Észak-Magyarország, 2008. március (64. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-05 / 55. szám
2008. március 5., szerda HIRDETÉS /11 ÉSZAK Megyei „helyzetjelentés” Ódor Ferenc Hogyan értékeli országgyűlési képviselőként és a megyei közgyűlés elnökeként az egészségügyben bekövetkezett változásokat? Magyarországon ez a kormányzás és hatalom- gyakorlás a demokrácia súlyos válsága. Választott képviselőként is úgy látom, hogy választópolgári felhatalmazás és társadalmi egyetértés nélkül rá- kényszerítettek egy törvényt az országra, amely a magánbiztosítási és egészségügyi ellátórendszerek, valamint az állami, illetve társadalombiztosítási rendszerek legrosszabb tulajdonságait ötvözi. És intézményfenntartóként? Intézményfenntartóként kijelenthetjük, hogy kórházaink, egészségügyi intézményeink nem a vizit- és kórházi napidíjból tudták átvészelni a tavalyi évet. Gondolják el: egy hónap vizit- és kórházi napidíj 11 millió forint körüli bevételt eredményez a Megyei Kórháznak, ehhez képest egy hónapban a mosodai számla több mint 15 millió forint. A kormányzati kommunikáció azt hangsúlyozza, hogy ezeket a pénzeket fejlesztésre fordíthatjuk, miközben a lepedők mosatása sem jön ki belőle. Egy komolyabb orvosi műszer több százmillió forint! Hogyan élik ezt meg a betegek, mit éreznek ebből? Mi az embert, a hozzánk forduló beteget tekintjük a legfontosabbnak, s próbálják az orvosok, a nővérek is feladatukat, a betegségmegelőzést és a gyógyítást a legmagasabb szakmai színvonalon ellátni. De betegeink többsége forintra kiszámolva, napról napra él, s nem tudnak még többet fizetni. Ezért romolhat egészségi állapotuk. Hiába tennénk meg értük mindent kórházainkban, ha el sem jutnak oda. A statisztikák szerint 2007-ben sajnos • többen haltak meg, mint 2006-ban. Országosan az egészségügyi infláció 20,7%-os volt, s ehhez járult még, hogy 152 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből, miközben a vizit- és napidíjból származó bevételek alig több mint 60 milliárd forintot tettek ki. Ebből mindenki láthatja, milyen óriási összeget vontak el. Az egészségügy mellett kevesebb szó esik a tandíjról, az oktatási rendszerről, a tanári munka egyre nehezebbé válásáról. Pedig ez ugyanúgy meghatározza a jövőt, mint a megye egészségügyi helyzete. Ahol vidéken egyre több a munkanélküli, egyre több az elszegényedő középrétegbeli család, akik a tandíj miatt nem tudják egyetemre, főiskolára küldeni gyermeküket - ott igen nagy baj lesz. Mi azt szeretnénk, ha a felsőoktatásba való bejutás kizárólag a diákok tudásán, szorgalmán és ambícióján múlna. A tudásalapú társadalomban nem lehet azt megengedni, hogy csak gazdag szülők gyerekei járjanak egyetemre, főiskolára. Nekünk vidéki iskoláink vannak, ahol a tanárok a diákokkal együtt mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek tovább tudjanak tanulni. Ezt akarják elvenni tőlünk, és az ország összes többi szegény, de jó tanulójától. Ezzel a jövőjüket veszik el, s vesztjük el mi is a jövőnket. A tandíj bevezetésével ezek szerint csak nehezebb lesz a felsőoktatási intézményekbe való bejutás? A szeptembertől fizetendő tandíj legalább 105 ezer forintos újabb kiadás a családoknak. Ehhez még számoljuk hozzá, hogy a diákok utaznak, öltözködnek, esznek, laknak és e- mellett tankönyveket, jegyzeteket kell vásárolniuk. Ez legalább akkora összeget tesz ki, mint a tandíj, csak éppen havonta! Egy átlagos család képtelen kifizetni 2 gyermek taníttatási költségeit. Ha két szülő hazavisz összesen 200 ezer forintot, abból körülbelül ugyanennyit kellene kifizetniük gyermekük taníttatásáért. Miből éljenek? A megye lakosságának nagy része, de mondhatnám azt is, a vidékiek nagy része nem tudja kifizetni gyermeke, tanulmányainak eddig is tetemes költségein túl még a tandíjat is. Tud-e segíteni az önkormányzat ilyen nehéz helyzetben? Nekünk - a kormánnyal ellentétben - erőn felül is tudni kell segíteni. Tavaly duplájára emeltük a Bur- sa Hungarica összegét, pedig akkor még csak sejtettük, hogy tandíjat vezetnek be. A 2008-as évben több mint 5000 hallgatót támogatunk ösztöndíjjal, ami azt jelenti, hogy a megyében tanulók 1/3-át segítjük a helyi önkormányzatokkal összefogva. De ennél is nagyobb az igény. Pedig ez országosan a legmagasabb támogatási arány, ami pénzben kifejezve 110 millió forint feletti összeg. S ezzel együtt majd azt fogja mondani a szülők nagy többsége, .hogy drága gyermekem, mi nem tudjuk fizetni tanulmányaidat. Mit vár a március 9-ei népszavazástól? Nincs ingyen semmi, ezzel tisztában vagyunk. Nem is ingyenességet szeretnénk, hisz aki dolgozott, az tudja, hogy évről évre rengeteget fizetünk az államkasszába, amivel - úgy tűnik - rosszul gazdálkodnak, és még többet és többet akarnak. Mi azt akarjuk, hogy a pénzünkkel jól gazdálkodjanak. Mi mindenkit arra biztatunk, hogy március 9-én éljen állampolgári lehetőségével, menjen el szavazni, és alkosson véleményt annak tudatában, ahogy a saját és családja jövőjét elképzeli. Mi egy dolgot szeretnénk: igent mondani arra, hogy minél több gyermek tudjon középiskoláinkból felsőoktatásba kerülni, s igent mondani egy egészséges és önbizalommal teli megyére. Ezért tartsák fontosnak Önök is, hogy igent mondjanak mindhárom kérdésre. Kórházi „reform” - hogy teljes legyen a kép Mennyire tartja indokoltnak a vizitdíj és kórházi napidíj bevezetését? A kérdésnek egyszerre van politikai és szakmai oldala. A megyei közgyűlés tagjaként és kórházigazgatóként talán mindkettőre válaszolhatok. A 2006-os választások előtt a jelenlegi kormánypártok és vezetőik tagadták, hogy lesz vizitdíj, vagy kórházi napidíj. főigazgató főorvos B.-A.-Z. Megyei Kórház Vagyis a vizit- és kórházi napidíj bevezetésére nem kaptak felhatalmazást, hiszen megtévesztették a választópolgárokat. Szakmai oldalról közelítve meg a kérdést kijelenthető: nincs szükség sem vizitdíjra, sem kórházi napidíjra, mivel kórházi viszonylatban ez nem jelent gyakorlati hasznot hozó bevételt, de még a hálapénzt sem szünteti meg. Igazságtalannak tartjuk, hogy mindazok, akik 30-40 éven keresztül fizették a társadalombiztosítást, most ismételten fizessenek. Sajnos tudunk olyan emberekről is, akik ezen díjak miatt - betegségük ellenére - nem fordulnak orvoshoz, így sokszor menthetetlen állapotban kerülnek kórházba. A vizitdíj és a kórházi napidíj megrontotta az orvos-beteg közötti kapcsolatot is. Az egészségügy mai helyzetéből kiindulva milyen eredményt tartana sikernek a népszavazáson? Fontos tudnunk, hogy amennyiben győznek az igenek, megszűnik a vizit- és napidíjfizefés. Ugyanakkor azt tartanám eredménynek mind a betegek, mind a kórházak érdekében, ha az új költségvetésbe beterveznék az egészségügyi műszerfejlesztés és az amortizáció költségét is, s nem a növekvő vizitdíjakból kellene azokat pótolni. A nemzetközi összehasonlításban is kirívóan magas járulékelvonások- bór pedig az államnak meg kell tudni oldania az alapellátás finanszírozását. Mit jelentett a 2007-ben életbe lépett „kórházreform” a szikszói kórházban? 2007 áprilisában 161 aktív ágy szűnt meg, s ezzel együtt a szülészet, a nőgyógyászat, az aktív belgyógyászat, a sebészet, az intenzív osztály, az ideggyógyászat, az aktív onkológiai osztály működésére sem kaptunk további lehetőséget. Dr. Tiba Sándor főigazgató II. Rákóczi Ferenc Kórház Szikszó Kórházunkat krónikus jellegű tevékenységekre jelölték ki. Ez a döntés azt is jelentette, hogy 200 millió forintos éves bevételtől estünk el, míg a vizitdíj befizetéséből havonta 2 millió forint bevételünk van. De ez sem pluszforrásként jelentkezik, hiszen munkabérre, adminisztrációs és könyvelési költségekre, nyomtatványokra fizetjük ki. E mellé tegyük hozzá a betegek megjegyzéseit, akik arról panaszkodnak - azt gondolom, jogosan -, hogy ők ezt már kifizették társadalombiztosítási járulék vagy munkáltatóik hozzájárulása által. A legnagyobb problémát az eddig idetartozó betegnek jelenti mindez: nem Szikszóra, hanem Miskolcra kell bejárniuk. Mennyire tudja fedezni a bevételkiesést a vizitdíj és kórházi napidíj? A mi ellátási területünk Abaúj, ahol a munkanélküliség 20 százalékos, és sok az idős vagy roma lakosok közül kikerülő betegek aránya. Ezeknek az embereknek már egyszer 300 forint is sokat jelent. Számtalanszor halljuk a betegektől, hogy sajnálom, doktor úr, de nem tudok visszajönni kezelésre, mert nem tudom az útiköltséget sem kifizetni. Az itt élő emberek belefásultak abba, hogy újra és újra csak terheket kapnak. Ezt a betegek arányának csökkenéséből is észreveszzük, hiszen majd 20 százalékkal kevesebb a járóbeteg-ellátásunk. Ezt lehet pozitívan is értékelni, csakhogy itt nem háziorvosi rendelésekről beszélünk, hanem szakrendelésekről, ahova háziorvosán keresztül jut el a beteg. Gyermekeink jövője Az elmúlt egy év sok változást hozott az oktatás területén. Pedagógusként, kollégiumi vezetőként és közgyűlési tagként hogyan látja az oktatás helyzetét? A szomorú tényeket ismerjük: az állami támogatás csökkentése miatt számos önkormányzat volt kénytelen összevonni, bezárni iskoláit, a működő intézményekben létszám- leépítésekre, az ésszerűség határán túlmutató megszorításokra került sor. A szülők csak azt tapasztalják: az önkormányzat bezár, csökkent, elvon. A kiváltó okokkal, a kormányzat romboló tevékenységével pedig sokan nem hajlandók szembesülni. Mennyire lehet észrevenni a diákokon, családtagjaikon a mindennapok növekvő terheit? Az oktatási terület irányítói és a kormány végtelenül cinikusan kezeli a magyar diákokban meglévő képesség, tehetség kibontakoztatását. Csökkenti a normatív támogatást, a felsőfokú intézményekben tanulni szándékozók számára - minimum 105 ezer forintos - tandíjat ír elő, iszonyú nehéz helyzetbe hozva számos jó képességű, de rossz anyagi körülmények között élő diákot. Érettségi előtt álló, jó tanulmányi eredménnyel rendelkező diákok már a felvételi csomagot sem tudják megSzeles András vásárolni, s a későbbi terhek miatt eleve lemondanak arról, hogy részt vegyenek a felvételi eljárásban. Milyen jövőképet tudnak mutatni a gyermekeknek? Úgy érzem - tisztelet a kivételnek -, az oktatásinevelési terület irányítói elszakadtak a mindennapoktól. Az Oktatási Minisztérium irodáiban olyan emberek ülnek, akik vagy soha nem tanítottak vagy nagyon régen. Tőlük is kérdezem: mit tegyünk mi itt, Abaújban, a sok csillogó szemű, érdeklődő tekintetű gyerekkel? Az itt élő családok nagy része már eddig is erőn felül próbált mindent megtenni, hogy gyermekeiknek könnyebb legyen. Idáig mi azt mondtuk, innen tanulással, jó eredményekkel lehet kitörni. Ezután mit fogunk mondani a gyerekeknek, szülőknek? mm
