Észak-Magyarország, 2008. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám

2008. január 2., szerda SZOLASTEB /7 ÉSZAK Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. BOON TOP 10 (01. 01.) Internetes portálunkon tegnap estig az alábbi cikke­ket olvasták a legtöbben. BALESET, BŰNÜGY Vérrel pecsételt újévkezdet Családi tragédiával kezdődött az újév hajnala egy Ka­lapács utcai lakásban Miskolcon. Egy férfi megölte élettársát. Vonattal ütközött a vasúti kereszteződésben A Sajószöged és Hejőbába között található vasúti ke­reszteződésben egy Ford Escort és egy vonat összeüt­között.' A Zuschlag-ügy Országos méretű csalási ügy lett a pályázati pénze­ket rosszul felhasználó alapítványok ügyéből. KÖZÉLET Változások a társadalombiztosításban Jelentősen megváltoztatta az Országgyűlés a társada­lombiztosítási járulékok belső szerkezetét, eltolva az arányokat a nyugdíjbiztosítás felé. Már 251 halott Kenyában A kenyai rendőrség szerint 251-re emelkedett a vá­lasztások után kitört zavargások halottainak száma. A legjobbaknak biztosan nem kell tandíjat fizetniük Minden állami egyetemen és főiskolán kötelező lesz mentességet adni a tandíj megfizetése alól a legjob­ban teljesítő 15 százaléknak. Jessica Álba a semmiből Jessica Álba „szexfélisten" születése a hófehér pixel­tengerben. SPORT Az olimpiai bajnok Pekinghez igazit A nyári olimpia évébe léptünk, néhány hónap és fel­lobban a láng az „ázsiai óriásnál". Szávay búcsúzott a Gold Coasttól Már az első fordulóban kiesett a 175 ezer dollár össz­díjazású ausztrál Goald Coast versenyből Szávay Ág­nes, akif az ukrán Juliana Fedak győzött le. Sport 2007. december Az óév utolsó hónapjának fontosabb sporteseményei­re tekintünk vissza.----------------------­CSD » További hírek, fotók és videók NAPI ÜZENET H Lorger Károly olvasónktól Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak c talpra állni nyújt kezet. Gábriel Garcia Márquezff NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLA Hamarosan Genovéva Miskolc (ÉM) - Bizonyára sokan van­nak úgy, hogy elfeledkeznek a szerette­ik, barátaik névnapjáról. Emlékeztetőnk ennek elkerülésében nyújt segítséget. NÉVNAPMENÜ Január 3.__________Genovéva, Benjámin Január 4.___________________________Titusz, Leona Január 5. Simon Bosszankodjon velünk! Miskolc (ÉM) - Ha éppen nem talál elég bosszantó dolgot maga körül, kattintson in­ternetes honlapunkon (www.boon.hu) a Bosszantó blogunkra. Szóljon hozzá az ott szereplő ügyekhez, vagy írja meg, ami Ön­nek bosszantó! ITT ÜNÜKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket az Észak-Magyar- ország Szólástér rovatába a 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502-900/3926 és 3241 számon érhetik el a Szólástér ro­vatot. SMS-eiket a 20/964-4444 szám fo­gadja, az eszakolvasoszolg @inform.hu címre pedig e-mailjeiket varjuk. OLVASÓINK LEVELEIBŐL Ünnep előtt. Karácsony és szilveszter előtt sokan keresték fel a bevásárlóközpontokat, hogy beszerezzék az ünnepi asztalra valót. Olvasónk az egyik hipermar­ketben válogatva úgy érezte, hogy számára valami na­gyon hiányzik onnan. Áru volt bőven, és mégis... Az egymásra figyelés. (Fotó: ÉM-archív) SZÓLÁSTÉR Vásárlásom élményei Miskolcra szólított sorsom útja, ezért úgy gondoltam egyúttal meglátogatom a kö­zeli hipermarketet. Decem­ber napsugaras délelőttjén embertársaimon valamiféle készülődés hangulat volt érezhető. Mintha lemarad­nánk valamiről, szinte futva tettük meg az utat a 100- asért nyitható kocsikig. Ko­csimat tolva kényelmesebb tempóra állítottam magamat. Hivatalos ügyemet már elin­téztem, nem sietek sehová. Elővettem kis cetlimet, ami­re felírtam, hogy mire lenne szükségem. Ügyes húzás a kereskedelem részéről a sok színes prospektus, amiből kiválaszthatjuk szükséges dolgainkat. Bár számunkra is könnyebbség, hogy az árukat és árakat össze.tud­juk hasonlítani. Tíz évvel ezelőtti amerikai élményeim kavarogtak bennem. Ohiói tartózkodásom alatt láttam ekkora bevásárlóközponto­kat. Akkor is csak ámultam a temérdek árucikken. Volt ott minden földi jó, ugyan­úgy, mint most itt. Szól a zene, üdvözölnek bennünket, most már csak megtaláljak mindent, amit felírtam! Az élő sajnos drága Hol lehetnek a műfenyő- fák? Könnyű volt megtalál­nom, szebbnél szebbek ma­gasodtak ki az eladótérből. Elgondolkodtam... Évtizedek óta élő fát díszítettünk, min­dig hosszú tűlevelűt vásárol­tunk. Sokáig azt is sajnál­tam eldobni, erkélyemen mindig megérte a márciust. Egyre drágább az élő fenyő, ami aztán hamarosan holttá válik. Igen, itt aztán lehet válogatni. Ügyes emberek a kínaiak, hogy ilyen csodás fákat tudnak készíteni, amit aztán a világ minden tájára szállítanak! Kinéztem egy közepes nagyságú fát és ko­csimba tettem. Kapkodtam a fejem, mit nézzek: gyertyák színkavalkádja, télapó, an­gyalka, minden olyan lenyűgözően szép. Vettem gyertyát, elsétáltam a képes­lapos polcokig, ahol aztán volt miből válogatni. Közben a friss kenyér illata csapott meg. Honnan jön? Nem lát­tam, de elindultam arrafelé.- A belső polcról vegyen, az a legfrissebb! - mondta egy vásárlótársam. Moso­lyogva követtem tanácsát, és bizony szinte beleharaptam volna a még párolgó kenyér­be. Volt ott mindenféle ka­lács, mákos-diós bejgli. Hát bizony! - gondoltam magam­ban, nem érdemes már süt­ni. Mire megveszem a má­kot, diót, a hozzávalókat - majdnem ennyibe kerül! Na, most már a friss kenyérhez parasztkolbász is kellene! - mutatta cédulám. A cseme- gés pult roskadásig tele min­denfajta finomsággal. Ember legyen a talpán, aki itt nem éhezik meg. Elment a kedvem Sorra kerülve az eladótól kértem a parasztkolbászt. Rám sem nézve kérdezte:- Milyen legyen? - Csodál­koztam a kérdésen.- Miért? Hányféle paraszt- kolbász van?- Huníz és magyar. Na, er­re mit felelhettem? Természe­tesen magyart kértem volna - mert milyen az a huníz? Ám már csak ilyen volt. Na, mindegy! A színe jó, bár egy­általán nem úgy néz ki, mint a képen. Valahogy olyan volt, mint amikor nagyapám a füstölőből szedte ki, nyer­sen; puhán. Nem erre számí­tottam. Jókedvem, de vásárló kedvem is eltűnt. Elég volt a csábítgatásból. Ráadásul na­gyon melegem van. Na de melyik pénztárhoz menjek? Mindenhol sokan vannak. Beálltam egy rövidnek tűnő sorba. Előttem egy idősebb férfi állt. A kocsiba tette le­vetett kabátját, különválaszt­va a termékektől. Milyen iga­za van! Én miért nem vettem le a kabátom, amikor ájuldo- zom a melegtől. De már kibí­rom ezt a kis időt! Persze, kis idő! A pénztárban egy ta­nulólányka ült, akit kollé­ganője tanítgatott. A férfi hangosan mondta, hogy négy csomag Omnia kávét vett, a hármat fizet, négyet kap ak­ció keretében. - Éz nem az a kávé! - derült ki. Megsajnál­tam vásárlótársamat, akitől elszedték a kávékat, mivel az nem akciós! Láttam szomo­rú és dühös arcát. Ugyanúgy érezhetett, mint én! Alig vár­tam, hogy kívülről lássam ezt a hatalmas áruraktárt. Hazafelé utazva volt időm el­gondolkodni a történteken. Pár dolgot vásároltam csu­pán, de úgy az áruk, mint a dolgozók elvették kedvemet. A nap csábító sugarai sem adták vissza örömöm. Úgy éreztem, nagyon hiányzik va­lami, ebből a jónak tűnő üz­letláncból Főleg az egymásra figyelés. Mennyivel barátsá­gosabb egy kisebb, de ember­séggel is megtöltött üzlet! ZvadAné Farkas Erzsébet Kazincbarcika Falusi karácsonyok A karácsony, annak min­den várakozásával, történése­ivel a legörömtelibb perceket jelentette. Amikor még kis falunkban este az utcai fényt a csillogó hó és a fénylő csil­lagok jelentették, a lakóházak világítását pedig a petróleum- lámpák megannyi változata adta, mi a legolcsóbb aján­déknak is tudtunk örülni. Akkor még kiszámíthatóbb volt az időjárás, és Mikulásra általában leesett a hó, ami aztán megmaradt az ünne­pekre, és csodálatos hangula­tot teremtett. A falusi ember készült az ünnepekre. Időben gondoskodott arról, hogy csa­ládja ünnepi asztalán legyen bőséges kínálat. Ehhez akkor nem kellett a bevásárlóköz­pontban vásárolni, nem kel­lett félni a romlott vagy le­járt szavatosságú hústól. Az étkeknek való szinte minden család udvarán bőségesen ad­va volt: szárnyasok és meghí­zott, levágandó sertések. Ez utóbbiak levágása még az ün­nep előtti napokban megkezdődött. A hajnali sö­tétségben levágott sertések szalmával történő perzselése világította be a portákat. Ak­kortájt még nem voltak hűtők, de a hideg kamrák pó­tolták azokat. Jó helyük volt benne a feldolgozott „disznó- ságoknak”. Az ünnepi hangu­latot növelte a karácsonyfát cipelő „Jézuskák” látványa. A karácsonyfa nem volt más, mint az ei'dőszé-leken megta­lálható borókafa. Az ünnep előtti napok hangulatához hozzátartozott a járatásra be­fogott lovak és csikók szán­kóval való megjáratása. Ezt egészítette ki a gyerekek csa­patban történő szánkózása, ami szívderítő volt. Kalács és pálinka A nagy sütés-főzés kará­csony szombatján kezdődött, a kőttkalácsok minden válto­zatával. A vidéki ember ak­koriban ezt tette az asztalára a ma divatos mákos és diós bejgli helyett. Ez bizony olyan volt, hogy végigérte az ember hasát, és több volt benne a mák meg a dió, mint a tészta. A falusi ember először a pásztorainak jutta­tott a megsült kalácsból - egy kis pálinka-kiegészítés­sel. Ekkor már a tavaszra gondolt - arra, hogy a pász­tora a kihajtás előtt nehogy itt hagyja a falut. Karácsony­kor a gyermekek és a felnőt­tek - tanítói segédlettel ké­szített - szép színdarabokkal szórakoztatták a falu lakossá­gát, melyet aztán reggelig tartó táncmulatság követett. Az ünnep első napja a temp­lomba menésé volt. Ebéd után szokás volt a rokonokat boroskorsóval a kézben meg­látogatni, és kisebb ajándé­kokkal boldog perceket sze­rezni egymásnak. Az a sál, amelyet az egyik karácso­nyon a keresztanyámtól kap­tam, még ma is kedves em­lék számomra. Bizonyára ugyanilyen kedves emlékei lesznek majd a mostani kará­csonyokról a mai fiataloknak is, ha majd hatvan év múlva visszaemlékeznek fiatalságuk szeretett „karácsonyára”. Kovács Béla, KAnó A NAP ELŐFIZETŐJE Dobronyi Imréné Kazincbarcika (ÉM ­B.Gy.) - Nagyon szeret ker­tészkedni a kazincbarcikai Dobronyi házaspár és több mint 30 esztendeje járatják lapunkat, az Észak-Ma- gyarországot. A feleség, He­gyi Mária Szentistvánból ér­kezett, a féi'j, Dobronyi Im­re pedig Múcsonyból. 1969- ben kötöttek egy életre szó­ló házasságot. Eleinte Alberttelepen laktak, 1985- ben költöztek be Kazincbar­cikára. Már mindketten nyugdíjasok. Zita lányuk gyógyszerész ugyancsak az észak-borsodi városban. Im­re bácsi autószerelőként dol­gozott, Marika pedig gyógy­szertári szakasszisztensként tevékenykedett. A kertész­kedés mellett a háziállatokat is nagyon szeretik, van há­rom macská­juk és, egy ku-j tyájuk. pingyom-j tetői ku-1 tyamen- helyről hozták Kendrát, akit nagy becsben tartanak. Az Északot, mint mond­ják, az elejétől a végéig elolvassák, már a reggeli órákban. Leginkább a ker­tészeti rovat cikkeit kere­sik, de a Szólástérben meg­jelenő hozzászólásokra is odafigyelnek és természete­sen főleg a térségi informá­ciókra kíváncsiak. A napi politikai helyzet sem hagy­ja hidegen őket, az orszá­gos ügyekről szóló írásokat sem lapozzák át. OLVASÓINK ÍRJÁK A legszebb baba Hétéves lehettem, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék karácsonyra. Egy alvós babára vágytam. Meg is ígérték, hogy hozza majd a Jézuska. Aztán volt gyönyörű karácsonyfánk, csak a babát hiába kerestem a fa alatt. Azt hajtogattam, hogy nekem nem hozott a Jézuska alvós babát. Ehhez tudni kell, hogy akkoriban nem volt ennyiféle játék, így nehezen lehetett beszerezni alvós babát. Azzal vigasztal­tak, hogy majd hozza a Jé­zuska - ha késve is. A szüle­im (azaz a Jézuska) az ün­nep után azonnal hozzákezd­tek a kereséshez, és nagy nehezen találtak is egyet: egy nagyon csúnya babát, ami akkor nekem a legszebb volt. A teste fűrészporral volt kitömve, csak a keze és a feje volt porcelán. A fején pedig rém vörös loknik vol­tak. Egy tüllből készült ruha volt rajta, a fején pedig egy kalap volt, ami a ruha anya­gából készült. Ez volt az én első és utolsó babám, de ne­kem ez volt a legszebb a vi­lágon. Hosszú éveken át na­gyon vigyáztam rá - mind­addig, amíg a lányom el nem látta a baját. Németh Sándorné, FelsónyArAd Napi üzenet „Kicsit több békesség, jó­ság, szelídség, kevesebb vi­szály, irigység... Kicsit több igazság úton-útfélen... kicsit több segítség bajban, ve­szélyben. Kicsit több mi, és kevesebb én... Kicsit több erő, remény... és sokkal több virág az élet útjára! Mert a sírokon túl már hiába...” (Ismeretlen) LukAcsné Tóth AnnamAria Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents