Észak-Magyarország, 2008. augusztus (64. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-16 / 192. szám

2008. augusztus 16., szombat ÍSZAK SZÓLÁSTÉR /9 Kis születésnapi ünnepség a pádon (Fotó: olvasónk) OLVASÓINK ÍRIÁK ) J J J J Ji i < Ji I > I i>< ii « * I * ttHItt Jött, mint a gejzír 2008. július 26-án, szom­bat reggel fél hatkor haj­nalban arra ébredtünk, hogy valaki, pontosabban az újságos nekifekszik a csengőnek. Amint a fér­jem pizsamában kiment, közölte, nagy a víz. Ször­nyű látvány tárult elénk. Térdig érő víz volt az egész udvarunkon és ker­tünkben. Telefon a Vízműveknek és a tűzol­tóknak, mert a víz folya­matosan jött az Izsó Mik­lós utca 10-zel szemben a mi kapunkban, mint a gej­zír. Nem kívánom ezt a helyzetet senkinek. A kő alól, a járda alól hat furik homokot mosott ki. Új gázkazánt, bojlert szereltek a pincénkbe, fe­nyegetett bennünket, hogy a pincébe folyik a víz. Ami csak azért nem tör­tént meg, mert a férjem árvízvédekezéshez értő ember és homokból és fémből elvezette a vizet az utcára. Tönkretette a bejárón­kat a víz, autóval lehetet­len kiállni. Ami a szomo­rú, hogy ez már másod­szor fordul elő velünk. Sőt több szomszédunkkal is. A csőrepedések évente for­dulnak elő az utcában rendszeresen. Kérdésem: hányszor tesznek még ki minket ilyen stressznek? Miért nem cserélik ki az egész vezetéket, ami már 45 éves? A vezeték meghi­básodásához az is vezet, hogy folyamatosan autó- forgalom van amiatt, hogy két utcát, a Dáliát és Bog­lárkát egyirányúsították, emiatt ménekülőútként az Izsó Miklós utcát használ­ják. Megrakott teherautók robognak végig úgy, hogy reng a ház. Javaslatunk: tegyenek ki táblát, hogy 30 km-es övezet! Valamint az utca két végére komoly fekvőrendőrt, mert úgy sö­pörnek végig nagy sebes­séggel az úton, hogy az ut­ca balesetveszélyes. Ez a megnövekedett forgalom igénybe veszi a vezetéke­ket, tovább növekedhet a csőtörések száma. Tudjuk, hogy nem a saját hatáskö­rébe tartozik az egész megoldás, de a lakosság érdekében kérjük, hogy te­gyen lépéseket az önkor­mányzat irányába is. Le­velemet ők is megkapják. Kádár SAndorné, Miskolc Utánajártunk Levélírónk panaszos le­velét a Mivíz is megkapta, illetve mi is megkerestük őket. Az alábbi választ kaptuk: „A felsorolt panaszok je­lentős része (Kresz-táblák, forgalomkorlátozás, gázve­zetékhibák) nem társasá­gunk illetékességi területé­be tartozó, így annak meg­válaszolása nem áll mó­dunkban. Az utcában szennyvíz­csőtörésből eredő hibánk a szennyvíz szakág adat­szolgáltatása szerint nem volt. Az ivóvízvezeték-cső­törésekkel kapcsolatban végzett adatgyűjtésünk szerint az elmúlt időszak­ban az érintett helyszínen 2006 szeptemberétől 2008 júliusáig összesen nyolc csőtörés volt. Az utcában üzemelő ve­zeték egy 1964-ben épült 44 éves 80 milliméteres átmérőjű eternit csőveze­ték, a hasonló korú veze­tékek közt nem kiemelke­dő a csőtörés gyakorisága. A csőtöréseket munka­társaink a tőlük elvárható gondossággal és gyorsaság­gal minden esetben elhárí­tották. A csőtörésekből az utcára kiáramló vizek az ingatlanokat közvetlenül nem veszélyeztetik, mert a 15 cm-es szegélykő a vize­ket az utcában lejtésirány­ban elvezeti és a csapa­dékvíznyelők elnyelik. A későbbi káresemé­nyek megelőzése érdeké­ben az Izsó Miklós utcai vízvezeték 2009 évi re­konstrukciójára javaslatot teszünk a tulajdonosi jogo­kat gyakorló Miskolc Hol­ding Zrt. felé.” MIVÍZ Milyen jó... Milyen jő, hogy vannak padok a bérházak előtt, így akiknek nincs telkük, nyaralójuk, ki tudnak ül­ni a padra. Itt ismerked­tem meg a 93 éves Klári­ka mamával (aki még el­látja saját magát!), ugyan­csak itt ismertem meg a házunkban lakó 43 éves rokkant fiatalembert is, akit a szülei gondoznak. A fényképen (fent) éppen az ő születésnapját ünne­peljük. Itt szoktuk eltölteni a nyarat, nem is vágyunk külföldre, se máshová, és további éveinket is itt fogjuk eltölteni. Én 82 éves vagyok, eddig nem szorultam más támo­gatására, ha a jó Isten megsegít, ez így is lesz. Drab LAszlúné, Miskolc Két urat szolgálni Művész az, aki benne él a megfogalmazott világá­ban! Nem szórakozik, in­kább megfontoltan játszik. Eljött Eperjes Károly Kazincbarcikára. Megkö­szönte, hogy itt lehet a város lakóival. Sokunknak eszébe jut­hatott a nagyszerű Hídem- ber c. film, amelyben Eperjes Károly Széchenyi Istvánt játszotta. És most itt van előttünk, Kazinc­barcikán, a templomban, az Úr oltára előtt. Fekete ingben, fekete nadrágban, világos zakóban, talán kis­sé zavartan. Koránál fiata- labbnak látszik, lényén át­süt valami fény... Emberi mivoltjára rásimult a hirtelenné vált csönd, amely érezhetően megza­varja. Az üdvözlő ének hatásá­ra szívében előkészített mondanivalóját kénytelen megváltoztatni. Pedagógus szüleinek köszönhetően egyetemes nevelésben ré­szesült. Az ész és szív együtt váltotta ki benne mindazt, amivé vált. Már gyermekkorában megta­nulta, nem lehet két urat szolgálni. A nevelés nélkü­li oktatás erre nem tanítja a mai kor gyermekét. Gimnáziumi évei alatt nem tett különbséget a li­berális keresztény, hívő zsidó és hívő keresztény között. Ma is ökumeniku­sán gondolkodik. Ma­gyarország lakosságának 72%-a vallotta magát hívő­nek a 2000-es népszámlá­láskor. Ez a szám üzenet azoknak, akik országunkat irányítják. Társadalomfor­máló erőnek kellene len­nie. Megszólalt az estharang- szó! Eperjes Károly az ol­tár felé fordulva elcsende­sedett, ennyit mondott: Mindenki magában mond­ja el az Úrangyala esti imát! A templomot betöl­tő harangszói szent csend mindennél jobban be­szélt... Elnémult a harang­szó. A színművész - talán az ima hatására - maga­biztossá vált! Előadása örömmé változott. Eperjes Károly előadása olyan Is­ten-keresés, amelyet áthat a színész élete, múltja és jelene. A Széchenyit hűen megformáló színész életé­ben nem maradt nyomta­lanul a Hídember. Mert két úrnak nem le­het szolgálni... Előadását szűnni nem akaró, hatal­mas tapssal jutalmazta a hallgatóság, melynek mot­tója lehetne: Békességet keresek, szabadságot tisz­telek. A félelmet elenge­dem, a sérelmet kineve­tem. Nyugalmat lelek, sze- retetben növekszem. Ha a lelki bőséget követem - a fény átragyogja életem. Zvadáné Farkas Erzsébet, Kazincbarcika Számomra rejtély Különböző felmérések szerint a magyar emberek jobbnak tartják saját hely­zetüket, mint hazájukét. Számomra ez rejtély, ille­tőleg az oka: talány. Le­het, hogy az állandó ellen­zéki riogatás miatt gondol­ják így embertársaim? Miután Orbán Viktor tus- nádfürdői beszédét végig­hallgattam, majd fiammal (újra) „kielemeztem”. Meg­tudtam, hogy több mint hatvan éve, csak egyetlen kormány volt, mely „nem­zeti és kereszténydemokra­ta politikát folytatott” és akkor mi van? - kérde­zem. Kinek lett jobb tőle? Azt is mondta, hogy „a győz­tesnek jár a gratuláció, a vesztes pedig jól teszi, ha elemzi saját vereségének okait”. Hányszor vesztett eddig és hányszor gyako­rolt önkritikát? - teszem fel újabb kérdésemet és még mindig nincs vége. Többször is mondta, ők ik­tatták törvénybe, hogy a „magyar nemzet egysé­ges”, ez a nemzetegyesítés határokon átívelő törekvé­se mozgatja pártját. Ér­tem, csak éppen ennek az ellenkezőjét vélem látni, nem csak itt, hanem szom­szédainknál, sőt két szom­szédunknál (nem magyar pártok, hanem ottaniak, és politikai szakértők) siettek is megjegyezni, kijelentet­ték, az, ami a választáso­kon történt, a jobboldal veresége. Ott is! Amit még a beszédről érdemes meg­jegyezni, a következő kité­tel: Lét-, egészség-, és tu­dásbiztonság, e háromra volna szükségük az embe­reknek. Hát, igen, de „ilyeneket” én is tudnék mondani. Pataki Tivadarné, Miskolc Köszönöm! Idén, június 24-én vil­lámcsapás okozta tűz által leégett a kis ház teteje, amelyben lakom. A sokko­ló történés után - biztosí­tásom nem lévén - fordul­tam segítségért dr. Har- donyi András főorvos úr­hoz, aki a lakóhelyem kép­viselője. Ő meghallván a történteket, megígérte, hogy segíteni fog. Ez így is történt: a kis házon a Bartók Béla utcában újra tető van! Ezúton köszönöm ma­gam és családom nevében főorvos úrnak, polgármes­ter úrnak, az önkor­mányzatnak, a MIK, Vá­rosgazda Kht. illetékes ve­zetőinek, szakdolgozóinak és mindenkinek, aki bár­milyen módon elősegítette e számomra nagyon nehéz helyzet megoldását. Feketéné LAzAr MArta, Miskolc Emberek, álmokkal Immár 2 és fél hónapja a háziorvosom tanácsára jogosnak ítélt fogyaté­kossági járulékra adtam be a kérvényt és a szüksé­ges orvosi iratokat. Siket és mozgáskorlátozottként élek, hallókészülék sem ja­vít már a fogyatékosságo­mon, amely 1960 óta fenn­áll. Utolsó években roha­mosan romlik, a csend vi­lágában számolgatom nap­jaimat. Az utolsó orvosi vizsgá­latkor fájdalmasan meg­gyötörtek, mintha vizet akarnának fakasztani egy rég kiszáradt kútból. Na­pokig vérzett és fájt a fü­lem, mondani sem kell, hogy a várt csoda nem jött el. Megkaptam a határoza­tot, hogy felfüggesztették, vagyis döntésképtelen tisztviselők megkérdőjelez­ték a több orvos által kiadott véleményt, egyben további várakozással roj­tossá teszik az idegeimet. Igaz, fellebbezhetek, de nincs takargatnivalóm, ál­lok elébe a további orvosi vizsgálatoknak. De sajnos keserű tapasztalatom van abban, hogy megaláznak hivatalos intézkedéskor, ami elkerülhetetlen. Nem tudják kezelni ezt a fajta dolgot. Van ugyan két megtermett fülem, amit dísznek hordok, illetve, hogy a fülbevalóm legyen mibe tenni. Kérem embertársaimat, főleg azokat a köztisztvise­lőket, akik ilyen helyzettel találkoznak, hogy több tiszteletet adjanak nekünk, mi is emberek vagyunk ál­mokkal, vágyakkal és le­dolgozott 30 év munkával, ahol mindig duplán kellett letenni az asztalra, mert már akkor is bizonyítani kellett, érünk annyit, mint halló társaink. SZABÓNÉ VlSMEG KATALIN, MISKOLC Akár haza se jöjjön Meghalt edzés közben egy élsportoló. Az első megdöbbenésnél csak az értetlenség és a tehetetlen­ség érzete volt nagyobb. Mert ki hitte, gondolhatta volna... Alig 24 órával a tragédia után viszont kide­rült, hogy „mindennek szükségképen megvan a maga oka”, ahogy az a nagykönyvben meg van ír­va. Mert csak írott ma- laszt, hogy a sport ügyes­séget fokozó, az egészség megőrzését elősegítő, szó­rakoztató, játékos időtöl­tés, illetve ennek verseny­szerűen űzött formája. Szintúgy az olimpia esz­méje: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos!” Annyit ér, mint az ámokfutók - szintén extrém sportolók - szemében a közúti figyel­meztető és tiltó táblák jel­zései, tájékoztató jelle­gűek. Ma már győzni vagy veszíteni: élet-halál kérdé­se szó szerint és átvitt ér­telemben is. Vagyis a cí­met befejezve: ... morituri te salutant! Gyere, gyere, húzz bele Gyurikám! A többiek ott lihegnek mö­götted! Mert kibicnek és riporternek semmi sem drága. Még legyen és húz­zon ki egy lapáttal, akkor, amikor a látás a tudat ha­tárán már azt sem tudja, hogy melyik határozza meg a másikat. Mert pró­báljon csak meg veszíteni, amikor mindenki aranyat vár tőle! Az ezüstnek örül­jenek az argentinok, akik­ről elnevezték. Mert az utóbbival akár haza se jöj­jön. Vagy ha mégis, akkor legjobban teszi, ha Kőbá­nya-Alsón száll le a vonat­ról. Juhász Gyula egyik mondása szerint: „Minden vád ellen lehet tiltakozni, csak az önvád ellen nem”. Azt kívánom, hogy ez mar dóssá jó sokáig mind­azokat, akik átértékelték a „sport” mint fogalom és az olimpia célját, eszméjét. Kiss József, Miskolc Esti gyerekek Miskolcon a Tizeshon- véd úton van egy új ját­szótér, még este is tele van gyerekekkel. Nyolckor a nagy részük hazamegy, de néhányan még lent ma­radnak. Este kilenc óra. A zsivaj nem szűnik. Már sötét van, a gyerekek félve kiabálnak egymásnak. Már régen vacsorázniuk, fürdeniük és aludniuk kel­lene. Eleinte szidtam a szülőket. Aztán hallottam, hogy sokan este nyolcig dolgoznak. Néhány gyerek még fél tízkor is lent van. Mi lesz, ha kezdődik az iskola? Valószínű, hogy a gyerekek önállósítják ma­gukat. Az önállósítást biz­tosan tükrözi majd a ta­nulmányi eredmény is. Talán majd bepótolják. Ilyen világban élünk? SZENT-lMREY TAMÁS, MISKOLC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents