Észak-Magyarország, 2008. május (64. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-06 / 105. szám

2008. május 6., kedd ÉSZAK KULTÚRA /7 RÖVIDEN • Két miskolci, Kassán. Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét rendezte Halasi Imre, a Miskojci Nemzeti Színház igazgatója a Kassai Állami Színházban. A bemutató április 25-én volt. Az ugyancsak miskolci társulati tag Korognai Károly a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot állí­totta színpadra a kassai magyar Thália Szín­házban. Ez április 10-e óta van műsoron. Színpadon és filmben Miskolc (ÉM) - Áron László (képünkön) szin­te be sem fejezte Hanoch Levin Az élet mint olyan című tragikus komédiá­jának miskolci próbáit, az Evangélium Színház felkérésére már elkezdte tanulni Szaladin szerepét Lessing Bölcs Náthán cí­mű drámai költeményé­ben, amit május 2-án mu­tattak be Budapesten. A filmrajongók is láthatják a művészt: a mozikban az Eszter hagyatéka cí­mű filmben szerepel, amit a 39. Film­szemlén mutat­tak Márai Sándor regényét Sipos adaptálta filmre. Kozma Attila Táncos munka Komárom (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház művésze, Kozma Attila koreog­ráfus jelenleg a szlo­vákiai Komáromban dolgozik. Mostani munkája ugyanis a Komáromi Jókai Szín­házhoz köti: Kálmán Imre - Gábor Andor - Kellér Dezső Csár­dáskirálynő című operettjének látvá­nyos táncait tervezi és tanítja be. A da­rab bemutatója má­jus 16-án lesz a szlovákiai magyar városban. Az After Crying legutóbbi miskolci koncertjén KLAZZ - a zene határain Miskolc (ÉM) - Folytatódik a Miskolci Szimfonikus Zenekar KLAZZ-sorozata, ame­lyen a zenei hátárokat kitágítva a könnyű­zene világába lép az együttes. Május 14-én, szerdán, este 7 órakor a progresszív rockze­ne világszerte elismert képviselőjével, a kü­lönleges zenei világáról és szuggesztív előadásmódjáról ismert After Cryinggal lép színpadra a zenekar a Művészetek Házában. A 2004-es fergeteges sikerű koncert után ez az este is különleges élményt ígér a zenei csemegék kedvelőinek - tájékoztatott a szer­vezők képviseletében Romhányi Rita. ÉS2AK Je9yek a koncertre a Művészetek Háza jegyirodájában kaphatók (3525 Miskolc, Rákóczi u. 2. Tel: 46/508-844). ÉM<TNTERIÚ: aatoth franyo képzőművésszel aatoth, a katalógus éléről 8 A Párizsban élő aatoth franyo kiállítása nyílt Miskolcon, ő bemu­tatta barátja könyvét. Hajdú Mariann ________________ mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - aatoth franyo, Párizsban élő képző­művész kiállítása nyílt meg a napokban a Művészetek Há­zában Miskolcon. A megnyi­tó érdekessége volt, hogy a kiállítást feLugossy László (képzőművész, performer, ze­nész, író) nyitotta meg, aki­nek új kötetét - a Nincs Mo­dor címűt - is bemutatták az­nap este, mégpedig nem más, mint aatoth. ÉM: Honnan való az isme­retségük? aatoth franyo: Az úgy volt, hogy Pacsika Rudi barátom­mal találkoztam a Vörösmar­ty téren, épp portrét rajzolt. Örülök neked, Franyókám, mondta, és kezembe nyomott egy ajándékot, feLugossy László Atavisztikus levelek cí­mű könyvét. Elkezdtem olvas­ni, és adagolni kellett, mint a finom sütit. Mondtam is Rudinak, jó lenne találkoz­nunk. Aztán hazamentem Pá­rizsba, és ott is, minden este lefekvés előtt csak a leveleket bújtam. Egy interjúban nyi­latkoztam is, hogy mit olva­sok, úgyhogy üzentem Rudi­val, mondja meg feLugossy- nak: már Párizsban is olvas­sák. Szóval, így történt. Aztán néhány év múlva - addig nem is láttam - amikor megjelent a következő kötete, megkeres­tem Sárospatakon. Megbeszél­tük, hogy tipográfiailag ren­dezem majd az újabb könyvét, aztán belerajzolgattam, és ki­derült, annyira össze vagyunk hangolódva, hogy senki nem is gondolta volna, hogy egy másik művész illusztrálta. ÉM: Mi a közös önökben? aatoth franyo: A furcsa gon­dolkodásunk, az, hogy szere­tünk belemélyedni a dolgok­ba, s hogy mind a ketten sze­retjük a pálinkát. De a leglé­nyegesebb, hogy jól megva­gyunk egymással. Szóval az előző könyvét én illusztrál­tam, ezt, a mostanit pedig én mutatom be a kiállításon. ÉM: Ahol az ön képeit lát­hatjuk. Milyen képeket vá­logatott ki? aatoth franyo: Ne kérdezze, számomra is meglepetés lesz, hiszen Kishonthy Zsolt (a MissionArt Galéria tulajdono­sa) rendezte a kiállítást. Én- a fiammal és egy barátjával- épp most érkeztem Buda­pestről. Három gyermekem van egyébként, ő a legkisebb: félig magyar, félig mongol. ÉM: A felesége ugyanis mongol. Hogyan került ön Mongóliába? aatoth franyo: Véletlenül, fel­téve, ha vannak véletlenek. Egy barátommal stratégiai já­tékot játszottunk, amelyben az volt a tét, hogy kié lesz Mongólia. Vesztettem. Ezért kezdtem másnap másnaposán leveleket írni az országba egy lehetséges francia-mongol kulturális csereprogramről. Pár hétre rá jött a válasz, meghívtak egy kiállítássoro­zatra. Nagyon különleges ér­zés volt, ott, a nomádok kö­zött. A furcsa az volt, hogy erős rokonságot éreztem ve­lük, s ez így van a mai na­pig. Sok közös szót találtam a szókincseinkben, és hason­ló szokásaink is van­nak. Azóta rengeteget jártam az országban. ÉM: És Pá­rizs? aatoth franyo: Az is egy kü­lön történet. Érdekelt az ottani mű­vészvilág, és egy magyar művész na gyon-na- gyon so­kat seg tett, hogy beren­dez­kedjek ott. Elintéz­te, hogy kienged­jenek - 1977-78-at írtunk ak­kor -, majd az útlevelemmel több magyar fia­talt is kijuttatott. Ő volt Vik­tor Vasarely. Ő volt a papa. Haláláig jó barátok voltunk. aatoth franyo (Fotó: Kocsis Zoltán ÉM: Közben a kiállítás­ra értünk, megnézhetjük a képeket is... Megle­petés? ÉM: Eredeti neve Tóth István Ferenc. Nagy átalakuláson ment át a név, mire aatoth franyó lett belőle... aatoth franyo: Jó barátom ta­nácsára történt. A Franyó ad­va volt, már gyerekkoromban így hívtak. A barátom viszont azt ajánlotta, tegyek a nevem elé két a-t, mert akkor a kiál­lítási katalógusokban mindig az első helyen leszek. Ekkor ír­tam alá először így a nevem, a barátomat két napra rá megölték. Ezért nem változtat­tam rajta, meg hát be is vált. aatoth franyo: Érdekes látni őket. A képek a Várfok Galé­riából kerültek Miskolcra, valamint még magángyűjtők­től is. Van, amelyik Párizsban készült, van, amelyik Chica­góban. Beszélhet róluk feLu­gossy. Legtöbbször nem szok­tam kérni, hogy valaki meg­nyissa a kiállításaimat, de ő közel áll, tud róla mondani pár dolgot. Meg majd pálinká- zunk kicsit. iSZAKemt/ppefc.boon.hu •aatoth franyóról (PDF, 272 kB) Benkő László, Demjén Ferenc, Pataki Attila (első képünkön), és az Edda adott koncertet a közelmúltban Miskolcon (Fotó ÉM) NÉZŐTÉR ■* -< j j j j j j j j j j j j j j Mi kellene még Bujdos Attila bujdos@inform,hu Mi kellene még? Marango kér­dése a pénz és a munka határai között jelölné ki A konyha szerep­lőinek helyét a mindenségben. A „van mit dolgozni, jár érte fizet­ség" rendje tapasztalatot, élethely­zetet és ebből fakadó világlátást tükröz: a munka az élet értelme és megjelenési formája. Marango a konyha világát a világgal azonosít­ja. Ez a felfogás felháborítóan egy­szerű és leegyszerűsítő, de nem feltétlenül hamis. Arnold Wesker színművének szereplői ugyanis - elfogadják a feltételeit, vagy lázad­nak ellen, de - szintén nem tudnak túllépni a munka világán: a munka a számukra kényszer, rátelepszik az életükre, lerántja és megöli az emberhez méltó vágyaikat, képte­lenné teszi őket a vágyaik kimon­dására is - ez a sorsuk. Máté Gábor ezekre'a kénysze­rekre figyel, és a „konyha világán" túliban is a „konyha világát" mu­tatja meg: a darab végén, Peter pusztításai nyomán eltünteti a fala­kat, és a puszta térben sincs egyéb, mint a könyékig véres Peter, a kitö­rés hiábavalóságának példájaként, és a tulajdonos Marango, a nem kevésbé értelmetlen kérdésével: mi kellene még. Marango felemel a földről egy tányért, és eltörölgeti - része a drámai szerkezetet életben tartó kényszereknek, és bizonyítéka az általa megélt és hirdetett rend abszurditásának és elégtelenségé­nek: senki sincs beljebb egyetlen lépéssel sem. Peter és Marango, ugyanabba a rendbe szorítva, szán­ni valóak. Meglehet, ez az érzés idegen Ar­nold Wesker szerzői szándékától: ez a darab, születése idején, az öt­venes évek végén sokkal inkább a tömegmunka embertelenségével, az élet értelmét a megélhetéssel azo-, nosító gondolkodással szembeni düh kimondását szolgálta. Ötven év után többet tudunk a világról, érzéseink csendesebbek: bár a kér­dés ugyanúgy hangzik, de ma már másért és máshogyan aktuális A konyha. A mi valóságunk beérte Weskerét: saját történelmünk szű­rőjén át látjuk a történetét, saját ta­pasztalatunk, hogy a „konyha vilá­gának" van-e alternatívája, társa­dalmi méretben, vagy legalább a számunkra - így válik az egyediből általános, s abból megint egyedi Máté Gábor rendezésében. A megértésnek jót tesz, hogy az előadáshoz Lőrinczy Attila idősze­rű, a színművet nyelvileg is a je­lenhez kötő fordítását használják. Cziegler Balázs díszlete valódi, praktikus konyha képét mutatja. Ahhoz elegendő, hogy dolgozni le­hessen benne, ahhoz viszont elég­gé szűkös, hogy jól érzékeltesse a munka és az élet monotóniáját. A falon a csempék töredezettek, kiül rajtuk a konyha zsíros gőze. A tér demokratikus és tagolt: a társadal­mi különbségek csekélyek, de eze­ket is jól mutatja. helyzet hétköznapi, amennyiben egy hétköznapi helyzetben mutatja meg, hogy az elfogadhatatlan, de szükségszerű. Ez a helyzet nem terem hősöket: inkább csak jelzé­sekből épülnek az előadást hitelesí­tő karakterek is. Görög László Frankje nem csinál érzelmi kérdést a munkából, Blaskó Balázs kony- hafőnökjét aligha a felelősség válla­lása teszi vezetővé: kibekkel és há­rít. Vajda Milán Paulja irtózik a csoportszellemtől, fiatalon megke­seredett, sötét tekintetű félrehúzó­dó. Ötvös András Kevinje másik változat a magányra: ő az új fiú, akit már az első nap eligazít ebben a munkában. Már benne van, de nem idomult még hozzá: képes kí­vülről látni az egészet, tragikumá­val, komikumával. Nincs benne kétség: csak magára számíthat. Ka­szás Gergő Marango szerepében visszafogott: biztosan sokat tud a helyről és a hely életéről, de bizto­san nem a legfontosabbakat. A töb­biek által félt munkaadó, aki ezt a félelmet nem az indulataival, ha­nem az önuralmával táplálja. Lehet ez póz, csak úgy, mint ragaszkodás az önképhez, járó Zsuzsa Monique-ja gyenge a változáshoz: nemcsak saját magát kellene le­győznie, de ehhez a férj biztonsá­gát kellene odahagynia Peter sem­mit sem ígérő kiszámíthatatlansá­gáért. Schruff Milán Peterje jobbra vágyó fiatal felnőtt - nagyon az élete elején van még, a kamaszt nehezen gyűri le benne az igény, hogy igazi felnőttként mutatkozzon. Robbanékony, ehhez a gyúanyag saját elégedetlensége: alaktalan a vágya, tudja, hogy akar, de nem világos, hogy mit. Ez az akarás a tagadásból sem bomlik ki. A hely­zete nem engedi, hogy változzon, ő pedig képtelen a változtatásra: ez nemcsak az ő erejét és lehetőségét haladná meg. A lázadó és a köte­kedő nagyon közel él benne. Arnold Wesker A konyha című színművét az egri Gárdonyi Géza Színházban Máté Gábor rendezte

Next

/
Thumbnails
Contents