Észak-Magyarország, 2007. november (63. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-09 / 261. szám

2007. november 9., péntek ÉSZAJK MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /7 A NAP ELŐFIZETŐJE Juhász Istvánná Taktaharkány (ÉM - SFL) - Cirka harminc éve fizet elő a taktaharkányi család az Észak-Ma- gyarországra. „A férjem a rendőrségi ol­dal megszállottja, azt mondja, a sikeres felderítésekből, balesetekből lehetne bő­vebb tájékoztatást adni, mert annak le­het esetleg visszatartó ereje. A fiam sportimádó, én mindent átböngészek, per­sze a férjem is” - sorolja Juhász István­ná, a ház asszonya. Az olvasásnak megvan a sorrendje, elő­ször a férj lapozza át már kora reggel, a feleség akkor olvas, amikor munkája en­gedi, a fiú, aki biztonsági őrként dolgo­zik egy helyi intézménynél, magával vi­szi a lapot. „A konyhaoldal receptjeit mindig elolvasom, de addig még nem ju­tottam el, hogy valamelyiket kipróbál­jam, inkább elrakom, a gyűjtésük már- már a hobbi kategóriába tartozik - foly­tatja a feleség. - A bulik nem érdekelnek, viszont szívesen olvasnék többet ennek a helyén saját pátriánkról.” Ezt a véle­ményt osztja a családfő is. Juhászék öt­ezer forintos vásárlási utalványt kaptak lapunk melletti hűségükért. Szomorkodásra nem lesz idő Új színházi est Laáréktól Miskolc (ÉM) - Új színházi műsorral ké­szül meglepni közönségét a L’art pour l’art Társulat. A „Két férfi, egy nő meg egy férfi” című előadásában nem kevesebbre vállalko­zik a társulat, mint az erőszak feltartóztatha­tatlanul terjedő, mindannyiunk lelkének leg­mélyebb üregeibe lehatoló tarackgyökérzeté- nek kihuzigálására. A csapat november 24- én, szombaton este 7 órától az Ady Művelő­dési Házban mutatja be a gyomlálást. A né­zők együtt gereblyézhetnek a Besenyő család­dal, permetezhetnek Pandacsöki Boborjánnal, nyírhatnak füvet a Költővel, komposztálhat­nak a Láthatatlan emberrel. Az érdeklődők megismerkedhetnek a csintalanul játszadozó gyermekek ellen bevethető Gyerekpásztorral, a vakondokat ijesztgető szado-mazo bőrruhás ismeretlennel, a láncfűrészes Naftalin Ernő­vel és sok más érdekes szereplővel. Hiper? Szuper? Marketvita ■ Kellenek-e újabb és újabb szupermarketek Miskolcra, és ha igen, miért nem? Miskolc (ÉM) - Karinthy- ból ferdítettük a fenti kérdést. (Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?) Élénk vi­ta zajlik az Agorán, an­nak kap­csán hogy Lidi áruház épül az Egyemeti út mellett. Az alábbiakban az Agora-levelekből válogatunk. El lehet költözni „...Én egyre rosszabbul ér­zem magam ebben a városban, áruházhegyek jönnek létre pil­lanatok alatt, de nincs egy uszodánk, egy élményfürdőnk. Tudom, el lehet költözni...” „Mindenki oda megy vásá­rolni ahova szeretne, minden­féle bolt megtalálható Miskol­con. Ami pedig az áruházakat és általában a kereskedelmet szabályozza, az a PIAC! ... Ab­ba beleszólhat a városi veze­tés, hogy hol és hogyan le­gyen. De ennyi elég is.” „Sokkal jobb volt régen kis boltokba járni, mert az szemé­lyes volt... Kinek jó ez? A nagy tömegnek nem, az biz­tos! Inkább támogassák a ma­Itt egy új Lidi épül gyár gazdákat, kereskedőket!” „Volt Bükk Áruház, Centrum- Skála, ill. különböző, egykor más profilú üzletek helyén: kínai ruha-cipő, ill. egyéb áruk. Hány ember (nem feltét­lenül igazi szegény) veszi meg »így jobban járok« felkiáltás­sal az olcsóbb, de használha­tatlan cikkeket?...” Mit hoz? Mit visz? „A Lidi és társai ügyében is ez a nézőpont követendő: jó-e a városnak és lakóinak ha megnyílik pl. egy ilyen áruház ott, ahol nyílik vagy nem? Nem biztos hogy igen, de az sem tuti, hogy nem. Szerintem A kamara szabályoztatna Szilágyiné Baán Anna (képünkön), a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kereskedel­mi és Iparka­mara titkára minde­nekelőtt arra emlékeztet, hogy a ka­mara (a Magyar Kereskedel­mi és Iparkamara) a rend­szerváltás pillanatától meg­próbálja elérni azt, hogy sza­bályozzák nálunk is a piacot, oly módon, mint teszik azt tőlünk nyugatra. (Kezdemé­nyezései lényegében süket fülekre találtak.) Ez a sza­bályozás nem történt és nem történik meg, miközben a nagyok sokszor és többféle módon visszaélnek erejük­kel, fölényükkel. Nem vigasz például a pékeknek, húso­soknak, hogy olykor egy­mást is „megeszik” a multik, ha eközben ők kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem­csak a beszállítók és a kiske­reskedők hiányolják a szabá­lyozást - azt például, hogy adott területe, adott számú lakóra hány, milyen nagysá­gú, milyen „műfajú” üzlet te­hető -, hanem a vevőknek is szép számmal vannak nega­tív élményeik. Ami egy adott város, konkrétan Miskolc hiper- és szupermarketesítését illeti, azt úgy látja Baán Anna, hogy az engedélyek megadá­sánál a döntéshozókat a pil­lanatnyi, rövid távú érdek vezérli - és vezérelte -, így alakult ki a mai helyzet. www.boon.hu (Fotó és videó: Ádám János, Kocsis Zoltán) e kérdésre azért elég egysze­rűen válasz adható: egy ilyen áruház léte mit hoz a város­nak, mennyi adót, mennyi munkahelyet, és milyeneket. És mellé lehet tenni, hogy mit visz el: újabb tönkremenő kis­kereskedő miskolci vállalkozó­kat, területet, ahova esetleg mást is lehetne építeni... A plázaigazgató Sárosi Pál (képünkön) a Miskolc Plaza igazgatója. (És a nyíregyházié.) Régi „motoros”, régi miskol­ci kereskedő. Aki jó ideje már más­ként „keres­kedik”, mint anno. Ma is a kereskedelemben dolgozik, de nagyon más poszton. És ma is miskolci. A kérdés hozzá: nem sajnálja Miskol­cot? A miskolciakat? A tönkremenő kiskereskedő­ket? És a válasz: természe­tesen együttérez azokkal, akik a nagyok, a multik miatt veszítik el munkáju­kat, de úgy látja, a piacgaz­daságot nem lehet megállí­tani. Az működik a maga törvényei szerint, a nagyok mennek, nyomulnak előre. És mert térségünkben csök­kenőben van a „vásárlói torta”, még nagyobb vehe­menciával igyekeznek meg­nyerni maguknak a vevő­ket. A vásárlói oldalon meg­van ennek a haszna, de tény, nagy az átrendeződés, sok a vesztes. TÉNYLEG OLYAN HIPER A HIPERMARKET? F. Nagy Zsuzsa környezeti tanácsadó­tól - aki szintén Agora-tag - a Kör­nyezeti Tanácsadó Irodák Hálózata által szerkesztett összeállítást kaptuk a témához. Ebből idézünk. (A teljes szöveg a BOON-on olvasható.) „... A hipermarketek 60 kilométe­res körzetből vonzzák a vevőiket, de átlagosan 10 kilométert autóznak a kuncsaftok az üzlet eléréséhez - ez alkalmanként legalább 30 percet igényel... Egy átlagos bevásárlást pe­dig ritkán úszunk meg fél órán be­lül, de inkább másfél óránk bánja. Ez utazással együtt átlagosan más­fél-két óra. Heti egyszeri, átlagosan valamivel 5 ezer forint fölötti bevá­sárlást feltételezve, a 20 km-re lévő hipermarketnél az éves ráfizetésünk több mint 27 ezer forint - hiába a szupermarketekhez képest átlago­san 12%-os árelőny! Emellett éven­te 6 napnyi időnk vész el... _______ Jó tudni, hogy a bevásárlóközpontok légkondicionálójába tudatalattink be­folyásolása érdekében néha illóolajat is adagolnak. Például levendulát, ami jó közérzetet és kellemes hangulatot idéz elő. Ám ne higgyük, hogy ez min­ket szolgál, a cél itt is a vásárlási kedv ösztönzése... A bevásárlóközpontok autós megközelítése sok milliárd fo­rintjába kerül a társadalomnak lég- és zajszennyezés, balesetek és forgalom- növekedés formájában. A termékeket jellemzően igen nagy távolságról szál­lítják az áruházakba - nem a helyi ter­melőktől veszik -, így a kereskedelem e formája nagymértékben hozzájárul a globális éghajlatváltozáshoz...." NÉMETH TIBOR: Ölelkezések jjjjjjjjjjjjjjjjJjjjjjjjjjJjjj j J vi'jv J jJjvvvJv Ji ...........i Üzenet, hogy élni kell ■ Hetven év, számtalan tragédia. Első verses­kötet, amelyet unokájá­nak ajánl. Miskolc (ÉM - NSZR) - Terá­pia számára az írás. Terápia, mellyel 15 évvel ezelőtt saját ma­gát, illetve másokat is elkezdett gyógyítani. Németh Tibor írónak 17 kötete vár megjelenésre, ver­sek, prózák, regények. Magáról így vall: „Csak én tehetek arról, hogy az irodalomtörténet nem jegyzi még 1938. július 9-ét, pedig akkor születtem.” Miért tehet ró­la? „Mert nem írtam” - adja meg a rövid, de tömör választ. Üzenet... Csupán másfél évtizeddel ezelőtt kezdett el írni, egy családi tragé­dia kellett hozzá. „A 25 éves fiam meghalt, és furcsa - fogalmaz -, depresszióba estem. Majd másfél év után elkészült első könyvem, egy Murphy-gyűjtemény. Meglepő volt számomra is, hogy a mély le­targiámból a humoros bölcselke­désig jutottam el. A könyvem előszavát a pszichiáterem írta, aki elolvasta az írásaimat, és azt mondta: bárcsak fel lehetne ezeket írni receptre.” Receptre nem lehetett felírni, de a betegeknek fel lehetett olvas­ni. Éppen ezért az orvos azt ja­vasolta Németh Tibornak, hogy kap egy szobát a kórházban, és négy hétig nem lesz más dolga, csak írnia kell. így tett, és min­dennap felolvasta az aznapi írást betegtársainak. A fia halálával nem értek véget a tragédiák. Három infarktuson, egy agyvérzésen túl (amitől telje­sen lebénult, újra kellett tanulnia beszélni, mozogni) sem veszítette el humorérzékét. Szeretem az éle­tet - adja meg a miértre a választ. Majd egy történetbe kezd bele: „Infraktussal szállítottak kórház­ba, amikor megláttam a mentő ablakából egy feliratot, az egyik temetkezési vállalat reklámját. Abban a pillanatban jobban let­tem, tudtam, ez egy üzenet. Nem halhatok meg, mert a temetkezé­si vállalattal csak egy élőnek le­het dolga.” így is lett, ahogy ő fo­galmazott: totálkárból két hét alatt felépült. Lázárnak Most megjelent első tematikus kötete, az ölelkezések, szerelmes verseket tartalmaz. Egy 70 éves is lehet szerelmes - mondja. A köte­tet azonban 1,5 éves unokájának, Németh Lázárnak ajánlja, abban bízva, hogy egyszer elolvassa azt. Megjelenés előtt van még 17 kötete, és sorban születnek az újabb versek, írások. „Reggelen­te, amint észlelem, hogy élek, megszületik egy gondolat, két-há- rom sor - meséli az író. - Ezt el­mondom a páromnak, majd ha­gyom pihenni ezeket a sorokat. Gyökeret vernek, megformálják önmagukat, majd elkezdem írni, de akkor még nem tudom, mi lesz belőle.” É $?AKemf/ppe/c. boon. hu • Ajánló (PDF, 161 kB) Németh Tibor a kisunokával CS3 & (Fotó és videó: Teszárovics Natália)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents