Észak-Magyarország, 2007. november (63. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-20 / 270. szám

2007. november 20., kedd ÉSZAK SZÓLÁSTÉB / HIRDETÉS /8 Kiss Andorné Arnót (ÉM) - Kiss Andorné (Erzsiké, azaz Zsóka) Arnóton él, a Miskolci Vízművektől ment nyugdíjba öt éve. Lánya, Orsolya Mis­kolcon él, ő is a víz műveknél dolgozik. Vagyis most nem dol­gozik, mert a háromhetes Szilveszter Marcellel otthon van. A nagymama, ha csak teheti, segít a családnak. Vannak unokák Arnóton is, a három és fél éves Ivett és Dániel, akik édesapja Attila, Or­solya testvére. Kiss Andorné elmondta, hogy régóta előfizetői az Északnak. Egyszer váltottak - az egyik országos napilapra de pár hónap után visszatértek hozzánk. Erzsi­ké szinte mindent elolvas az újságban, kivétel a sport. Még a bulioldalra is vet pár pillantást. Érdeklik a megye hírei, eseményei, és különösen örül, ha az ő te­lepülésükről olvashat valami jót. NAPI ÜZENET n Toplenszki Józsefné olvasónktól Az életben a dicséret, elismerés és gyengédség még a legtermésze­tesebb és legbarátibb emberi < kapcsolatokban is olyan fontos és nélkülözhetetlen, mint a gépek kerekeit zsírozó olaj. Különben nem forognak jól Tolsztoj ff Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési probléma vagy bármi, amit a kapcsán fontosnak tart -, hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől péntekig reggel 7 és este 8 óra között, szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. Bosszankodjon velünk! Miskolc (ÉM) - Ha éppen nem talál elég bosszantó dolgot maga körül, kattintson in­ternetes honlapunkon (www.boon.hu) a Bosszantó blogunkra. Szóljon hozzá az ott szereplő ügyekhez, vagy írja meg, ami Ön­nek bosszantó! BOON TOP 10 (II. 10.) jjjjjjjjjjjjjjjjj » x'fjryyy í j j > V> j Internetes portálunkon tegnap estig az alábbi cikke­ket olvasták a legtöbben. A listavezető írások, me­lyekhez időközben Önök több véleményt is fűztek, továbbra is megtekinthetők a BOON-on. BULVÁR Százkét éves meztelen modell A naptárszerepléssel a helyi focicsapatot segítette. Aki éjjel legény... Töviskaktusz másnaposság ellen - csak folyékonyan. Kyra és Cappy diadalmaskodott a jótékonysági bálon Kihirdették az állatszépségversenyünk győzteseit. BALESET, BŰNŰGY Turistabusz balesete Budapesten A sofőr meghalt, 14-en sérültek meg. Szemérmetlenül mutogatta magát Általános iskolásokat zaklatott a szerencsi férfi. SPORT Hétvégi nagyüzem volt a bükki slközpontban Telt házzal nyitott Bánkút. Puhl Sándor: szabályos gól volt Igazságot szolgáltatott a szakember. Mesteri szavak A rangadót kommentálták az edzők. KÖZÉLET Az „üvegzsebek" titkai, avagy mennyit keresünk Jövőre többet kereshetünk - a pénzügyi tárca sze­rint. Miskolci utak - merre vezetnek? Az illetékesek válaszoltak a kérdésekre. GST httfiíöv §* További hírek, fotók és videók SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kérje ki tanácsát... Kezelőorvosunk, gyógysze­részünk tanácsát célszerű nemcsak a mellékhatások, hanem az azonos hatóanyagú gyógyszerek ára tekinte­tében is megkérdezni... (Fotó: illusztráció) Hasznos tanács! Rokkant nyugdíjas vagyok 12 éve, többféle betegséggel. Szeretném a „Nem csök­kent!” cikk íróját kiigazíta­ni, egyben a többi gyógy­szert szedő betegtársamnak segíteni. A háziorvosommal kéré­semre átnéztük a gyógysze­reimet és amit lehetett, ki­cseréltünk, ugyanolyan ható­anyagú olcsóbbra. Egyéb­ként több olyan gyógyszer van amit ha szakorvos ír fel, akkor sokkal olcsóbb. Javasolom betegtársaim­nak, hogy konzultáljanak háziorvosukkal a gyógysze­rekkel kapcsolatban. Név és cím a szerkesztőségben Izgalmas történet Vitéz nemes Baranchi Ta­máska Endre festőművész, magyar királyi csendőr szá­zados, szárnyparancsnok, a II. világháború után 1945-50- ig szibériai hadifogságba ke­rült, a kazincbarcikai ÁVH kényszermunkatáborából 1955. július 27-én szabadult, 42 évesen. Az '56-os miskolci eseményeket ő mesélte el nekem, tőle tudom, hogy mi is történt azokban a napok­ban Miskolcon. Miskolci busz, címerrel „Este hat órakor befutott a busz Miskolcról, és annak elején régi magyar címer volt felragasztva. A sofőr iz­gatottan mesélte, hogy előző este óriási tömeg tüntetett Miskolc utcáin, és a békés tüntetők közül hat egyetemi hallgatót elfogott az ÁVH és bezárta az ÁVH épületébe... Miskolc jelenleg olyan, mint egy megbolygatott hangyafé­szek... E hírekre már össze­futott a falu apraja-nagyja, és a következő lépés a vörös csillagok leverése volt... Másnap reggel a korai busz- szal mentünk húgom kisfiá­val Miskolcra. A város utcái tele voltak emberekkel. Nagybátyámhoz mentünk fel tájékozódni. Nemsokára már újra az ut­cán voltam. A nagy tömeg­hez csatlakoztam, amely zászlókkal és feliratokkal volt felszerelve. így értük el az ÁVH parancsnokság épü­letét, és az elfogott hat egye­temista szabadon bocsátását követeltük. A kérést nem tel­jesítették, és a tömeg egészen közel ment az épülethez. Az első emeleti ablakból a fegyvertelen békés tömegre Nógrádi ÁVH őrnagy és testvére, Nógrádi százados sortüzet vezényelt. Több ha­lott és számos sebesült ma­radt az épület előtt, s a tö­meg kicsit hátrább húzódott. Ekkor valaki elkiáltotta ma­gát, miután a zászlaját egyik sebesült vérébe mártotta: „Emberek, menjünk fegyve­rért a Rudolf laktanyába és Diósgyőrbe!” Nemzetőrség diákokból A felkelők egy csoportja nemsokára tehergépkocsik­kal, fegyverekkel tért vissza. A két Nógrádit a felkelők az épületbe betörve elfogták és kivégezték, majd holttestü­ket a teherautó után kötve a Széchenyi utcán végigvitték, s a szovjet emlékműre akasztották. Utána már a vá­ros több helyéről fegyverro­pogás hallatszott. Másnap, jókor reggel elhagytam Mis­kolcot, és nagy nehézségek árán hazajutottunk váro­sunkba, Sátoraljaújhelyre. Ott egyenesen a Megyeházá­ra siettem. A Forradalmi Tanács éppen ülésezett. A tanács tagjai között láttam két barátomat, dr. Adrányi Pál ügyvédet és dr. Rákos Rezső orvost. Jelentkeztem a nemzetőrségbe. Közölték velem, hogy a Forradalmi Tanács a karha­talmi parancsnoksággal bí­zott meg. A Nemzetőrség 60%-a gimnáziumi és a szőlészeti- és borászati tech­nikum diákjaiból állt. A vá­rosban rend és nyugalom volt. Budapestre több ízben is küldtünk orvosokat, ápo­lókat és gyógyszereket. Irány a határ... Majd jött a szovjet meg­szállás. A forradalom vezető embereit kezdték összeszed­ni. így már én is bujkáltam, s miután a húgom közölte velem, hogy már négy alka­lommal kerestek, vettem én is a vándorbotot, és 1956. no­vember 29-én Hegykő mellett, a Fertő-tónál én is átléptem a magyar-osztrák határt... Nehéz volt a megválás a hazámtól, mert féltem, ami­kor visszanéztem a határról, hogy soha többé nem látom ezt a földet. Egy új haza ke­resésére indultam. Hajóval II napig tartott az út, amíg 1957. január 30-án kikötöt­tünk Amerikában.” Pittsburghban újra kezdett dolgozni, először illusztrátor­ként, majd szobrászként 22 évet töltött el, 300 bronzér­mét készített, és több mint 2000 bronzplakettet valamint domborművűt. A nevét soha nem változtatta meg, még az USA-ban sem. Mint a Ta­máska név egyetlen ékezeté­hez, úgy ragaszkodik az Endre-Zoltán neveihez. Felje­gyezte: Sztrakon Tamás, Gesztely Segítséget kérnek Sajnos egyre gyakrabban kapunk az alábbiakhoz ha­sonló tartalmú leveleket. A levélírók végső kétségbeesé­sükben fordulnak hozzánk, pontosabban a nyilvánosság sgítségével mindenkihez. Adataikat természetesen bi­zalmasan kezeljük, így a se­gítségükre jelentkezők cí­mét, telefonszámát küldjük el nekik, és ők veszik fel a kapcsolatot a segítőkkel. „Háromgyermekes édes­anya vagyok. Sajnos nehéz anyagi körülmények miatt kamatos pénzt vettem el, amit a mai napig is törlesz- tek, de sajnos csak a kamatot tudom fizetni, ami már a gyermekeim megélhetését ve­szélyezteti. Nem alamizsnát kérek, csak hátha akad vala­ki, aki segítene nekem. 400 000 forintra lenne szüksé­gem, amit becsületesen visz- szafizetnék. Ez az utolsó re­ményem, kérem, segítsenek.” „Egy aggódó édesanya va­gyok, de nyugdíjamból nem sokat tudnék segíteni, pedig a fiam rászorulna, és megér­demelné. „Kérjetek és megadatik nektek” - vettem át az igét a Bibliából. Egy 44 éves, szervátültetett, 3 gyermekét egyedül nevelő férfinak nagy szüksége len­ne segítségre. Betegsége ide­je alatt teljesen eladósodott, és most nem éri utol magát, pedig teljes állásban dolgo­zik, de keresete csak a leg­szükségesebbekre elég, és az adósság alig fogy. Ha valaki anyagi támogatást nyújtana, elhárítaná a fejük felől a közüzemi díjtartozások ag­gasztó következményeit.” ggjgggg .....mi ni ini—iii ii ii wwiiiiinm mimhiii na mm u nui SBS9SS blufl.byonhu A fentihez hasonló és más bosszan­tó témákról a Bosszantó című blogon olvashatnak és írhatnak. ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! _ V. i. X C C C 4. \ t 1 LH » •«•••••••••••••• Várjuk leveleiket az Észak-Magyarország Szó­lástér rovatába a 3526 Mis­kolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502- 900/3926 és 3241 számon érhetik el a Szólástér ro­vatot. SMS-eiket a 20/964- 4444 szám fogadja, az eszakolvasoszolg@inform. hu címre pedig e-mail- jeiket várjuk. A leveleket - ha szükséges — terjedel­mi okokból kénytelenek vagyunk rövidíteni megje­lenéskor. Jogszabályba üt­köző tartalmú, vagy névte­len leveleket nem közölhe­tünk. Ha levélírónk tart az esetleges következmények­től, akkor arra is van le­hetőség, hogy a névvel ér­kező levél névaláírás nél­kül jelenjen meg. (Ez a „Név és cím a szerkesztő­ségben” forma.) Természetesen levél­írónk kilétét, címét ekkor bizalmasan kezeljük, és beleegyezése nélkül nem adjuk ki senkinek. Ha tud­nak, kérjük, küldjenek fo­tót is levelükhöz. Kérjük, a leveleken, e-mailekben tüntessék fel telefonszámu­kat is. Körtvélyes István 1931-2007 Ez év november 27-én Kazincbar­cikán, a város díszpolgáraként kapott díszsírhelyen, a város és a BorsodChem (BC) saját halottjaként családtagjai, volt munkatársai és nagyszámú tisztelője je­lenlétében helyezték örök nyugalomra a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) egy­kori vezérigazgatóját, a korábbi vegyipari miniszterhelyettest, Körtvé­lyes Istvánt. Ez bizonyára egybecseng kívánságával, hiszen, mint Éva leánya írja: „...noha Sopronban nevelkedett, mindig Barcika volt a szívének a leg­kedvesebb”. Körtvélyes István Fertőszentmikló- son született, ahol édesapja állomásfő­nök volt. Gyermekkorától érdekelték a műszaki csodák, először a repülőgépek vonzották. A soproni gimnázium elvég­zése után a repülőtiszti pálya helyett mégis az újonnan alapított Veszprémi Vegyipari Egyetemre ment, ahol 1954- ben diplomázott. A felajánlott budapes­ti Haditechnikai Kutatóintézet helyett Kazincbarcikára kérette magát, ahol ak­kor már épült a BVK szomszédságában a kokszolómű. Az irányítóbizottság a Péti Nitrogénművekhez küldte, ahol műszakvezető, majd üzemvezető beosz­tásokban dolgozott. Gyorsan kitűnt kreativitásával, egy év múlva az ő ne­véhez fűződött a legtöbb beadott és el­fogadott technológiai és műveleti újí­tás. Öt év múlva a Nehézipari Minisz­térium Nehézvegyipari Főosztályának főmérnökeként a nitrogénműtrágya-ipar távlatainak meghatározása és az azok­ból kiinduló szakmai döntések koordi­nálása lett a feladata. Másként fogal­mazva a petrolkémia alapjainak leraká­sát kapta feladatul, ami a BVK kohó­koksz alapanyagról földgáz alapanyag­ra történő átállításával kezdődött meg. 1963 nyarán (32 évesen) a BVK mű­szaki igazgatójának nevezték ki, és ek­kor költözött családjával együtt Kazinc­barcikára, ahol ezután 18 évet töltött. Ebben az időben növelni kellett a mű­trágya termelését és meg kellett építeni az évi 5000 tonna kapacitású kaprolak- támüzemet. Ekkor szervezték egységes rendszer­be a BVK-t és a Berentei Vegyiműve­ket is. A két gyár közé épült az a PVC- III. üzem, amely akkor hazánkban az egy helyen, egy időben megvalósított legnagyobb beruházás volt. 1971-től már Körtvélyes István volt a vállalat igazgatója, majd 1979-80-ban a vezér- igazgatója. Az 1973-as áron 11,3 M Ft értékű, 1973-ban termelésbe lépett új üzem a várakozásoknak kiválóan meg­felelt, Körtvélyes István munkásságát Állami Díjjal ismerték el. 1972-ben megkapta a Magyar Kémikusok Egye­sülete által adományozott Wartha Vin- ce-díjat is. Ezután szakmai spektruma tovább szélesedett. A hazai petrolkémia, a mű- anyagalapanyag-gyártás, ezen belül a PVC-gyártás fejlesztése megalapozásá­nak elismert szaktekintélye és egyik ve­zetője lett. Az olefinprogramban vég­zett munkásságát Eötvös Loránd-díjjal ismerték el. 1981 elejetői csaknem kilenc éven át az Ipari Minisztériumban a magyar vegyipar szakmai koordinációjáért fe­lelős miniszterhelyettes volt. Ebben az időszakban vált a magyar vegyipar az ipar második legjelentősebb ágazatá­vá. Az ország az európai nitrogénipar élvonalába került, és erősen bővült a műanyagok belső felhasználása is. A rendszerváltás előtt, 1989-ben mondott le pozíciójáról, mert úgy érezte, hogy „többé nem lehet tervutasításos rend­szerben irányítani az ágazatot”. A privatizáció időszakában az Álla­mi Vagyonügynökség szakértőjeként dolgozott. 1993-tól a Hollóházi Porce­lángyár válságmenedzsere lett, és annak 1998-as eladását követően vonult nyug­díjba. A Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi docense volt. A Ma­gyar Kémikusok Egyesületének több évtizeden keresztül volt elnökségi tag­ja. A Magyar Vegyipari Szövetség ala­pításának aktív támogatója, akit a szö­vetség 2002-ben életműve elismerése­ként „A XXI. század magyar vegyipa­ráért” aranyéremmel tüntetett ki. Körtvélyes István személyében eredmé­nyes és sikeres vállalatvezetőt, a ma­gyar vegyipar nagy stratégáját és veze­tőjét veszítettük el. „Ha valaki vezető akar lenni, elsősorban emberszeretőnek kell lennie...”, nyilatkozta 1978-ban. A kazincbarcikai temetésen a gyászolók sokasága arról tanúskodott, hogy e hit­vallása viszonzásra talált. Emlékét sze­retettel és tisztelettel megőrizzük. Hirdetés

Next

/
Thumbnails
Contents