Észak-Magyarország, 2008. október (64. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-02 / 231. szám

2008. október 2., csütörtök AKTUÁLIS /6 ............ • Magas tűzön. Ezzel a címmel nyílik kol­lektív kerámia kiállítás ma délután 5 órá­tól a miskolci Szőnyi István teremben (Mis­kolc, Széchenyi út 21). Az október 11-ig látogatható tárlatot Pannonhalmi Zsuzsa, a Magyar Alkotóművészek Országos Egye­sületének alelnöke ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Szakképzésről értekeztek Miskolc (ÉM) - A Stratosz Észak-magyar­országi Régiójának szak­képzési fórumát tartották kedden a Borsod Volán Zrt. székhelyén. Sárközi György, a Stratosz regio­nális vezetőjének megnyi­tója után Steininger Zsolt regionális vezető koordi­nátor segítségével, kér­dőíves adatok felhaszná­lásával, szakmai áttekin­tést végeztek. A továbbiak­ban a regionális munka­ügyi helyzetről és az aktu­ális képzési feladatokról hallgattak meg tájékozta­tót a fórum résztvevői. Moldova dedikál Miskolc (ÉM) - Moldova György (képünkön) író Ha az Isten hátranéz­ne című Ormánság­ról szóló könyvét dedikálja Miskolcon október 5-én, vasár­nap 10-14 óráig a belvárosi régiségvá­sárban a Városház téren. ZeneMŰtárgy nívódíj Miskolc (ÉM) - Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szeptember 29-én immáron hato­dik alkalommal rendezte meg a Múzeumpeda­gógiai Évnyitót, amelynek ebben az évben az Iparművészeti Múzeum adott otthont. Hagyománnyá vált, hogy ez alkalommal kerül sor a Múzeumpedagógiai Nívódíjak átadására is. A „Legjobb múzeumpedagógiai kezdeményezés” kategóriában a Miskolci Galé­ria Városi Művészeti Múzeumnak, Éliás Ist­ván - Csuka Tímea: ZeneMŰtárgy programjá­ért nívódíjat adományozott. Éliás István rajztanár a Szemere Bertalan Középiskolában, múzeumpedagógus a galéri­ában, és a MOKK (Múzeumi Oktatási és Kép­zési Központ) borsodi koordinátora. Csuka Tímea a Miskolci Szimfonikus Zenekar csel­lóművésze, zenepedagógus. Az idei díjazot­tak még az Iparművészeti Múzeum, a Nem­zeti Múzeum és a Blaskovics Emlékház, Tápiószelén. Egy tanév külföldön... Miskolc (ÉM) - Az AFS Nemzetközi Diákcse­re Alapítvány tartott tájékoztatást szülőknek és diákoknak Miskolcon a Földes Ferenc Gimnázi­umban az elmúlt héten. Mint Veres Pál igazga­tótól megtudtuk, az AFS hosszú évek óta foglal­kozik diákcsereprogramokkal és interkulturális kapcsolatok ápolásával. Az érdeklődők arról kaphattak információkat, milyen feltételek­kel tanulhatnak külföldön magyar diákok. Az AFS diákcsereprogranyában részt vevő tanulók mesélték el élményeiket, és olyan külföldi diá­kok is jelen voltak, akik jelenleg cserediákként tartózkodnak Miskolcon. Egyetlen bánata van az AFS vezetőjének, Miklós Anettnek: kevés a miskolci fogadószülő, akik vállalnák, hogy egy éven keresztül vendégül látnak egy külföldi diá­kot. Pedig a vendéglátás is kiváló lehetősége a nyelvtanulásnak, mutatott rá Veres Pál. A zene átformálja a lelket ■ Október 1-je a zene A miskolci Fazekas iskolában magas színvonalú zenei oktatás folyik (Fotó: osztie Tibor) világnapja. De valami elromlott a zenei neve­lésben... Miskolc (ÉM - KHE) - A zene átformálja a lelket, és olyan felemelő élményt ad, amiből aztán egész életében meríthet az ember. A gyerekeknek érté­kes zenei anyagot kell adnunk, ami a gyökerekből táplálko­zik, s melyet egy egész életen át magukkal vihetnek! - fogal­mazott Homródiné Engi Zsu­zsa karnagy, a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövet­sége) választmányi tagja a zene világnapja alkalmából. Visszaemlékezéséből kiderült, valamikor pezsgő kórusélet jel­lemezte Miskolcot és a megyét egyaránt. Minden iskola rendel­kezett nívós énekkarral, melyek még a neves zeneszerzők műveit is meg tudták szólaltatni. Pedig a szakképzőkben és a szakkö­zépiskolákban nem is volt ének­óra, de az énekkar mégis vonzó volt a diákok számára.- Olyan színvonalas énekka­rokkal rendelkeztek az iskolák, hogy ’82-ben, a Kodály-centená- rium alkalmából a Kállai ket­tőst tudtuk előadni összevont középiskolai kórussal. És mi a helyzet ma? A kar­nagy szerint most is vannak kiváló helyi kórusok, akik képesek a fővárosban vagy nemzetközi porondon helytáll­ni, de sok minden megválto­zott. Mint fogalmazott, a belső igény nem alakult ki a gyere­kekben az értékes zene iránt, és a felnőttek értékítélete is meg­változott.- Délibábvilág. Ami eddig jó volt és értékes, az most nem az - összegezte a karnagy, hozzáté­ve: azt is meg kellett élnie, hogy az idén először nem rendezték meg a megyében az Éneklő Ifjú­ság kórustalálkozót. Forradalom- Forradalom jellemzi a mai zeneoktatást - mondta lapunk­nak Mócz Ferenc, az Egressy Béni és az Erkel Ferenc Zeneis­kola igazgatója. - ’93 óta az okta­tási törvény állandóan változik, megjelentek a magániskolák, a színvonal csökkent, felhígult a szakma. Óriási szigorítások és mindenre kiterjedő ellenőrzé­sek, minősítések érték a művé­szeti oktatási intézményeket. A mostani világ nem a mi vilá­gunk! -jegyezte meg az igazgató, : ____________________ ÉSZAK emtippek.boon.hu •Az ének-zenei oktatásról (PDF 82 kB) hozzáfűzve: a zenei oktatás sok­ba kerül az államnak, egyre töb­bet kell hozzátennie a szülőnek. Szerény körülmények között élő ................... A belső igény nem alakult ki az értékes zene iránt, és a fel­nőttek értékítéle­te is változott. Homródiné Engi Zsuzsa tehetséges diákjaink úgy tanul­hatnak zenét, hogy az alapítvá­nyunk támogatja őket. Október 1-je a zene világnapja. Az UNESCO Nemzetközi Taná­csának határozata alapján - Yehudi Menuhin hegedűmű­vész és az UNESCO zenei taná­csának kezdeményezésére -1975 óta ünnepeljük. Sí ^LiLcLiLÍSilí Újfalusi Evelin Egy héten egyszer van énekóránk. Énekelni szoktunk, kottázni vagy zenetörténetet tanulunk. Van énekkara az iskolának, de én nem járok. Népdalokat szoktam éne­kelni, amikor néptáncot táncolok. Komolyzenei hangver­senyekre nem szoktam járni, de van olyan dallam, amit azért szeretek. ...M Czakó Márk.. Van énekóránk, de én nem, vagy csak nagyon ritkán szok­tam rá bejárni, ezért igazolatlan órát fogok emiatt kap­ni. Nem szeretek énekelni. Van énekkara az iskolának, de én nem vagyok a tagja. Soha nem akartam hangsze­ren játszani. Hangversenyekre sem járok, nem szeretem a komolyzenét. Egy kis szüret és szórakozás Tiszaújváros (ÉM) - Tiszaújvárosban a Nikodémus Nyugdíjas Otthonban is összegyűl­tek a szépkorúak, hogy együtt ünnepeljék a szü­retet. Varga István refor­mátus lelkész, aki egyben r az otthon vezetője is, nagy örömmel beszélt az ese­ményről: „Negyedik alka­lommal rendeztük meg az eseményt. Úgy is mondhat­nánk, hogy ez már hagyo­mány az otthonban. Min­den évben van szüret, és ezért mi minden évben meg is ünnepeljük. Ez mindenkinek öröm.” A kilencvenéves Hegyi Imrét köszöntötték Hegyi Imrét Fedor Vilmos, Miskolc alpolgármestere köszöntötte fel (Fotó: Osztie Tibor) ■ „Örülök, hogy vele­tek munkálkodtam" - mondta a kilencvenéves Hegyi Imre. Miskolc (ÉM) - Otthonában köszöntötték a népi mozgalom kiváló képviselőjét, a 90 éves Hegyi Imrét. Barátai, pályatársai mellett az általa alapított Nagy Imre Társaság tagjai, a Társa­dalmi Egyesülések Megyei Szö­vetsége részéről Suta Éva jelen­legi és Szűcs Ferencné tisztelet­beli elnök, a Közigazgatási Nyug­díjasok Klubja részéről Muzsnai Lajos elnök méltatta meleg sza­vakkal. Miskolc Város Önkor­mányzata képviseletében Fedor Vilmos alpolgármester mondott köszöntőt, történelmi személyi­ségeket (Nagy Imre), eseménye­ket (az 56-os forradalom, a nép­frontmozgalom, a Tokaji írótá­bor) és személyes élményeket felelevenítve, melyek a köztisz­teletben álló miskolci polgárhoz fűződnek. A meghatott idős mes­ter, a rá jellemző szerénységgel úgy foglalta össze mondandóját: „Örülök, hogy veletek munkál­kodhattam.” NÉZŐTÉR ] jf j'S'f'j J i J j X J A más kára Bujdos Attila ^ bujdos@inform.hu Határozott, de ellentmondá­sos - és talán nem túlzás: ma már nem egészen korszerű - világkép meséje a Pinokkió. Univerzuma azt a tudást állítja a középpontjába, amelyhez az egyetlen járható - és így járni érdemes - út az intézmé­nyes oktatáson át vezet. Az iskola a mindén, a boldogulás és az érvé­nyesülés, de a különösebb társadal­mi célok nélkül való lét - az egy­szerűen csak a magáért való élhe­tő élet - is vele és általa kezdődik. Az iskola tagadása és az iskolázott­ság hiánya egyszerűen ostobaság: ostobaság, mert elkerülhető, és az, mert az ember a tudásból rekeszti ki magát, egyenesen a tudatlanság­ba. A törvényszerűen jóból az egé­szen biztosan rosszba. Ez a mese, és a nevelő célzatosság buzgal­ma különösen akkor lesz igen szó­rakoztató, ha belegondolunk: nem az értelmet gyarapítja-e valamennyi tapasztalás - s ne keressünk most hirtelen másik példát, mint éppen a Pinokkióét: a sok furcsaság, ami megesik vele, nem teszi-e fabá­buból emberré, mielőtt eljutna az iskolapadba? Mit tanulhat ott még lényegest, amit addig a saját bőrén meg nem tapasztalt? Felvértezheti-e minden baj ellen az iskola? Előtte jár-e az iskola az életnek, akár csak a mesében is? (És akkor a beláthatatlanul bonyolult valóságról még szót sem ejtettünk.) A Pinokkió nem a bölcselet mély­ségeinek a meséje, csak egyszerű felnőtt kitaláció, tartós és szórakoz­tató történet arról, hogy amit rossz­nak mondanak, bizony elkerülhető rossz: „kedves gyerekek, az okos a más kárán tanul". Kell ez a „más kára" - ez a hivat­kozás alapja, nélküle mese sincs. A más kára persze nem könnyen adja magát: meg kell érte szenved­ni, ballépésről ballépésre bukdá­csolva, egészen a felismerésig, hogy lehetett volna ezt egészen másként, lényegesen egyszerűbben. Kell ez a történethez, és kell a belátáshoz is, hogy magunkra vehessük a nekünk szánt példázatot. Nézzük, és lás­suk be, nekünk ezt nem kellene. így biztosan nem. Ne az erkölcs, vagy a tudás magasából, ne káröröm­mel, vagy sajnálkozva, csak, mint értéksemleges, elfogulatlan nézők. Kínálná ez a mese az élet meg­értéséhez az érzelem fogódzóit is, az „egyedül nem jó" igazságát: az öregember vágyát, hogy gyerme­ke legyen, a gyerek vágyat, hogy barátja legyen és így tovább. De ez a mese végül leginkább a történeti szálat gombolyítja: kezdődjön el és aztán érjen véget valahol. Ott, ahol a végén biztosan minden jó. A rendező, Seres Ildikó is ezt akarja: szerethetően előadni a his­tóriát, egy pillanatig sem állítva, hogy bármi valóságos lenne belő­le. A meseszerűséget erősítik Juhász Katalin leporellókat idéző jelmezei és díszletei, a kedves, kerek és szí­nes formák. Készen kapott világ ez, a nézői fantázia csak ritkán marad magára utáltán, a képzelőerőre akkor van szükség, amikor dol­ga is van: a hazugságba keveredett Pinokkió orrának megnyúlásánál, Kanóc és Pinokkió szamárrá válto­zásánál. A karaktereket is a jóság felé közelíti, azt állítva: nincs igazán gonosz. Nem az D. Derecskéi Zsolt csendőre és gyerekkereske­dője - inkább együgyű, a társa- daími szereppel kapcsolatos elvá­rásnak megfelelni akaró figurák ezek. A róka és a macska kettősé­ben sem az elvetemültséget mutat­ja meg Homonai István és Mol­nár Sándor Tamás, sokkal inkább az életre való vásottságot, a hibás önértékelésből fakadó komolytalan öntudatosságot. Kanóc szerepében Ramocsa Emese nem magabiz­tos csavargó, hanem sodródó, iga­zi lelkesedésre és riadalomra képes kamasz. Keresztesi László méltat­lankodással teszi érdekessé a Táltos Tücsköt, Kulcsár Imre és Somló Ist­ván öreguras évődéssel Gepetto és a Meggyesorú alakját. Pap Lívia elsősorban mozgás­sal jellemzi Pinokkiót, Kozma Attila kifaragottságot hangsúlyozó koreog­ráfiájával: kedves bábufiú, aki nem kész mintákat követne, egyszer­re veszi birtokba a világot és saját magát. Összefüggésekre és érzések­re ismer, és nem csodálkozik, sok­kal inkább tudomásul vesz. (Carlo Collodi - Litvai Nelli: Pinokkió című mesejátékát a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában Seres Ildikó rendezte)

Next

/
Thumbnails
Contents