, sértegetni. Én soha nem kezdeményeztem gyalázkodó írásokat néven nevezett baloldali politikusok ellen, mindig csak védekezni és védeni voltam kénytelen, ahogy most is. Hogy jön ahhoz bárki, hogy megmondja, hogyan kellene írni. A zsigeri gyű- lölködők akarnak írni tanítani? Hogy mit szeret, vagy mit nem, nekem közömbös (az álbalos mindig letagadja a hibáit, felelősségét). Szóban forgó írásom is tényeken alapul. Hogy azok olyan zava- róak? Természetes, hogy egyetért az azonos stílusú, témájú, Fideszt és Orbánt gyűlölő irományokkal, melyek mind egy tőről fakadnak. Senki „ne szeresse” megszabni, ki, hogy fejtse ki véleményét az Északban. Ezt a szerkesztő hölgyek és urak sem teszik, mert azt már úgy hívnák: cenzúra. Ők igazi demokraták, nem úgy, mint egyes levélírogatók, akiknek, ha terhesek a demokrácia vívmányai „el lehet menni!” ez ugye nem saját, szerzőjét nem írom ide, annyira nem klasszikus. Az, hogy az „aranymondások könyvéből” rendre kimásolnak egy-egy gyöngyszemét, még nem hitelesíti a silány ideológiákat. Végül: hétköznapi embernek csak „szoclib” igazsága lehet? Ha jobbos, az már nem lehet hétköznapi, és ember, és így igaza sem lehet. Sőt! Még olvasótárs sem... Raska Laszloné, Miskolc Restelljük magunkat Eddig büszke voltam arra, hogy püspökladányi vagyok. Unokatestvérem, aki ma is velem él itt Miskolcon, a katolikus templomban volt első áldozó. Édesapáink tősgyökeres helyi lakosként az államvasútnál dolgoztak életük végéig. Ők is büszkén hirdették lokálpatriótaként, honnan származnak, hol élnek, dolgoznak. Egy ideje nem tennék. Helyette elbujdosnának, ha városukról van szó valahol. Mi hasonlóképpen. Restelljük magunkat. Én, mint pártsemleges, testvérem pedig mint jobboldali szavazó. Miként lehetett, hogy a városunk polgármesterének választotta azt az embert, aki - most már tudjuk - nem tud uralkodni indulatain, szélsőséges beállítottságii, akit elnöke és frakcióvezetője is felszólított arra, tűnjön el a T. Házból - „beszólása” (nem akarjuk megismételni...) után. Pataki István, Pataki Dezső, Miskolc Levélíróinknak! Kérjük kedves levélíróinkat, írjanak tömören, röviden, mert (ami öröm és gond is egyben) a Szólástér rovatba egyre több levél érkezik. Az is fontos, hogy a levélen tüntessék fel telefonszámukat is: így kiszűrhetők a „nem létező” levélírók, akikkel sérülne a rovat korrektsége. A szerk. Várjuk Önt is! Miskolc (ÉM) - Időről időre felkérjük olvasóinkat, hogy segítsenek tanácsaikkal, ötleteikkel és kritikáikkal a lap szerkesztésében. Hetente, vagy ahogyan idejük engedi, személyesen is találkozunk a szerkesztőségben, de elektronikus levelek formájában naponta tartjuk a kapcsolatot. Várjuk jelentkezésüket a kiss.jozsef@ inform.hu címen. ITT ÜNÜKÉ A SZÓ FiWWv < rreWrw j'jiffri i hjin Várjuk leveleiket az Észak- Magyarország Szólástér rovatába a 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502-900/3241 számon érhetik el a Szólástér rovatot. SMS-eiket a 20/964-4444 szám fogadja, az eszakolvasoszolg@ inform.hu címre pedig e-mailjeiket várjuk. A leveleket - ha szükséges - terjedelmi okokból rövidítjük megjelenéskor. Jogszabályba ütköző tartalmú, vagy névtelen leveleket nem közölhetünk. Arra azonban van lehetőség, hogy a névvel érkező levél névaláírás nélkül jelenjen meg. (Ez a „Név és cím a szerkesztőségben” aláírás forma.) Természetesen levélírónk kilétét, címét ekkor bizalmasan kezeljük, és beleegyezése nélkül nem adjuk ki senkinek. Kérjük, a leveleken, e-mailekben tüntessék fel telefonszámukat is. Ha lehetséges, küldjenek képet is leveleikhez, akár e-mailben, akár papírképként. A NAP ELŐFIZETŐJE Duch Lászlóné Miskolc (ÉM) - Lapunk hűséges olvasója, Duch Lászlóné nem tudja pontosan megmondani, mióta vette először a kezébe az Észak- Magyarországot, csak arra emlékszik, hogy gyerekkora óta ismeri és forgatja a lapot. Férjével együtt 1977 óta szirmabesenyői lakosok: férje egy fém ablakokat gyártó kft.-nél dolgozik, olvasónk pedig a helyi iskola gondnoka. Két nagylányuk van. Enikő Budapesten könyvelő, Anita pedig egyetemista Debrecenben, molekuláris biológiát tanul. H ű s é ■ ges előfizetőnk általában este jut az Északhoz. Amint elmonta, afféle „mindenevő olvasó”. Szinte minden érdekli a lap kínálatából, de első helyen a regionális hírek állnak. Amit nem szeret az Északban, az a néha túl sok reklám, főként akkor, ha ezek nem érdemiek. Szereti a recepteket, ezeket gyakran a gyakorlatban is kipróbálja: így aztán a hűséges előfizetőinknek járó ajándékok közül is az Észak szakács- könyvét választotta. LEGYEN ÜN IS A SZERKESZTŐNK! i'/Tuj ■ 1 ................. Sokat hallgatni Egyesek „Gyurcsányt marasztalják” (Amíg nincs jobb - ÉM., 2008. okt. 1., 8. oldal). Én nem marasztalom, bár „egyébként” semmi bajom vele. Mint nem politizáló ember abból indulnék ki, hogy bukását 2 év alatt már legalább tízszer „meghirdették” és még mindig ott van, ahová megválasztották.. Erős. Fog kapni még több mint másfél évet, és ez idő alatt be is fogja bizonyítani, ha azon az úton halad, amit megkezdett. Néztem ellenlábasa videó interjúját és megtudtam:.....nem egyszerűen parlamenti választásra, hanem mélyreható, megtisztító, felemelő erejű, alaposabb változásra lenne szükség”. Mit lehet „kihámozni” ebből? Szerintem: semmit. De figyeljük csak, mit mond: „A jelenlegi helyzet a nyolcvanas évekhez hasonlóan: hazugság, ma ugyanolyan általános, mint akkor volt, ugyanúgy meghamisítják az adatokat”. Ezt végképp nem értem, hiszen az őszödi beszéd óta Gyurcsányt még „nem kaptam hazugságon”. Ő igen? Akkor mondja meg, mikor és miben. Addig sajnos él a mondás (egy levélből): „egyes politikusoknak nincs sok mondanivalójuk, de sokat kell hallgatni őket, hogy erre rájöjj”. Cselínyi Gábor, Miskolc