Észak-Magyarország, 2006. december (62. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-16 / 294. szám
2006. december 16., szombat ÉSZAK KULTÚRA /11 RÖVIDEN • Szomszédolás. A Tél meséje címmel mutatta be tegnap este William Shakespeare A téli rege című színművét, Várady Szabolcs fordításában, Máté Gábor rendezésében az egri Gárdonyi Géza Színház. A Tél meséje című előadás díszleteit Horgas Péter, jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte. A főszerepet Görög László és Bozó Andrea játssza. Kitüntették Bátor Tamást Miskolc (ÉM) - Bátor Tamás, a Miskolci Operafesztivál Kht. ügyvezető igazgatója Az Olasz Kultúráért Érdemrend kitüntetést vette át Budapesten az Olasz Kultúrin- tézetben. A rangos elismerést Paolo G. Spinel- li, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és Arnaldo Dante Mari- anacci, a Budapesti Olasz Kultúr intézet igazgatója adta át hétfőn. Kiemelték Bátor Tamás hídépítő szerepét az olasz és magyar kultúra között. Díjazott miskolci szerzők Miskolc (ÉM) - Két miskolci alkotó is rangos kitüntetést kapott a napokban. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozata által megítélt Pro Literatu- ra-díjat a gyermekirodalom kategóriában Fecske Csaba költő érdemelte ki, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány és a Magyar írószövetség „Személyes közügyek" című irodalmi pályázatának első helyezettje pedig Serfőző Simon költő lett. Verebics Ágnes festőművész (képünkön) alkotásaiból nyílt kiállítás a miskolci Művészetek Házában. (Fotó: Ádám János) Bemutatkozó könyvkiadó Budapest (ÉM) - A miskolci Szoba Kiadó Könyvkiadó mutatkozott be a budapesti Galéria IX-ben. Idén megjelent köteteinek szerzői olvastak fel alkotásaikból, így feLugossy László a Kék Pánik Kávéház című szabadprózáiból, k.kabai lóránt a hiba nincs című verseskönyvből, és Nyilas Atilla a (sugár) free című verseskötetéből. ÁH A Sz0^a Kiadó Könyvkiadó internetes naplója: ÉM-INTERJÚ: Esterházy Péter íróval A díjhoz elég az öltöny komoly, hanem azt, hogy má sok a szabályai, mint az életnek. De aki játszik, nem foglalkozik azzal, hogy milyen játékos, hanem Dedikálás közben: balra Bóka János, jobbra Esterházy Péter (Fotó: Ádám János) ■ Esterházy Péter karácsony előtt az ajándékon gondolkodik, és novellát ír az ÉS-be. Hegyi Erika khe@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM ) - Egy fociról szóló partin beszélgettünk Esterházy Péterrel, ahol megtudhattuk, milyen játékos volt ő, s hogy miért.barátságos dolog irodalmi díjakat kapni. ÉM: Találkozott-e valaha Puskás Ferenccel? Esterházy Péter: Igen, de a személyes találkozásnál többet jelent a hozzá fűződő nem személyes kapcsolat. Puskásra úgy gondoltunk, mint egy nem egészen valóságos személyre. Olyan emberre, aki más világból való. Amikor pedig az öcsém révén találkoztam vele, olyan volt, mint egy mese, mint valaki az Olimposzról. Mintha egy igazán nagy íróval találkoztam volna, Kosztolányival például. Puskás híres volt arról, hogy ezeket a futó kapcsolatokat emlékezetessé tudta tenni. Zseniális érzéke volt a felszínes, de azért nagyon is emberi kapcsolatok fenntartásához. ÉM: Ön is volt focista. Esterházy Péter: Jó negyedosztályú focista voltam. Mert a negyedosztályú focisták között is van jó, közepes és rossz. Én jó voltam. Ahogy múlik az idő, egyre jobb. ÉM: Most milyen játékos? Esterházy Péter: Semmilyen. ÉM: Az életben? Esterházy Péter: A játék nem azt jelenti, hogy valami nem ÍSZftKemf/ppe/c.boon.hu • Esterházy Péter életrajza, főbb művei (PDF 25 KB) örül a játéknak. Csak örömmel lehet játszani. ÉM: Nemrég vehette át a Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díjat, a napokban pedig a Príma Primis- sima irodalmi diját is elnyerte. Mit jelentenek önnek a dijak? Esterházy Péter: Annak elismerését, amit az ember csinál. A díjakban az a jó, hogy az ember sosem tudja pontosan, miért kapja. Ha felveszem a honoráriumomat, tuMiskolcon járt Miskolcon járt az elmúlt hétvégén Esterházy Péter író. A Miskolci Nemzeti Színház Páholypartijára hívták, ahol Puskás Ferencre emlékeztek, a fő téma pedig a foci volt. Az író felolvasott az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvéből, majd dedikálta is azt. dóm, hogy hány száz óra munka áll mögötte. A díjakhoz elég, ha fölveszem az öltönyömet. Mindenesetre barátságos dolog, csak örülni kell neki, meg a György öcsémet megkérni, hogy kösse meg a nyakkendőmet. ÉM: Min dolgozik most? Esterházy Péter: Mindig dolgozom valamin, de arról nem szoktam beszélni. Azt tudom, hogy holnap mit fogok dolgozni. A következő Esti Kornél- novellámat írom az Élet és Irodalom karácsonyi számába. Rosszul állok vele, ezen igyekszem holnap változtatni. ÉM: Lesz kötet az Esti Kor- nél-novellákból? Esterházy Péter: A következő kötet nem ezekből lesz. Másfélkét éve írom, többek közt, az Esti Kornél-novellákat, de nem egészen látom, merre akarnak menni. Szép lassan kipuhatolom. És majd akkor lesz kötet. ÉM: Hogyan készül a karácsonyra? Esterházy Péter: Nálunk úgy van a nagy családban, hogy kisorsoljuk, ki kinek ad ajándékot. Én az egyik unokaöcsémet húztam, neki kell személyre szabott ajándékot kitalálnom. De nem egészen tudom, ki is ő. Végig kell gondolnom, mi az a viszony, ami hozzá fűz, milyen ajándékot adok neki és miért. Ebben ez a jó. Más vásárolni, és más ajándékozni. Ezt a feladatot azonban még nem oldottam meg. ÉM: Mit szeretne kapni karácsonyra? Esterházy Péter: Könyveket szeretnék ajándékba. Van egy Gödéiről szóló életrajz. Valamiért ezt szeretném. ÉM: És mit szeretne adni? Esterházy Péter: Az unokaöcsémnek ugye még nem tudom. Az olvasónak talán az új, három drámai szöveget, azaz dramolettet tartalmazó kötetemet. A címe: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok. De most ne kérdezze meg, hogy milyen is egy nemeuklideszi asszony... Cipolla Bemutatták tegnap este a Miskolci Nemzeti Színház Csarnokában Kozma Attila Cipolla című táncdrámáját. A főbb szerepekben Krámer Györgyöt (Cipolla) és Majoros Istvánt (öltönyös úr) láthatta a közönség. (Fotó: Bujdos Tibor) Vendégjáték Miskolc (ÉM) - A sevillai borbély olasz nyelvű előadásával vendégszerepei Miskolcon a Kassai Állami Színház társulata. Az operairodalom legnépszerűbb darabját Blazena Honcarivová rendezte. Az előadások december 17-én és 18-án este 7-kor kezdődnek a nagyszínházban. NÉZŐTÉR j j j j j j j j ........Jsü I wHWKra 1 IS. A szavakon túl kvVv\v;\'a\ Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Lopahin, a Ljubov Andrejevnával való találkozás elől a szekrénybe rejtőzik. Mi értelme ennek? Lopahin különb a Cseresznyéskert többi alakjánál, bizonyos értelemben fölöttük áll: érzéseiben tudatos, nála a lélek is a gyarapodást szolgálja. Fandl Ferenc számolni képes, de egyben gondolkodó lényt is formál Lopahin- ból. Távlatos ember. Tudja, honnan jön, hol tart: ahhoz, hogy valaki legyen, szükség volt Ljubov Andrejevnáék világának hanyatlására. Egymást feltételezi tehát az enyészet és a haladás, nem mint valami tanmesében, hanem mint az erélytelenség, a döntésképtelenség keserű, bonyolult, magyarázható, de megmagyarázhatatlan komédiájában. Bár érzelmei Lopahint is kötik a régi rendhez, de meghaladja azt: ez szükségszerű. Annyira, mint Ljubov Andrejevna, vagy Gajev esetében a változás elkerülhetetlenségének felismerésével párosulva a változtatás képességének sorsszerű hiánya. A van, a lehetne, a lennie kellene egyidejű viszonyítási pont, a megfelelésbeli eltérések jelölik ki a Cseresznyéskert világában a szerepló'k helyét. Szavakban gazdag, emlékekbó'l épülő világ ez, minél több az emlék, minél több a ragaszkodás, annál nagyobbak a veszteségek: sem a múlt nem eleveníthető' meg újra, sem a jelen nem őrizhető meg és nem élhető át. Minél több az emlék, annál pusztább a valóság: ezt a gondolati összefüggést mutatja Fabry Juraj díszlete. A gazdagság maradékát, a veszteség mértékét a jelzésnél alig többel érzékeltető tér életre kelti és élteti Radoslav Milenkovic rendezői képzeletét. Mint aki nem bízik a beszéd erejében, mint aki szerint a puszta színészi játék azt a képzetet erősítené, hogy Csehov a melankólia szerzője lenne. És persze nem alaptalan ez a félelme: Ljubov Andrejevna szerepe szinte kínálja, hogy az őt alakító színész a veszteségek drámáját érezze ki ennek az asszonynak a sorsából. Mint most Müller Júlia. Vagy mint a fogadott lány, Varja szerepéből Bodor Németi Gyöngyi a megmásíthatatlanság, az értelmetlenség puszta, szögletes drámáját. A rendezés tehát leginkább a részletekben alapos, ezek mutatnák, hogy komédia nézői vagyunk, ha az egész darabot nem is látjuk komédiának. Ezért rejti Lopahint a szekrénybe a rendező: ott a szekrény, Lopahinnak abban a percben amúgy sem kell a színpadon lennie. Ezért éri utol az álom Piscsiket - Flalmágyi Sándort - a mosdóállványban. Ezért ró hatalmas köröket a színpadon Jása - így mutatja Molnár Erik, hogy a saját oroszságától irtózó, az önazonosságot vállalni képtelen fiatal inas viselkedése a szerelmi együttlétre felkínálkozó Dunyásával - Varga Andreával - mennyire természetellenes: a vágy és a megítélés versenyében az utóbbi a döntő. Ezért a túlfűtöttség Lukács Gábor Trofimovjának hangjában: ellenpontozás a szöveg értelme és a szöveget mondó személy valója között, a bizonyság, hogy a gondolat az élettől mennyire idegen. Kényszeres cselekvések, inkább apró karikatúrák, mint gondolati rendszerek. beginkább Csapó János csendes, szinte a beletörődésig derűs Firsz- alakítása mutatja, hogy kell itt lennie valami szavakon túli összefüggésnek, múlt és jelen között. Valaminek, amitől ez az egész egyszerre tragikus, és természetes, elviselhetetlen és könnyű. (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert, a Miskolci Nemzeti Színház előadását Radoslav Milenkovic rendezte)
