Észak-Magyarország, 2007. március (63. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-03 / 53. szám

2007. március 3., szombat ÉSZAK SÉTA /11 Állati érdekek Szomorú, hogy napjainkra rengetek állat­faj halt ki, de reményt keltő, hogy mégis akadnak megmentett állatok. Lényeges azon­ban, hogy nem ökológiai, az állatvilágban betöltött szerepük alapján részesítenek bizo­nyos fajokat védelemben, hanem divat, sok­szor reklámfogás, üzleti érdek, híres embe­rek ízlése vezérli ezt a folyamatot. Pedig va­lójában az állatvédelem, a veszélyeztetett fa­jok védelme sokkal átfogóbb kellene legyen, nem elég bizonyos fajokat kiemelni, hanem meg kell menteni a nekik táplálékul szolgá­ló, valamint a belőlük táplálkozó fajokat is. Ezt rendszerbe kell illeszteni, ehhez pedig nem elég bizonyos emberek, csoportok ösz- szefogása, hanem olyan szintű nemzetközi összefogás kell, ami még nem teljes. Broda Laura Szepsi Csombor Márton Gimnázium JEGYZET Értékek Kádas Dalma eszak@eszak.boon.hu ✓ Értékek. Az emberek többségének erről a szóról rögtön a pénz jut eszébe. Pedig a gyűrött papírokon és a koszos fémdarabkákon túl számos valódi érték van. Érték lehet az egészség, ami nem más, mint testi-lelki és szociális jólét. Azok, akik - szerencséjükre - nem talál­koztak a betegség komolyabb formájá­val, nem ezt tartják a legfontosabb ér­téknek. Számukra a karrierépítés, a siker a mérvadó. Míg, ha egy idős emberrel beszélgetek, neki az elsődleges érték az egészség és a család. Napjainkban egyre nagyobb szükség van a toleranciára mint értékre. Az embe­reket ne a vallás, a bőrszín, sokkal in­kább egyénisége, saját értékei alapján osztályozzuk. Végül elengedhetetlen ér­ték az esztétikum, amely alakítja a sze­mélyiségünket, növeli értékeinket, ismere­tekkel gazdagít bennünket és élményt ad. És még kiegészítem a hazaszeretettel, műveltséggel, erkölccsel. Míg korábban megmosolyogtam apukámat, amikor a rádióból, tv-ből szóló himnuszt komoly arccal, ünnepélyesen, felállva hallgatta. Ma már én is követem a példáját, mert megértettem, hogy a magyarsághoz tar­tozás olyan érték, ami mindenki számá­ra fontos kell hogy legyen. Sajnos manapság az igazi értékek szé­pen lassan kimennek a divatból. A belső vonásokról a hangsúly a külsőre tevődik. Azt hiszem, jogosan tehetjük fel a kérdést: hol vannak ma az igazi értékek? Kádas Dalma Avasi Gimnázium Miskolc régen és most Az idegenvezetők klubja szervezésében tartott előadást Farkas Gyula idegenvezető a Ifiházban február 26-án, hétfőn Miskolc régen és most címmel. Az előadás képa­nyagát maga az előadó fényképezte gyerek­korától napjainkig. A legrégebbi kép, amit láttunk 55 éves volt, a legfiatalabb pedig körülbelül kéthetes. A miskolci virtuális séta bemutatta a várost és annak különböző részeit, mint például a Búza teret anno és most, az előző Avasi kilátót, a Népkert létrehozását, a Szinva és a Pece patakok befedését és a rajtuk lévő új utak létre­hozását és még sok más városrész felnevel­kedését. Nagyon érdekes volt, mert olyan dolgokat láthattunk, ami nekünk, fiatalok­nak már történelem, és olyan információkat is hallhattunk, amit sehol sem találunk leír­va. Nem bántam meg, hogy elmentem és mindezt megnéztem. Ha valamikor a jövő­ben lesz ehhez hasonló kiállítás vagy elő­adás Miskolcról, akkor azt nem érdemei kihagyni, mert valóban érdekes és nem mindennapi élményben lesz része annak, aki egy ilyen előadáson részt vesz. Szabó Péter, Európa Szakképző Iskola Ez még csak a kezdet volt Az igazi megmérettetés csak most jön... (Képünk illusztráció) ■ A felvételi beadása után kezdődik minden: jön az érettségi, és a sorsdöntő SMS. „A jelentkezési lap helyte­len kitöltésének következmé­nyeit tudomásul veszem.” Vastagon szedve. Nagybetűk. Ott áll a lap alján. A mondat, amelynek súlya van. Remeg­ve tartottam a kezemben a 2007-es Felsőoktatási Jelentke­zési Lapot, mert egy hiba vég­zetes lehet. A postán még át­futottam egyszer, helyes-e minden. A megfelelő számit laphoz a megfelelő számú csekk. Még egyszer ellenőriztem, hiány- zik-e valami. Talán ez az, ami miatt a legkevésbé görcsö­lünk. Noha kínos, hiánypót­lásra felszólító lap még kerül­het a postaládánkba. Üdítően hat rám a tény, hogy július 11- ig még mindent pótolhatunk. Ugyaneddig a dátumig még a sorrenden is módosíthatunk. Ez a nyári dátum az utolsó előtti akkordja a decembertől tartó szimfóniának. Szusszanásnyi idő A 2006-os év utolsó hónap­jában jelent meg a Felsőok­tatási Felvételi Tájékoztató. Januárban bemelegítésként kitöltöttük az érettségire való jelentkezést. Most pedig el­döntöttük, hogy mennyire ke­rülünk messze anyukánk konyhájától. Tavaly állítólag nehezebb volt mindez, a pontszámítási módszer is csak jövőre válto­zik. Újításként a világhálón követhetjük, hogyan dolgoz­zák fel az adatainkat. Ez kü­lönösen izgalmas, mert innen kiderül majd, sikerült-e többszöri próbálkozás után - helyesen jelölni a nyelvvizs­gákat. Február 15-én már minden továbbtanulni vágyó sóhajthatott egyet. Talán majd a felvi.hu internetes ol­dal látogatottsága is vissza­esik egy kicsit. Sorsdöntő Talán az osztályfőnökünk­nek is marad majd egy kis ideje szusszanni a szünetben. Talán a Felsőoktatási Felvéte­li Tájékoztató és ennek kiegé­szítései is visszakerülnek a polcokra. Majd újabb súly ne­hezedik a vállamra: Jól dön­töttem a sorrendet illetően? Kész vagyok elhagyni a csalá­di fészket? Ezekre a kérdések­re egyelőre nem kaphatunk tuti választ. Egy biztos: attól nem kell félnünk, hogy unal­mas hzónapok következnek, hiszen előttünk áll az érett­ségi és a sorsdöntő SMS. Fekete Ágnes ÉS SZENTIVÁNYI DÓRA Hermán Ottó Gimnázium fSJAK emtippek boon.hu •Jogorvoslatok a felvételi eljárásban (PDF, 53 kB) Az Avasi Gimnázium sétás csoportjának három diákja - Balázsdi Szabó Viktor, Svajkó Bence, Garam- szegi Kata - volt szerkesztőségünk vendége csütörtö­kön. A diákok az újságírással ismerkedtek. (Fotó: Teszárovics Natasa) Zsenik vagy őrültek? ■ Szag, aroma, illat és a tökéletesség: ez a par­füm. Az illat, amely kör­beleng. Illatozik, segít rajtad, ha kell, és kéjessé tesz. Ez az, amit a pasik ellenállhatalan- nak tartanak. A női szépség elegye a bujaság mámorító és izgató illatával. A zsenialitás érzése a sokszínű világgal be- letöltve egy üvegcsébe - egy könyvbe, amely bátran te­kinthető a parfümkészítők és a zsenik Bibliájának. Hunyjuk le a szemünket, képzeljük el a mezők ezerszínű világát egy csokorban, a városok hol hó­dító, hol figyelemfelkeltő illat­orgiáját egy selyemkendőben. Tökéletes Idézzük fel a fák, a kövek, a levegő, a víz ízét, majd ve­gyünk egy mély lélegzetet, és tejgyük magunkévá ezt az ér­zést! Ugye, hogy nehéz? Egy ember számára azon­ban ez jelentette az egész uni­verzumot. Jean-Baptiste Grenouille zseni volt vagy őrült, esetleg csak egy szeret­nivaló gyilkos? Patrick Süs- kind ezt ízlelgeti, kóstolgatja A parfüm című könyvében. Megmutatja, hogyan jutha­tunk el a szagoktól az aromán át az illatig. Keresi a választ, hogy a zsenialitás, az őrület vagy csak egyszerűen a vala­hová tartozás vágya mozgat­ja a világ motorját. A motor pedig célt ad, s közben szen­tesíti az eszközt. Mindenkinek más a célja, kinek a család, kinek a hatalom, és van, aki­nek a tökéletes ember. Az univerzum tökéletes lénye, kit csak egy valami tehet ember­ré: az Illat, mely körbeleng. A tökéletes Parfüm. Kovács Zsuzsanna Judit Karrina Szakképző Iskola Az én kávém igenis kacsint ■ Ma igenis jó napom lesz: a paradicsom mo­solyog, a kávé pedig so­sem hazudik. A friss pirítóson már olva- dozik a vaj. Mellette ott mo­solyog a két apró paradicsom. A nagy bögre tejeskávé bizta­tóan kacsint rám: Jó napod lesz! (És én hiszek neki, mert köztudott, hogy a tejeskávék sosem hazudnak, ellentétben az eszpresszókkal.) A fürdő­szoba csodák csodájára, mint­ha magától kitisztult volna, és a csobogó víz is, mintha csak nekem dalolná el a vízcsap legújabb szerzeményét. Majd vissza a szobámba. Szellőztetek. Ez igen! A nap már megfésülködött, de ahhoz még álmos, hogy kánikulát produkáljon. A friss levegő és a kávé megteszi együttes hatá­sát. A szekrényben mintha ma­gától választódna ki a nadrág és a póló, sőt zoknit sem kell keresnem. Egy kis púder az or­rom hegyére, leheletnyi par­füm a nyakamra. Igen, most tényleg minden sikerülni fog. A busz mintha direkt késne, csak azért, hogy elérjem. Még le is ülhetnék, bár úgy­sem fogok. Szeretem nézni az embereket és kitalálni, hogy vajon kik lehetnek ők. Üres ülés Időben érek az állomásra, ahol már néhányan ott vára­koznak. Megkérdik tőlem: „Hogy vagy?” Erre azt fele­lem: "Koszi, jól.” És ez igaz. De közben arra gondolok, ho­gyan is tudnám elmagyarázni azt, hogy mit takar az a bizo­nyos „jól”. A mosolygós pa­radicsomokat, a kacsintgatós kávét, a tiszta kádat, a töké­letes frizurájú napot, a vasalt ruháimat, akik nem rakoncát- lankodtak és a rendes zok­nim. Na és ne feledkezzünk meg a jóindulatú buszról és az üres ülésekről. Ha mindezt elkezdeném me­sélni, vagy kinevetnének, vagy megkapnám a rideg és ésszerű magyarázatokat, hogy a paradicsomokat megmosták és még néhány vízcsepp raj­tuk van, de mosolyogni nem mosolyognak. A fürdőszobát anyu takarította ki tegnap, és a nap szimplán felkelt és nem fésülködött. A ruhák tegnap este lettek kivasalva és a zok­nimmal együtt a fotelemre té­ve, így nem volt nagy kunszt észrevennem. A sofőr minden bizonnyal másnapos és el­aludt, ezért késett a busz, az üres helyek pedig azzal ma­gyarázhatók, hogy szombat van és reggel fél nyolc. Erőt ad És valahol tudom, hogy iga­zuk lenne, de én mégis szeret­ném azt hinni, hogy az a frá­nya zöldség ma mosolygott és a nap igenis fésülködött. Ne­kem ez ad erőt ahhoz, hogy el­higgyem: jó napom lesz, érde­mes felkelnem. Ezért, ha tet­szik, ha nem, az én kávém igen­is kacsint, és sosem hazudik. Hernádi Zsófia, Fráter György Katolikus Gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents