Észak-Magyarország, 2007. június (63. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-08 / 132. szám
2007. június 8., péntek ÉSZAK KULTÚRA / SZÓLÁSTÉR / 13 A TÉNYEK Mit játszanak a következő szezonban? Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpad: Bulgakov: Moliére (Képmutatók cselszövése) Strauss: A denevér Dobozy-Korognay: A tizedes meg a többiek Puccini: Pillangókisasszony Kamaraszínház Rákos-Bornai: A mumus Thomas-Aldobolyi-Nagy-Szenes: Charley nénje Thomas: Nyolc nő Csarnok Igor Sztravinszkij: Petruska A katona története Játékszín Hanoch Levin: Az élet, mint olyan Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Színház nagyszínpad: Bodó-Vinnai: Fotel (Zenés vígjáték) Dés-Nemes-Bőhm-Korcsmáros-Horváth: Valahol Európában Gábriel Garcia Márquez: Száz év magány (Családregény) Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket Loewe-Lerner: My Fair Lady Krúdy Kamara: Erdős Virág: Merénylet (Abszurd színmű) Ibsen: Peer Gynt (Tanköltemény) Hajdú Szabolcs: Tamara Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok Csukás István: Ágacska (Mesejáték) Egr’essy Zoltán: Fafeye, a tenger-ész (Mesejáték) Egri Gárdonyi Géza Színház nagyszínpad: Willy Russel: Vértestvérek (musical) Márton László: A nagyratörő (történelmi játék) Eisemann-Somogyi-Zágoit Fekete Péter (zenés játék) Arnold Wesker: Konyha Jókai Mór: Az aranyembT Szilágyi Andor: Leánder é Lenszírom (szerelmes mese) Lewis Caroll: Alice Csodprszágban (zenés mesejáték) Stúdiószínpad: Káló Flórián: Egyedül Charlotte Jones: Lángokan Charles McKaown: DraNla Nagy András: Camille A megnevezett szazak honlapjai a következő internetes címeken érhetőek Miskolci Nemzeti Színhát Móricz Zsigmond Színhát Gárdonyi Géza Színház NAPI ÜZENEÍ W ....... Rózsa Imré olvasónktól Aki semmit I próbál meg, annak mirii lehetetlen. ( Jean-l* Etienne NE FELEDKEZÜNK MEG RÓLA Hamaros; Barnabás Miskolc (ÉN Bizonyára sokan vannak úgy, hogy elfeleznek a szeretteik, barátaik névnapját Emlékeztetőnk ennek elkerülésében n; segítséget. NÉVNAPIÉ Június 9. ................. Félix Június 10. Marqit, Gréta június 11. Barnabás Június 12. ___ Villő Június 13. Antal, Anett a számra küldje SMS-ét: . ii • Szeretné jókívánsJMS-ben elküldeni és a ÉszakJr°rszágban, valamint a Borsode‘or> megjelentetni? SMS-ét k9y-ejk majd hagyjon egy szóé5 írhatja is jókívánságát, üdvc^retteinek, ismerőseinek. Pél s°k boldog névnapot kivánuníkolci Kovács Pálnénak. Böbééit a következő emelt díjas í Ft+áfa) küldje: 90/612-2írágár, obsz- cén, a hatályos hályokat, az Intorm Média üzfílyzatát vagy -------------------a közerkölcsöt s^-ek nem kerülnek megjelentetésre, az emelt díjas SMS árát ntiük vissza. A formai hibát tartalmazó SMS-f két nem jelentetjük “k díját pedig nem térítjük vissza. A szolgáltatás részvételi P<nek változtatási jogát az Inform Média fenntartja. ___________ Az élet-Jlaponta | ÉM-interjú: Keresztesi László színművésszel Kicsikét énekelni, táncolni ■ A fiatal színésznek is jól sikerült az éve: volt fiatal, de volt öreg is - hercegként. Balogh Attila wmitty@inform.hu Miskolc (ÉM) - Sorozatunkban annak nézünk utána, valóban új távlatok nyílnak-e meg egy friss színészgeneráció, a 30-40 közöttiek számára Miskolcon. A kérdés áll Keresztesi Lászlóra is, bár ő még pár évre van az (általunk nem szigorúan vett) alsó határtól is. Viszont ebben az évadban kétségkívül neki is több és fontosabb szerepekben volt alkalma megmutatni tehetségét. ÉM: Nem egy kollégájával beszéltünk: mindenki szerint kiváló szezont zártak. Keresztesi László: Igen, nagyon erős volt az évad. Számomra is. Minek köszönhető? Nem tudom. Idén jóval kevesebb volt a színházban a vendégművész. Azt hiszem, az igazgató mára megtalálta a társulatát. Mer ránk bízni, fiatalokra is, feladatokat. És hogy létezik-e ez az „új” generáció? Mi is érzünk ilyesmit, összeérünk, együtt dolgozunk. A miskolci nézőnek mi vaMondd gyünk „a” színészei. Számomra nagyon jó érzés megtapasztalni a közönség visszajelzéseit. Bár hozzáteszem, rosszul viselem a dicséretet... ÉM: Akár vissza is tekinthetünk az elmúlt esztendőre. Mi marad meg jó emlékként? Keresztesi László: Három vagy négy komoly szerepem volt; úgy értem: a Valahol Európában két szerepet játszottam. Kezdtük az évet az Anconai szerelmesekkel. Nagy közönség- siker - és ez számít. Évad végére jutott a Legenda a lóról. Érdekes műhelymunka volt. Ötödik éve vagyok a színházban, minden évben volt jó feladatom. De ilyen mértékben még nem épített rám a színház. ÉM: Személyes élmény: érdekes volt a Legenda... két felvonásában előbb fiatalon, Keresztesi László (jobbra), Hunyadkürti Istvánnal, a Legenda a lóról című előadásban majd öregként látni. Utóbbiban tűnt jobbnak. Keresztesi László: Én meg pont az ellenkezőjét hallottam. „Talán fiatal vagyok ehhez” - mondták. De nem a koron múlik. Lelkiállapoton. A fiatál herceg egyébként pont az én korom, ő 25, én 26. Egyébként is szerencsésnek tartom, hogy ebben a háromnégy szerepben ugyanennyi, egymástól teljesen különböző arcomat tudom megmutatni. Nem jó érzés, ha beskatulyáznak. Egy fiatal színésznek, pláne vidéki fiatal színésznek több dologhoz kell érteni. Kicsikét énekelni, kicsikét táncolni. „Még művész úrnak szólítanak" „A vidéki színházak helyzete nem könnyű. Nem akarom sorolni... Talán vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy műiket itt Miskolcon nem ért el ezt a sorozat. A szmházunk gyalogol előre. Talán jó felé megyünk. Most már az ország különböző pontjairól jönnek emberek ide egy-egy konkrét előadást megnézni, mert elmegy a híre. Szóval nekünk talán még nem kell félnünk... Jó-e az irány? Rossz az irány? Nem lehet tudni. Pár évtizede még a színház volt a kultúra fellegvára. Ha kultúra, akkor színház. Ma már nem így van. Ezer dolog osztja meg az emberek figyelmét. Már nem ugyanazt jelenti a színház. Talán nekünk még igen... Amit a nagy öregektől hallottunk. A dohányboltban még engem is művész úrnak szólítanak. Ami nekem azért nagyon furcsa. De biztosan tudom, színjátszás mindig is lesz.” SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL Quo vadis? Haza - ez a fogalom, így, milyen idegen volt eddig nekem - nem mintha nem szerettem volna ezt a földet, ahol csak szenvedés jutott a magunkfajtájú embernek. Beszélj magyarul, értsd meg az itteni dolgozókat, szenvedőket. Szeresd a várost a lapuló koldusokkal, és a nappal is bátor betörőkkel, korunk képe ez itt csak úgy, mint másutt. [...] József Attila dühöngene Vak világ: quo vadis? Árulója volt az ember önmagának, mikor elfelejtette megőrizni hitét és szocialista meggyőződését kis reformokért, fürdőszobáért, kalácsért feláldozta. „ízlik-e a kalács, a bor, a hús? Kell-e művészet, a csokoládé? A pillanatnyi gyönyörűség? Ó milyen is az ember. Milyen is vagyok én magam?” Vajon ki írta a fenti sorokat? Mikor, hol és miért? A - szerintem - ma is meglepően aktuális gondolatokat Szántó Judit vetette papírra Budapesten 1939. január 12- én. Naplójára és Visszaemlékezésére Vámos Miklós hívta fel a figyelmemet az Élet és Irodalom 50. évfolyamának 28. számában (Ő és a nők - az írhatnám polgár sorozatban). Bár Vámos szerint József Attila - ha megérte volna - dühöngene élettársa kötetén, talán még darabokra is szaggatná - persze inkább az intim témák tabuinak kiteregetése miatt -, számomra tanulságos volt a szenvedélyes múltbanézés, az őszinte kitárulkozás. Elgondolkodtam, számít-e a haza valamit is ma, a 21. századi globalizáció összemosódó forgatagában szédülő honpolgárnak?! Kinek kebelén kenyere, hátán van a háza: elmehet, amerre csak akar! Mégis itt maradunk - mi rendszertől függetlenül robotoló milliók -, nem mozdulunk, várjuk sorsunk csendes beletörődéssel. Fog a föld, az anyaföld, és nem ereszt! Nyelvünk foglyai is vagyunk - a legnehezebben tanulhatóé a világon - a szlávok, a latinok, a germánok tengerében... Kis ország, kis hazugságokkal, kis reformokkal, kis lázadásokkal, nagyravágyó vezérekkel. Jávori István, Miskolc Neves névtelenek Sokan nem tudják, hogy névtelen levelük a címzett kezébe kerülve könnyen elveszítheti „inkognitóját”, főleg, ha a levél gyalázkodó, becsületsértő, vagy valótlanságokat tartalmaz. Ajánlanám azoknak a figyelmébe, akik ilyen gerinctelenségre adják a fejüket, hogy mire ügyeljenek. Először is beazonosíthatat- lan, tiszta levélpapír kell, vagy a gyerek füzetéből kiszakított füzetlap. Fontos még a boríték olyan helyen történő megcímzése, ahol nem rikít egy iratról rákerült, felismerhető név. De jó tudni azt is, hogy a végtelenül eluralkodó névtelen levelek megakadályozására van egy rendelet, amely lehetőséget ad a hatóságnak, hogy megtekintésre átadhatja a feljelentett személynek (ha ez nem így lenne, akkor örömmel venném a kiegészítést!). De ha a levélnek feladója van (aki bizony már egy gerinces ember), akkor a személyiségi jogok miatt inkognitóban marad. Minden bizonnyal azok kapnak névtelen leveleket, akik nyitott szemmel és füllel élik napjaikat, és a környezetükben zajló eseményeket, véleményeket, ügyes-bajos dolgokat megosztják a közvéleménnyel - akiknek gerincük van, és nevük. Mint minden munkában, ejthetünk hibát a legnagyobb körültekintéssel is. így a névtelen levélírás sem kivétel ez alól, hogy örök időben névtelenségben maradjunk. Ebből az a következtetés vonható le, hogy e levél írója is kapott ilyen beazonosítható, körültekintés nélkül megírt névtelen levelet. Kovács Béla, Kánó Bosszankodunk! Bosszantó blogunkon olvasható eset: a korábban rokkantnyugdíjasként igénybevett gépkocsikedvezményt elveszítette olvasónk ismerőse az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor. Olvasónk fel is tette magának a költői kérdést: „Vajon a törvényalkotót milyen racionális gondolat vezette akkor, amikor úgy vélte, hogy a kor előrehaladta egy rokkantnyugdíjas állapotában olyan egészségjavulást eredményez, hogy már nincs szüksége a korábbi kedvezményre?” Ahogy írja: „...ez a döntés sem az ésszerűséget, sem az értelmes célszerűséget nem bizonyította.” Erre reagált bloggerünk: „Nem akarok hozzá szólni, mert az egészségügy miatt olyan ideges vagyok, hogy inkább nem irok semmit.-Kuk blog.boon.hu A fenti reagálás a Bosszantó címet viselő blogunkra érkeztek, olvassa el ott a többi bejegyzést isi Répafiiggók. Olvasónk örökítette meg a miskolci állatkert kulanjait (ők ázsiai félszamarak), amint a sárgarépáért küzdenek. (Fotó: Ahmed Vivien)
