Észak-Magyarország, 2008. április (64. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-17 / 90. szám

2008. április 17., csütörtök ÉSZAK KULTÚRA /8 RÖVIDEN • Fiatalok a stúdiószínpadon. Folyta­tódik a Gárdonyi Géza Színház Extrák—Fi­atal programsorozata. Az Esterházy Ká­roly Főiskola Szuszogó Színháza ezúttal Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? cím­mel áll színpadra április 21-én, hétfőn es­te 7 órától. Hat hét, tánc Miskolc (ÉM) - Április 16-án lépett a Művészetek Háza színpadára Kulka János és Vári Éva a Hat hét, hat tánc című pro­dukcióval. A nagy érdek­lődésre való tekintettel két előadást is műsorra tűztek. Két eltérő korú, eltérő társadalmi helyze­tű és eltérő életvitelű ide­gen a tánc közben megis­meri és megszereti egy­mást és leküzdi a közöt­tük feszülő ellentéteket. A táncórák valójában lec­kék az életről. feLugossy László Életmű, album Budapest (ÉM) - El­készült a Sárospata­kon élő, Munkácsy- díjas képzőművész, feLugossy László élet­műalbuma. A köte­tet, amelyet a mis­kolci MissionArt Ga­léria és az ugyancsak miskolci Szoba Kiadó adott közre, Nincs modor címmel, teg­nap este mutatták be a fővárosban, a Gödör Klubban. Rózsi: „Érdekes buli lesz" Miskolc - (ÉM - JA) - „Ebben a felállás­ban még nem játszottunk. Szerintem érde­kes lesz, teljesen különbözik a stílusunk az Eddáétól. Gondolom, ők játsza­nak utoljára, mivel ők a leg­hangosabbak. De nem aggó­dom, Miskolcon szépszámú kö­zönségünk van” - mondta Demjén Ferenc, mikor a közel­gő mini fesztiválról kérdeztük, ahol a Demjén Bánd mellett még Benkő László és az Edda műsorát is láthatják-hallhatják az érdeklődők.- Természetesen Miskolcon alszom aznap, szeretnék a Kisavason találkozni a barátok­kal, kijutni Lillafüredre is. Nem sok emlé­ket őrzök a szülőházamról - amit sajnos le­romboltak hiszen négyéves koromban el­költöztünk Diósgyőrből, de ez mégis megha­tározza a kötődésem. Hazajárok Miskolcra, és nem koncertezni - magyarázta. A Demjén 60 című album óta nem jött ki friss anyag Demjén Ferencéktől, de szület­nek új dalok.- Nem muszáj tartani magunkat az éves megjelenéshez, nem kell kapkodnunk. írjuk a dalokat, néhányat már a turnén is játszunk az új albumról, ami jövő tavasszal megjele­nik, aztán gyorsan lemásolják és terjesztik. Gyakran hamarabb terjednek a másolatok, mint ahogy a boltok polcaira ér a lemez - magyarázta Demjén Ferenc, aki április 26-án az Edda és Benkő László bulija között ad koncertet a miskolci Jégcsamokban. Demjén Ferenc ■ A holokausztot ábrá­zolta megrendítően Ámos Imre, képeiből ma nyílik kiállítás. Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Radnóti Miklós: a nevét mindenki is­meri. Ámos Imre vele hozha­tó párhuzamba, az élete majd­nem úgy alakult, mint a köl­tőé, csak őt - sok-sok írása mellett - festményei, grafikái tették híressé. Ő is ugyanúgy egyetemes rangra emelte a zsidók kirekesztésének megfo­galmazását mint Radnóti. Rajz nyírfakéregre Mindezt Egri Máriától tud­tuk meg,-aki kedden a Miskol­ci Galériában járt, hogy meg­rendezze a kiállítást Ámos Im­re grafikáiból. (A művészettör­ténész több könyvet, tanul­mányt írt Ámos Imréről.) Ak­kor beszélgethettünk vele, ami­kor a falra kerültek a képek. A nagyközönség csütörtök­től láthatja a műveket, amelye­ket az Antal-Lusztig gyűjte­(Fotó: Ádám János) bott cetlire. Egyik alkalom­mal a Szolnok-Jászberény közti vasúti vonalon dolgo­zott, ahol egy kockás füzetre tett szert, ebbe készültek utol­só, megdöbbentő rajzai. (S ki tudja, hány veszett el. Volt, hogy elvették tőle az összesét.) 1944-ben sokadszor hívják be, eltűnik, nem tudni, hogyan és hol halt meg. Ápolta emlékét Életének fontos momentu­ma még a házassága: felesége, aki Anna Margit néven volt kiváló festőművész, és akire mint porcelánbabára, úgy vi­gyázott. Anna Margit volt, aki később gondozta férje hagya­tékát, állíttatta ki műveit. emtippek.boon.hu •Az Antal-Lusztig gyűjteményről (PDF 30 kB) saját bőrén tapasztalta, s nem később írt róla, rajzolta meg, hanem közben. A munkaszol­gálat alatt pokolból szóló ver­seket ír, rajzocskákat készít egy-egy nyírfakéregre, kido­Bán András galériaigazgató, az ményből bocsátottak a galéria rendelkezésére. A képek járják az országot, a debreceni MO- DEM-ből kerültek Miskolcra. Ámos Imrének, mesélte még Egri Mária, tavaly ünne­peltük a centenáriumát: 1907­Egri Mária Ámos-kiállítás rendezése közben ben született. 1929-től járt a képzőművészeti főiskolára, a 30-as években már ismert mű­vész volt. Az évtized végétől már nem lehettek kiállításai. A holokausztot, a háborút a »...................... A munkaszolgá­lat alatt rajzocs­kákat készít egy-egy páfrány­ra, nyírfakéreg­re, kidobott cet­lire. Sorozatban Olyan kiállítássorozatot szeretnének, amely a XX. század klasszikus művészei­nek főműveit mutatja be, avatott be minket Bán And­rás, a Miskolci Galéria igaz­gatója az elképzeléseibe. Ar­ra törekednek, hogy - mi­vel az intézménynek a gra­fika terén vannak hagyomá­nyai - főleg olyan szerzőket válogassanak, akiknek mű­vészetében ez az irány jelen­tős. Ezért nem véletlen, hogy most mutatják be Ámos Imre műveit is. Ebből a generációból jö­vőre Szalay Lajos munkái­ból rendeznek kiállítást (most lesz a centenáriuma), később az Antal-Lusztig gyűjteményből több szerző műveit - Tornyai Jánosét, Anna Margitét, Nemes Lam- perthét - is bemutatják majd. Grafikák, rajzok a pokolból A négy kópé meséi Miskolc (ÉM) - Illyés Gyula: A malacon nyert királylány és Gárdonyi Géza: A komédiás disznó című meséi nyomán készült A négy kópé me­séi című bábjáték, ame­lyet H. Nagy Katalin fel­dolgozásában és rendezé­sében április 20-án, dél­előtt fél 11-kor mutat be a Miskolci Csodamalom Bábszínház. Az előadást tervezte: Horváth Márta. Szemle. Az Észak-magyarországi Regionális Fotómű­vészeti Szemle anyagából szerkesztett kiállítás látható Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Ház Fotógalériájá­ban. A tárlat április 30-ig látogatható. (Fotó: Ádám János) „...két jóbarát.. Miskolc (ÉM) - „Lengyel­magyar két jóbarát...” - ezzel a címmel nyílik kiállítás áp­rilis 17-én, délután 5 órától Lippóczy Norbert ex libris gyűjteményéből a Gömöror- szág Regionális Kulturális Egyesület támogatásával, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A vendégeket köszönti: Venyigéné Makrá- nyi Margit, a II. Rákóczi Fe­renc Megyei Könyvtár igazga­tója. A tárlatot az érdeklődők figyelmébe ajánlja: Fazekasné Majoros Judit, a Zempléni Múzeum vezetője és Adam Bartos, a Tarnowi Néprajzi Múzeum igazgatója. NÉZŐTÉR Holtomiglan Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Úgy beszél a meghalásról Hanoch Levin, mint aki valójában az életró'l beszél: meghalni éppúgy abszurd, mint élni - úgy élni, aho­gyan ennek a tragikus komédiának a hősei élnek. A létezésükben az elfő- ■ gadás kényelmessége a hangsúlyos: az egymás választásával megtalált közös sorsuk kevés célt tételező, hi­ányzik Belőle a szárnyalás, az igye­kezet, a teljesség akarása. Hogy ne­kik is hiányzik-e, meglehet sosem derülne ki: nincsenek válaszok, mert nincsenek kérdések sem, holtomig- lan-holtodiglan. Hanoch Levin, talán ezért is, pontosan a végén kezdi: az „igazság pillanatát" emeli ki hősei idejéből. Azokat a perceket, amikor a számvetés megkerülhetetlen: ami­kor ezeknek az ötvenes embereknek nemcsak azt kell kimondaniuk, hogy kicsodák ők valójában, de azt is, hogy lehettek-e volna mások, lehet­nének-e még valaha mások. Yona az éjszaka közepén arra riad, hogy meghal - ez az ő kény­szerítő körülménye: lehetetlen a ha­logatás, most még (talán) kiléphet ebből a lakásból, ebből a kapcsolat­ból, átlibbenhet egy másik sorsba, amelynek kereteit (talán) valóban sa­ját mélységei és magasságai jelölik ki. Yona azonban nem kap több esélyt: vágy és valóság többszörösen korlátozzák egymást. Sem több idő nincs, sem valódi magasság és mély­ség - az előbbi igazságára a férfinak magának kell rádöbbennie, az utób­bit a feleségétől, Levivától kénytelen elfogadni. A nő marad, a férfi távozna, Yona kész mindent elvetni, ami ve­lük történt, Leviva a megtartó: ra­gaszkodik minden közös perc em­lékéhez, s nemcsak mert kerülné az óhatatlan veszteséget, de a visz- szafelé ható önigazolás miatt is, hogy így volt jó, ahogyan volt. Egymás foglyai, abban a helyzet­ben, amely taszítja, és mégsem en­gedi őket. Ilyenek együtt, de aligha­nem ilyenek lennének külön-külön is. A másikban látják a hiba okát, de bármilyen változáshoz a saját korlátáikat kellene lerombolniuk. Hanoch Levin arról beszél, hogy értelmezhetetlen a leírás: „az élet mint olyan". Az „olyanság" megfog­hatatlan: a vágy - vágy, lehet komi­kus, vagy tragikus, ha távlattalan, ha távlatos, de nem eltagadható. Hogy mit érzünk majd ezekkel az emberekkel kapcsolatban, a mindenkori előadásra bízza a szerző. Persze, elég határozottan az abszurd, s így az általános felé tolja a darabot: a szereplői akkor változtatnának, amikor már nem lehet, úgy változtatnának, hogy al­kalmatlanok rá, hiányzik az igazi tét, töredezett minden motívum. A Lévay Adina rendezte előadás időnként kifejezetten költői, néha a valós és a színpadi időből is kira­gadja a szereplőket, de a rendező mintha mégis leginkább a realizmus­hoz húzna, mintha félne igazán el­emelkedni a történettől. Vagy mert a konkrét érdekli: milyenek valójában ezek az emberek. A vizsgálódáshoz nyílt teret ter­vezett Bozóki Mara: körbeüljük a falak nélküli szobát, magát a hitve­si ágyat, átlátunk mindent: nincse­nek titkok. Az őszinteség mégsem nyilvánvaló: ez itt - színjáték az őszinteségről, és még inkább az őszinteség kerüléséről. Bősze György Yonája mintha nem először élné át az „igazság pilla­natát", mintha a nőtől való elfordulá­sa valami megokolt folyamat eredmé­nye lenne: napra nap, érvre érv, hogy miért nem szereti már az asszonyt. S minden érv egyre távolabb, egyre magasabbra tolja a valóságtól saját magát. Ha az elmúlásra gondol, a szorongás az erős érzése, ha a nőre, a kicsinyesség, ha magára, a nagyvo­nalúság. Valójában: képmutató, aki képmutatóként is mondja fel a mon­datait, amelyeknek a nő rovására kel­lene kisegíteniük ebből a helyzetből. Mábr Ági Levivája váratlanul éb­red rá a bajra. A mondatait a hely­zet segíti világra. Nem csapkod, de kapaszkodik, kerülné a veszteséget. Hiányzik belőle a kegyetlenség, a bántás. A döbbeneté is csendes: mit akar a másik ember, honnan támad benne az elvágyódás, ha eddig jelét sem adta, mit ér el vele, ha a mási­kat letaposva próbál menekülni. A pánikból a nyugalomba tér át, saját kisszerú'ségének felismerése Yona és a közös életük kisszerűségét juttatja az eszébe. Áron László Gunkeljének az a hi­vatása, hogy viszonylagossá tegye a másik két ember kiüresedett kapcso­latát: a pokol nem a másik ember, hanem a magány. A tapasztalat sírós hangú állítása ez. Hanoch Levin: Az .élet mint olyan 'jcímű tragikus komédiáját a miskolci Játékszínben Lévay Adina rendezte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents