Észak-Magyarország, 2007. február (63. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-15 / 39. szám

2007. február 15., csütörtök ÉSZAK KULTÚRA /7 RÖVIDEN • Tánchétvége. Idén is megrendezi a tánchétvégét a Miskolci Nemzeti Színház. Február 16-a és 18-a között az Artus Goda Gábor Társulat a teátrum vendége. A közönség a Hókirálynő, a Sztélé, a Don Quijote Mauzóleum című előadásokat lát­hatja. A házigazdák a Kozma Attila ren­dezte Cipolla című táncdrámát adják elő, a tánchétvége zárásaként, vasárnap. Műgyűjtők éjszakája Miskolc (ÉM) - Egy miskolci galéria és a me­gyében élő Munkácsy-dí- jas képzőművész közös rendezvénye lesz ma Bu­dapesten, a Fáik Miksa utca 30-ban. A Mission- Art Galéria itteni helyi­ségében feLugossy Lász­ló (képünkön) ’70-es és ’80-as évekből származó alkotásaiból rendeznek kiállítást, a Műgyűjtők éjszakája programsorozat keretében, délután 5-től éjfélig. Ugyanitt Kék , $ Pánik Kávé- y% 4 ház cím könyvét dedikálja feLu­gossy László. Kiadó bemutató Miskolc (ÉM) - Buda­pesten, az (rák Bolt­jában (Andrássy út 45.) mutatkozik be a miskolci Szoba Kiadó Könyvkiadó - ma délután 4 órától a kiadónál megjelent köteteket: Nyilas Atil­la (sugar)free, k. ká­bái lóránt hiba nincs és feLugossy László Kék Pánik Kávéház című munkáit, és ezek szerzőit ajánlja az érdeklődők figyel­mébe Kemény István költő és Zemlényi At­tila, a kiadó egyik ügyvezetője. Ebből az alkalomból Leve­títik a Most civilizált vagyok most nem vagyok civilizált című filmet is. „Bartók*..." Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, 2001-2006 2001. Bartók+ Verdi 2002. Bartók+ Puccini 2003. Bartók+ Mozart Előadás* szám Néző­szám Támogatás mértéke Előadás­szám Néző­szám Előadás­szám Néző­szám Támogatás mértéke 100 160 69 600 2004. Előadás­szám 68252 Bartók+ Nézö­Csaj- szám kovszkij 2005. Bartók+ Bel canto Előadás­szám Néző­szám Támogatás mértéke 2006. Előadás­szám Bartók+ Néző­szám Verismo Támogatás mértéke Előadás­Alap szám programok Néző­Össze­szám sen Nemzeti programok U («■«*» ■ÉH (fö) Támogatás Kulturális mértéke Örökség Minisztériuma Miskolc U Megy%Já°rgos-_J (MR) Önkormányzata Grafika: Észak-Magyarország, forrás: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ÉM-INTERJÚ: Lévay Adina rendezővel Láthatóvá tett találkozások 9 Pénteken premier: argentin szerző történe­tei egy vak emberről és társairól. Miskolc (ÉM) - A Látatlan találkozások, amit pénteken mutatnak be a Miskolci Nem­zeti Színházban, Mario Dia­ment színdarabja. Az argen­tin szerző nem szülőhazájá­ban él, évekkel ezelőtt egy másik országba költözött, s annak M-betűs városában (Miami) írta nevezett művét. Lévay Adina Aradon szüle­tett, de egy másik országba költözött, s most annak M-be- tűs városában rendezi meg a nevezett darabot. Sorsok vélt vagy valós párhuzamossága - épp ez az alaptémája a Látat­lan találkozásoknak. ÉM: Miként jött létre ez a találkozás ezzel a színmű­vel, illetve a miskolci szín­házzal? színlap Mario Diament: Látatlan találkozások színdarab öt képben Fordította: Imrei Andrea Vak férfi - Bősze György Férfi - Szatmári György Fiatal nő - Szirbik Bernadett Pszichológus - Várkonyi Szilvia Nő - Máhr Ági Jászai-díjas Rendező: Lévay Adina Bemutató: 2007. február 16. iSZAK emtippek.boon.hu •Információk. További tudnivalók a miskolci Játékszínben tartandó előadásról (PDF, 34 kB) Lévay Adina: Miskolcon két évvel ezelőtt dolgoztam elő­ször, az Európai Kortárs Drá­maszemlén rendeztem egy felolvasó színházi estét. A da­rabra a fordítója, Imrei And­rea figyelt fel, látta Buenos Airesben, megtetszett neki, beszélt is az íróval. Itthon el­küldte Dúró Gábornak, a dra­maturgnak, ő pedig nekem, mit szólok hozzá. Nagyon tet­szett. Halasi Imre miskolci színházigazgatóval beszéltem róla, és ő is izgalmasnak ta­lálta. ÉM: És akkor erre az új rendezésre már is­merősként érkezhe­tett a városba. Lévay Adina: Az Öt szereplő közül há­rom színésszel már korábban együtt dol­goztunk, ez meg­könnyítette a szereposztást. A színházigazgató és a drama­turg segítségével összeállt a végleges csapat, és elkezdhet­tük a próbafolyamatot. Na­gyon élvezetes volt velük dol­ahhoz, hogy a nézők figyelmét és érzelmeit magával ragadja. ÉM: Ez a szokásosnál hosszabb, nehezebb próba- időszakot igényelt? gozni, s re mélem a közönség is élvezni fogja en­nek a re­mek öt szí­nésznek a játékát, ami kivételes je­lenlétet Lévay Adina: Miskolcon két évvel ezelőtt dolgoztam először, az Európai Kortárs Drámaszemlén rendeztem egy felolvasó színházi estét (Fotó: Kőhalmi Péter) ige­nyel Lévay Adina: Alig hat hétig próbáltuk. Viszont úgy kezd­tük, hogy miután elolvastuk a darabot, napokig beszélget­tünk róla, helyzetgyakorlato­kat csináltunk. Közösen for­máltuk a karaktereket. Mikor éreztem, hogy megvan a figu­ra érzelmi világa, el tudták sajátítani a gondolkodásmód­ját, elkezdtük próbálni a jele­neteket. Most már ott tar­tunk, hogy nagyon kell nekik a közönség, a visszajelzés... Európai ősbemutató Miskolcon A Látatlan találkozások miskolci premierje egyben a darab európai ősbemuta­tóját jelenti. Eddig Mia­miban a New Theatre, va­lamint Buenos Airesben a Nációnál de Cenvantes kö­zönsége láthatta (2004-ben, illetve 2005-ben). Mario Dia­mentnek amúgy is mind­össze egyetlen színműve volt eddig látható kontinen­sünkön: a Ruth könyve Bu­karestben. A z égvilágon sem­mit. Semmiféle fel­kérést nem kaptam a fesztiválon való rész­vételre. Sem tavaly, sem az idén. A zene­kar közreműködője lesz az operafesztivál­nak, én nem. Nem tu­dom, hogy megnézem- e az előadást. Nem tu­dom, ráérek-e majd. KovAcs LAszló, Miskolci Szimfonikus Zenekar, MŰVÉSZETI VEZETŐ A zt várom: fennma­rad az érdeklődés és szeretet a fesztivál iránt, ami jellemzője volt az elmúlt években, különösen a miskol­ciak részéről. Azt is várom, hogy a reklám- tevékenység következ­tében megnő a külföldi érdeklődés is az ese­mény iránt. BÓCZ SÁNDOR, Egressy Béni Zeneiskola, IGAZGATÓ V árom, hogy az idegenforgalom még jobban fellendül. Végre Miskolc is be­kapcsolódott az or­szág és Európa kultu­rális életébe, egyre több külföldi érkezik hozzánk a fesztivál ideje alatt. Még szín­vonalasabb produk­ciókat várok, még több hírességet. JuhAsz LAszlóné ÓVODAPEDAGÓGUS M iskolc imázsát kedvezően befo­lyásolták a fesztivá­lok, bármelyikről is legyen szó. Az idei operafesztiváltól még több rendezvényt, még több vendéget várok, és azt, hogy a Fiatalo­kat, a diákokat még jobban bevonják a fesztivál eseményeibe. SzöLLŐSI ISTVÁN, Teleki Tehetséggondozó Kollégium, igazgató N em tudom még a programot, de azt várom, hogy nő a fesz­tivál színvonala. Az összefoglaló nevek ki­csit bizonytalanná te­szik a közönséget: pél­dául Párizs... Ez bár­mit takarhat. Nekem kevesebb mellékrendez­vény kell, mert főleg az operák érdekelnek. Holló Csaba, MEGYEI MÉRNÖKI KAMARA, ELNÖK NÉZŐTÉR Mint mi Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Cipolla története biztosan alkal­mas rá, hogy a befolyásolásról való gondolkodásra késztessen. De ha a befolyásolás természetét szeretnénk elmagyarázni, talán máshonnan kellene nekirugaszkodni. Kétségtelen persze, hogy a Mario és a varázslóval Thomas Mann az akarat megrablásáról is beszél. Érte­ni, mire gondol - hiszen éppen ezért és ez által is halhatatlan: ez az irodalom - a tapasztalaton túli világ. Ha soha nem éltem volna át, akkor is tudnám, miről van szó. Csakhogy Cavaliere Cipolla a mai színházban olyan közönséggel ke­resi a kapcsolatot, amelyiket millió módon próbálnak megfosztani az önálló gondolkodásból fakadó, sza­bad cselekvés képességétől. Ez a mai közönség a mai Cipolla lova­gok szemében nem egyének összessége, hanem alaktalan, el­lenállásra képtelen tömeg. Vagy ha nem az, az akarattól könnyűszerrel megfosztható. Ezt a varázslatot bár­kinek megtanítják, tehát megtanul­ható. A masszának nézett tömeg fe­lől Mario és a varázsló szép mese, de mégis csak mese, ha úgy adják elő, mint a szabad akarat elveszté­sének általános érvényű példázatát. Kozma Attila ügyesen kerüli ki a csapdát, amennyiben átlátja: Cipol­la története örök darab, de ha a manipuláció szemléltetésére hasz­nálná, legfeljebb avítt, szájbarágós és udvariasan érdektelen előadásra futná. A legtöbb nézője többet tud a manipulációról, mint amennyit Thomas Mann valaha sejthetett: benne él, akár elfogadja, akár he­lyesli, akár berzenkedik, akár sza­badságharcot vív ellene, akár az os­tobaság álarcában akar túljárni a machinátorok eszén. Kozma Attila tehát nem epikus, nem történetként meséli Cipollát. És nem is az akarat elvesztésének folyamatát ábrázolja, hanem magát a manipulátort. Tézise, hogy az akarat elveszté­se a szabadság elvesztése is - az ember lényegétől idegen, tehát rossz. Élményként is az: a ráébre- dés hideg idegenségét látjuk az Öl­tönyös úr arcán. Majoros István a harmónia világából bukik át a te­hetetlenségbe: ez a döbbenet, a megsemmisülés, nem kétséges, őszinte, emberi reakció. A „minden odavan", a „minden, amiért érde­mes élni odavan" pillanata. Majoros István nem ellenpontja Cipollának. Egyneműbb nála: üze­net a normális életből, viszonyítási pont, hogy legalább hozzávetőleg megbecsülhessük a veszteség mé­reteit. Ilyen értelemben Kozma At­tila realista és romantikus: ez van, mondja, és arról ábrándozik, hogy ha ez rosszul van, nem tágítható a végtelenségig: nem a kezdetektől- és nem örökkévaló. Cipolla - ezerarcú. Lendületes, elszánt. Ripacs és menedzser. Cél nélkül is céltudatos: a hatalom ön­magáért is szerethető. Szerethető csak azért, mert van, mert mások elfogadják, képtelenek felhorgadni ellene. Krámer György a gonosz fogalmát is viszonylagossá teszi: hétköznapi, ahogyan él a hatalmá­val. Természetes, dolgoznia sem kell érte - nem tudni, ki jelölte ki számára a mások fölöttiség poszt­ját, de nem vitatható: ott van. Olyan mint mi, de mi, lehetnénk-e: ő? És a kérdésben hangsúlyosan vagyunk jelen: nélkülünk ugyani­lyen szertelen lenne ez a vidám­ság, ez az uralkodásra való képes­ség? A szenvedély, hogy nem ve­szíthetünk? Cipolla alakjában ott a gonosz esendősége, az akarat rom­lása, a test romlása, az embert megrágó és kiköpő idő - Krámer György elég bölcs és elég bátor mindezt megmutatni. (Cipolla - táncdráma, a Miskolci Nemzeti Színház előadásának koreográfus-rendezője: Kozma Attila)

Next

/
Thumbnails
Contents