Észak-Magyarország, 2008. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-02 / 1. szám
2008. január 2., szerda SZOLASTEB /7 ÉSZAK Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. BOON TOP 10 (01. 01.) Internetes portálunkon tegnap estig az alábbi cikkeket olvasták a legtöbben. BALESET, BŰNÜGY Vérrel pecsételt újévkezdet Családi tragédiával kezdődött az újév hajnala egy Kalapács utcai lakásban Miskolcon. Egy férfi megölte élettársát. Vonattal ütközött a vasúti kereszteződésben A Sajószöged és Hejőbába között található vasúti kereszteződésben egy Ford Escort és egy vonat összeütközött.' A Zuschlag-ügy Országos méretű csalási ügy lett a pályázati pénzeket rosszul felhasználó alapítványok ügyéből. KÖZÉLET Változások a társadalombiztosításban Jelentősen megváltoztatta az Országgyűlés a társadalombiztosítási járulékok belső szerkezetét, eltolva az arányokat a nyugdíjbiztosítás felé. Már 251 halott Kenyában A kenyai rendőrség szerint 251-re emelkedett a választások után kitört zavargások halottainak száma. A legjobbaknak biztosan nem kell tandíjat fizetniük Minden állami egyetemen és főiskolán kötelező lesz mentességet adni a tandíj megfizetése alól a legjobban teljesítő 15 százaléknak. Jessica Álba a semmiből Jessica Álba „szexfélisten" születése a hófehér pixeltengerben. SPORT Az olimpiai bajnok Pekinghez igazit A nyári olimpia évébe léptünk, néhány hónap és fellobban a láng az „ázsiai óriásnál". Szávay búcsúzott a Gold Coasttól Már az első fordulóban kiesett a 175 ezer dollár összdíjazású ausztrál Goald Coast versenyből Szávay Ágnes, akif az ukrán Juliana Fedak győzött le. Sport 2007. december Az óév utolsó hónapjának fontosabb sporteseményeire tekintünk vissza.----------------------CSD » További hírek, fotók és videók NAPI ÜZENET H Lorger Károly olvasónktól Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak c talpra állni nyújt kezet. Gábriel Garcia Márquezff NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLA Hamarosan Genovéva Miskolc (ÉM) - Bizonyára sokan vannak úgy, hogy elfeledkeznek a szeretteik, barátaik névnapjáról. Emlékeztetőnk ennek elkerülésében nyújt segítséget. NÉVNAPMENÜ Január 3.__________Genovéva, Benjámin Január 4.___________________________Titusz, Leona Január 5. Simon Bosszankodjon velünk! Miskolc (ÉM) - Ha éppen nem talál elég bosszantó dolgot maga körül, kattintson internetes honlapunkon (www.boon.hu) a Bosszantó blogunkra. Szóljon hozzá az ott szereplő ügyekhez, vagy írja meg, ami Önnek bosszantó! ITT ÜNÜKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket az Észak-Magyar- ország Szólástér rovatába a 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502-900/3926 és 3241 számon érhetik el a Szólástér rovatot. SMS-eiket a 20/964-4444 szám fogadja, az eszakolvasoszolg @inform.hu címre pedig e-mailjeiket varjuk. OLVASÓINK LEVELEIBŐL Ünnep előtt. Karácsony és szilveszter előtt sokan keresték fel a bevásárlóközpontokat, hogy beszerezzék az ünnepi asztalra valót. Olvasónk az egyik hipermarketben válogatva úgy érezte, hogy számára valami nagyon hiányzik onnan. Áru volt bőven, és mégis... Az egymásra figyelés. (Fotó: ÉM-archív) SZÓLÁSTÉR Vásárlásom élményei Miskolcra szólított sorsom útja, ezért úgy gondoltam egyúttal meglátogatom a közeli hipermarketet. December napsugaras délelőttjén embertársaimon valamiféle készülődés hangulat volt érezhető. Mintha lemaradnánk valamiről, szinte futva tettük meg az utat a 100- asért nyitható kocsikig. Kocsimat tolva kényelmesebb tempóra állítottam magamat. Hivatalos ügyemet már elintéztem, nem sietek sehová. Elővettem kis cetlimet, amire felírtam, hogy mire lenne szükségem. Ügyes húzás a kereskedelem részéről a sok színes prospektus, amiből kiválaszthatjuk szükséges dolgainkat. Bár számunkra is könnyebbség, hogy az árukat és árakat össze.tudjuk hasonlítani. Tíz évvel ezelőtti amerikai élményeim kavarogtak bennem. Ohiói tartózkodásom alatt láttam ekkora bevásárlóközpontokat. Akkor is csak ámultam a temérdek árucikken. Volt ott minden földi jó, ugyanúgy, mint most itt. Szól a zene, üdvözölnek bennünket, most már csak megtaláljak mindent, amit felírtam! Az élő sajnos drága Hol lehetnek a műfenyő- fák? Könnyű volt megtalálnom, szebbnél szebbek magasodtak ki az eladótérből. Elgondolkodtam... Évtizedek óta élő fát díszítettünk, mindig hosszú tűlevelűt vásároltunk. Sokáig azt is sajnáltam eldobni, erkélyemen mindig megérte a márciust. Egyre drágább az élő fenyő, ami aztán hamarosan holttá válik. Igen, itt aztán lehet válogatni. Ügyes emberek a kínaiak, hogy ilyen csodás fákat tudnak készíteni, amit aztán a világ minden tájára szállítanak! Kinéztem egy közepes nagyságú fát és kocsimba tettem. Kapkodtam a fejem, mit nézzek: gyertyák színkavalkádja, télapó, angyalka, minden olyan lenyűgözően szép. Vettem gyertyát, elsétáltam a képeslapos polcokig, ahol aztán volt miből válogatni. Közben a friss kenyér illata csapott meg. Honnan jön? Nem láttam, de elindultam arrafelé.- A belső polcról vegyen, az a legfrissebb! - mondta egy vásárlótársam. Mosolyogva követtem tanácsát, és bizony szinte beleharaptam volna a még párolgó kenyérbe. Volt ott mindenféle kalács, mákos-diós bejgli. Hát bizony! - gondoltam magamban, nem érdemes már sütni. Mire megveszem a mákot, diót, a hozzávalókat - majdnem ennyibe kerül! Na, most már a friss kenyérhez parasztkolbász is kellene! - mutatta cédulám. A cseme- gés pult roskadásig tele mindenfajta finomsággal. Ember legyen a talpán, aki itt nem éhezik meg. Elment a kedvem Sorra kerülve az eladótól kértem a parasztkolbászt. Rám sem nézve kérdezte:- Milyen legyen? - Csodálkoztam a kérdésen.- Miért? Hányféle paraszt- kolbász van?- Huníz és magyar. Na, erre mit felelhettem? Természetesen magyart kértem volna - mert milyen az a huníz? Ám már csak ilyen volt. Na, mindegy! A színe jó, bár egyáltalán nem úgy néz ki, mint a képen. Valahogy olyan volt, mint amikor nagyapám a füstölőből szedte ki, nyersen; puhán. Nem erre számítottam. Jókedvem, de vásárló kedvem is eltűnt. Elég volt a csábítgatásból. Ráadásul nagyon melegem van. Na de melyik pénztárhoz menjek? Mindenhol sokan vannak. Beálltam egy rövidnek tűnő sorba. Előttem egy idősebb férfi állt. A kocsiba tette levetett kabátját, különválasztva a termékektől. Milyen igaza van! Én miért nem vettem le a kabátom, amikor ájuldo- zom a melegtől. De már kibírom ezt a kis időt! Persze, kis idő! A pénztárban egy tanulólányka ült, akit kolléganője tanítgatott. A férfi hangosan mondta, hogy négy csomag Omnia kávét vett, a hármat fizet, négyet kap akció keretében. - Éz nem az a kávé! - derült ki. Megsajnáltam vásárlótársamat, akitől elszedték a kávékat, mivel az nem akciós! Láttam szomorú és dühös arcát. Ugyanúgy érezhetett, mint én! Alig vártam, hogy kívülről lássam ezt a hatalmas áruraktárt. Hazafelé utazva volt időm elgondolkodni a történteken. Pár dolgot vásároltam csupán, de úgy az áruk, mint a dolgozók elvették kedvemet. A nap csábító sugarai sem adták vissza örömöm. Úgy éreztem, nagyon hiányzik valami, ebből a jónak tűnő üzletláncból Főleg az egymásra figyelés. Mennyivel barátságosabb egy kisebb, de emberséggel is megtöltött üzlet! ZvadAné Farkas Erzsébet Kazincbarcika Falusi karácsonyok A karácsony, annak minden várakozásával, történéseivel a legörömtelibb perceket jelentette. Amikor még kis falunkban este az utcai fényt a csillogó hó és a fénylő csillagok jelentették, a lakóházak világítását pedig a petróleum- lámpák megannyi változata adta, mi a legolcsóbb ajándéknak is tudtunk örülni. Akkor még kiszámíthatóbb volt az időjárás, és Mikulásra általában leesett a hó, ami aztán megmaradt az ünnepekre, és csodálatos hangulatot teremtett. A falusi ember készült az ünnepekre. Időben gondoskodott arról, hogy családja ünnepi asztalán legyen bőséges kínálat. Ehhez akkor nem kellett a bevásárlóközpontban vásárolni, nem kellett félni a romlott vagy lejárt szavatosságú hústól. Az étkeknek való szinte minden család udvarán bőségesen adva volt: szárnyasok és meghízott, levágandó sertések. Ez utóbbiak levágása még az ünnep előtti napokban megkezdődött. A hajnali sötétségben levágott sertések szalmával történő perzselése világította be a portákat. Akkortájt még nem voltak hűtők, de a hideg kamrák pótolták azokat. Jó helyük volt benne a feldolgozott „disznó- ságoknak”. Az ünnepi hangulatot növelte a karácsonyfát cipelő „Jézuskák” látványa. A karácsonyfa nem volt más, mint az ei'dőszé-leken megtalálható borókafa. Az ünnep előtti napok hangulatához hozzátartozott a járatásra befogott lovak és csikók szánkóval való megjáratása. Ezt egészítette ki a gyerekek csapatban történő szánkózása, ami szívderítő volt. Kalács és pálinka A nagy sütés-főzés karácsony szombatján kezdődött, a kőttkalácsok minden változatával. A vidéki ember akkoriban ezt tette az asztalára a ma divatos mákos és diós bejgli helyett. Ez bizony olyan volt, hogy végigérte az ember hasát, és több volt benne a mák meg a dió, mint a tészta. A falusi ember először a pásztorainak juttatott a megsült kalácsból - egy kis pálinka-kiegészítéssel. Ekkor már a tavaszra gondolt - arra, hogy a pásztora a kihajtás előtt nehogy itt hagyja a falut. Karácsonykor a gyermekek és a felnőttek - tanítói segédlettel készített - szép színdarabokkal szórakoztatták a falu lakosságát, melyet aztán reggelig tartó táncmulatság követett. Az ünnep első napja a templomba menésé volt. Ebéd után szokás volt a rokonokat boroskorsóval a kézben meglátogatni, és kisebb ajándékokkal boldog perceket szerezni egymásnak. Az a sál, amelyet az egyik karácsonyon a keresztanyámtól kaptam, még ma is kedves emlék számomra. Bizonyára ugyanilyen kedves emlékei lesznek majd a mostani karácsonyokról a mai fiataloknak is, ha majd hatvan év múlva visszaemlékeznek fiatalságuk szeretett „karácsonyára”. Kovács Béla, KAnó A NAP ELŐFIZETŐJE Dobronyi Imréné Kazincbarcika (ÉM B.Gy.) - Nagyon szeret kertészkedni a kazincbarcikai Dobronyi házaspár és több mint 30 esztendeje járatják lapunkat, az Észak-Ma- gyarországot. A feleség, Hegyi Mária Szentistvánból érkezett, a féi'j, Dobronyi Imre pedig Múcsonyból. 1969- ben kötöttek egy életre szóló házasságot. Eleinte Alberttelepen laktak, 1985- ben költöztek be Kazincbarcikára. Már mindketten nyugdíjasok. Zita lányuk gyógyszerész ugyancsak az észak-borsodi városban. Imre bácsi autószerelőként dolgozott, Marika pedig gyógyszertári szakasszisztensként tevékenykedett. A kertészkedés mellett a háziállatokat is nagyon szeretik, van három macskájuk és, egy ku-j tyájuk. pingyom-j tetői ku-1 tyamen- helyről hozták Kendrát, akit nagy becsben tartanak. Az Északot, mint mondják, az elejétől a végéig elolvassák, már a reggeli órákban. Leginkább a kertészeti rovat cikkeit keresik, de a Szólástérben megjelenő hozzászólásokra is odafigyelnek és természetesen főleg a térségi információkra kíváncsiak. A napi politikai helyzet sem hagyja hidegen őket, az országos ügyekről szóló írásokat sem lapozzák át. OLVASÓINK ÍRJÁK A legszebb baba Hétéves lehettem, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék karácsonyra. Egy alvós babára vágytam. Meg is ígérték, hogy hozza majd a Jézuska. Aztán volt gyönyörű karácsonyfánk, csak a babát hiába kerestem a fa alatt. Azt hajtogattam, hogy nekem nem hozott a Jézuska alvós babát. Ehhez tudni kell, hogy akkoriban nem volt ennyiféle játék, így nehezen lehetett beszerezni alvós babát. Azzal vigasztaltak, hogy majd hozza a Jézuska - ha késve is. A szüleim (azaz a Jézuska) az ünnep után azonnal hozzákezdtek a kereséshez, és nagy nehezen találtak is egyet: egy nagyon csúnya babát, ami akkor nekem a legszebb volt. A teste fűrészporral volt kitömve, csak a keze és a feje volt porcelán. A fején pedig rém vörös loknik voltak. Egy tüllből készült ruha volt rajta, a fején pedig egy kalap volt, ami a ruha anyagából készült. Ez volt az én első és utolsó babám, de nekem ez volt a legszebb a világon. Hosszú éveken át nagyon vigyáztam rá - mindaddig, amíg a lányom el nem látta a baját. Németh Sándorné, FelsónyArAd Napi üzenet „Kicsit több békesség, jóság, szelídség, kevesebb viszály, irigység... Kicsit több igazság úton-útfélen... kicsit több segítség bajban, veszélyben. Kicsit több mi, és kevesebb én... Kicsit több erő, remény... és sokkal több virág az élet útjára! Mert a sírokon túl már hiába...” (Ismeretlen) LukAcsné Tóth AnnamAria Miskolc
