Észak-Magyarország, 2007. március (63. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-13 / 61. szám
2007. március 13., kedd ÉSZAK KULTÚRA /8 RÖVIDEN • Lehár Egerben. Klasszikus nagyoperettet mutat be az egri Gárdonyi Géza Színház: Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjét, Iglódi István rendezésében. A premier időpontja (a VII. Egri Tavaszi Fesztivál keretében) március 16., most péntek este 7 óra. Tavaszi Fesztivál Tényleg szeretsz? Eger (ÉM) - Március 15. és április 2. között rendezik meg hevesi megyeszékhelyen a Tavaszi Fesztivált. Kéttucat kulturális esemény várja a helyieket és a városba látogatókat. Lesz Maratoni Folkhétvége, új darabbal készül a fesztiválbalett, fellép Pogány Judit, Tokody Ilona és a MÁV Szimfonikus Zenekar, továbbá Sebestyén Márta (képünkön), Muzsikás és a Téka együttes. Miskolc (ÉM) - Zenés lelkizésre hívja közönségét a Miskolci Nemzeti Színház március 13-án, vagyis ma délután 5 órára, és este 8 órára a Kamaraszínházba. A Tényleg szeretsz? című Kováts Kriszta rendezte előadásban valódi emberi alaphelyzetek elevenednek meg, dalokkal fűszerezve. A ragyogóan szellemes ötleteken és párbeszédeken szórakozva mindenki számára eldől, hogy van-e válasz, avagy nincs a kérdésre. A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Legutóbbi kérdésünk: mikor találta fel a könyv- nyomtatást Guttenberg? A helyes válasz: 1450 körül. A Gondolatok a könyvről című kötetet Varga Gáborné (Miskolc) nyerte, a könyvet a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi utca 107.) veheti át. Mai kérdésünk: Melyik évben jelent meg Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő című kötete? A helyes választ beküldők között a kérdésben említett kötetet sorsoljuk ki. A megfejtéseket péntek délig küldhetik be az Észak-Magyarország szerkesztőségébe (3501 Miskolc, Pf. 351.). Válasz:---------------------------------------------------------------------Név: Cím: ÉM-INTERIÚ: Krámer György rendező-koreográfussal Úgy kell ábrázolni a lólétet ■ A színészek közül csak egy van, aki valaha is játszott ilyen térben. Hunyadkürti István. Szabados Gábor szabados@inform.hu Miskolc (ÉM) - A Csarnokban mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház a Legenda a lóról című darabot. A főszereplő: Hunyadkürti István. Rendezője a koreográfus Krámer György, aki másodszor állítja színpadra a művet. Vele beszélgettünk. ÉM: Őrt koreográfus, a mű pedig - műfaji megjelölése szerint - zenés játék. Mire készüljön a közönség? Táncjátékra? Dalokkal? Krámer György: Nem, nem táncjáték, de fontos szerep jut benne a koreográfiának. Lev Lev Tolsztoj: Legenda a lóról zenés játék két részben Holsztomer, (Rőfös) - Hunyadkürti István Szilfavirág / Mathieu és Marié - Bodor Németi Gyöngyi Szerpuhovszkoj herceg - Keresztesi László Istállómester, Kikiáltó - Szegedi Dezső Jászai-díjas Tábornok, Bobrinszkij - Fandl Ferenc Kedves - Tiszt - Lukács Gábor Vászka, Pincér a lóversenyen - Homonai István Feofán, Fritz - Baj László Tolsztoj elbeszélésének színpadi adaptációja, amit nagy- színházi körülmények között egyszer már megrendeztem Veszprémben. Ám a történet - találkozásom a darabbal - nem Veszprémben keződik, hanem vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt, Zalaegerszegen, ahol együtt dolgoztam Halasi Imrével. Egyszer megkérdezte tőlem: Ismered a Legenda a lórólt? Akkor még nem ismertem. Imre azt mondta: Ezt neked egyszer meg kellene rendezned. ÉM: Eljött az idő. Illetve már korábban: Veszprémben. Krámer György: Amikor négy éve idejöttünk Miskolcra Imrével, megint mondta: meg kellene itt is csinálnod. Hát most. A Csarnok kínálta lehetőségek, az izgalmas tér miatt nagyon más lesz, mint Ménes: Fekete kanca és Fecske Pap Lívia Pejkó Újhelyi István Csillag és Almásszürke Irlanda Gergely Pejkanca és Legyecske Juhász Teodóra Deres és Fiatal kesely Virág Gergely Harisnyás Simonfi Adrienn Berber csődör Fűzi Attila Hóka Bocsi Eszter Rendező: Krámer György Harangozó-díjas Bemutató: 2007. március 14., a veszprémi volt. Ősi szertartásforma, a kör a meghatározó. No és az, hogy a közönség első sora 40 centire ül a szereplőktől. Ilyen térben a fellépők közül egyedül Hunyadkürti István játszott eddig. Az aréna, vagy mondhatok manézst, másfajta játékot, mimikát kíván, miközben az intenzitásnak ugyanakkorának kell lennie. ÉM: Beszéljünk a lovakról. Krámer György: A főszereplő egy megöregedett ló, egy foltos mén, akit kivetnek maguk közül a társai, aki nem kell a gazdának. Az ő drámáját a mi gonoszságunk, intoleranciánk okozza. Úgy kell ábrázolnunk a lólétet, hogy ne essünk az illusztrálás hibájába. Se sörény, se pata, se egy nyi- hogás. Egyetlen eszköz a vasalt bakancs a ménes tagjain. Jelzés, ami a nézőt segíti. Kegyetlenebb, szárazabb előadás lesz, mint volt a veszprémi. ÉM: Akkor itt nem lesz sírás, meghatódás? Krámer György: Azt nem mondtam! Á katarzisért játszik a színész. Azért mutatjuk be a darabot. Amúgy a tolsz- toji szövegek olyan erőteljesek, zseniálisak, hogy önmagukban is élnek, hatnak. ÉM; Megváltoztatni aligha fognak bennünket. Krámer^György: Ezt én is így gondolom. De mégis: az arra fogékonyaknak lelki töltést Krámer György rendez (Fotó: bt) adnak, erősítést, nem mellékesen, ahogy szeretnénk, szép élményt. Otvenévnyi MTI-fotó érkezik ■ A 13 millió képből eddig mintegy 700 ezret digitalizáltak. Az állomány évente 130 ezerrel bővül. Miskolc (ÉM) - Európa egyik legnagyobb fotógyűjteményével, mintegy 13 millió eredeti negatívval rendelkezik az MTI, amely az utóbbi 50 év fotóiból rendez kiállítást Miskolcon, a színházban. Tavaly 125 Tavaly volt 125 éves a Magyar Távirati Iroda, az alkalomból kiállítást rendeztek a Néprazi Múzeumban. A siker adta az ötletet: a kiállítás fel- kerekedett. Sorra hívják meg a városok a tárlatot, Miskolc harmadikként jelentkezett. Március 13-án (ma délután 2 órakor) nyílik a színházbeli kiállítás, amelyen több mint háromszáz fotó idézi fel az elmúlt ötven év hétköznapi és kevésbé hétköznapi pillanatait, hogy a pillanatok személyes, A TÉNYEK A kiállítást beharangozó sajtó- tájékoztatón a város nevében Fedor Vilmos alpolgármester, a vendéglátó színház képviseletében Pál Tibor produkciós igazgató, az MTI-től Jászai Csaba, a fotógyüjtemény kezelője beszélt a tárlatról, az MTI fotós tevékenységéről. vagy sokunk történeteivé kerekedjenek a képeket nézve. Az április 20-áig nyitva tartó tárlatot délelőtt 10 és délután 5 óra között látogathatja (ingyen) a közönség, illetve természetesen megtekinthetik a színházi előadások nézői. A kiállítás, azon túl, hogy páratlan lehetőséget kínál az elmúlt fél évszázad eseményeinek - közöttük hétköznapi történéseinek - felidézéséhez, tisztelgés az MTI fotósai, munkásságuk előtt. Kétszázötven, név szerint azonosított munkatársától őriz képeket a Magyar Távirati Iroda. í 5.Í.A.K emtippek. boon.hu •Dokumentum. A fotókiállításról, az MTI 50 évéről (PDF, 36 kB) Család a viharban címmel jelent meg Velenceiné Sárvári Judit önéletrajzi könyve pénteken. A kötetet Karosi Imre újságíró (balra) ajánlotta a közönségnek Miskolcon. (Fotó: B.T.) NÉZŐTÉR Hogyan kell úrnak lenni? Bujdos Attila attila.bujdos@eszak.boon.hu „A hagymát is hagymával" - ezzel a Kabos Gyula hanghordozásával elmondott mondattal kibeszél a színházi előadásból Bakai László. FHozzá is teszi: „ahogyan azt egykor egy nagy magyar komikus mondta". A közönség ^persze hálás a gesztusért, ezért az idézőjeles utatásért, hogy a színház nem tesz úgy, mintha tudomást se kellene venni a filmről. Flát persze, nehezen képzelhető el néző, aki ne látta volna Székely István legendás moziját, amely, ilyen értelemben nem közvetlen előzménye, de mégis biztosan ajánlólevele Balikó Tamás rendezésének. Helyénvalónak és dicséretesnek tetszik, hogy ennél több hivatkozás nem történik 1931-re. Bakai László nem Kabos Gyulát, Molnár Erik nem Csortos Gyulát, Chajnóczky Balázs pedig nem Jávor Pált alakítja. Hanem hát kit? Kiket? A Hippolyt, a lakáj nem sorstragédia, hanem szórakoztatóipari termék, mindazonáltal becsületes iparosmunka. Zágon István, Nóti Károly nem összecsapta ezt a tréfát, a filmforgatókönyvet, hanem pontosan ismerte nozzá a kort, amelybe belehelyezte szereplőit. így Schneider Mátyást. Ez a maga erejéből feltörekvő vállalkozó nem ostoba, de szabadságát a kettős megfelelés kényszere korlátozza. Társadalmi engedményekre kényszerül a gyarapodásért, és családi engedményekre a felesége kedvéért. Utóbbi a nehezebb feladat: alkalmatlan és motiválatlan a saját sorsa meghaladására, amelyhez a mintát ráadásul nem is azoktól kényszerül venni, akikhez hasonulnia kellene, hanem azok lakájától. A cseléd mondja meg, hogyan kellene úrnak lenni. Végül is, ez és ennyi a belső viszonyokból építkező, logikus és finom kis vígjátéki szerkezet alapja. Ezzel kellene valamit kezdeni, a színpadon. Balikó Tamás joggal ismeri fel, hogy nem aktualizálhatja a színdarabot, hiszen a 30-as évek társadalomfejlődése szinte semmiben nem fogható a jelen társadalmi mozgásaihoz. így a mai háttér elhalványítaná és ésszerűtlenné is tenné a cselekményt. A vázolt vígjátéki szerkezet működtetéséhez viszont arra lenne szükség, hogy a megfelelő karakterek teremtsék meg a megfelelő helyzeteket. Ilyen értelemben ez az előadás nem működik, még ha végtelenül mókás embereket látunk is, végtelenül mókás helyzetekben, egy alapvetően szórakoztató előadásban. Aranka szerepében Müller Júlia nem tud olyan felesége lenni Schneider Mátyásnak, hogy elhinnénk Bakai Lászlónak: játékszere csupán az asz- szonyi szeszélynek. Bakai László alkati komikus, hiába tehát a finom árnyalatok Müller Júlia játékában. Schneider Mátyás nem a felesége és a lakája erőterében, nem társadalmi vagy családi környezetében, nóta bene: nem a konkrét színpadi helyzetben főszereplő, hanem saját jogán: arcjátékával, hanghordozásával, színpadi jelenlétével. Gondolom, Mimitől Makáts főtanácsosig bárkit eljátszana, s ugyanúgy nevetnénk rajta. Kár, hogy szinte észre sem venni mellette a sok kis egyéni színt. Molnár Erik népnevelői alkatú Hippolytját, a mához leginkább áthallást engedő önmenedzselő embert, a „nem lehet elég mélyre süllyedni", „a lakáj a pokolban is lakáj" típusú helyzet fonákságát, kisszerűségét megmutató férfit. Vagy Chajnóczky Balázst, aki Nagy András szerepében megtalálja a csillogó szemű kortalan hősszerelmest. Vagy az egymásból építkező kettősöket: Ramocsa Emese kis távlatban is tudatos Mimijét és D. Derecskéi Zsolt kígyózó testű nárcisztikus Makáts Csabáját, vagy Latabár Árpád teszetosza Tóbiását és Barta Mária Viola céltudatos Julcsáját. (Hippolyt, a lakáj, zenés játék két részben. A Miskolci Nemzeti Színház előadását Balikó Tamás rendezte)
